Arián beszélget.

1. Arián töltögeti a narancsos innivalóját a málnásoz. Én, azon aggódva inkább, hogy ne pancsoljon mindent össze, próbálom lebeszélni. - Hidd el, Ariánka, nem lesz úgy jó íze, ha összekavarod, ne öntögesd.
- De, hidd el, hogy finom lesz, Anya.
Dumajakab.

2. Arián és apa indultak biciklizni. Kérdezgetem Ariánt, nem kérsz enni valamit, vagy inni? - Anya, ne akkor akarjál már etetni, mikor biciklizni indulok Apával! :)))).

Családi vegyesprogram.

Múlt héten szombaton 15 éves középiskolai osztálytalálkozóm volt. Nem mindenki jött el, de akik ott voltak, azokkal olyan jó volt találkozni. Alig változott valaki. Azért végiggondoltam, hogy amellett, hogy az ember küzd a mindennapokkal, mert most pl. az anyagiak miatt aggódunk sokszor, de olyan szerencsés vagyok. Elmesélhettem (kronológiai és nem fontossági sorrendben), hogy koppkoppkopp, jó egészségben van a családom, szerettem a munkámat, ahonnan gyesre mentem, várnak vissza, úgy tűnik (remélem, nem lesznek még addig gondok a munkahelyen), és van két szuper gyermekem, akiket nevelgetek, apukájukkal. Remélem, a 20 évesen elmondhatom, hogy még mindig két szuper gyerekem van, jól van a családom és újra szeretem a régi munkám, ahol megbecsülnek. Huh. :)

Aznap Ariánt Mami és Papa elvitte kirándulni Aggtelekre. Mi is mentünk volna, de mivel későn volt hazaérkezés, és nekem menni kellett a találkozóra, így mi maradtunk Apafejjel és Bindóval. Apafej volt a Bindóügyeletes este :). Arián nagyon élvezte a kirándulást, példaszerűen bírta a 3.5 órás utat oda és vissza, evett, ivott, beszélt, kapott egy szupi tűzoltóautót Papától és sok finomságot. Nyavalygás nélkül végigjárta a barlangtúrát a kis nyuszis elemlámpájával (amibe még előző este 11-kor elemet keresgéltem, annyira mondta, hogy vinni szeretné :), egyszóval Mami és Papa büszkék voltak rá. Nagyon feldobva jött haza a kis drágám, a ház előtt találkoztunk este 11-kor. Még éjfélkor alig akart elaludni, a tűzoltóautóját nyektette, meg persze aludt is kicsit a buszon hazafele. Tündérkém.

Finom szendót csomagolt Mami a kis kirándulónak:

 Papa leült, akkor nekem is le kell ülnöm :)

 Kisfiú a nagy padon:

 Kisfiú, nagy busz és szupi tűzoltóautó:

 Kidőlt kiránduló:

Túló didó és jóttu. Arián kedvencei.

Annyira bírom, ahogy mondja. Ha rászólunk, kimondja a rudit rendesen is. De a jóttu olyankor is csak jóóóótttu :). Cuki.

Ja. Jár.

Bindi pont 11 hónapos volt (2012. 05. 14.), amikor egyszercsak elindult. Már álldogált sokat egyedül, de itt volt Mami és az unokahúgom, Mami guggolt Bindivel, unokahúgom leguggolt hozzájuk, úgy kb. 2 méterre és Bindi odasétált. Jippijé-jippijó, volt nagy örömködés, Apát és Papát rögtön odaszalajtottuk. Aztán még egyszer akart, de bizonytalanabb volt és utána egy-két napig nem mert. Azóta sokat próbálgajta, de most egyelőre az tetszik neki, hogy egyik embertől a másikig menjen, vagy tárgytól hozzánk. És dobja magát a karunkba. Arián pont ugyanígy kezdte :). Még óvatos. De ez nem baj. Vigyázzon csak magára. A kis ügyes drágánk.

Így kezdte Bindó. Csöpike meg nem akar nézni, akárhogy is kéri (kéri? szólítja fel!) Arián. :)

Naszóval, így kezdte. Most kicsit hosszabban megy már. 

Mentők napja.

Idén is volt mentőnap. Naná.
Mentünk is. Autók, motorok, helikopter ( a lényeg) és programok. Gyerekeim nagyon élvezték. Bindi egyszerűen azért, mert mindent tud élvezni, nagyon jó gyerek, ha zajlik az élet körülötte (meg amúgy is :), Arián pedig imádja a szirénázó járműveket. Jó, hogy Mami jó helyen dolgozott. Reméljük, jövőre is bejutunk :).

Óvatos duhaj. Túl sok a nagy gyerek, inkább kijön.

 Hadd nézzem meg a képet, Anya!

 Mentőmotoros.

 Édességevés. Mindenáron úszni akart, mert pár eszetlen bent volt a vízben. Úgy kb. 15 fok volt.

 Bindi is nyalt egy kis fagyit.

 Mamival a helikopáternél.

 Kicsit vagány, vagy mi?

 Kidőlt a drágám. De még biztos, ami tuti, előtte bekente a száját a halványlila szájfényemmel :).

 Jégkrém. Van máááásik!

Bindibaleset.

Mi tegnap megijedtünk. Nagyon.
Amikoris éppen olyan szépen alakult a napunk, akkor történt egy baleset. Apa ült az íróasztalánál Bindivel, én Ariánnal voltam, egyszercsak dübbenést hallok. Szaladok. Bindi üvölt, mint sakál. Ült apa mellett az íróasztalon (!), apja átkarolta, kicsilány lebucskázott.
Több, mint egy méter. De sír. Nagyon. Az jót jelent. De pakolom, indulok vele kórházba, nézzék meg. Megszoptatom, mert nem hagyja abba a sírást, nagyon megijedt és fájhat is. Elindulunk. Gyakorlatom az már van, Ariánt vittem párszor :(.
Felhívom a mentőket, hogy melyik kórház az ügyeletes. Várjak, küldik a segítséget. Jaj, én már elindultam. Akkor haza. Mentőorvosok jönnek, Bindi addigra már nézelődik, megnyugodott. De azért ne nagyon tapizzák már őt idegenek. Jól néz ki, menjünk azért be rtg-re, stb. Oké. Anya mentőben Bindivel, én kocsival utánuk, Apa maradt Ariánnal. Pont odaérek, mikor hívnak be minket, persze, idegeskedtem, hogy ők hamar beérnek, elhúztak hamar a szirénájukkal, persze, úgy könnyű, ha piros lámpán át is lehet menni.
Aggódom, hogy mi lesz, ha behívják, nem vagyok még ott, kicsilány fél és nem tudom megnyugtatni.
De jól bírta a drágám, már én viszem be a vizsgálóba. Rtg., hasi uh, mindent megnéznek, de első blikkre oké a gyerek.
Másodikra is (rtg.) és harmadikra is (UH). De azért a protokoll szerint 2 napra bent kéne maradni. Mi fordulhat elő? Azt tudom, miket kell figyelnem. Ha vérömleny keletkezne esetleg, annak lennének lassan kialakuló jelei és akkor azonnal hívnám a mentőket. Jön az éjszaka. Hogy figyeljem meg, hogy aluszékony-e, ha aludni kell?
Itthon vár egy kicsi fiú is rám, aki tuti lelkibeteg lesz, ha eltűnünk 2 napra a húgával. Persze, okos, aranyos kisgyerek, de veszettül féltékeny és anyás és már Bindi születésénél is azt hitte, elhagytam őt. Lehet, hogy vmt rosszul csinálok, de ez van. Arián kész lenne.
Döntöttem. Hazamegyünk. Oké, amúgy dokibá is mondja, hogy látja, hogy tök jól néz ki  a gyerek, de neki ezt kell ajánlania. Aláírom a saját felelősséget.
Aztán kijövünk. És az utcán elsírom magam, hogy mi van, ha rosszul döntöttem és gond lesz. De két gyerekem van. És az egyiknél a testét féltem, másiknál a lelkét. Kész vagyok. De muszáj mindennek rendben lennie.
Éjszaka figyelgetem, felkelek többször, alszik szépen, reagál, ha piszkálom, kel szopizni, amikor szokott.
Ezidáig rendben minden. Remélem, hogy így marad. Nem fizethetünk ekkora árat a hibáért.

Egyébként.

Azért Arián nem mindig egyszerű mostanság. Nem mondom, biztos nehéz az ő korában a korlátokkal megküzdeni, de ha nem az van, amit akar (mindig kijavítom, hogy szeretnél, kisfiam), akkor megy az odaütögetés, a butaanyuci vagy, butaapuci vagy, hihetetlen. Néha nem figyelek oda, aztán igen, tudom, hogy rossz taktika, de nem tudom, mi a jó. Hiszti. Van még a tarsolyban. De hozzá kell tennem, hogy mindig akkor van vele gond, ha nem egyedül van velem, vagy apjával, vagy Mamival. Ha elmegyek vele vhova egyedül, vagy itthon vagyunk, hallgat rám, kedves, engedelmes. Én csak abban bízom, hogy ez az időszak is elmúlik. Persze, már megint magamnak csináltam lelkiismeretfurdalást, hogy biztos hallotta, hogy ne legyél buta, ne csinálj butaságot, és azért mondja. A túrót. Rájöttem, hogy több gyereknek ez a szójárása a böliben. Ott tanul ilyen sok okosságot. Úgy látszik, puccoséknál is vannak furaságok. Vagy csak ott vannak igazán? :)
Bár, amikor azt hallom, hogy keresztfiunk úgy jött első nap haza az oviból, hogy "kiváglak az udvarra és elvágom a nyakadat", na akkor nagyon összeteszem a két kezem, hogy itt nyugalomra, fegyelemre tanítják, és azért nyugodt környezetben fejlődik. Haj.

Jó, ha jó az idő.

Mert egyre többet lehetünk kint a kertben. És mindkét gyerkőcöm élvezi. Bindi nagy felfedezésekben van, Arián nagy féltékenykedésben néha, hogy a kinti játékaira is ráindul Bindó, de egyre okosabb és magától is odaadja sokszor. Szegénykém, azért nem lehet egyszerű :).

Két tündérem:

 Apával játszani jó.

 Papa tanítgat, hátha jó kertész leszek :)

 Elcsúszott a sityak:

 Sétálgatok, sétálgatok:

 Vijágok!

 Tündérmaci:

 Na, inkább húzzál!

 Anával:

Anyák napja.

Első anyák napi ünnepségemen voltam a böliben, Mukika meghívásából :). Nagyon vártam, készültem. Mami is, mert a mamik is meghívást kaptak. Indiai nagymami csak képeslapot fog kapni :(, Ariánka fotójával :).
Nem vagyok én túl elfogult, mert tudom a fiam hibáit is, de megint vitte a prímet az előadáson. Végig, sokszor egyedül, hangosan, ügyesen beszélt, énekelt, mutogatott, magyarul, angolul. Nagyon büszke és elérzékenyült voltam. Mondták, hogy úgy néz ki, élesben megy neki, mert a próbákat végigbohóckodta. Uh. :(
Utána alig akart velünk jönni, kicsit zokon is vettem, mert az óvodavezető valamit ígért nekik, valszeg későbbre, de ő aztán ott akarta megvárni, mert kapni fog valamit. Hihetetlen kis önző ám mostanság. Ha kell neki valami, nagyon kitartó és erőszakos tud lenni. De én is kitartó vagyok :). Tudom, hogy a korából is adódik, de akkor is!
Aztán nagy nehezen rávettük, hogy jöjjön el velünk cukrászdázni. Kész!

Itthoni köszöntés:

Ajándékot kapunk Mukitól:

 Ünnepeltünk:

 Itt is:

 Előadás közben:

Képek.

Szoktak a fiúk bandázni a kertben. Papa meg morog, hogy alatta a fű! :)

Bindi is betársult:

Unokahúgom imádja a két gyerkőcöt, itt volt babázni:

Bindó nagyon élvezi, ha tologatjuk a motoron:

 
Muki olyan nagyfiú már:

Sokszor bújócskáznak. Arián egyedül, Bindi kis segítséggel keresi a másikat. A lakásban Bindi négykézláb a hang után is menni szokott és úgy keresi Ariánt :). Itt éppen megtalálja a kertben:

Csak úgy Muki:

És a puszi. Sok van, szeretik egymást, a féltékenykedés ellenére. De ha Arián hazajön, az első, hogy Bindit keresi, megszereti, megöleli, Bindi meg repdes és húzza magához, öleli ő is. Szokta simizni is, meg vigasztalja, ha Arián sír :). Meg persze van odaütés is. És hoppácska! Bindi néha nem marad adós! Persze, tiltom az ütlegelést! :)

Ollé, a Ligetben!

Voltunk rendőr- és tűzoltónapon, meg majálison a Ligetben. Tömeg, meleg, jó kajcsik, egy vagyonért (komolyan mondom, szabadrablás!), por, fáradtság, kevésbé szórakoztató műsor. De azért jövőre is tuti megyünk! :)

Iiiideges.

Muki kérte, hogy csináljak neki papírrepcsiket. 4-et. Persze, ő ezt úgy kérte, hogy kell neki egy, nekem egy, Maminak és Csöpikének. Aztán ő játszott velük :).
Bindit is izgatta a dolog, kértük Ariánt, hogy hadd nézze meg őket. Muki meg is engedte.
Aztán elvonult a kertben és elkezdte izomból rázni a körtefát.
- Muki!!!!
- Anya! Azért idegelem magam, mert Bindi játszik a repülőgépeimmel!
:))))))))))))

Ruházás(ok).

Ma elmentünk Bindikének nyári ruhákat venni. Történt ugyanis, hogy tavaly, 50 meg 70%-os leértékelésen csodaszép kis rucikat vettünk neki, 12-18 hós méretekben. Na, tök nagyok rá. Lehet, hogy augusztus táján jók lesznek, de most nem. Reggel nagyon nyűgösen indult Bindi, sztem benne volt a fura elborulós-napkisütős idő is, de a túrát aztán csodajól bírta. Persze, ismerkedett, barátkozott, és nem győztük fogadni a bókokat kisasszonyka szépsége miatt :). Az egyik bókoló egy fiatal színésznő volt, ha! :). A ruhák meg tüüüündéri csajszi-majszisak, mindenfajta színben. Hú, de szuper lányruhákat venni! :) Nem mintha fiúruhákat nem imádnék venni. Muki is kapott egy verdás napszemcsit meg basebbal sapit, nagyon vagány.
Mentünk Ariánért a bölibe, aki múlt héten itthon volt két napot betegség miatt, plusz négy nap szünet. Állítólag tegnap még nagy volt az öröm, hogy látják egymást a gyerekek ennyi kihagyás után. Ma már voltak feszkók. Mókuskoma ült a homokozó szélén, kicsit elárvultan, megyek oda vidáman, felveszem, puszilgatom, kérdezem, miért ilyen komor? Jön Betti, mondja, hogy bünti van. Az én drágám egy játék miatt odacsapott Ágostonnak, akinek vérzett emiatt az orra. He? Vagy extra durva ütés volt, vagy nagyon rossz helyre ért oda, szegény kis szőke herceg, látszott, hogy kicsit megviselte az eset. De Ariánt is. Azért nem pörögtem túl a dolgot, bocsánatkérés, ígérgetés, hogy többet nem lesz ilyen. Remélem, legalábbis, egyre kevesebb. Azért még kicsit meg-megzavarodik néha gyerekem. Nagyon anyás, ugyanakkor sokszor a féltékenysége miatt undok velem. Nagyon türelmesnek kell vele lennem. Igyekszem. Nagyon.
Ja, neki meg szandi kéne. A novemberben vett szupi szandi most kb. 2 számmal kicsi rá. Durva.