Ariánka 6 éves.

Ariánka drága életem, 6 éves lettél. Még most is nehéz elfogadnom, hogy még most születtél és közben ennyi idő eltelt. Tudom, ez az élet rendje. De olyan gyorsan nősz, úgy szalad az idő. Nagyon meg kell becsülnünk minden napot, percet, amit együtt tölthetünk. Tudom, biztos Papa miatt vagyok borongósabb hangulatban, de nagyon sok mindenre ráébresztett, amit eddig úgy gondoltam, hogy tudok, de mégsem tudtam igazán.
Őszintén mondhatom, hogy életem legszebb éveit élem Veletek. Hiába vagyok fáradt, hiába dőlök az ágyba este, veszekszem sokszor, mert nem fogadtok szót, hiába ismételgetem sok este egyik filmbéli, de igaz idézetemet, ha néha bánt, hogy mérges voltam Rátok, hogy "a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba", hiába érzem sokszor, hogy annak élek, hogy Titeket szolgáljalak és alig találok időt magamra, minden percét újracsinálnám, ha kéne. A kisbaba korodat, ahogy figyelem, ahogy nősz és okosodsz, ahogy rácsodálkozom, rámosolygok egy-egy mondatodra, cselekedetedre, ahogy boldogan tapasztalom, milyen érzékeny, mélyérzésű emberkévé alakulsz. Mindig is különlegesnek tartottalak, többnek, szebbnek, jobbnak az átlagnál. Lehet, hogy ezek csak egy elfogult anya érzései, de nap, mint nap megerősítést nyer bennem, hogy az a sok szeretet, odafigyelés, törődés Feléd mind-mind megéri, mert olyan sokat adsz vissza. Ahogy sokszor egy szemvillantásomból érted, mit akarok, ahogy megbánod, ha hirtelen mérges leszel és rondát mondasz vagy teszel, és odajössz rögtön, megszeretsz, bocsánatot kérsz, megmagyarázod. Ahogy viccelődsz a húgodnak és kezeled őt. Ismered a szokásait, a hangulatait, persze, ezzel jól vissza is tudsz élni és ezt nem szabad :))), de ez is azt mutatja, hogy milyen jó emberismerő vagy. Nem csak én gondolom így. Óvodában is csoda jó érzés fogadóórára mennem, mert alapvetően semmi gond nincs Veled. Okos vagy, értelmes, fogékony, vidám, barátságos, és persze olykor szófogadatlan, hirtelen, csintalan, de azt hiszem, nekem Te vagy a tökéletes gyerek, édesem. Egy igazi gengszter is vagy, talpraesett, eleven, oké, néha kívánom, hogy mindenben szót fogadj, de azt is tudom, hogy ez rajtam is múlik, mennyire vagyok következetes, szigorú, és ez nem mindig az erősségem :). Olyan rajongással szeretlek, amit mindenkinek meg kell tapasztalni az életben, mert csodás. Ugyanakkor félelmetes is, mert tudom, hogy nem bírnám elviselni, ha valaha valami nagy bajod lenne, ha nem lennél boldog és nem élveznéd az életet, ami olyan rövid és értékes.
Kívánom, drágám, hogy élvezd, hogy élsz, találj sok szépet az életben, ismerd meg a világ minél több csodáját és lehessünk együtt még nagyon-nagyon sokáig boldogságban, egészségben!

Transformeres bulid és transformeres tortád volt. A kis ovis barátaiddal, Mamival, Keresztanyuékkal, Ildikóval és Emeséékkel:



Szeretünk, drágaság!
 

Tesco.

Tudom, hogy egy mondattal is le lehet írni egy elbocsátás történetét, de azt hiszem, érdemel jópár sort a szitum. Decemberben eldöntöttük, hogy vissza kell jelentkeznem munkába, mert kell a pénz. Vissza is jelentkeztem. Felhívtam a jelenlegi vezetőmet, aztán januárban a HR-t is, mikor láttam, hogy sehol semmi történés. Oké, megnézik, mik a lehetőségek, hova és milyen pozícióba tudnak engem elhelyezni. Mert ugyebár a következők történtek, amíg nem dolgoztam. Azon túl, hogy megszültem a világ két legszuperebb gyerekét és élveztem velük minden napot :). Szóval, a helyettem lévő kolléganőt áthelyezték a Jogi Osztályra, ugyanúgy, ahogy az összes jogászt, immáron mindenki egy osztályon ült együtt, boldogan... Aztán őt kirúgták és nem vettek fel helyette mást, de nem is ugyanaz volt a pozija, mint nekem, tehát az én szempontomból nem olyan releváns. Csak leírom :). Szóval, ment a tökölés. Merthogy a kormány törvénybe foglalta, hogy minden nagyobb kereskedő cégnek rendelkeznie kell ún. Fogyasztóvédelmi referenssel, minden olyan megyében, ahol van kisker. egység. Tesconál ez minden megyét jelenti Mo-n. Neveztek is ki minden megyében egy-egy embert. Ezeknek az élére jöhettem volna, hogy összefogjam, segítsem őket, a hatóságoknak elég legyen csak hozzám fordulniuk, ha valami infóra van szükségük. Ugyanis, egyedüliként  Tescoban, jogászként dolgoztam az összes jogszabállyal, ami a pozíció betöltéséhez szükséges. De ezt az angol vezetéssel el kell fogadtatni, hiszen összefogó személyről nem szól a jogszabály, tehát extra költség. És akkor még mindig kérdés volt, hogy hova kerüljön a pozi? A régi osztályomra, a Minőségbiztosításra? Nem akarták, valszeg a felelősség miatt nem. Mert akkor az osztályhoz tartozó emberekhez helyezték volna át a megyei munkát is. A Jogon már annyian vannak, hogy az angol Jog nem enged új embert. És még lett volna egy osztály, ahova az addig kinevezett emberek tartoznak.
Sikerült 4 hónapig tökölni a szitun. HR nem mond semmit, többiek nem tudnak mit mondani. Jóbarátaim és kedves volt kollégáim próbáltak segíteni, de mivel nem ők jártak az illetékes vezetői megbeszélésre, hogy elfogadtassák a pozíciót, így tul. képpen a volt főnöknőm (Min. Bizt.) és a harmadik osztály vezetőjének kezében voltam.
Egyik pénteki napon áprilisban felhívtam a HR-t, hogy bejönnék, leadni papírt és elintézni valamit. Ekkor elém toltak egy közös megegyezésről szóló papírt, előadva, hogy nincs számomra pozi, nem sikerült engedélyeztetni, amit szerettek volna. He????? Ja, amúgy elrontottátok rajta a dátumokat, helló! Oh, akkor ki kell javítanunk... Akkor nem lehetne, hogy hétfőn újra bejöjjek? Oké, akkor legyen úgy. Hazafele pár telefon. És akkor egyik régi jó kollégám ment és átrendezte a HR-t, tekintve, hogy egyáltalán nem volt még akkor döntés, hiszen a téma nem is került még terítékre 4 hónap alatt a vezetői megbeszélésen. Így a HR leállította a kirúgásomat, mondván, megvárjuk, mit mond az április végi vezetői megbeszélés.
És az én volt főnöknőm kapta a feladatot, hogy prezentációt készítsen és előadja a főnököknek, miért is kell ez a pozi. Khm.
Én már előre mondtam, hogy az ő keze lehet a dologban a kirúgásnál. A HR nem találja ezt ki egyedül, és a többiek nem tudtak róla. Mint kiderült, nem tetszett neki, hogy beterhelték neki a bérköltségemet. Vagy nem tetszett neki, hogy annak idején engem kellett felkérnie, hogy míg ő elmegy szülni, helyettesítsem és most, hogy visszajönnék, megint veszélyben érezte magát? (egyébként feleslegesen...) Vagy az nem tetszett, hogy volt egy nem túl vidám telefonbeszélgetésünk annak idején, mikor megkaptam a vezetést, erre ő elkezdte emailben és telefonon instruálni az akkor már én embereimet és felhívtam, hogy lesz szíves ezt abbahagyni?? Nem tudom. De ő, aki mindig mindent igyekszik betartani és követi a szabályokat, olyan bátor lett, hogy nem készített prezentációt és nem vitte be a megbeszélésre. Így döntés sem született.
De nekem időközben lejártak a kiadott szabadságaim, és máj. 6-án el kellett volna kezdenem dolgozni. De ekkor már rég a közös megegyezést szerettem volna inkább. Ezek után? Így is lett, hétfőn aláírtuk a közös megegyezést, a cég annyira próbált fair lenni, hogy még 6 hónapig állományban vagyok, tehát nem leszek munkanélküli. Közben el tudok helyezkedni. Lehet, hogy egy nap megköszönöm neki (akitnemnevezünknevén), amit tett (illetve nem tett), ha sikerült sínre kerülnünk. Most nem vagyok elkeseredve, mert anyagilag nem jártam rosszul és még bealakulhat valami sokkal jobb is. Mert van ennél jobb. Két gyerek mellett nyugodtabb helyen is dolgozhatok majd. Time will tell.

Eddigi legszomorúbb beírásom.

Megtörtént a szörnyűség, ami tudtuk, hogy bekövethezhet, de mégsem akartuk elhinni. És nem hisszük azóta sem. Drága Apukám, Ariánka és Bindi drága Papája és persze drága Anyukám párja, szerelme, itthagyott minket. Nincs már. Március 9-én a teste feladta a harcot a rákkal. Remélem, hogy neki ez így jobb, és tudom, hogy nekünk is bele kellene ebbe nyugodni, és "örülni", hogy nem szenved. Annak persze örülünk. De annak, hogy ez az egész megtörténhetett, hogy ennyit kellett vívódnia, szenvednie, és még a vége is gyötrődés volt neki, na erre mondom, hogy nincs igazság a Földön. Amikor egy ilyen ember, mint ő, aki mindig azt nézte, hogy kin hogyan segíthet, a szívét odaadta volna bárkinek, kedves, udvarias volt, művelt, tájékozott, mindenben számíthattunk rá, szerette az életet, a zenét, a mulatást, a családi összejöveteleket és mindenek fölé helyezte a családját, szóval, neki ilyen rövid élet jutott, ennyi szenvedéssel, akkor menjen a világ a jó büdös francba! Eddig nem is nagyon volt kedvem írni, most is nagyon fáj, egyszer még hosszabban leírom, mi történt, azért, mert szeretném, ha a gyerekek tudnák, és tudom, hogy az évekkel megkopnak az emlékek, így annak az utolsó estének az emléke is, de emlékezni szeretnék. Mert kell. Mert ő megérdemli. És mert az elkövetkező 20-30-40, ki tudja, hány évben, nélküle kell élnünk és csak az emlékek maradnak nekünk. Neki pedig az sem. Nem lehet itt, hogy beszélgessünk, nem kérdezhetek tőle, pedig annyi mindenben tanácsot tudott nekem adni, józan meglátásai voltak, ha csak megemlítettem valamit, már elkezdte foglalkoztatni a dolog és intézte nekünk. És bár nem édesapám volt, mert 4 éves korom óta van velünk, de mégis olyan édesapám volt, akit minden gyerek kívánhat magának. A szívébe fogadott, szeretett, jobban egy Apa nem szeretheti a gyermekét. Én pedig soha nem kívánhattam jobb Apát magamnak. Március 13-án lett volna mindössze 63 éves.

Focis babám.

Viszont a foci. Eléggé nem megy egyelőre. Drágaéletem balettosan szökell, nem akar egyáltalán labdát szerezni egy-egy szituban, kicsit sem látok nagy affinitást a foci iránt. Pedig stikában előző edzőnkhöz, Zsolti bácsihoz is járatjuk, hogy mivel le van maradva a többitől, behozhassa őket, és legyen egy kis sikerélménye. Az a gond, hogy Arián csoportja a 2007-2008-as korosztály. Ez azt jelenti, hogy vannak akár 2007 elején, közben születettek is, akik már akár 2 éve fociznak, és ezáltal elég nagy különbség tud köztük lenni. De nem vagyok elvakult, mert van olyan is, aki nemrég kezdte, később, mint Arián és sokkal jobban megy neki, mint Ariánnak. Kíváncsi leszek, hogy halad majd, ha nem nagyon, akkor elgondolkodom később. Amúgy az idősebb fociedzőtől fél is kicsit Muki, mert a bácsi úgy kezdte, hogy leüvöltötte a fejét az első edzésen, csináltatott vele egy csomó guggolást (kengurunak hívják) és nem is kapott édességet, mint a többiek, vagyis 4 helyett csak egyet. Mindig magyarázom neki, hogy nem kell nagyon komolyan vennie a bácsit, ő ilyen, morcosabban szól, ha valami nem tetszik neki. Mindig nézi, hogy ott van-e Laci bácsi terepjárója az edzésen, szegénykém. De talán kicsit lazul majd. Úgyis figyelemmel kísérem.

Ariánka.

Okosodik, fejlődik. Egyrészt lehet vele beszélni. Mindig is lehetett, de itt most arra gondolok, hogy megérti, amit kérek, elgondolkodik, mikor lelkizek neki és annak megfelelően cselekszik, hogy én ne legyek szomorú, nekem ne legyen sok munkám (pl. nekiáll elpakolni, takarítani, komplett elpakolnak és meg sokszor fel is porszívózzák a szobát együtt, annyira édesek), ha hisztizik, átgondolja, abbahagyja, megérti, hogy erre nincs szükség. Az oviban is kezdenek nála előjönni a játékosan tanult dolgok. Szeret már a montessori játékokkal játszani, simán leírja már a nevét, még a kis barátja, Ármin nevét is, olvasgatja a betűket, sztem jövő ilyenkorra olvasni fog. Nem azért, mert versenyló, de milyen szuper jó dolog már az olvasás, úgy szeretném, ha ráérezne :). Számol, összead, kivon, szorozgat is néha, csak lesek. Szóval, tényleg okos kis manó, ahogy mindig gondoltam. Mostanság sokat agyalok azon, hogy "sima" iskolába írassuk, vagy alternatívba. Kell nekem kipurcant, stresszes, már 8-9 évesen mindig fáradt, este is tanuló gyerek? Még nem vagyok benne biztos, nézegetem a lehetőségeket. Szeretem ezt a kisembert. Annyira értékes.

5 éves adatok.

Ariánkával voltunk 5 éves védőnői mérésen. 120 cm, 22 kg a drágám (ez 6-7 éves méret), sasszemű és jól hall. Hálaégnek. Bindibébi 12-13 kg. Bakker. Arián 2 évesen 14 kg volt, 3 évesen 17. Khm :).

A lányok hisztisek?

Mindig nevettem azon, hogy a lányokat mondják hisztisnek, akaratosnak. Hiszen nekünk van egy gézengúz, gengszter tündérfiunk és egy kisangyal, kedves, mosolygós tündérlányunk. Na, ja. Manapság van egy ha hisztizni is akar, átgondolja és bocsánatot kér, mindent próbál megérteni okos nagyfiunk és egy nyekergős, akaratos, hangosan hisztizniképes kicsilányunk. Jippijé :). Majd sztem ez is elmúlik. De már nem mondom azt, hogy a fiúk hisztisebbek. Ma pl. bementünk enni egy menüt a közeli presszóba. Bindi menni akart, nem akart enni, másik asztalhoz akart ülni, a falat kapargatni a fogpiszkával, és amikor ezt én megpróbáltam megakadályozni, hangos hisztibe fogott. Így jártam. Aztán itthon volt nagy bocsánatkérés, simogatás, soha többet nem csinálom, megígérem, mondatok, mikor azt mondtam, hogy nem kap elalváshoz cicit. A büdös kölök. Aztán kapott. Cicit :). Én meg lazulni próbálok, ezügyben is. Jeeeeeeeee.
Ja, és mostanság fennhangon közli, ha baja van, hogy hülye vagy, bameg!, bakker. Persze, igen, próbálom leszoktatni. Tiszta ciki.

Kis idegbaj.

Mostanság cseppet feszült vagyok. Sokat is vagyok egyedül a gyerekekkel, mert Ajay főnökei New York államban vannak és sokszor délután meg koraeste igénylik őt és ilyenkor későn ér haza, idegesít az is, hogy hogy lesz a munka. De az én drága édes Apukám is nagyon beteg és szétszakadok a fájdalomtól, hogy így kell őt látnom, hogy nem tudok segíteni, hogy alig van egy jó napja, annyi fájdalommal küzd. Még csak 62 éves, könyörgöm, ki vagy mi az, ami eldönti, hogy a világ egyik legjobb, legodaadóbb, legéletvidámabb emberének nem lehet élveznie a nyugdíjas éveit, hogy nem örülhet felhőtlenül a csodálatos unokáinak és kínlódva kell töltenie a napjait???? Nincs igazság, és azt érzem, hogy már soha nem is lesz olyan nap az életünkben, mikor felhőtlenül boldogok lehetnénk. Lesznek-e még házi mulatságok, hangos zenével, tánccal a kis lakásukban, amikor ő ül a földön a szekrény mellett, ahogy szokott, a gyerekek szaladgálnak és ricsajoznak, és csak úgy örülünk egymásnak? Vagy csak vágjuk-e együtt a füvet, pancsolunk együtt a medencében a gyerekekkel, és hintázunk utána jót a hintaágyon a kertben és megbeszéljük, mit hogy kéne még javítgatni a házon, kerten? Nagyon szeretném. Nagyon nagyon. Nagyon szeretem őt.

Bindi alakul.

Ariánkánál olyan szépen jegyzeteltem, hogy mikor mit csinált. Na, még két téma, ami fontos Bindi fejlődésében. Cici. Ha én a közelben vagyok, még mindig cicivel alszik el. Bár már előfordul, hogy szopizik, már nincs egy idő után több tejci és bevonul az ágyába, kéri, hogy takarózzam be :), és beszélget magában majd elalszik. Még mindig kell a cici, ha fáradtság van, szomorúság van, valami fáj. Sztem, ha bölibe jár, majd még lejjebb szokik a dologról. Engem nem zavar. Csak szegény Ariánt, aki befonja a haját este, míg Bindit szoptatom, hogy "Anya, mikor fekszel már mellém?". Sokszor addig nem alszik el a drágám :).
Éjszakai alvás. Ugyanúgy, mint Arián (és mint jóédesanyjuk, ahogy Mami sokszor emlegeti is), Bindi is 2 és fél évesen kezdte fullra átaludni az éjszakákat. Este 9-10 között elalvás, reggel 6-7 között esetleg egy szopi, ilyenkor sokszor még visszaalvás, de ha később, 7 után kér szopit, akkor már nem is alszik tovább.
Jippijé, jippijó, kiböjtöltem ezt az időt, és eljött, és végre akár 8-9 órákat is alhatok!!! Kell is, mert estére beájulok sokszor az ágyba.

Végre bugyikában.

Nyáron ugyebár Bindi szinte totál szobatiszta lett. Aztán leutaztunk vidékre a rokonokhoz, és mivel féltem, hogy nem tudunk hirtelen megállni, ha Bindinek kell, és hosszú az út, pelenkát adtam Bindire. Ez totál bekavart. Azután minden prodoktumot a ruhájába pakolt, napi 6-8 öltözést produkáltunk. Na, visszaadtam rá a pelenkát, és úgy döntöttem, nem görcsölök rá a témára, ha később szokik le, akkor később szokik le, nem dől össze a világ, ha 2 évesen nem szobatiszta. Adtam pár hónapot, hogy törlődjön a megzavarodott program a kis agyában és most, mielőtt bölibe menne, úgy döntöttem, januárban leszokunk. 2 hétig tartott. Eleinte azt láttam, hogy totál nem érdekli, sokszor ment pisilni a bilibe, de még többször a bugyiba, harisnyába ment minden, de összeszorítottam a fogam és eldöntöttem, hogy kimosom azt a napi 4-5 adag ruhát, de akkor is leszokunk. Hétfői nappal kezdtük és második héten szombaton rohant úgy igazán tutira oda hozzám, hogy "Anya, nagyon kell pisilni!" és rohantunk a bilire. Akkor először vettem észre, hogy tényleg koncentrál, hogy visszatartsa. Előtte egy Csingilinges bugyit pisilt össze és elmondtam neki, hogy most aztán nincs Csingilinges bugyi, mert összepisilte. Másrészt, előtte többször megszidtam, hogy bepisilt (tudom, tudom, nem lehet, de totál azt láttam rajta, hogy szórézik velem), és eldöntöttem, hogy lazára veszem, nincs leszidás. Ez a kettő együtt hatott. Tényleg nem szabad ráfeszülni a témára, nálam totál beigazolódott. Azóta egyszer volt csak bepisilés, de azon sem csodálkoznék, ha bejátszana egy kis felfázás, mert mindig ledobálja magáról a ruhákat, plusz éjjel totál kitakarózik. Lehet, hogy ha nyáron kitartóbb lettem volna, akkor pár kemény nap után leszokik. Mert azt észrevettem, hogy ha én komolyan eldöntök valamit, akkor ők megcsinálják. De így is jó. Már csak az éjszakák vannak hátra. Nem akar éjszakára sem pelust sokszor, és volt már reggel száraz pelus, de még több a totál pisis pelus. Majd meglátjuk.

Ez is eljött.

Szomorú vagyok. Decemberben be kellett látnunk, hogy nem kínlódhatunk még több, mint fél évet idegbajosan az anyagiak miatt, és nekem is dolgoznom kell. Fel is hívtam a jelenlegi vezetőmet (aki btw még mindig nem döntötte el, hogy pontosan mikortól és milyen poziban alkalmaz), hogy visszajönnék. Bindit pedig akkor be kell adni bölcsibe. És hogy ne 3-4 hónapot vagy kevesebbet járjon, mert annak ugyebár nem sok értelme van, és egy bölcsi sem örülne, így februártól bölcsis lesz. Ma van péntek, és hétfőtől kezdjük a beszokást. Fáj a szívem rendesen. Egyrészt jó lesz neki a böliben, mert klassz hely, ismerem, Arián is idejárt és nagyon nyugodt voltam, hogy jó helyen van. Arián ott lesz Binditől 10 méterre a másik teremben, az udvaron találkozni is tudnak. Bindi egyelőre nem akar menni. Szeretne velem lenni. Pont most lett totál anyás. Mindent anya csináljon, anya tudja. Nyugtatom magam, hogy csak 4 hónappal kezdi korábban a bölcsit, mint annak idején Arián, de mégsem vagyok nyugodt. Nem lesz velem a kisbabám :(. Pedig úgy tűnik, hogy én még 2-3 hónapot itthon fogok dekkolni, mert ha esetleg márc.1-jétől papíron vissza is vesznek, még mindig lesz 43 nap szabim. Már tervezem, hogy sportolok majd, összeszedem magam, elrendezgetem itthon a ruhákat, amiket már régóta tervezek kiszortírozni. Ha nem foglalom le magam, tuti becsavarodom, hogy itthon vagyok, de nincs kiről gondoskodnom. Ráadásul ezzel véget ér a gyeses időszakom, amire világéletemben vártam. Imádtam, még ha néha nehéz is volt. Hiába sok néha az embernek, vagy unalmas, hogy ugyanazokat a dolgokat kell csinálni, ilyenkor be kell iktatni valami programot és rendben is lesz minden. Egy percig sem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, akik nem tudják magukkal elfogadtatni, hogy ez az időszak meghatározó egy gyerek életében és igenis otthon kell vele lenni, érte kell élni. Utána úgyis jön a mókuskerék és az ember már sosem kap annyit a gyermekéből, mint ebben a csodás időszakban. Volt sok feszültség a férjem munkája miatt, Apa betegsége miatt, de olyan, mintha ma lett volna, hogy Ariánkával sétáltam az utcán, vagy szaladtam a motorja után, hogy együtt sétáltattuk a Bindit, és főztünk a konyhában. Ennek vége. A szívem szakad meg. Azt érzem, ha én nem lehettem volna anya, nem érne semmit az életem. Mindenem ez a két gyerek, és soha nem felejtem el, hogy mennyi csodát éltem meg velük, amíg csak róluk kellett gondoskodnom. "Csak" :). (igen, férjuramról is, ez nem kérdés :).

Álom, èdes.

Hajnali fèl 2 van. Bindike beszèlt álmában. Vmi egész hosszù mondatot mondott, Arián szerepelt benne. Álmai jelenlegi főszereplője. :-D Az volt mèg cukibb egyszer, mikor mindketten aludtak, Bindi szòlt Ariânnak álmâban, Arián pedig válaszolt, hogy Tessèk, Bindi? Aztán szunya tovább :-).

Az èlet.

Ma láttam egy tanulságos filmet. Annyira nem is tanulságos nekem, mert ìgy is minden nap a fejemben van valami, amit kìvánok mindössze az èlettől: tudjam a drága gyermekeim egèszsègben, boldogságban felnevelni. Lássam őket felnőtt, önálló, boldog emberekkè válni. Mert akkor megèri ez az egèsz èlet, az enyèm, az övèk. Now is good. Dakota Fanning, Jeremy Irvine.