Vééééééééééééééééééééééégre!

Ez az el sem hiszem már kategória! Ma felhívott a Penny, hogy szeretnék nekem felajánlani a munkát! Elfogadták a fizuigényem, kocsi és telefon. JIPPIIIIIIIIIIIIIIIJÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ! Hihetetlen, hogy 6 év után dolgozni fogok és az is, hogy mennyit kellett szívnom, mire munkát találtam. Persze, az utolsó utáni pillanatban, de még menthető állapotban vagyunk anyagilag, sztem direkt játszik velem a sors. Viszont itt lehettem Anyának eddig és imádtam a 6 évemet, még akkor is, ha annyi szomorúság és küzdés is jellemezte. De azt, hogy közben két babám lett, akikkel itthon lehettem, soha a világon nem cserélném le semmiért. Majd még írok egy jajdesajnálomhogyvégetértagyeses6évem, siránkozós posztot is :).