2008. december 6-án megszületett életünk csodája, kisfiunk, Arián. Személyében egy csodaszép, vidám, mosolygós, okos kisfiút kaptunk, és a mai napig alig hisszük el, milyen szerencsések vagyunk. 2011. június 14-én pedig megélhettük életünk második csodáját, mikor megszületett kislányunk, Bindia Hajnalka. Mostmár ketten lesznek főszereplői a történéseknek. A napok, évek eseményeit írom itt le, hogy később akár ők is olvashassák ezeket, az akkor már emlékeket.
Sunday, October 23, 2011
Hangos kisasszonyka.
Mostanság Bindikénk nagy hangoskodó lett. Ő így beszélget :). Néha kimondottan hangos, mást alig hallunk tőle :). De irtó cukker. És mindig mindig jókedvű :). Ja, és feküdni már nem nagyon szeret, jobb ácsorogni állandóan, meg ülni. Persze segítséggel :). De úgy izgibb a világ :)).
Mamival:
Altatja magát. Ezt szopizás közben is elő szokta adni, ha már eléggé megtelt a pocija, jó hangos :).
Kezdettől fogva imádja a forgót. :)
Ha kiszúrja, hogy videózom, általában abbahagyja, amit csinál és odafigyel:
Szokta szeretni a babát a tükörben:
Friday, October 21, 2011
Móka.
Hideg ellen.
Most, hogy zimankó lett, megkértem Apukámat, segítsen felszerelni a szépséges falvédőket a gyerekeknél. Sajna férjuram sokat dolgozik a bányában, így rá nem vártam :). Bár Bindié nagyon nem látszik, fog az még, ha nem rácsos ágyban alszik a drágám :).
Arián mindenképpen így szeretett volna fotózkodni:
Bindi aktívkodik.
Mostmár mindent megfigyel a kicsilány, minden érdekli, mindent meg akar kaparintani és ennek hangot is ad. Ha szólni akar, szól a kis hangján, reklamál, ha vm tetszik és elveszik, vagy nem tetszik, vagy vmt szeretne. Totál kis aktív emberi lény lett, mindenben részt akar venni, a hátonfekvés smafu, szeret velünk lenni, részese lenni a dolgoknak. Tündéri. És minden érdekes még neki :).
És imádja, ha énekelek neki. Ez persze érthető :). Fülig ér a szája és mintha ő is énekelne, érdekes hangot ad.
Megkaparintom:
Érdekes a tálca is:
A modern kor gyermeke:
Rájött, hogy ha tekeri a kart, zenél és világít a gép. Sokszor megismétli, tetszik neki. Arián meg határozott :).
Szeeeeeeeeeeretet.
Arián észrevehetően egyre jobban szereti Bindit. Féltékenység persze elő-előfordul, de ez biztos, hogy még nagy korukban is meglesz. De naponta többször közli Bindivel, hogy nagyon szereti, ölelgeti, puszilgatja, egyből ugrik, ha Bindi sír és ügyesen megnyugtatja, játszik vele, beszélget neki. Sokat változott. Mintha rájött volna, hogy végtére is, milyen totál cuki egy ilyen kisbaba és ugyanakkor félti is. Néha persze látom, hogy nem tetszik, ha szopiztatom, altatom, ilyesmi, de nagyon kitűnik a közeledés. Nagyon örülök neki.
És ilyeneket mond:
- Anya, gyere, Bindi nyűglődik, meg kell nyugtatni. Biztos szopizni szeretne :).
Sokszor kéri, hogy foghassa Bindikét:
Tök.
Tök fincsó, tök szép, tök jó, tök szupi, tök, tök, tök. Ja, és tökéletes. Ezt is tudja.
Egyik reggel, Apa suliba ment.
- Apa, tessék, vidd el ezt a dvd-t magaddal.
- De miért vigyem az iskolába, Muki?
- Mert ez a tökéletes dvd az iskolába.
:)))))))))
Infralujza.
Említettem korábban, hogy a 2 napos villámlátogatás alatt az oviban sikerült benyalnia Mukinak vm vírust. Így a korábbi 2 napos sima orrfolyás után jött hétvégére megint az orrfolyás, majd a köhögés is. Kislánykának orra folyik. Kihívtam dokibát hétfőn, megemlítettem, hogy fura, hogy Arián eléggé zavaróan felhangosítja a tv-t, ha nézi. Igen, nem teljesen szuper a füle, a kis torka sem. Kaptunk cseppeket, köptetőt, amit már én magam is elkezdtem neki adni korábban, úgyhogy kezelés van. Ariánnak nem nagyon porszívózunk, nagyon jó erősen kifújja az orrát, sőt, magának cseppent már, mondom, hogy önálló :). Bindikének megy az orrszívás, nem sokszor, kb. napi 3-4, meg cseppentés. Na, fúdekiakad. Ariánnál ez sosem volt gond. Nála nagy üvöltés, mintha kínoznám. Na, ebben is különböznek :).
Summa summárum, bent vagyunk a héten, Arián füle miatt nem merek a hidegbe menni velük. Próbáljuk elütni az időt.
Van festegetés, egymás szórakoztatása, vonatozás, építés, ja, és ma bújócskáztunk Mukival. Totál cukker volt, ahogy keresgélt. De mindig ügyesen megtalált. Aztán ő bújt. Na, ez még cukibb. Először megmondta, hova bújik. Aztán kuncogott, vagy előbújt, vagy szólt, hogy "itt vagyok!". Aztán rájött, hogy csendben kell kuporogni. Így pl. tök szépen elkuporgott a szennyeskosárban, ahova Mami asszisztálta be :).
Van itt minden.
Zene:
Jajjaj.
Én most éppen bepánikoltam. Leesett a tantusz, hogy az én drága egyszem kisfiamra nemsokára mások fognak vigyázni napközben. Nem fogom tudni, mikor, mit csinál. Nem látom, miben töri a fejét, hogy mire készül, éppen nem önállóskodik-e valahol. Merthogy erre nagyon hajlamos. Én ismerem őt, legtöbbször előre látom a gondolatait, cselekedeit, de másnak ez időbe fog telni. Pl. mikor Bindit pakoltuk be a hordozóba a látogatós napon, Muki volt-nincs, kiment a hátsó kapun az udvar oldalára, megjegyezte, hogy ott kell kimenni. Mert ő motorozni akart. Én meg rohantam, hol a gyerek. Kérték, hogy adjak jellemzést róla, írjam le, hogy milyen fontos dolgokat kell tudniuk Ariánról. Na, ezt pl. igen. Nehogy egynap eszébe jusson, hogy jé, hol van Anya és elinduljon. Persze, vannak ráfordítós riglik az ajtókon, meg lebillentős nehezék a kapun, de mi van, ha vk nem fordítja rá rendesen?
Szóval, ilyen gondolataim támadtak. Kész vagyok, tudom. Csak nyugi.
Saturday, October 15, 2011
És akkor megint ovi.
Kicsit változtak a dolgok minálunk, és fel is gyorsultak az események.
Azt már írtam korábban, hogy keserű szájízzel jöttem el a körzetes ovinkból, az egész hozzáállás, az a tény, hogy, mint azóta megtudtam, nem csupán 29, hanem 30 gyerek, 2 óvónéni, 1 dadus, nem tetszett. Látszott, hogy nem örülnek még több gyereknek, emiatt nyugtalan voltam, folyton járt az agyam a dolgon.
És akkor még Apukám is felbirizgált, hogy miért nem nézek meg mást is, magánovikat, lévén, a nem magánokba kvázi lehetetlen a bejutás. Na, elindultunk. És jobb volt, amit láttunk, azután pedig még jobb.
Így az én kisbabám :), november 2-tól ebbe az oviba fog járni. Ovielőkészítő csoportba, ahol max. 14-en lesznek (remélem, nem lesz kisherceg :). És Montessori, és fizetős, vagyis minden, amit korábban nem terveztem. De sztem nem baj, ha az ember jobb belátásra tér néha :). A lelkem most nyugodt, mert látom, hogy tiszta szeretettel veszik körül a gyerekeket, békés, nyugodt, rendezett légkörben tölhetik a napjaikat, maguk a gyerekek is tök nyugisak, kedvesek, tisztelettudóak, nincs állandó zsibvásár. Okosodnak és nem mellesleg egész nap angolul is beszélnek hozzájuk, az előkészítő csoportban 1 angolos, 2 magyaros óvónéni felosztásban, később, az oviban 2 angolos, 1 magyar felosztásban. Nálunk, mivel Apafej és a rokonok is beszélnek angolul, illetve sokat mozog nemzetközi környezetben Arián, ez nagyon hasznos. És amúgy is, jót tesz nekik, amit tanulnak, a későbbi tanulmányok során sok hasznát fogják venni a jó alapoknak. Látszik, hogy tényleg értik a gyerekek, amit beszélnek hozzájuk, az ovisok már simán válaszolnak is, lehet, hogy a bölcsisek is, annyi időt még nem voltunk ott, de érteni értik. Persze, elég volt 2 nap látogatás, és máris trutyis a gyerek, köhögés, non-stop orrfolyás.
Uuuuuutálom, ha beteg a gyerekem. Vettem most egy szert, azt írják, hogy nagyon jó ebben a szezonban, kikerülhetők a bölcsis/ovis betegségek, nagyon jó immunerősítő. Csak az a baj, hogy régen egy másik formulában gyártották, majdnem tök ugyanez volt, de az szétnyitható kapszula volt, port bele lehetett szórni a gyerek italába. Most kemény kapszula, porrá töröm neki, de bazi keserű, ehetetlen, ihatatlan, úgyhogy mindenfajta jó cuccba kell neki csempésznem, hogy bevegye. Bindi baba pedig rajtam keresztül kapja, én is szedem.
Gekkot egyelőre viszi a gyerek, nagyon megszerette, a pedagógus is őt, sokat is tanul, és élvezi. De anyagilag sokáig nem fog együtt megférni a kettő, majd meglátjuk. Montessori mellett olyan nagyon nem is lesz rá szükség.
Ja, és nem jelük lesz, hanem nevük a csoportban :).
Monday, October 10, 2011
Furik.
Emese beírásáról jutott eszembe 2 dolog:
- Egyik éjjel, Arián mikor átbotorkált hozzánk, egy ideig nem tudott visszaaludni és mindenáron azt akarta, hogy a repülő fehér bogarakat zavarjam el, még a fejét is betakarta. Szegényke, biztos ijesztő lehetett. Tényleg nagyon élénk kis fantáziájuk van.
- És hogy tud félni szegény a kutyusoktól, ha sétálunk. Szószerint leugrik a motorról, fogja a fülét. De némelyik olyan durva is, lerohannak minket, még én is megijedek néha.
Másik:
- Esti mese. Annapeti. Mesében egyik kisfiú bárányhimlős, ezért nem tudott menni az ovis farsangra.
- Ariánka, Te is voltál nemrég bárányhimlős, emlékszel rá? Apa is elkapta, de mind a ketten szépen meggyógyultatok, ami nagyon jó hír, mert így már nem lesz többet.
Annyira kiakadt, hogy ilyet mondtam, hogy elkezdett vetkőzni, levenni a pizsit és a párnájával odacsapott nekem, mondván, hogy hogy mondhatok olyat, hogy ő bárányhimlős, meg apa is. Nem tudom, mi lehetett a gond. Másnap megint megkérdeztem, mert így még nem reagált semmire, azt mondta, hogy azt nem lehet lemosni. He?
- Valami lehet a levegőben. Bindi ma többször is békésen elszunyókált a járókában az evés-játék-beszélgetés-elfáradás után. Aztán estére olyan nyügis lett, hogy nem engedte letenni magát, hülyére kellett ringatnom, mire elaludt. Nem szoktam én ehhez hozzá nála, kéremszépen! :)
Saturday, October 8, 2011
:).
Bindi továbbra is mosolyalbum. Mostmár nevetőalbum is :). Nagyon vidám kislány, ha meglát minket, egyből fülig ér a szája. Éscsikis is, a kis mellkasát ha puszilgatom, kacarászik. Meg kell zabálni :).
Átalussza az éjszakát, este 9, fél 10-től reggel 6-7-ig bírja általában. Ekkor enni kér és még egy olyan 9-10-ig szunyál. Aztán nappal keveset alszik, max. 1-1 órát, de nem panaszkodom :). Nem is hittem, hogy ilyen tényleg létezik :)))).
Szoptatás téren még mindig minden szuper, ami nekem külön nagy öröm, mivel Mukival úgy megszenvedtem a dolgot.
Szóval, mindig magamban kerestem a hibát, alvás, szopcsi téren, és biztos volt/van is, de saját példámon látom, hogy mennyire más lehet 1-1 kis emberke. Persze, mindkettő a legszuperebb :)))).
Na, ide elkezdtem másfél órája egy cuki videót feltölteni, de már nem bírok várni. Majd másikat fogok.
Grrrrrrrrrrrrrrrr blogspot.
Meg írok Mukiról is. Csak nem engedett továbblépni ez a nyavalyás. Túúúl későn van.
De azért:
Saturday, October 1, 2011
Ki vagyok én?
Ma Anya felsője volt rajtam. Arián:
- Te Mami vagy, mert Mami ruhájában vagy.
Vagy én nem figyeltem eddig ilyen dolgokra, vagy nem csinálta, de pont most olvastam a Ranschburg könyvben, hogy akár meg sem ismerhet, ha úgy öltözöm. Érdekes dolgok.
Szupi.
Drága kisfiunk kikapcsolta az elosztó kapcsolóját, amibe a hűtő volt bedugva. Ennek eredményeként a dolgok felét dobhattam ma ki. Én meg szidtam tegnap a boltot, ahol a húst vettük, mert megromlott. Nnna. Szép. Mostmár nagyon-nagyon benyomtuk, nem érheti el az elosztót.
Subscribe to:
Posts (Atom)


