Farsang 2015.

Ma farsang van az oviban. Abban gondolkodtam, hogy páros jelmezt kéne csinálni a gyerekeknek. Eszembe jutott a Szépség és a Szörny, lehetett volna szörny jelmezt kölcsönözni és hozzá Bindinek Belle ruhát. De azért az úgy egy 20ezerbe biztos került volna. Erre most nincs pénz. És kreatív is akartam lenni, majd én csinálok jelmezt. Eszembe jutott, hogy sokan mondták már, hogy Bindi úgy néz ki, mint a Gru (Despicable me) c. meséből Agnes. Na, akkor legyenek Gru és Agnes. Kivitelezhető. Vannak itthon ruhák, lehet varrni piros gombot Bindi kantáros nadrágjára, sárga zokni hozzá, egyszarrvúja úgy is van, a haját pedig beszárítom keményen. Ja. Sárga-barna csíkos póló a világon nincs, ezért vennem kellett ruhafestéket és egy sárga pólót becsíkozni. Ariánnak pedig vettem kopasz haj sapkát (ami olyan, mint egy testszínű úszósapka), kifestettem a szemöldökét gonoszra. És vettem orrgyurmát, na lesz neki majd tuti orra. Ma reggel másfél órát szekáltam szerencsétlen gyereket, és az a rohadt orr nem ragadt oda. Pedig a bemutató videón olyan rohadt könnyűnek tűnt. Már tiszta idegek voltunk, szegény Arián már nem is akart farsangra menni, mert ő nem lesz jó Gru. Aztán jött az ötlet, hagyjuk a gyurmát, kivágtam egy háromszöget papírból, ráragasztottam, lealapozóztam és kész volt. Persze, ő nem hitte el, hogy így is jó, pedig az volt. De megszenvedtünk érte. Úgy sajnálom ilyenkor, hogy nem tud nyugodtan indulni az én hülyeségem miatt. De amikor már bent volt és körberajongták, láttam, hogy megnyugodott és jól érezte magát. Szörnyű egy anyja van, na :((((((.
A süti pedig szétcsúszós lett, amit készítettem. Mondanom sem kell, hogy a majd 30 fős csoportból megint csak én meg még egy anyuka csinált sütit, úgyhogy azért összeszeltem két tányérra valót és otthagytam. Legfeljebb jól összekenik magukat :).
Jövőre pedig valami sokkal egyszerűbb dolgot választok...








 

Bindi, a tornászlány.

Bindi tornázik. Én még nem akartam sehova beíratni, hiszen még csak 3 éves, most kezdte az ovit, ne terheljem túl. De mindig ott ácsingózott a fociedzéseknél a tornateremnél és csillogó szemmel nézta az rsg-s lányokat. Egy anyuka megszólított, hogy hozom ide? Áh, nem, még kicsi. Ó, az ő lánya is 3 évesen kezdte, kérdezzük meg. Megkérdeztük. Menjünk hátra, ott vannak a kicsik, nézzük meg őket, be is állhat, ha akar. Hátramentünk, addig Bindi minden szembejövőnek boldogan, hangosan újságolta, hogy megy tornázni, ahol kicsik vannak, és ő is beállhat :). Bementünk, Bindi leült, levette a cipőjét és végigcsinálta a másfél órás edzést. Ez volt október közepén. Azóta jár. Lelkes, csinálja, ügyesedik. Totál cukker. Ő a legkisebb. És a legcukibb. Nekem :).

Első óra:

Egy kis cukkerság :)

Kedvenc játék az edzés végén, Mókuskák, ki a házból! :)

Arián, a focista.

Most komolyan. Nem az egyik legcukibb focista a világon? Imádom ezeket a képeket :). Persze, Arián nem szaggatja szét az istrángot, ha a fociról van szó, de csinálja, megy, mosolyogva jön ki. Sportol és ez a lényeg. Mostanság küzdősportokat emleget. Még gondolkodom...

Egy kis jellemrajz mostanság.

Bindi februárban elkezdett bölcsibe járni. Nagyon szerette, ügyesen is vette az akadályokat. Ezt megelőzően, tudván, hogy bölibe fog menni, eldöntöttem, hogy januárba leszokunk a pelenkáról. Le is szoktunk. Kb. másfél-2 hét alatt. Bindi ugyanolyan szuper emberke lesz, mint Arián, ez már most látszik. Persze, egy anya mindig elfogult, de én azért a hibáikat is látom.
De azért mindig jól fel tudom mérni, bárhol is vagyunk, hogy mennyire különböznek másoktól. Nagyon intelligensek. Arián iszonyat jó emberismerő, mindenkit két perc alatt kiismer és próbára tesz. Ez később még jól jöhet. Bindi tele van ún. józan paraszti ésszel. Mindent észrevesz, megjegyez, felfigyel, szóvá tesz.
Szeptemberben kezdődött az ovi. Bindi simán beilleszkedett az oviban, mindenki imádja, ahogy dumál, barátkozik, puszilgat, szeretget, mindenkivel kedves. Arián ugyanez, de nála megvannak a fiús rosszalkodások.
Amikor beülök fogadóórára és csak fényezik a gyerekeket egy órán át, akkor baromira tud dagadni a mellem. Mindez persze csendben, szerényen :). Ariánnál annyit mondtak, hogy nagyon szeretetéhes, és ezt tudom is. Azóta tart, hogy Bindi is van. De nagyon igyekszem kompenzálni és egyébként nagyon érzem, hogy ezt ő is tudja és egyre magabiztosabb, tudja, hogy mekkora ember is ő nálam :). Bindiről nem is tudtak semmi olyat mondani, ami negatív lenne. El vannak tőle ájulva.
Igen, van szemtelenség. De ez is inkább velem. Mert egy gyenge nyunyi vagyok néha és hagyom őket. De én is fejlődök és ez rajtuk is látszik, mert egyre összeszedettebbek. Ha Arián néha elereszt valamit, egyből jön, abban a pillanatban és szeretget, bocsánatot kér, őszintén megbánja.
Szuper jól ismeri a húgát, fordítja, hogy az mit akar, tudja kezelni és nagyon szeretni őt. Néha piszkálja, de alapvetően nagyon benne van az oltalmazó nagytestvér.
Bindi minden kis figyelmet százszorosan meghálál. Ha csak ideülök vele tévézni és az ölembe ülhet, látom, hogy felvillanyozódik és cserfeskedik, szeretget, megbeszélünk mindent :).
Ah, iszonyat szerencsés vagyok ezzel a két gyerekkel. És erre minden nap emlékeztetem is magamat, mikor más gondok miatt hajlamos vagyok búsongani. Mert a világon már nem számít.

Ezt néha fordítva is megpróbálják :). De Arián nagyon boldogan játssza Bindi lovacskáját :).



Óvodai fényképezés.



Adventi koszorúnk. Ment ám az éneklés, fel is vettük! :)



Állatkertben voltunk. És Ariánka mindig ilyen szépen ölelgeti a húgát :).

Iskolába kéne menni.

Ariánt iskolába kéne íratni. Mindjárt. Én meg még mindig vívódom. A körzetest már régen kizártam. Ezért megbeszéltük Apa legjobb barátjával, hogy hozzá bejelentkezhetünk és ha minden kötél szakad, akkor Arián a Kölcsey F. ált. iskolába fog járni itt Csepelen. De az egy versenyistálló. És én azt nem akarom. De másikra sem tudnám azt mondani, hogy hú, de jó. Ez legalább színvonalas.De alapvetően a magyar oktatás úgy rossz, ahogy van. Beadom a cuki gyerekem és nagy eséllyel kis stresszgépet kapok vissza. Persze, nagyon odafigyelek és támogatom. De ha adnak egy rakat leckét és szerencsétlen itthon is azt nyögi, akkor mit tudok tenni? Mondjam, hogy hagyd a francba, Fiam, menj és szaladgálj az udvaron, fedezd fel a világot, sokkal több hasznod lesz abból? Szívesen tenném.
Ha lenne évi másfél millióm, akkor tutira menne az amerikai Christian Schoolba. Nem szekálják szét a vallással, viszont magabiztos, boldog emberke lehetne, más világlátást kapna, folyékonyan tudna angolul, mehetne a világot felfedezni. Ki a jó büdös francot érdekel, ha nem tud nyolcféleképpen megoldani egy egyenletet??? De a kompetenciáit támogatnák, nem azt keresnék, hogy mit NEM tud.
Hátha addig még ránkszakad a bank. Mert akkor nem lesz egy délelőtt tanulós, délután tanulós, este tanulós, hétvégén tanulós gyerek. Hanem gyerek lesz, a szó szoros értelmében.




 

Dolgoznék már egy kicsit...

Holnap második körös interjúm lesz a Penny Marketnél. Nagyon remélem, hogy befutó leszek. Már nem is hittem benne, hogy valahol is találok a Tesco-hoz hasonló munkát, de úgy néz ki, hogy van még remény. Azért volt elkeseredés az elmúlt hónapokban, hogy miért is nem hívnak, miért nem kellek a cégekhez? Van 6 év tapasztalatom. Van két diplomám, nem is a rosszabbik fajtából. Van két felsőfoú nyelvvizsgám. Baromi jól teljesítettem az előző munkámban. Talán nem véletlen lettem asszisztensből osztályvezető, 150 emberrel, 5 év alatt, bár még az is lehet, hogy véletlen :). És nem vagyok egy hülye alak. És nagyképű sem akarok lenni, de fel vagyok háborodva!! Erre a legtöbb hely vissza sem jelez. Ahova behívtak (két pozira a Citibankba), az egyiknél a manager elment a cégtől és így lejjebb minősítették a pozit, ezáltal túlképzett lettem, a másiknál meg hiring freeze-t rendeltek el, a pénzügyi év végéig. Na, szuper. Persze, decemberben nagyon a fű sem nőtt, de azért egy-két helyre elküldtem az önéletrajzomat. Veszett nagy sikerrel :(. Néha szívesen beszélgetnék volt főnökömmel, hogy kösz szépen, kellettek nekem ezek az izgalmak és az interjú előtti stressz, de nem hibáztathatok mást. Így alakult az élet. Itthon lehettem, mikor Anyának nagyon nagy szüksége volt rám, és lehet, hogy még jobbat hoz az élet. Csak hozná már. Azt gondolom, hogy kínlódtunk már eleget. De ugyanakkor azt is tudom, hogy mi még a szerencsések között vagyunk, mert nem úgy rúgtak ki, hogy egy fitying nem volt a zsebünkben, hanem azért kihúztuk. Eddig. Mert most már szorít a cipő. Ajay kétségbeesve külföldön is nézegél és én, aki nagy lokálpatrióta vagyok, őszintén szólva elgondolkodtam, hogy tényleg nem érdemes-e, legfőképp a gyerekek jövője miatt, külföldben gondolkodni. Kevesebb stressz, jobb anyagi lét, tágabb perspektíva. Itt mi vár ránk? Rossz az oktatás. Rossz az egészségügy. Mi lesz így a gyerekekekkel?
Mindenesetre, most a holnapra koncentrálok. Miközben készülés helyett blogot írok :).
De még a Citit sem adtam fel, átalakult ott pár dolog, osztályösszevonások voltak, ezért álltak le a folyamatok. De a reményhal megy utoljára :))).