2008. december 6-án megszületett életünk csodája, kisfiunk, Arián. Személyében egy csodaszép, vidám, mosolygós, okos kisfiút kaptunk, és a mai napig alig hisszük el, milyen szerencsések vagyunk. 2011. június 14-én pedig megélhettük életünk második csodáját, mikor megszületett kislányunk, Bindia Hajnalka. Mostmár ketten lesznek főszereplői a történéseknek. A napok, évek eseményeit írom itt le, hogy később akár ők is olvashassák ezeket, az akkor már emlékeket.
Friday, April 29, 2011
Boccs.
Ha vknek beállt a nyaka, elnézést. Hogy miért most töltöttem fel őket? Most jöttem rá, hogy tudom kábel nélkül áttölteni a videókat a telómról :). Ezért is a rossz minőség :))).
Naaa, végre.
Arián ma elkezdett részt venni a feladatokban az ovis előkészítőn. Eddig csak elvétve állt be, inkább játszott, teszem hozzá, egy teremben, fullra tömve játékkal, ez nem meglepő. Ma már majdnem az összes feladatba beállt, simán csinálta őket, aztán volt, hogy egyszer megcsinálta, kiállt játszani, volt, hogy végigcsinálta (pl. csúszdán felmászás, leugrás, gördeszkára fekvés, kézzel hajtás, ez nagyon bejött). Azért örültem. Nem izgatott eddig nagyon a dolog, mert tudom, hogy még kisebb, mint a többiek, már mindenki betöltötte ott a 3-at, de jó volt látni, hogy ezen a téren is idővel alakulnak nála a dolgok. Így vagyunk mindennel :).
Viszont éjjel megint nyomott egy 10 perces hisztit. Mondjuk, tegnap nem aludt, mert az ovis látogatás pont az alvásidejében volt, így kihúztuk estig, végül fél 9-kor tudtam csak lenyomni. Sztem ez megviselte, mert azért mostanság már nem szokott annyit felébredni. De ment az Anyuci, Anyuci, gyere ide, csücsülj ide, fogd meg a kezem. Ja, a jó éjjel-nappalos rabszolga.
Apja ment, hogy mentesítsen. Gyerek kiakadt, üvöltött. Muszáj voltam odamenni, megnyugodott, odabújt, visszafeküdt, elaludt. De ezt másik baba mellett nagyon hullán fogom bírni, így is fáradt vagyok.
Nem tudom, hogy bírják egyes szülők, hogy hagyják sírni, mert majd abbahagyja a gyerek. Arián full beleéli magát a dologba, egyre jobban sír, hajam égnek áll. Nem megy nekem a kőkeménység. Így néha iszom a levet. Ez van.
Miért?
Most mindig el kell magyaráznom a mozdulataimat, reakcióimat, mindent észrevesz:
- Anya, most mérges vagy? Anya, most szomorú vagy?
- Anya miért tetted így a kezed? Miért csináltál így, úgy? Pl. legyezem magam. Hátradőlve becsukom a szemem. Kezem a szemem elé teszem. Stb. El kell mondanom, miért is :))))
Szobatisztaság felé félúton, beszédben jó úton :).
Próbálom a pelus elhagyását Mukinál. Ráültetem óránként a bilire, mindig van is pisi. Utána kukka törlés, biliürítés, bilitörlés. Azért még be-be megy a gatyába, de már ott tartunk, hogy legalább szól, azelőtt volt, hogy mászkált pisisen és nem érdekelte.
Tegnap, készültünk az oviba menni, előtte felmentem a nadrágomért, Muki pólóban, pelusban várta, hogy vegyük fel a többi ruhát. Hallom, molyolgat itt lent. Kérdezem:
- Mit csinálsz, Muki?
Erre egy szuszra, majdnem levegővétel nélkül előadta:
- Anya, levettem a peluskát, pisikéltem a bilibe, megtöröltem a kukkát, kiöntöttem a bilit és kitöröltem a bilit.
- És Anya, elfogyott a wc-papír, akkor hozok újat. Tessék.
És mire lejöttem, rendbetett mindent és felrakott egy új tekercs wc-papírt. Hoppá, még mindig meg tud lepni, pedig már nem nagyon lepődöm meg a dumáján, olyan dolgokat mond.
Most már alapvetően helyesen ragoz, pl. nem csak nézz ide, ha többen vagyunk, hanem nézzetek ide, rakja a tárgy ragot, határozószavakat használ, töltetékszavakat.
Pl. Arián, ez nem jó, hagyjad. - Pedig, ez jó Anya :).
Mindent megköszön, pl. ha nagyon ízlik a kajcsi, azt főleg:
- Uh, ez nagyon finom, Anya, köszönöm szépen!
Most már folyamatosan lehet vele párbeszédet folytatni. Kérdez, válaszol, megállapít. Hihetetlen, hogy egy pár hónap alatt rendesen beszélő emberke vált belőle. Persze, vannak vicces dolgok is, de hát még nemrég múlt 2 éves :))).
Sokszor elmondja mostanság, hogy:
- Anya, nekem Te vagy a legjobb barátom. Vagy:
- Anya, úgy örülök, hogy Te vagy a legjobb barátom. :))
Persze, ezt azért Maminak is el szokta sütni, hogy hízelegjen :))))))).
Múltkor odacsapott "finoman" nekem. 5 perccel később még bántotta a dolog:
- Bocsánat, Anya, nem akartalak a kicsi repülővel bántani.
Hasamra kicsit erősebben nyomott puszit:
- Bocsánat, kistesó, nem akartalak bántani.
TV-ben reklámozták az Ezel c. sorozatot, a pasi anyukája ült egy sírnál feketében:
- Meghalt a kisfia.
Azért ezen meglepődtem, hogy honnan tudja. Persze, nem érti ő még sztem szerencsére a halál fogalmát, de hogy így összerakta.
Mondjuk a Mikulásos meséjében van egyszer, hogy Zordon a gonosz, beijeszti Mikulás barátait, hogy "Mikulás meghalt, én vagyok Zordon!".
Szokta a meséit meg dalocskáit idézni. Ül a fotelben:
- Gazdag vagyok, gazdag vagyok!
Hú, mondom, szuper, Arián, örülök!
- Anya, ezt Zordon mondja, Mikka bás mesében. Megszerzi a kincset, gonosz Zordon és kiabálja: gazdag vagyok, gazdag vagyok!
Ja, okééé :)).
Thursday, April 28, 2011
Na, erről beszélek.
Ezek a kérdések azonban eltörpülnek azon probléma mellett, hogy a terv bevezetéséhez jelenleg 30-40 ezer óvodai férőhely hiányzik, nem beszélve arról, hogy jelentős átszervezést igényelne a teljes óvodahálózat. Ebben a pillanatban papíron ugyanis sok a betöltetlen férőhely (328 ezer óvodás gyerek jut 363 ezer helyre, vagyis 35 ezerrel többen járhatnának óvodába). A nagyvárosokban viszont, ahol több a kisgyermekes szülő, gondot okoz az elhelyezés, ugyanis a férőhelyek száma nincs összhangban a lokális igényekkel. Így míg egyes vidéki óvodák a túlélésért küzdenek, addig egyes nagyvárosiakba várólistáról lehet csak bekerülni.
Ovi.
Nagyon csalódott és kétségbeesett vagyok.
Történt ugyanis, hogy elmentünk ma a körzetes oviba körülnézni, ma volt nyílt nap, egyben az ovi napja, játékokkal, bemutatóval, sok sok gyerekkel. Muki egyből bevetette magát a tömegbe, Mamival alig győztünk utána menni. Az ovisok előadása alatt többször elmondta, hogy, naaa, vége, mert ő menni akart játszani. Eleve nagyon feldobott volt, hogy oviba megyünk, még ha nem is érti, hogy néha becuppanunk egy-egy oviba, hogy is van ez. De tudja, hogy az ovi az gyerekeket és játékot jelent :).
Elkaptam a vezető nénit, hogy azért pár hivatalos kérdést is feltegyek. Elkezdtem a mondókám, miszerint a kisfiam decemberben lesz 3 éves, januártól szeretném, ha tudna járni. Na, már itt láttam a reakciót. Aki betölti szeptemberre, de legkésőbb októberre a 3-at és a körzethez tartozik, az élvez előnyt. Átlag 45-50 jelentkező van a mindösszesen 25 férőhelyre. Az meg, hogy év közben kezdjen, háááááát, írassam be, felveszi előjegyzésbe, de nem sok jóval bíztat.
Én olyan naiv vagyok. Vhogy eszembe sem jutott, hogy a tőlünk kb. 500 méterre lévő ovi, ahova tartozunk és ahova gyalog át tudom vinni a gyereket, nem fogja fogadni, csak mert ilyen időpontban született. Majd a nagy vezetői értekezlet után eldöntik, hogy esetleg lesz-e létszámbővítés, de ez max. 2-3 fő, nem akarnak túlzsúfolt csoportot, egyébként elosztják a gyerekeket más ovikba. Hát, kösz szépen, ne osztogassák össze-vissza a gyerekemet. Mindenesetre beíratom ide is a jövőhéten és a másik helyre, ahova foglalkozásra járunk. De elég reménytelennek tűnik.
Én pedig nem akarom, hogy Arián 3 év 9 hósan kezdje az ovit, mikor már így is be van zsongva, mostmár jó lesz neki, ha megy. Be is mutatkozott a vezető néninek, jól viselkedett, amellett, hogy itthon néha kikészít, ha elviszem vhova, azért mindig hallgat rám és jó gyerek. De látszik, hogy bírná ő már ezt a dolgot, 3 évesen meg aztán főleg.
És akkor be akarják vezetni a nagyokosok, hogy 3 évtől kötelező legyen az ovi? Menjenek már a jó bánatba, előbb hely legyen, könyörgöm. Itt lapunk tök közel és vihetem piripócstarcsára a gyerekem??? A jó francot! Ha dolgoznom kéne jauártól, mert megszűnik a gyerek utáni ellátás, akkor mi a franc lenne? Miért kényszerítik ilyen hülye helyzetbe az embert?
Ebben az országban mindent csak extra nyomulással és háttérmunkával lehet elérni? Nagyon unom már!
Wednesday, April 27, 2011
Szabad-e locsolni?
A hagyományos verset tanultuk. Végül Arián több változatban is elmondta. Volt, hogy végig a 4 sort, csak lestem, volt, hogy csak zöld erdőben jártam, vagy csak kék ibolyát láttam, de a fő kérdés, a "szabad-e locsolni", mindig ott volt. Miután engedélyt kapott, nyomta a kis locsolóját, majd pl. Maminál közölte:
- Akkor most kapom a csokitoááást :)))).
Bicósok.
Kroookogyil!
Egyik nap, mikor Muki totál kiakasztott már reggel 9-re a dobálózással, öntögetéssel, rosszalkodással, úgy döntöttem, elmegyünk itthonról. Mivel Apjával mostanság nagyon szeretik a krokodilokat, halakat, gondoltam, elviszem a Tropicariumba, ott láthat élőben is párat.
Kb. egy évvel ezelőtt voltunk ott. Akkor bevallom, sokkal bátrabban viselkedett. Most sem félénk gyerek, de már elmúlt 2 éves és meglátszik, hogy a félelmek is fejlődnek benne. A trópusi vihar nem tetszett neki, befogta a fülét, közölte, hogy ez hangos és menjünk ki. De amúgy tetszettek neki a halak, cápák, a sok kisgyerek, mert pont egy ovis csoporttal mentünk be, de a legnagyobb sikere sztem ezúttal a végén lévő ajándékboltnak volt.
Rossz minőségű képek, mert a telómmal készültek, de a kicsi lány megszületése előtt veszünk egy jót Apával, megbeszéltük.


Bébi státusz.
Kicsi lánnyal holnap leszünk 32 hetesek. 30. héten voltunk dokibánál. Azért érdekes dolog ez a magánrendelés. Megkérdezte, hogy érzem magam, milyen gyógyszereket szedek, ezt mindig végigkérdezi, hátha beújítottam valamit, és ennyi. Elolvasta a másfél héttel azelőtti 4D ultrahang megállapításait, és akkor 3 hét múlva jöjjek kontrollra. Mondom, he??? Nem is vizsgál meg, nincs UH, semmi? Mikor én itt görcsölök, hogy néha emelgetem a gyereket, mert muszáj, sokszor feszült vagyok, tuti, hogy hú, nekem aztán van valami bajom, erre meg sem vizsgál? Hát, ő nagyon szívesen tenné, de sokan háborognak, ha meg akarja őket vizsgálni, mert nem szeretik. Hát, mondom, nekem se a kedvenc időtöltésem, de jobb lenne tudni, minden oké-e.
Na, végül rávettem, hogy a szép kis összegért, ami egy vizit ára, megvizsgáljon. Félreértés ne essék, szeretem a dokibát, kedves, tájékoztat, lehet vele beszélni, jó szakembernek tartom, de furák ezek a rövid ellenőrzések néha.
A vizsgálat szerint 3-ról 2 cm-re rövidült a méhnyakam, de a méhszáj zárt. Ne izguljak. Peeersze. Pont én. Azóta is parázom, pedig többen nyugtattak, hogy még sokáig ki lehet húzni ezzel a dologgal. Más is ez a terhesség, sokkal többet mozog a kicsi lány, mint Muki annak idején, az egész hasamban érzem őt, Muki csak baloldalt volt a mióma miatt, és eleve ő már le is fordult, tehát valami azért tuti más most bent, mint Mukesszal. De a korábbi tapasztalat ott motoszkál mindig bennem. Ha túl leszek a 36. héten sikeresen, onnan kezdve lenyugszom. Addig meg magnézium, vitaminok, kevesebb házimunka és nyuuuuuuuugi. Próbálkozom legalábbis :).
Következő check-up jövőhét péntek lesz.
Monday, April 11, 2011
Még mindig Nárcissza.
Muki felébredt délután, a nappaliban a kanapén szunyált. Szegénynek, tiszta cseppfolyós az orra ma, egyfolytában jön a cucc belőle, alig kapott levegőt éjjel is alvásnál, sokszor fent voltunk. Most is fel-fel sírt, míg aludt délután.
Csodálkoztam, hogy egyszer kiabált, hogy Anya, vártam, és aztán abbahagyta, csendben volt még vagy 5 percig. Egyszercsak nyitja az ajtót, jön ki. Hát, persze, hogy csendben volt. Megtalálta a Sudocrem-es dobozt, amit amatőr anyja bent hagyott a szobában. Még mindig nárcisz a kisgyerekem :)))). Ha apja hajzseléjét megkaparintja pl., hát húúú. Mire vmlyik nap rájöttem, mi az a piros zselé a haján, már lekvárra, mindenre gondoltam :).
A ruháján az Eperke (ami egyébként nagy kedvenc meséje is mostanság, ő pl. már nem is epret szeretne enni vagy epres joghurtot mostanság, hanem csakis Eperkéset:))))).
Képekben is:

Wednesday, April 6, 2011
Aktív.
Olyan érdekes, hogy tényleg tök más ez a terhességem, mint Ariánnal. A hasfájdogálás ugyanúgy megvan, de mondta is tegnap az UH-s néni, hogy a császár hegnél lehet valami összenövés, mert mondtam, hogy ott bazira fáj, ahogy nyomta. Mondta, hogy ott nehezebben is megy át az ultrahang, van ott vm. De ne féljek, mert persze, egyből paráztam :). De kicsilány a jobb oldalon is mozog egyfolytában, Ariánnak ott nem volt helye a miómától, és tényleg egyfolytában mocorog. Védőnéni alig tudta ma megmérni a szívritmusát, mert amint megtalálta, egyből arrébb ment, egyfolytában rugdosta az ő kezét is. Azért remélem, idekint nyugis lesz :).
Muki meg már 98 cm, decemberben 95 volt, kértem kíváncsiságból, hogy mérjük már meg, ha már ott vagyunk. Súlya még mindig 15 kg, úgyhogy ezért lehet, hogy vékonyabbnak tűnik néha mostanság.
Móka.
Ha van egy kis ráérő időtök anyukák, (nekem most azért van, mert Papa elment bicózni Ariánnal), akkor nagy móka az összeöntött gémkapcsok, tűzőgépkapcsok és rajzszögek kiválogatása. Úgy jó félórára lefoglaltam magam :).
Duhaj.
Most komolyan. Addig ültem le a géphez, amíg megnéztem a kommenteket. Őfelsége nem bírja, hogy nem őt tutujgatom és rebelliskedik, 2 perc alatt kiszedett az irodaszeres zacsiból mindent, szétöntötte a gémkapcsokat, filceket, tűzőgépkapcsokat, majd mikor észrevette, hogy nézem:
- Anya, nem, nem szabad idenézni, én csak kiszedem ezeket.
Gggggggggggggrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
Tuesday, April 5, 2011
4D.
Hát ő a mi kicsi lányunk.


Arián is jött velünk, szegényen láttam, hogy megijedt, mikor az ultrahangos néni kicsit megdöcögtette a hasamat, hogy a kislányunk legyen szíves már a kezét és lábát! elvenni az arca elől.
- Mami, ő ki, ki ez a néni? :)
Nehéz volt képeket csinálni a bébiről, mert folyamatosan össze volt gömbölyödve, és nem elég, hogy a kezei, de a lábai is az arca előtt voltak, plusz a köldökzsinór. De az UH-s néni nagyon ügyi.
Méretei jók, kicsivel nagyobb, mint a kora, tuti lány, láttuk, és sokszor nyitva volt a szeme a felvételnél, tiszta horrorisztikusan nézett ki, Ariánnál ilyet nem láttam :).
Arián elaludt az UH közben, mikor itthon szedtem ki a kocsiból, megkérdezte:
- Anya, kijött a kisbaba?
Szegénykém, tuti azt hitte, a néni ott és akkor kiveszi belőlem :)).
Jó reggelt!
Arián éjjel egyszer csak átjött hozzánk, hozta az üvegét, hogy ő tejcit kér és azt vettem észre, hogy befekszik a lábunkhoz :). Persze, felhúztuk magunk közé, ma fél 9-ig nyomta a szunyát, örültem, így én is tovább aludhattam.
Felébredt:
- Anya, ébredj fel, jóóóó reggelt, menjünk le gyuuuumázni. (ha esetleg nem értettem volna, kézzel is megmutatta, hogy mit ért ő gyurmázás alatt.)
- Gyere le velem, itt a hajcsatod, beteszem (betette :). Itt a telefonod. De hol a szemüveg? És mutatta, hogy felteszi az orrára, ha esetleg nem érteném.
- Az ágyat meg kell csinálni - folytatta -, és én is iszom kávét :))))))))).
- Gyere, kitakarlak. Oh, nem tudom. Akkor takard ki Magad :).
És ezek után lejöttünk a földszintre, persze, közben tovább ment a kommentálás :))))).
Monday, April 4, 2011
Barátkozós hétvége
Jó kis hétvégénk volt, határozottan éreztem, hogy kevésbé fáj a hasam délutánra, mint 1-1 normál hétköznapon. Szombaton Anya főzött, vasárnap gyors kajcsit csináltam, de tudtam pihenni.
Emese és Domi itt aludtak nálunk szombaton, délelőtt jöttek, vasárnap mentek.
Jó volt, tudtunk beszélgetni is, volt miről, meg a két fiú is barátkozott egymással. Először Domi néha zokon vette, hogy Arián mindig lerohanja egy-egy ölelésre, puszira, Arián meg nem értette, hogy engedje el, ha sír, nem kér a szerelemből :). Aztán vasárnapra Domi már csak félmosollyal megállt, megvárta a puszit, simogatást és mehetett tovább. Persze, olyan jelenet is volt, hogy hallottuk, Domi sír, mire bementünk, csak azt láttuk, hogy Arián fekszik Domin :(. Remélem, ez is csak egy túlzásba vitt szeretethullám volt, nem terror. Persze, volt irígykedés is az elején Arián részéről, de azért a végére egyre ritkábban kellett rászólni, hogy ne vegye el Domitól azt, amivel éppen játszik. Szegény Domikám néha csak pityergett, hogy "Arián elvette", de befenyítettem Mukit, hogy többet nem jönnek, ha így viselkedik. Azért lesz még mihez hozzászokni, ha egy nap itt lesz a kistestvér, meg jön az ovi.
Szombat este fél 11-kor a két fiú még hangos kacajgással rohangált az emeleten, egymást kergették. Persze, egyik sem akart aludni, de szétválasztottuk őket, Arián hamar elaludt, nagy "nem Hajni, megyek Domihoz" tiltakozás közepette, de Dominak sem tartott sokkal tovább.
Vasárnap jó kis reggeli, ebéd a kertben, szóval, lazultunk egy kicsit.
Ja, Ajay volt, hogy úgy nyírt füvet, hogy Arián előtte tolta a gépet, Domi a karjában, mert félt egy ideig a géptől, pedig nagy fűnyírófan amúgy. De a lényeg, Ajaynak két gyerekkel is menni fog a fűnyírás :)))))))).
Azért azt megállapítottam, hogy Arián nem fog valszeg messze esni a fájától, bandavezér lesz, már most kis gengszter sokszor. Azt, hogy kire ütött, nem árulom el :).
De azért nagyon bírom, hogy folyamatosan megy, karattyol, mosolyog, ugrál, nagyon aktív, persze, ez fárasztó is, de inkább, mint, hogy a lázát mérjem, nem igaz? :)))
Ja, és újabban már nem simán Hajni és Ajay vagyunk az Anya-Apa megszólítás mellett, hanem Hajnika és Ajayka :)))))).
Mostmár folyamatosan beszél, néha meglep, ma pl. nyomogatta a dvd-lejátszót, ami ki volt húzva és közölte: "hiába nyomogatom" :).
Friday, April 1, 2011
42-es méret.
Ma megint kertészkedtünk. Az egyik kertészetben akció van minden én ápr. 1-jén, ahányas a cipőméreted, annyi százalék kedvezményt kapsz. Mivel aktuális volt az idei muskátli vásárlás, mentünk. Papával :).
Aztán ültettünk a balkonládákba, persze Arián nem maradhatott ki, addig balhézott hogy őt is bevettük, túrta két kézzel a virágföldet, lapítgatta, nyomogatta, vette ki a muskátlikat a cserépből. Kettő meg is bánta a dolgot, de sebaj :). Ja, meg dobálta a kampókat és az üres tartókat. Uuuuuuh :(.
Ahogy épp a szomszéd nénivel beszéltük meg élményeinket, egyszercsak felbukkant Angeli Noncsival, átsétáltak hozzánk, kiderült, a kertek alatt gyorsan itt vannak. Jó dolog, majd eldajdajoznak együtt a kertben, bár Ariánt állandóan fegyelmeznem kell, hogy 1. ne terrorizálja a kisebbet, 2. ne irigykedjen a játékaira. Aztán körbecsókolta Noncsit, meg simogatta, a full földes kezével, még nem mostuk le :), de sztem Noncsi is szokni fogja a kerti életet, főleg, hogy már homokozót is avatott otthon :).
Elmentek Angeliék, nekik is alvásidő volt, gyorsan evett Muki és ma vhogy alig tudtam elaltatni, pedig mostanság 3 perc alatt bealszik. Időjárásváltozásnál azért mindig észreveszem, hogy érzékeny rá. Ahogy felébredt, ült az ágyon és sírt egy jó ideig. Hiába beszéltem, simogattam, kérdezgettem. Ilyenkor mindig látszik, hogy megborult a rend, fáradtabb és kijön rajta. Most Apájával odafent durmol.
Subscribe to:
Posts (Atom)



