2008. december 6-án megszületett életünk csodája, kisfiunk, Arián. Személyében egy csodaszép, vidám, mosolygós, okos kisfiút kaptunk, és a mai napig alig hisszük el, milyen szerencsések vagyunk. 2011. június 14-én pedig megélhettük életünk második csodáját, mikor megszületett kislányunk, Bindia Hajnalka. Mostmár ketten lesznek főszereplői a történéseknek. A napok, évek eseményeit írom itt le, hogy később akár ők is olvashassák ezeket, az akkor már emlékeket.
Sunday, July 31, 2011
Játszósdi.
Pénteken elvittük Mamival Mukit játszóházba. Nagyon élvezte, várta is már, ahogy mondtuk neki, onnantól kezdve be volt sózva. Én meg azt élveztem, hogy annyi hónap után szabadon felemelhetem, én is részt vehetek vele a játékokbn. Volt elektromos motorozás, bár nem tetszett neki először, hogy nem mehet egyedül az autóval, ide felülhettem vele. Aztán megengedte neki egy másik néni később, hogy egyedül menjen az autóval, de még hajlamos előre helyett hátra nézni, pár safety gumit arrébbtolt, ki is szállt. Úgyhogy megint mentem vele együtt egy motoros kört.
Aztán csúszdáztunk. Én erőltettem. Ezen a csúszdán. (lsd. 1-2. kép)
Felmászol kis akadálypályán, aztán lecsúsztok, általában egymás mellett. Na, mi is. Fogtam a kis kezét. Elengedni nem mertem, sztem az még meredek lett volna neki. Aztán ez is az lett. Ott motoszkált a fejemben, hogy óvatosan, óvatosan, nehogy megrántsam, ahogy fogom a kezét. Hát, én béna mother, a második csúszásnál kicsit megrántottam, a nadrágom is jobban csúszott, a súlyommal meg hát ne is feszegessük, mekkora előnyben vagyok. Már majdnem a végén voltunk, szegény eldőlt jobbra, a kis fülét ütötte meg, nagyon sírt. Felkaptam, mentünk vígasztalódni. Egy idő után persze megnyugodott, a kis füle végülis nem vészes, sztem jobban megijedt inkább, nekem a bal karom alatt van egy irtó nagy lila folt, mintha egy ló odarúgott volna. De nagyon rágtam magam, hogy a saját gyerekem nincs velem biztonságban. Nagyon túl tudom lelkizni az ilyet, igazán utáltam magam.
Most sem szeretek rágondolni, hogy szegény, jól érzi magát, aztán egyszer csak hopp. Ahhhhhhh.
De szerencsére utána úgy nyilatkozott, hogy "Nagyon jó volt ott nekem, Anya." :)
Ez nem az a csúszda:
Monday, July 25, 2011
Esőben, idebent.
Ma visszaállt kiscsajszi eszik-alszik üzemmódba. Egyelőre. Fáradt is gondolom, a drágám, miután hajnali fél 2-kor aludt el rendesen. 7-kor már megint éhes volt. De utána szunya, aztán megint nagy kajcsi, a tegnapi sok kis kajcsival ellentétben, és megint szunya. Át sem cseréltem egyelőre a pelusát, nem akarom zargatni :))). De nem is éreztem illatokat :).
Muki viszont élénk. Már meséltünk, állatkákat választgattunk és rakogattunk a mágneses könyvbe (pl. kikeresi, hogy melyik állat vízi állat és beilleszti a megfelelő formába).
Igen, ide való a hernyó:
Keresgélés után megint meséltünk, tv-ztünk, főzünk éppen. Közben egyszer-egyszer megdobál minket valamivel, ami a kezébe akad. Ez vajon korbéli sajátosság, vagy a féltékenység miatt van???? Mert eléggé unjuk és nem hagyja abba, akármit mondunk, kérünk.
Jó lesz már jó idő, bár a hétvégén is voltak kint. De kéne egy nagy séta.
Sunday, July 24, 2011
Kínlódós nap.
Biztos, hogy az idő. Vagy fejlődési ugrás? Valamelyikre csak kell fognom, hogy Bindi bébi még csak most aludt el, úgy, hogy felébredt délelőtt fél 11-től és azóta egyszer szundított kb. fél órát, meg apja vállán egy kicsit, de gyakorlatilag nem aludt. Már teljesen kész volt a kis drágám, annyira K.O. volt már du. 6-ra, hogy már fél 7-kor megfürdettem, hogy gyorsan elaludjon. Hát, nem jött be. Egyfolytában rajtam lógott, tejci, tejci, pelenkacsere, tejci, pelenkacsere, és így tovább. Már megpróbáltuk a hadd sírjon variációt is, de nem adta fel, mi kb. 10 percig bírtuk. De ezek után is bírta még egy órát. Ez egy ilyen nap. És tessék, megint hallom fentről. Jajjjjjjjjjjjjjjjjj.
Saturday, July 23, 2011
Semmi baj.
Elterrorizáltam Ajaytól a számítógépet, mire elkezdett nagyon unatkozni.
- Arián, jössz velem játszani az udvarra?
- Mindjárt, csak előbb megeszem a cukrot (Smarties) és a krémtúrót. :)))))
Erre Ajay ledőlt Bindi mellé a kanapéra, aki mint majdnem mindig, éppen békésen szendergett.
- Ajay! Nem szabad neked alszani, Ajay, mert mindjárt megeszem a cukrot és a krémtúrót és megyünk játszani az udvarra. Te is kijössz, Hajnika?
- És mit csináljak Bindivel? Épp alszik.
- Oh, semmi baj. Kijössz vele és abba fogja hagyni a hisztit.
Sztem arra gondolt, hogy nem fog sírni, hozzam csak ki :)))))))))))).
Apa befeküdt Bindi mellé:
Bindi itt még nézelődik:
Wednesday, July 20, 2011
Villámlás, mennydörgés.
Este nagy csinnadratta volt odakint. Villámlás, dörgés, még mi is komolyan megijedtünk Ajayval, talán életemben ilyen hangos dörgéseket még nem hallottam. Egy rövid ideig az áram is kimaradt, de aztán nem volt gond szerencsére. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy kéne egy jól működő, vezeték nélküli lámpa.
Ariánka nagyon fél a dörgéstől. Nagy nehezen elaludt, mikor csitult a dörgés, aztán megint újra beindult, fel is ébredt rá és nyöszörögve átjött a mi ágyunkba. Utána szerencsére olyan mélyen elaludt, hogy nem hallotta az igazán durva részeket. Bindi simán nyomta a szunyát :).
Amúgy mostanság átlag este 9-re alszik el véglegesen a kicsi lány, addig el-elalszik, de felébred, újra kell ringatni, szopiztatni. Mindig teljesen el kell vele vonulnom, mert este nem bír elaludni, ha Ariánt hallja, aki persze a "légyszíves, halkabban" kérésre totál hangerőre kapcsol. Éjszaka 1-szer, 2-szer felébred szopizni, de nem annyit eszik, mint nappal. De azért valahogy még mindig azt érzem, hogy szinte ébren alszom egész éjjel.
Tuesday, July 19, 2011
Szeret, nem szeret.
Ariánnak azért tuti nehéz lelkileg még mindig, hogy testvére van. Ma közölte pl. velem, hogy engem nem szeret, mert én sosem adok neki csokit, Apa, Papa és Mami adnak. Szóval, ezen múlik a szeretet. Magyarázhatom én, hogy miért nem adok. Azért remélem, egynap újra rájön, hogy szeret :))). Hiába 2 és fél éves, rossz ezt hallani. Gondolom, az is bejátszik, hogy sokszor látja nálam Bindit. Szegénykém.
De tegnap elment Anyáékkal futni, és ott volt egyik barátunk, Márti is. Mondta viccből, hogy elviszi Bindit, ha Arián nem akarja őt és bántja. Arián állítólag mellszélességgel tiltakozott, hogy az az ő testvére és nem adja oda, és ő többet nem fogja bántani. Hja :).
Monday, July 18, 2011
Babanézők.
Szombaton Ildikó és Ági jöttek babanézőbe, tegnap Kriszék, hozták Zsombi babát is. Zsombinak nagyon jót tett, hogy utazott egy kicsit, jó nagyot aludt, itt is nyomta sokáig a szunyát, otthon meg küzd vele Krisz. Mindig látogatni kell, ez a megoldás :)))).
Bindi megint jó gyerek volt, leginkább aludt, főleg, mikor Ildikóék itt voltak, tegnap nyugtalanabb volt, este üvöltött, mint a gép, erre odajött Ajay, elvette tőlem, és elaludt. Ki érti ezt? Lehet, hogy tényleg a tejet érzi rajtam? Nemtom...
A két kis új jövevény:
Sunday, July 17, 2011
Péntek.
Pénteken vettünk pár ruhát a két gyerkőcnek, Bindinek már jövőre, mert annyira szép kis lányka ruhák voltak a tescoban és 70%-kal leértékelve, hogy nagyon megérte most venni. Muki meg vagány militarys meg kockás kisnadrágokat kapott.
Ebéd előtt átjött Papa, kertészkedtek aztán fürödtek Mukival egy jót, utána ebéd, alvás. Arián Papát is jól lepuskolta. De ő sem maradt adós :)))).
Ha harc, hát legyen:
Jaj.
Azért ez a szép nagy haj sem mindig előny Bindikének. Tegnap is és ma is úgy ébredt, hogy veszettül sír, fájdalmában. Ugyanis most még amihez a kezük hozzáér, azt megragadják, reflexből. Ez az én drágámnál többször a haja. Megragadja hátul a kis tarkójánál, tépi és sír, és én sem tudom lefejteni a kezét, úgy szorítja. Annyira megijed a kis drágám, felzaklatja magát.
Thursday, July 14, 2011
Muki beszéd.
Mami fürdette tegnap este:
- Mami, bugyborékolt a fenekem, mert pukiztam :)))))).
Felébredt egyik délután, lent szoptattam Bindit, ő meg hívott volna fel. Mondtam neki, hogy legyen szíves jöjjön le hozzánk. Lejött, duzzogva leült a szőnyegre:
- Én most nem figyelek Rád, Hajnika, mert mérges vagyok. :)))))
Tikkasztó hőség.
Wednesday, July 13, 2011
Tuesday, July 12, 2011
Még tovább.
Ma már végigbírta Muki pelus nélkül, hogy elvittük apját a cégéhez, utána Tesco, ott elmentünk pisilni, aztán vásárlás után haza. Jippi! Aztán itthon úgy elbóhockodott a védőnéninek, hogy kicsit elkezdett becsurgatni, de gyorsan szólt, mentünk a wc-re befejezni a dolgot. A pisit amúgy a wc-b végzi, felhajtja az ülőkét, felpipiskedik, belelógat és kész :).
Bindi bébi kajcsit kért, ahogy elkezdtünk shoppingolni, gyorsan kivittem a pelenkázóba.
Aztán mire a pénztárhoz értünk, megint éhes volt, úgy üvöltött, mint, aki napok óta nem evett, ez amúgy itthon is így van, megébred, ritkán van átmenet mostanság a nem vagyok még éhes és az iszonyúan megéheztem között és úúúúúúh, de van hangja :). Néztek is ránk a boltban. (kegyetlen anya) Úgyhogy otthagytam szegény Mamit és mentem szopiztatni újfent. De a sírokdehafelvesznekabbahagyom már neki is nagyon jól megy ám.
Monday, July 11, 2011
Hoppácska.
Szombaton, mivel hajnali műszakoztam Bindivel, és Apafej naaaagyon túl korán kelt Mukival egyetemben (6-kor ugyanis), ők lejöttek, én meg maradtam fent szunyálni. Apa ugyebár mindig lazább gyerekkel, én azért mindig lesem, hogy mit ügyködik. Mire lejöttem, Muki beszámolt róla, hogy pucisan volt (szokott, mikor kint fürdőzik a kertben), kakilnia kellett. Bejött, bement a wc-re, rá a bilire, kakilt bele, kiöntötte a wc-be, megtörölte a fenekét és kész.
Hát, nagy örömködést vágtunk le neki. Persze, ezek után én lehúztam a wc-t (mert Apafej elhitte Mukinak, hogy lehúzta) és elvittem Mukit egy laza fenékmosásra, hogy azért minden a helyén legyen. De milyen okos már?
Ezek után ma reggel úgy fogadta a Mamit, hogy:
- Mami, én egyedül ráültem a bilire, kakiltam, kiöntöttem és megtöröltem a fenekem. Ugye már mehetek oviba?
Szóval, innen fúj a szél. :)
Szegény, mire 3 éves lesz, még párszor biztos megkérdezi a kis drágám.
Egyébként már egész nap pelus nélkül van, egyedül alváshoz engedi, hogy ráadjam, de bazi nagy harc árán. Nem mondom, hogy ritkán nem megy be pár csepp az alsóba, de amúgy szalad, nem is szól, hanem pisil, főleg, ha pucis. Ha kisalsóban van, néha szól, hogy segítsek letolni a gatyót. Már sokszor akkor sem adok rá, ha elmegyünk vhova, bolt, futás, ilyesmi.
Egy szolíd akt. Hoppá, elaludtunk szilvaevés közben. Persze, mire Hajnika felcipelt és letett az ágyra, felébredtünk ám.
Eszünk, növünk.
Dokibácsi kérte, hogy írjuk Bindi súlyát egy ideig, hogy lássuk, normális-e a súlygyarapodás. Azt már írtam korábban, hogy min. 100-120 gm-ot kell egy héten hízni. Na, Bindi a múlt héten megint belehúzott, 310 gm-ot kapott magára a drágám, már meghaladtuk a 4 kg-ot, 3260-nal jöttünk haza és most 4060 a kiscsajszi. Éljen az igény szerint (napi húúúú de sokszori) szoptatás.
Most azt csinálja, hogy 3 óránként nekiáll, végez egyik oldalon, beájul. 10 perc múlva rájön, hogy hoppácska, ő még éhes, másik oldal jön. Ekkor már, én úgy hívom, hogy bambán mosolygósra eszi magát, mozdulni alig bír, csak nyökög a vállamon. Hót cukker amúgy :)))).
Majd ezután, mint aki megcsípett a cecelégy, még aktívan érdeklődik, nézelődik a drágám, mert hát ugyebár nagyon sok felfedezni való van még számára. Mikor ezt megunta, sokszor kér egy altatóadagot, és ekkor jön a szunya.
Szóval, jelenleg éppen tejtermelési élmunkás vagyok.
Cuki kis hörcsögarc, tudnám, honnan örökölte :)))
De kár.
Erről lemaradtunk:
Pedig annyira boldogan tettem volna az ajtóra, az ember ilyenkor tényleg kikiáltaná a világnak a boldogságát.
Thursday, July 7, 2011
Nem hagytuk magunkat. (Ovi saga folyt.)
Fellebbeztem a korábbi döntés ellen a körzetes ovinál, mert nagyon zokon vettem és bedurrantam, hogy ne vegyék fel Mukit. Ez az ovi ugyebár szép is, jónak is tűnik és kb. 600 méterre van a házunktól. Leírtam, hogy óvodavezető néni milyen jogsértően járt el, de persze, szépen kértem is őket, hogy ne tegyék a kisfiammal, hogy nem veszik fel. Vágyik a gyerekek közé, közel van, gondolják meg. Gondoltam, vagy bedurran rám a néni, vagy beijed. Na, kaptunk döntést.
Miszerint óvodavezető néni természetesen nagyon jogszerűen járt el, de azért átnézték a listát újra és amint Ariánka betölti a 3 évet, mehet fél napra. Who cares, hogy miért, a lényeg a lényeg! :)))))))))) Jippijéééééééééééééééééééééééééééééé!
Nekem ez is tök jó. Ebéd után hazahozom, szunya, utána már délután van, sokkal jobban le tudom kötni, mint egész nap. Nagyon örülök.
És felháborító, hogy ennyit kell küzdeni azért, hogy elérje az ember azt, ami természetes kéne, hogy legyen. De mondom, ha egy céget tudtam mindig képviselni, nehogymár a gyerekemet ne tudjam. Óóóóóóóóóóóó jeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Furcsaságok.
Muki hihetetlen néha az evéssel. A pékárut rendszeresen nem harapva eszi, hanem tépkedi, összegyömöszkéli és úgy teszi a szájába, én agymenést kapok tőle. Itt volt Noncsi és Angeli egyik nap, Noncsi tök szépen betömte a szájába a kiflit, Arián meg azt is nyamnyogta, hú, de irigyeltem. Képes egy kanál szájába tett ételből a nyelvével megérezni, mi az a pirinyó valami, amit nem kér, és azt kiszedi és visszarakja.
A képen éppen cseresznyét eszik. Az egy dolog, hogy kimagozom neki, azért mégse nyeljen ugyebár magot, de ezek után ő fogja és egyesével kieszi a belsejét a fél cseresznyének is visszarakja a héját. Kész vagyok tőle!!! Amellett, hogy hót kosz lesz tőle, egy órán át képes így enni egy-egy adag gyümit. Na, remélem, tényleg hatása lesz az ovinak ilyen téren is.
Nem várok én anyára.
Muki eléri a lenti fürdőszobai csapot. Ezért ott most egyedül kezet, arcot, ha szomjas, fog egy poharat a fiókjából és enged magának vizet. Amúgy is elég önálló, ha éhes, ha szomjas, megy, intézkedik. Persze, adott keretek között. Azért még nem főzi meg a vacsit :))).
Wednesday, July 6, 2011
A Muki-terv.
Arián és Bindi.
Ariánkámmal is próbálunk sokat törődni, nagyon igényli is.
Szereti Bindit, de kijött a féltékenység. Dobál felé dolgokat, pedig beszélgetünk vele, magyarázunk, szigorkodunk, büntetünk, minden. De akkor is. Remélem, ez a csoda is pár napig tart és észhez tér. Mert most elég kezelhetetlen a drágám. És akkor még nincs is egy egész nap üvöltő, hisztis tesója. Egyik nap közölte:
- Anya, nem jó testvért hoztál, hozz másikat.
- De miért, mi a baj, drágám?
- Mindig sír a tejciért.
Uh.
Alapvetően a szoptatásnál veszem leginkább észre, hogy nem tetszik neki, de ha pl. Mami fogja Bindit, vagy Ajay, az se nagyon jön be neki.
Amúgy sajnálom a kis lelkét, mert nagyon nehéz lehet egy ekkora gyereknek megérteni, hogy attól őt még ugyanúgy szeretik.
De próbálunk nem túl nagy feneket keríteni a dolognak és lehet, hogy hamarabb túljutunk rajta, mint gondolnánk.
Pedig szereti is. Mindig van azért egy puszi, egy simogatás, egy ölelgetés finoman, hozza a cumiját, segít fürdetni, szól, hogy ha sír, jöjjek, nyugtassam meg, és dicsekszik is vele, ha vhol van. De hát, kisgyerek még ő is :).
De azért sok ilyen pillanat is van:
Itthon.
Szépen telnek a napok, mostmár hetek.
Bindi viszonylag jó baba, alvásban sokkal jobb, mint Mukikám, mert nappal is jókat alszik, éjjel pedig azt mondanám, általában jól alszik. Van, hogy elalszik fürdés és szopi után, van, hogy éjfélig nyúz és mellen akar lenni. Sztem bejátszik az időjárás is, meg hát neki is lehet rossz napja.
Szerencsére a tejem szépen beindult a kórházban, azóta is szépen van, koppkoppkopp, nyomatjuk az igény szerinti szoptatást, (néha non-stop :), de azért átlagban kimutatható a 3 óránkénti igénye is. Arián mondjuk annak idején óramű volt, 3 óra 0 perc elteltével üvöltött a kajcsiért.
De Bindi generálja magának a tejet, az biztos. És halálosan cuki, ahogy egyik másodpercről a másikra ráébred, hogy kaja kell és bánatosan üvölt. Olyan cuki kis arcot tud vágni meg panaszos hangot adni. Persze, felháborodás is van benne :). Azért mondjuk igyekszem nem megvárni, amíg kiakad, hanem már előtte megetetem.
Nő is szépen. Dokibá mondta, hogy átlag 100-120 gm hízás a heti elvárás. Először tisztára megijedtem, mert 3 napig napi 10 gm volt, na, mondom, így nem fog összejönni. Aztán indult be sztem igazán a tejem és cuppant rám kiscsajszi is, így az első héten 200 gm-ot, következőn már 280-at hízott a kicsi lány. Remélem, ilyen szépen halad tovább.
Múlt hét óta sétálunk, levegőzünk, jó kimozdulni.
Ma elmentünk a szül. anyakönyvi kivonatáért, aztán Muki kérte, hogy fagyizzunk, betértünk a Lurdy házba. Belegondolok, hogy Mukit 6 hétig ki nem vittük, bár akkor hideg tél volt. Meg is nézték sokan, persze, hisz picibaba is, de volt, aki jött, hogy jaj, de gyönyörűséges. Na, Muki fogta is egyből a hordozót, ringatta, hogy lássák, kihez is tartozik :)))))))). Édesem.
Megtartottuk közben Apa névnapját is a kertben, legközelebbi barátaink és nagynénémék jöttek. Közben Ajayval felváltva nézegettük bent Bindit, mert épp szelesebb idő volt és akkor még nem hoztuk őt ki.
3/4 családilag névnapkor:
Subscribe to:
Posts (Atom)



