Ma Ariánka majdnem egész nap csodálatosan jó fiúcska volt. Ez nagyrészt a beköszöntött jó időnek köszönhető, mert délelőtt és délután is kitettem a babakocsiban a teraszra és szunyált 2-2 órát. Délelőtt és délután is a gyormára kelt, jelzett, hogy éhes :). Ez a jelzés aztán hatalmas visítós üvöltésbe ment át. Délelőtt kaja közben is sírt még, alig tudtam megnyugtatni. Sztem fájt a pocija, mert tökre feszült a karomban. Ma pedig kétszer is bepakolt, tehát működnek odalent a dolgok. Mondjuk ma megijedtem, mert nekem fájt a hasam, rohangáltam is, mondom, nehogy vírus legyen és esetleg elkapja, mert az kicsi babákra nézve nagyon veszélyes lehet. Ma megint almáztunk. Hihetetlenól vicces fintorokkal, de nyamnyogta és lenyelte az almapéet is, nagyon kis ügyi gyerek. Aztán viszontláttam a pelenkában is az almadarabokat, úgyhogy jelenthetem, rendben ment az emésztés is :).

Szegény E. izgul, nekik most indult a hasfájós időszak, kis manó hatalmasakat nyög egész nap, meg néha rátör a heves sírás. Mondtam, hogy mi milyen homeopátiás szereket használtunk, hátha hat nekik, jobban, mint nekünk. Tudom, hogy ez egy kétségbeejtő időszak, mikor Ariánka volt hasfájós, volt, hogy egy órát is sétáltunk vele és csak sírt és sírt, borzasztó volt látni. Már volt, hogy együtt sírtam vele, annyira sajnáltam. Emellett napi szinten összevesztünk, mert A. mindig orvoshoz akarta vinni Ariánkát, mert sír. Még jó, hogy a 2. hónap után elmúlt, bár néha fájdogál neki evésnél, de eddig meg tudtam még nyugtatni, ha rájött. Szóval, ma alukáltunk, ettünk, 150 ml-ket és megint csak alukáltunk. 9.30-kor le tudtam tenni, úgy, hogy 8-kor 180 ml-t benyomott és most megivott majd 100 ml teát lefekvés előtt. A fűtés kiborít. Vagy tök hideg, vagy 30 fok, meg kell csináltatni a termosztátot, mert a fába van beépítve és így, ha lejjebb veszem, mondjuk 23 fokra, akkor nem kapcsol be újra, mert a fa tartja a meleget és így nem érzi a lehűlést. Most, hogy jobb idő van, egyre nehezebb elviselni a meleget idebent. Múlt éjjel A-nak be kellett mennie hajnali 2-re, mert "go live" volt és látni akarta, mit csinálnak. Este fél 7 körül jött haza, és 8 körül már aludt is, nagyon fáradt szegény. Bent sok a gond, nem akarnak az emberek dolgozni, nehéz velük. Szóval, a fiúk jelenleg alszanak, én meg élvezem a csendet és nyugalmat, kicsit olvasgatok a neten, és csekkolom a híreket. Holnap jön az előző tulaj megmutatni, hogy mit kell csinálni a kertben. Kertész leszek, fát nevelek.

Annyira kerekfejű kiscsákókánk :))))))).

Azt hittem, már sosem jutok vissza a blogomba. Még mindig tart nálam a nem alvás miatt kialakult hígagyúság, így nem tudtam a jelszavam és nem is találtam az emailjeim között, hogy mivel indultam. Most végre megoldódott, a blogger segített jelszavat beállítani. Ariánka két napja nevet. Tegnap teljesen elájultunk. A. dögönyözte, a kis kezét a mellkasához nyomogatta és Arián felnevetett. Aztán én is játszottam ezt vele, a két kis kezét az arcához nyomogatom és akkor is nevet. Persze, csak ha olyanja van. Ma 3 hónapos és 3 hetes Arián. A tápszer mizéria és amiatti félelmem miatt, hogy így nem jut elég vitaminhoz a fiam, felhívtam a védőnénit, hogy mi a helyzet a hozzátáplálással, mivel és mikor kezdhetnénk. Azt ugyebár nem nevezhetjük hozzátáplálásnak, hogy A. állandóan megkóstoltatja a kajcsiját Ariánnal úgy, hogy az ujját a szájába nyomja :), bár Arián élvezkedve cuppog, ma pl. kis sütőtökkrémleves volt a menü. Persze, csak pár nyalat, nem kell nagy evésre gondolni. Szóval, kezdtük ma almával, ezt mondta a védőnő. Reszeltem neki és elkezdtem kiskanállal kóstoltatni vele. Több levet és kevesebb pépet. Először a pépet tologatta vissza és érdekesen fancsali arcokat vágott, de mindig leküzdötte a falatot. Persze, közben izgultam, hogy nehogy fulladozni kezdjen, vagy valami, így mindig figyeltem, hogy elég lé is menjen a péppel. De elmondható, hogy ettünk ma egy kis almát! :) Ezen felbuzdulva, anya ma ment tecsóba és vett bio bébiételeket, amelyek 4 hónapos kortól adhatók, meg bébi italokat is. Persze, szigorúan kivárjuk a 4 hónapot, addig majd almázgatunk. Ma Ariánnak jó napja volt, aludt délelőtt egy kicsit, délután a tecsóba ketten mentünk, apja itthon maradt, dolgozott. Jól bírta, bár ott jött rá a drágámra az éhség, holott már korábban kellett volna ennie, de nem kívánt. Lehet persze az is, hogy kapott előtte kis teát, meg hát az almát és amiatt lett csak később éhes. A vége felé ment kis sírás-rívás, de toltam a kocsiban és így jobb lett. Hazajöttünk, gyorsan nekiálltam csirkét meg tarját pácolni, sütni, mert jöttek este anyáék névnapozni. Közben Ariánt a kis székébe tettem és onnan hallgattunk zenét meg nézelődtünk. Előtte a neten is bekapcsoltam a kis hableányt és Ariánt betettem a mamasan székbe :), onnan hallgatta az általam korábban már annyiszor előadott nótát, amit Ariel énekel. Hát, majdnem olyan szépen énekel Ariel, mint én :). Aztán kicsi fiam elunta a dolgot, kezdődött a sírás, aztán nekilendült, így kivettem a székből, hurcibáltam, közben sírt, ennek az lett az eredménye, hogy mindkét husit kicsit megégettem :(. De a gond az álmosság volt, így el is aludt a karomban megint. A megégés ellenére azért mindenki evett jóízűen, bár apa kevesebbet, mert nincs még túl jól a szerdai hasfájós-hányós időszak óta. Tegnap sűrű napunk volt, először A. cégéhez mentünk, volt egy meeting, aztán megebédeltünk a cégénél és mentünk az enyémhez. Végigmutogattam sztem gyönyörű kisfiamat, körberajongták, egész jól tűrte. Persze, mielőtt felmentünk éhezett meg és a kocsiban kapott enni, ennek az lett az eredménye, hogy engem is és B. kolleginámat is telibe lebüfizte. Tiszta ciki volt. Aztán szépen elszundizott egy 20 percre. Utána még kicsit vásárolgattunk a tecsóban, babavizet akartam venni, de nem volt, de azért mást is vettünk. Aztán hazajöttünk és csak nem hagyott nyugodni valami. Mikor Ariánt etettem a kocsiban, vettem oda magamhoz a hordozójából, hogy megbüfiztessem. És ekkor bezummantottam kicsit a fejét a kocsi plafonjába :((((. Tiszta béna anya vagyok. Ariánka kb. 5-10 másodpercig sírdogált, de magamhoz fogtam és így abbahagyta. Tudtam, hogy nem nagyon ütöttem be, nem volt külső jel semmi, de azért idegesített, főleg most, hogy Natasha Richardson színésznő egy ártalmatlannak tűnő fejütésbe halt bele. Tudom, túldramatizálom, de fogtam, felhívtam a dokinkat. Mondta, hogy hivatalból csak azt tudja mondani, hogy nézessük meg. Még mindig tipródtam, hogy zavarjam-e meg Arián estéjét és hurcibáljam, de A. is annyira mondta, hogy menjünk, mert sosem bocsátanánk meg magunknak, hogy elmentünk a Sote II-re, a Bókay János utcába. Nagy csend és nyugalom volt ott, a portás pl. hangosan horkolt :))), de megvizsgált minket egy dokibá, aki szó szerint közölte, hogy milyen banális, hogy bejöttünk, de persze, biztos, ami tuti. És mivel kicsi baba, így röntgen. Na, ez volt aztán macera. Az egy dolog, hogy nem láttuk a feliratot, hogy hol kell bejelentkezni és kopogni, így vártunk 15 percet, mire a doki lecseszett, hogy ő aztán megmondta, hol van. Gondolom, hogy megzavartuk a békés estéjét a banális aggodalmunkkal, de nem érdekel. Ariánkát a hátára kellett először tenni és nekem 2 oldalról kemény szivaccsal tartani erősen a fejét, hogy ne mozduljon. Hát, szörnyű volt, szegény, úgy sírt, szerencsére csak addig, amíg fogtam. Aztán oldalfelvétel :(((((, hasra kellett fektetnem, kis fejét oldalra és egy pánttal leszorították, amit két oldalt le kellett fognom. Szegény kisfiam újra sírt, de megint csak a felvétel erejéig. Természetesen aztán nem volt semmi baj, orvos megnézte a felvételt és hazaküldött. Most ott van a jelentésen, hogy mater beverte a gyerek fejét. Kisfiam, elnézést, amiért ilyen béna anyukád van. Megfogadtam, hogy ezentúl nem rohanok, egy babával nyugodtan, óvatosan lehet csak cselekedni. Este Arián csak majdnem éjfélkor aludt el, megborult a napirendje, 3-kor már fent volt, aztán 5 után, meg 7-től 20 percenként, anya marha jót aludt :). De aztán levittem Apának, így 9-től 10.30-ig aludtam. Olyan jót tesznek ezek az alvások, sokkal türelmesebb, frissebb vagyok utána. Most este a füri után Ariánka 9-kor bealudt, azóta is alszik. Sztem ma már 2-kor ébresztő lesz, így megyek is. Holnap megyünk a kis keresztfiunkat megköszönteni az 1. szülinapján, nagyon óvatosan fogok vezetni.

Ariánka kapott tőlünk egy játszószőnyeget 1 hete, szereti :).

3 hónap

Nagyon gyorsan telik az idő. Január végén költöztünk az új házba, és már március van. Még van mit csinálni, venni, de a lényeg, hogy ki van festve, tisztaság van, a hálószobákat már kialakítottuk, a többi meg megy majd szépen lassan. Arián egy tünemény. Persze sírogat, meg éjszaka is felkel még 2-szer 3-szor enni, de egy mosollyal el tudja ezeket mind feledtetni velem. Hihetetlenül nyílik az értelme, múlt héten napról-napra láttam valami újat benne. Már 5.22 kg, ma mértem, kis vasgyúró, szék kis tokát növesztettünk, van husi a combokon, fenéken is rendesen :). Imádja, ha a pelenkázó asztalra rakom és beszélek, mosolygok neki, sokszor majd elrepül örömében. Már formálgatja a kis száját, szeretne válaszolni, egyelőre "a" "e" hangokkal és kiabálásokkal kommunikál. Nagyon tündéri. Be lehet már rakni a kis pihenőszékébe, ahol elüldögél és legtöbbször extázisban nézegeti a rajta lógó Micimackós figurákat, ugyanez van az ágya felett lógó zenélő állatokkal is. Volt, mikor annyira meglepődtem, mert csendben volt, bementem és láttam, hogy nézelődik, jó kedve van, nem mindig sír már egyből, ha felébred. Persze, kaja ügyben tud üvölteni. Ha nem kap azonnal enni, rúgkapál az ölemben, meg kapaszkodik, mardos a kis körmeivel. És kiszakítja a dobhártyámat, úgy tud üvölteni. Az anyatejjel van egy kis gond, mert kevesebb lett korábban, ezért elkezdtem tápszert is adni. Sajnos Ariánnál nagyrészt beigazolódott, ami a legtöbb babánál, hogy a cumi után nem akarja a cicit, mert abból nehezebben jut táplálékhoz. Van, hogy próbálom neki adni a cicit és elkezd üvölteni, pedig jön a tej. Ilyenkor jön a táp és lefejem az anyatejet és odaadom neki. Próbálok újra visszaállni normálisabb rendre, most, hogy már legtöbbször ketten vagyunk, nincsenek a festők, segítők. Nagyon stresszelek a tej dolgon, mindenképpen akarok neki anyatejet is adni neki, ameddig tudok.

Mostanában rendszeres, hogy kb. 10 körül este elalszik, hajnali 1.30-2 körül, 4-kor, 5-kor, 7-kor felkel. Ebből 5-kor vagy 7-kor nagy, már elnézést, de "kakatúrákat" tartunk. Szegénykém ugyanis nagyon nehezen tud bepakolni a nadrágba, nyög, nagyon rossz hallgatni, főleg, amikor már sírni is elkezd szegény a görcsök miatt. Ilyenkor tornáztatni szoktam a pelenkázón, meg van, hogy meghőmérőzőm. Ekkor beindul és odapakolja a jó nagy napi adagot. Zöld is szokott lenni, amin eleinte aggódtam, de utána olvastam, meg hallottam, hogy ilyen van, nem kell teljesen kiakadni. Amikor teletettük a gatyát, nagyon megkönnyebbül, ilyenkor szokott még aludni egy kicsit.

A napokat ő tölti ki. Nem sok időm van főzni, pakolni, ügyeket intézni. Szerencsére a nagynéném besegít a takarításban, és az unokahúgom is sokat van itt. Addig én tudok Ariánozni. Nagyon igényli a foglalkozást, tündéri. Viszont úgy néz ki, hogy jön a foga. Már nézegettük anyával, hogy rág, nyáladzik. Itt volt az unokanővérem a kis 11 hónapos keresztfiunkkal és egyből mondta, hogy tuti jön a foga, rágja az ő ujját is. Szóval, alig ki a hasfájósdiból, most jönnek a fogfájósak. Ajvé. Én hullafáradt vagyok, ezek a napi 3-4, max. 5 óra alvások, az is úgy, hogy közben mindig fel kell kelni, nagyon kikészítenek. Ma már szó szerint sírtam a fáradtságtól. Aztán az ember úgyis megy, csinálja tovább. A férjem is elég fáradt, és ő még a munkában is stresszel. Jól haladunk.

Egy kis egyveleg Ariánról mostanában: