2008. december 6-án megszületett életünk csodája, kisfiunk, Arián. Személyében egy csodaszép, vidám, mosolygós, okos kisfiút kaptunk, és a mai napig alig hisszük el, milyen szerencsések vagyunk. 2011. június 14-én pedig megélhettük életünk második csodáját, mikor megszületett kislányunk, Bindia Hajnalka. Mostmár ketten lesznek főszereplői a történéseknek. A napok, évek eseményeit írom itt le, hogy később akár ők is olvashassák ezeket, az akkor már emlékeket.
Thursday, October 28, 2010
Bőgőmasina 2.
Ma először azért sírtam du., hogy milyen fáradt vagyok és Arián nem akar aludni és még takarítanom kell. Aztán egy olyan latin szappanoperán, amit soha nem láttam még, utána pedig egy babás híren. Sztem működnek a hormonjaim.
Tuesday, October 26, 2010
Képekben
Sokk
Ma nagyon kiakadtam. Elvittem Ariánt játszani a plázába, van ott egy játékház, szokta szeretni. Ahogy végeztünk, magyaráztam neki, hogy öltözünk, veszünk pelust, tejitalport, ilyesmit, így gyenge ellenállás után beleegyezett, hogy vegyük a cipőt és menjünk. Ráadtam a cipőjét és vettem a sajátomat. Őt átraktam a kis kerítésen, a kezét rátettem a kerítésre, hogy fogja meg, egy perc és én is kész vagyok. Arián abban a szent pillanatban elrohant, hú, húztam a cipőm nagyon gyorsan, néztem, láttam, hol van, másik cipő, be sem kötöttem őket, rohantam utána. És nem találtam. Benéztem a boltokba, végigrohantam oda-vissza a plázát, aki járt már Csepelen, tudja, hogy nem egy olyan nagy méretű pláza. Kérdeztem, láttak-e egy barna hajú kisfiút sötétkék pulcsiban, szóltam a bizti őrnek, hogy szóljon körbe, hogy keressék. Ekkorra már kb. sokkos állapotban voltam, mi van, ha kiment, de mondom, tuti, nem mehet ki, mert csak megkérdezik, mit csinál egyedül, kabát, sapka még nem volt rajta. De hol lehet? Visszaértem megint a játszóházhoz és hozta karban egy bolti eladó, hogy náluk vásárolt. Persze, ő tök vidám volt, nem értette, mi bajom, én szinte remegtem, leizzadtam az idegtől. Magyaráztam neki, mondja is, hogy "eeeement baba". Persze én totál el vagyok keseredve, hogy milyen anya vagyok. Egyrészt, hogy tehettem őt át a korláton, mikor mostanában nekiállt ellenkezni, és inkább felfedez, menetel, másrészt, hogy miért nem neveltem úgy a gyerekem, hogy ne rohanjon el mellőlem. Hogy érti meg egy kétéves, hogy ez milyen veszélyes??? Mostanában azt látom, hogy önállóskodik, nem mindig figyeli, ott vagyok-e a nyomában, ha őt érdekli valami.
Ha már egy gyereket majdnem elhagyok, kell nekünk másikat tervezni? :((((((((((((((((((((
Monday, October 25, 2010
Nem reggeli rosszullét
Most éppen esti rosszulléttel küzdök, hú, de rossz. Hormonok működnek, hol sírhatnékom van, hol idegbajos vagyok. Vhogy nem rémlik, hogy Ariánnal már ilyen hamar ilyen tüneteim lettek volna.
Sunday, October 24, 2010
Hehe
Ma Muki bemutatta első (remélem, utolsó?) nyilvános nagyhisztijét. Piacon nézelődtünk, vettünk neki téli kisbakancsot, anorákot, stb. És meglátott egy játékpultot, rajta többek között egy rendőrautót. Na, több se kellett, ő azt szeretné. Mi meg haladni szerettünk volna, indultunk is tovább. A lényeg a lényeg, hiába mentünk egyre messzebb, csak üvöltött, visított, kajabált, hogy "nínó akka". Én alapvetően egy ideig magyaráztam, vidáman fogtam fel a dolgot, a végén rá is parancsoltam, semmi nem hatott. Már idős nénik is próbálták ijesztgetni, hogy elviszik, ha sír, ez sem hatott. Mami már enyhült, hogy milyen szomorú a Muki, vegyük meg neki. De nem engedtem. Most kell szigorúan ellenállni, mielőtt vérszemet kap. Aztán egyszercsak megnyugodott. Sztem ő is, én is tanultunk belőle. :)))
Úgy látom, hogy Ariánnál később jött a hisztis korszak, mint előbb, de majd ezen is túljutunk.
Friday, October 22, 2010
Negatív
Bazira nyűgös lett. Vagy hisztis? Ha valamit nem tehet meg, vagy csinálhat, nyavalyog, vinnyog, ha nagyon kiakad, természetesen sír. Remélem, ez hamar elmúlik, mert uuuuuuuuhhhhhhhhhhhh. Ja, és inkább csak itthon csinálja, a büdös kölök.
Thursday, October 21, 2010
Menőmanó
Én totál imádok a gyerekemmel menetelni. Hót cuki. Ma mentünk Ringatóra. Az egy dolog, hogy ilyenkor, ha megemlítem este, hogy megyünk másnap, azt mondogatja egész este, hogy Mó néni (Mónika), éééne (énekel). Reggel, ahogy kinyitotta a szemét: Anya, Mó néni! Szeret ott lenni, és most már nem galoppol egyfolytában, hanem odaül és játszik velem, próbálja mondogatni és csinálja a mozdulatokat. Kedvence egy ugráltatós mondóka, a Hopp, cine-cine, stb. Épp a tükörnél molyolt a teremben, mikor mondta Mó néni, hogy azt csináljuk. Hú, egyből nyargalt vissza az ölembe :)). Az utazás meg külön jó. Ma babakocsiban vittem kivételesen, pedig már mindig sétálunk, de tudtam, hogy a busztól elég sokat kell sétálni a műv.házig, és időben oda akartam érni. Végigkommentál mindent. Bácsik, dolgoznak, markoló, jön a busz, jön akka, hideg van. Aztán eszeget a kocsiban, közben mindenkivel kokettál a buszmegállóban, nézi a faleveleket, amiket fúj a szél, szóval, minden élmény neki. Ja, és mindig kapaszkodik a buszon. Üljön akár az ölemben, akár a babakocsiban, elkapja az első keze ügyébe kerülő korlátot. Megállapítja, hogy más is kapaszkodik, nagyon helyesen ugyebár, és persze, Anyának is muszáj :). Ha a karomban van, akkor pedig ő jelez. Ma háttal ült a buszajtónak, és tök meglepődtem, mikor a harmadik megállónál hátrafele mutogatott az ajtó irányába, hogy Anya, jáééé. Tudta, hogy itt szoktunk leszállni a játéktáros ovihoz. Csak néztem.
Fürizett este és közben magyaráz. Az egyik repülője szárnyával mosogatja a kád végét. Először nem értettem, hogy miért mondja, hogy bácsi, meg, hogy busz. Aztán jobban odafigyeltem és megértettem. Futás után, ahogy megyünk ki a pályáról, ott parkol mindig egy busz, ami turistákat szokott vinni. A sofőrbácsi mindig odahívja, hogy üljön be, és forgatja a kormányt, indexel, dudál, sebességet vált Muki :).
Azt mesélte este, hogy baba csücse bu, kooomá, bátyi mota aabba. Amíg ő ült a buszban, kormányzott, a bácsi meg mosta az ablakot. És ő is úgy csinált a repzajjal. Megzabálom, ahogy mesélgeti a kis élményeit :))).
Wednesday, October 20, 2010
Üzenet
Annak üzenném, aki kitalálta az új sablontervezőt: köszönöm! Nem tudtam volna másfél órát úgysem mással tölteni, mint a bütyköléssel! Ha tudom, baromira nem állok neki. Valszeg én vagyok a tuti béna, de eddig azért sokkal könnyebben ment. És teszem hozzá, az eredménnyel nem vagyok teljesen elégedett, a fejléc szövegét szeretném kisebbre, a bejegyzéseket szélesebbre, stb., de peeersze, erre nincs lehetőségem.
Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Őszi levegőzés
Ma kb. háromnegyed óra alatt jutottunk el a kistecsóba, ami úgy 5 perc séta innen. Először is nézni és üldözni kellett cicát, aztán kutyit. Ezután meghallotta Mukkó a Family Frost autó zenéjét, na, meg kellett nézni, hol van. Nem találtuk, túl messzire azért nem akartam menni :). Egyébként fix program, hogy szerdán meghalljuk délelőtt a kocsit, megyünk a kapuhoz, és a kerítés tetejéről nézzük, ahogy áll arrébb, az emeletes házaknál. Aztán pénteken a mi házunk előtt áll meg, na, ez a kánaán.
Csak eljutottunk a boltba, leparkoltuk a játék fűnyírót, mert ugye, ezt hozni kellett, aztán hazafele az iskola kötötte le megint. Tátott szájjal tudja nézni az iskolásokat, nyáron mindig magyaráztam neki, hogy miért nincsenek az udvaron :).

Tuesday, October 19, 2010
Bőgőmasina
Elég szuper kis sírókám van már. Most persze épp egy babás műsor megy a tv-ben és teljesen odavagyok. Amúgyis sokszor érzem a gombócot a torkomban. Ma Arián elcsente az elevitemet a pultról, akkor vettem csak észre, mikor összenyálazva visszaadta, mert nem ízlett neki. Szerencsére. Uh. Ma volt már egy rohanásom a wc-re, de valszeg azért, mert teát ittam, aztán megittam a vitaminokat és bevettem az elevitet. Most már ettem, így jobb. Uh, hintáztatják a tv-ben a kicsi babát, tök gyorsan megy. Szegény, összerázzák totálra.
Apafej elvitte magával Mukit egy kicsit, úgyhogy én most megyek, beülök a kádba és olvasok. Aztán mire jönnek, csinálok egy kis kajcsit.
Monday, October 18, 2010
Hogyan és mit?
Most, hogy folyik az orra, jön, szalad oda, ha folyik, hogy Anya, jön dzsudzsu (bocs, de így neveztem el :), vagy van, hogy beszalad a wc-be, letép egy adag wc-papírt és törli az orrát, illetve maszatol :). Most a vitaminokkal, cseppekkel meg kell küzdeni, mire beadom, elfáradok. Reggel lejövünk, amíg kávézom, teázom, be kell kapcsolni a mimit, van pár mese, amit következetesen szeret, pl. Postás Pat-et énekelgeti is, Noddy-ra nyomja a táncit, de van, amiket nem szeret és olyankor hangosan követeli, hogy Anya, Mimi! Nem győzöm magyarázni, hogy ez az, csak nem adják mindig az ő meséit. Azért most, hogy kevesebbet van kint a trutyi miatt, jól jön, hogy szereti, és sztem helyes mesék.
Ha megyünk, akkor megy, Anya, cipi! Anya, sapa! Anya, kaba!
Ha bejövünk ue., csak lefele.
Most már használ igekötőket. Anya, baba betata. Ha megkérdezem, hogy bekakáltál, Arián? Be. Használja a le, fel, be, oda-ide, itt-ott, ebbe-abba szavakat, bár akár ki, akár bemegy vhova, ő azt mondja, baba bemeee :).
Megkérdezem, hogy hogy vagy Arián? Vagy hogy van az orrod? Vagy jól aludtál? Jó! :))
Kérdezem, hogy oké? Oké!
Tegnap mindenáron meg szerette volna tapizni Zsizsiék Majré kutyáját. Maré, gyeje, (cuppogott, mert tőlem látta, hogy így hívom), ide, aaaa (és mutat az ujjával parancsolóan a lába elé). Persze, Majré bemajrézott, nem jött. De legalább cica mééé-t megsimogatta. (cica miau :)).
Ha vmt megeszik, viszi az edényét, beteszi a mosogatóba, ha megevett, ivott vmt, vagy egyéb szemetet talált, jön kidobja (Anya, szeme!). Amúgyis minden szemetest szóvátesz, bárhol vagyunk, tudja, kik a kuka bák (hétfőn jön a kukás autó), ki a potta bá (postás bácsi) és még mindig sokat emlegetjük a dokko bát. Ha evett, vagy vmlyen a keze, akkor szól, hogy Anya, baba mosi dede (ez a kéz nála), és oda jutottunk, hogy vigyázni kell, mit mondunk ki előtte, mert mondja utánunk.
És tök cukin mondja utánam, hogy Ite ments! :)))).
Szundi
Muki ma 10.15-kor kelt, hozzá kell tenni, hajnali 3-kor szórakoztatta apját, sőt kérte, hogy jöjjenek le Minimaxot nézni (Apaci, lemeee, Mimi). Ma hajnalban a tejcijével, takarójával és a kisbálnájával vonult át hozzánk, kész vagyok tőle :). Nem aludt nappal, mivel 3-ig nem aludt el, nem hagytam aludni, 6-kor már látszott, hogy nagyon álmos, de kihúztuk, így ma este 8.15-kor aludt. Asszem, készülhetek egy korai reggelre.
Hétvége
A szombatot Mamival töltöttük, fiúk dolgoztak, illetve suliban voltak.
Gergő bébi:

Tegnap meghívásunk volt Zsizsiékhez, régen volt együtt a csapat. Éppen tésztasalátát csináltam, mikor Ajay, akit Mukival megkértem, hogy menjenek, hozzanak még lilahagymát a boltból, telefonált, hogy Muki most hányt egy jót a tecsóban. Na, szuper. Gondoltam, hogy mivel köhög, felkavarodhatott a gyomra, ezért hányt, de akkor nem megyünk, nehogy befertőzzük kicsi Gergőt. Aztán "semmi" baja nem volt, semmi hányás, egyéb gond, az orrfolyáson, köhögésen kívül, ment, mint a gép. Zsizsi mondta, hogy jöjjünk nyugodtan, Gergő is eleve náthás, de majd nem engedjük összebújni a 2 gyereket. Jó volt beszélgetni, Gergő baba sokat nőtt, kis cukker, édesen figyel, mondjuk, nem aludt jól nappal és egy idő után a hangosabb reakciókra vagy nevetésre mindig nagyon megrémült, de Zsizsiék szorgosan szoktatják a társasághoz, sztem jól teszik :).
Azóta kicsit jobb a köhögésünk, orra folyik, megint orrcseppezem, fújjuk, szívjuk, kap kakukkfű cseppet, köhögéses teát és köptetőt. Majdcsak elmúlik ez a trutty.
Muki a héten egész szépen végigülte a Ringatót, bár néha elbarangolt és megszeretett egy-két gyereket :). Pénteken voltunk az ovis foglalkozáson, sokat játszott Muki, néha résztvett a feladatokban, tetszett neki.
Sapa:
Eszem
Reggel csak teát ittam megint, leszoktam mostanság a kávéról, nem kívánom. Ez mondjuk eleve kicsit gyanús volt már a múlt héten is. Az ebédet alig bírtam enni, aztán mire hazajöttem a bankból, ahova ebéd után mentem, már farkaséhes voltam. Jól bekajcsiztam, töltött paprika krumplival, hozzá 2 zsemle. Uh. Vacsira megint, zsemle nélkül. Remélem, azért nem leszek 100 kg-os bálna, igyekeznem kell visszafognom magam.
Saturday, October 16, 2010
Kímélő üzemmód
Ma Mukival és Anyával voltunk, fiúk dolgoztak és iskoláztak. Bevásároltunk, főztünk, sokat beszélgettünk, Mukika jól eljátszott. Persze, Anya alig engedte, hogy vmt vigyek, biztos nézték az emberek, hogy na, ez meg milyen lány, hogy hagyja az anyukáját cipekedni. Ugyanakkor nagyon jó is, én is vigyázni szeretnék magamra, pont elég, hogy mostanában Muki cipelős lett, sokszor felkéri magát. Buszon szegény Ajay cipelte az összes kajcsit, szatyrot, jól megpakoltam. Én Mukival battyogtam. Ma este mondta Ariánkának Apja, hogy Anya pocijában van pici baba, simizze meg. Ő meg később is jött többször, Anya, poci, pici baba és megpuszilta meg simizte a hasam. Persze, jól bele is tenyerel néha, vigyáznom kell vele :). Délután Mukival aludtam másfél órát, alig bírtam magammal, olyan álmos voltam, aztán alig bírtam felkelni, olyan mélyen aludtam. Persze, abba is belegondoltam, hogy ha megint nemalvós babánk lesz, akkor még hány évig nem alszom...
Mami nem bír magával, ma este a húga írt sms-t, hogy gratulál. Mondtam Anyának, hogy azért nem mindenkinek újságolja még :).
Friday, October 15, 2010
Egy kis édesség.
Tegnap Arián kb. reggel 5 felé kérte a tejét. Beraktam közénk, egyébként éjjel is képes annyira összeszedett lenni, hogy átsétál hozzám, és hozza a kis takaróját is. Nehogymár ilyenkor elküldjem :).
Szóval, tejcit megitta, kábult vissza álomba. Apafej meg horkolt egyet. Muki hirtelen felült a sarkára: "Anya! Apa pukka!" "Nem, Arián, ezt Apa a szájával csinálja, horkol." Oké, megint lefekszik. Apa megint horkol. Megdöbbent Arián felpattan: "Apa, puuuukkkaaaa!". Ekkor már Ajay is kuncogott, de aztán visszaszunyált, ő kb. 3 másodperc alatt képes erre. Még asszem kétszer ismétlődött meg a dolog, mire Mukkó elfogadta, hogy ez a zaj, nem az a zaj :))))))).
Éljen a bkv!
Tündérmaci ma kalandozott. Buszoztunk, villamosoztunk, hév-eztünk. Ugyanis mától nincs autónk, leadtuk Ajay cégénél, meglátjuk, meddig lesz ez így, de a mi kis úri hercegünk anyájával bkvzni fog mostanság. Nagyon élvezte. Ahogy sétáltunk az utcán, vagy egy mukkja sem volt, úgy nézelődött, vagy mutogatott és magyarázott. Úgy tűnik, hév a kedvenc. Azóta is emlegeti :))). Megjegyzem, én is nagyon élveztem. Szórakoztató Mukival és rég utaztam így. Az ember el tud kényelmesedni.
Szépséges hírek
Már egy ideje próbálkozunk azzal, hogy Ariánkának testvére legyen. Ariánnal annak idején hosszú volt az idő, több, mint 2 év, természetesen akkor sikerült, mikor nem vártuk. Most megint hasonlóan. Persze, az emberben mindig ott motoszkál, hogy hátha most, de azért meglepődtem tegnap, akkor volt az a bizonyos 28. nap és semmi. Nagyon halvány jeleket éreztem, hogy, áh, megjön, de semmi igazi. Persze, máskor még akkor is, ha egyértelműek a jelek, az ember biztos benne, hogy, áh, én leszek az az ufo, akinek akkor is van baba a hasában, ha ennek minden fizikai tünet ellentmond. Persze, Ariánnál is könyv szerint ment a dolog, egyből elmaradt, aminek kell, itt is. Úgyhogy, látva, hogy sehol semmi, természetesen egyből vettem tesztet, persze 2 fajtát. Már az első is elég gyorsan halványat jelzett, egyből dicsekedtem is Apafejnek, örvendezett és nem akarta elhinni. Mostanában volt sok feszültség a családban, közte és köztem is, a munka, gyerek, egészség miatti dolgokat nem tudtuk mindig jól kezelni. Azonban úgy látszik, csak jól csináltunk valamit :). Gyorsan a második tesztet is kicsomagoltuk, az még egyértelműbb volt.
Vagyis, ha minden jól megy, jövő év nyarán Ariánkának megszületik a kistestvére. Még mindig fura elhinnem és sokkal jobban izgulok most, mint Ariánnál, hogy minden rendben legyen! :))))
Ezért nem is merem még közhírré tenni, amikor eljön az ideje, ez a blog bekerül Ariánéba.
Íme, második gyermekünk első fotója :)))

Wednesday, October 13, 2010
Huuuuuuuuuuurrá!
Amióta látta Arián Emesééknél, hogy Domi milyen ügyesen pakol, simán tudom ezzel befolyásolni, hogy emlékszel, Domi milyen rendes baba, hogy elpakolt? És elpakol, közben büszke magára és egyfolytában mondogatja, hogy Eme és Pimi baba :). Amúgy is naponta szólongat Titeket, Emesém, hogy Eme, gyejje, Pimi baba, gyejje :).
Köszönjük a pakolós leckét!
Más, off, de örülök, ha valami jól sikerül: ma csináltam hamis gulyáslevest és tök jól sikerült, meg bele a nokedli is, még magamtól nem nagyon csináltam eddig. És szintén dícséri a család a savanyú káposztából készült töltött káposztámat is. Háziasszonyok gyöngye lettem, na!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :))))))))))))
Két külön kedves képem

Tipikus Muki beállás, mikor nénós autót hall (nyínyó akka!), Family Frost-os autót hall (düdüdü akka (mert, hogy zenél, hogy düdüdü :)), vagy egyéb hirtelen felbukkanó hangot. Hallga csak!

Újra itt volt Apa. Nem azért örültem, mert nem én vágtam a füvet, hanem, mert itt volt és már úgy érezte, füvet akar vágni. Ez nagyon jó! Persze, az emelgetést nem engedtük neki.

Újra itt volt Apa. Nem azért örültem, mert nem én vágtam a füvet, hanem, mert itt volt és már úgy érezte, füvet akar vágni. Ez nagyon jó! Persze, az emelgetést nem engedtük neki.
Tuesday, October 12, 2010
Segítség
Vasárnap Ajay egyik barátja lement Devecserre, vitt egy kis segítséget. Mi is hozzájárultunk, amennyivel tudtunk, sok hasznos dolgot vettek, sikerült segíteni egy kicsit. Legalább ennyi. Az embernek a szíve szakad meg a sok emberért, akinek ilyen hirtelen tönkrement az élete.
Helyzetjelentés
Mukikám már jobban van, bár még folyik kicsit az orra és köhög néha, de sztem már nem tart sokáig. Kiderült, hogy a bölcsikben most "menő" hányós-hasmenős vírust kaptuk el, sok gyerekről hallom, hogy ez van, de Arián még egész jól nyomta, mert pl. Emesém Domija jobban megszenvedett szegény a hányós-hasmenős részével a dolognak. De mindenki gyógyulgat.
Evéssel még nem vagyunk százasok, bár nem vártam sokat a betegség miatt, de néha kezd a hajam hullani, olyan gyenge evést nyomat Muki. Inni viszont iszik, éjjel ugyanúgy bedönti a tejitalát, de nem baj, mert tele van vitaminokkal, kell neki. Persze, túró rudi és tejszelet menne minden mennyiségben és ezért elég harcban vagyunk folyamatosan, mert tudja, hogy a hűtőben van és kéri. De sztem ezt én rontottam el, tudnia kéne, hogy nem kap csak úgy. Persze, azért itt-ott, ettől-attól kap, és ettől sztem vérszemet kap.
Csütörtökön már valszeg megyünk újra énekelni, meg játszani, aztán pénteken végre elmehetünk az egy órás foglalkozásra, múlt héten pont kihagytuk az elsőt, juhé :).
Muki egyébként elég nyűgi gyerek mostanság, csak engem akar mindig, még a délutáni alvásnál is többször felébred, hogy csekkolja, ott vagyok-e. Ez annyira gáz. Nem tudom, hogy ez most a korral jár, vagy valami nem okés. Mindent követel, ha nem kap, akkor hangos balhé. Kivárok.
Legújabb agymenés az én drágámnál, hogy leszedegeti a billentyűket a laptopról. De nincs hova tegyem, a nappaliban nincs olyan magas hely, ahova lehetne, a dolgozóban meg az asztal nem magasság neki. Már elég nehezen gépelek, mert nem tudok minden gombot maradéktalanul visszarögzíteni. Annyit mocskoltam már érte, magyaráztam, neeeem érti, mert olyan nagy móka ez. Uh.
Thursday, October 7, 2010
Orrszi
Mukika ült bent a szobában, nézte a Minimaxot, én meg kimentem szőlőt szeletelni neki. Egyszer csak hallom, hogy megy a porszívó. Be van készítve, hogy szívjuk az orrát, ha kell. Mire bejöttem, leszívta magának. :). De amúgy már igencsak fáj szegénykémnek, fújni nem is nagyon engedi. Kenegetem, hogy javuljon. De 3 napja csak ömlik. Bbbbbbbbbhhhhhh.
Wednesday, October 6, 2010
Mire jó egy tűzoltó állomás?
Lehet vele segítséget hívni:
Sporthoz is kiváló:
De ha már az alapok megvannak, akkor nélküle is megy:
Szépítkezünk
Fürdés után szépen meg kell szárítani a hajunkat...:
... és persze a lábunk sem maradhat el...:
...senki ne segítsen, én jobban tudom:
Dumcsi
Mindig összerakja a dolgokat: eteti az újságon lévő Micimacit sós pereccel és mondja neki: Mici, nem hamma, jön dokko bá, Péter bá, sssszzzzzzz! Előtte mondtam, hogy sós perecet ehet csak, de azt kell enni, mert ha nem, akkor megint doktor lesz. Ssssszzzz meg a szuri. Cuki anyja riogatja, hogy szuri lesz. Bezzeg, ha oltás van, mindig bemesélem neki, hogy az milyen jó és nem fáj. El szokta hinni :). Péter az a doktorbácsink keresztneve.
Meg milyen mondatokban beszél pl., reggel, apja teszi tisztába és közben nekem kajabál, hogy "Anya, gyere, adja baba amma!" Amma az innivalója.
Na, nehogy kimaradjunk a jóból
Na, szupi. Egy kis közösség, barátkozás, és Muki egyből benyalt vm nyavalyát. Vasárnap már nem nagyon akart enni, tudtam, hogy vm nem oksi, kicsit elkezdett folyni az orra. Hétfőn már párosult kis köhögés is, tegnapra rosszabb lett, elvittem dokibához. Torka kicsit piros, tüdő okésos, porszívózás, cseppentés, köptető, torokspray, C-vitamin, aztán meglátjuk. Láza nem volt, reméljük, nem is lesz. Ma reggel hánytunk is egyet. Nem tudom, hogy a betegséggel jár-e, mivel eleve köhécselt és mutogatta a kis hasát, hogy "bibi", én meg beadtam neki a Cebion cseppeket meg etettem vele őszibarack pürét, mivel mostanában nehezen megy a nagydolog (szegénykém, nyomja és mondja elkenődve, hogy "Nem megy" :(, na, egyből elkezdett panaszkodni, ahogy evett és mutatta a gyomrát, tudtam, hogy hányás lesz, indultam vele a fürdőbe, de későn, lehányta szuperül a falat :). Odaseneki, csak ne hányjon többet. Viszont csikargat a hasa, mert mondja, hogy bibi és jön a híg trutyi. Úgyhogy ivókúra van, szerencsére iszogat, és mértékkel, mert most az sem jó, ha nagyon megterhelem a gyomrát. A mostani orrcseppet vhogy nem szíveli, sztem lehet, hogy kicsit csíp, mert mindig panaszkodik, miután becseppentettem. Szóval, gyógyulgatunk, azért jól elvagyunk, de látszik, hogy mi lenne a sorsunk, ha állandó közösségbe járna, hiába elég masszív gyerek. Bár sztem úgysem ússzuk majd meg, ha elkezd járni egy nap :(.
ui.: ja, éjszakánk trutyi volt, síránkozás állandóan, éjszakai porszi (óóó jeeee), tiltakozás, nem éreztem, hogy akármennyit is aludtunk volna. Mukkóka most nyomja a szunyát, most, hogy beteg, nyögdécsel álmában, olyan kis cuki. Én vagyok ilyen, ha beteg vagyok.
Subscribe to:
Posts (Atom)





