Fotózkodunk.

Ja, majdnem elfelejtem. Kb. 2 hónapja végre elszántam magam és elvittem a gyerekeket egy stúdióba, modellstúdió. Nem gyerekmunka, nem kínzás, nincs nyűglődés, tök jó dolog. Több ismerőse gyerkőce tagja a dolognak, és fel-feltűntek újságban, katalógusban. Mondták már sokszor, hogy miért nem viszem én is őket, vesztenivaló nincs, olyan szépek, mire várok. Elmentünk, kb. 10 perc alatt csináltak a 2 gyerekről egy sorozatot, hogy beteszik őket a listába, majd hívnak, ha van valami. És őszintén meglepődtem, hogy tényleg hívnak, azóta 2 hetente behívnak vmre, főleg Bindit, mert olyan cikkek vannak, amihez az ő korosztálya kell, meg olyan méretű ruhák. Khm. Majdnem 2 évesen ráadtak egy 80 cm-es anorákat, ami majd Brendon katalógusban lesz, nem semmi. Arián kb. 8-9 hósan hordott ilyen méretet :). Átlag 2-3 perc alatt megcsinálják a fotót, ami jó nekik, Bindi meg élvezi, csinálja, amit kérnek, nekem meg tök jó, hogy változatosabb a gyes :).

Szóval, Ariánt is hívták egy cikkhez, ami a Baba Patika újságban lesz júniusban, Bindi egy másik cikknél, Bindi meg volt már Baba magazinban, lesz is megint júniusban, meg majd az októberben kijövő téli Brendon katalógusban. Nem, nem keressük hülyére magunkat vele, nem is ez volt a cél, hanem az, hogy halál szuper fotókat csinálnak róluk, olyan tündériek rajtuk. Büszkeség.

Bindi az áprilisi Baba magazinban, egy hogyan nevelje az elvált szülő a gyereket cikknél :).

Az anyatejes babák strammabbak?

Anyatej meg tápszer. Peeersze, mert a tápszeresek lesznek allergiára érzékenyebbek, stb.. Itt van Bindi, aki még mindig szopizik, ha úgy tartja kedve, és főleg alvás előtt tartja úgy a kedve, meg betegségnél, meg fogzásnál, meg ééééééééééjszaka, szóval, itt van ő, aki előreláthatólag 2 éves koráig fog anyatejet kapni, és itt van Arián drágám, aki 3 hónapig volt csak anyatejes. És akkor Bindi babám már még nem egész 2 évesen nekiáll itt hörgőgyulladni, majdnem asztmásköhögni. 3 éves kor fele szokták kezdeni, ő meg már most ezzel nyűglődik, azt a befúvót kell most nála használnom, mint Ariánnál, szegény néha már öklendezik, ahogy köhög. Most amúgy is kb. 3. hete non-stop folyik az orra, hol köhög, hol nem, múlt héten már vittem dokihoz, kapott antibiot meg befúvót, mert a füle állítólag csúnya volt, erre csütörtökön lázasan ébredt a du-i alvásból, megint doki, megint antibio, mondván, most a torka csúnyább, és megint befúvás. Pont, ahogy beindult a nedves, esős éjszaka. Ő is reagál rá, mint Arián. Naggggyon szuper. Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy most egyben nyomatja ki az uccsó 4 fogát a 16-ból. A fenti kis hegyeseket, kis vámpírom :). Rosszul is eszik most, mindig szopizna, jó lenne kicsit belehúzni, aggódom érte, de meg is értem, hogy minden baja van. Viszont halál profin szereli össze az orrszívót a porszívóval és szívja a kis orrát. Nyomná ő a befúvót is, a Babyhaller-t, de nem ér el a végéig a kis karja, hogy lenyomja :) :) :).

Anya tervez...

Szombatra rendőr- és tűzoltónapot terveztünk a családdal, mondanom sem kell, Mukikám kedvéért. Kicsit másképp alakultak a dolgok.
Történt ugyanis, hogy Bindi megtalálta az egyik, a falból kicsit kilógó, székkel eltakart, majdmegkellcsináltatnieztasz**t konnektort és egyszercsak azt halljuk, "Jaj, fáj a lábam!". Bindi a konnektor előtt áll, atyaég, ez a gyerek belenyúlt. De ennyi. Semmi tovább, szerencsére nincs eszméletvesztés, sírás, egyéb félelmetes dolgok, csak maga a tény, hogy a gyereket tuti megcsípte az áram. Na, mit csináljunk? Tényleg abszolút nem látszott rajta semmi, vidám volt, mintha mi sem történt volna. De csak paráztunk. Végül felhívtam a mentőket, hogy akkor most mi van? Hát, rögtön küldenek kocsit, egynapos kórházi megfigyelés. Ettől féltem. Arián ki fog akadni, ha nem vagyok vele este. De muszáj, nézzék meg, figyeljék, nehogy baja legyen.
Gyors öltözés, merthogy még pizsamában nyomtuk, várjuk a mentőket, jönnek, 4(!) ember, tappancsok Bindire, minden oksi, de pakoljunk.
Ariánka szegény, szeretett volna velem jönni, de nem lehetett, magyaráztam neki, hogy mi történik, mire számítson.
Bindi és én mentővel Heim Pálba, Ariánka maradt Ajayval, de felhívtam Anyáékat, hogy vigyék már el őt a Ligetbe, hadd kapcsolódjon ki, ne rajtunk járjon az esze. Így is lett, míg mi a kórházban táboroztunk, ők nagyon jól érezték magukat kint. Arián végül Mamiéknál aludt, mert Ajay készenlétben állt, ha valami kéne a kórházba, vagy történne valami, plusz így Muki odavolt, hogy ott alhat, mert még sosem aludt ott.
Bindikével másnap hazajöhettünk, hétfőn egy kontroll EKG-ra még be kellett menni, de semmi baja. Nem tudom, kit kéne áldanom, hogy ilyen szerencsések voltunk. Bánt is a lelkiismeret rendesen.