Merthogy szigorúan kijavít ám, ha oviként emlegetjük. Oké. Ovielőkészítő csoport, valóban, de mivel már elmúlt 3, mindenki mindig meglepődik, hogy mit jár ő bölcsibe? :) Mikor emlegetem, hogy jövőre átmegy az ovi részbe, mindig kétségbeesik.
Kis édesség mindig jöhet. Néha totál bevadul rá konkrétan. Uh.
- Én nem akarok soha ovis lenni, mindig a bölcsibe akarok járni. Örökké!
Sztem fél, hogy most szokott meg valamit, szereti is, erre megint új dolog jöjjön. De szeptemberig még sok idő telik el, és többen át is mennek évközben, meg vele is fognak sztem, így lesznek társai és könnyebb lesz megszoknia, hogy pár méterrel arrébb és másik terembe jár. Meg persze más óvónénikhez. Ebben is kijavít. 'Azok bölcsinénik!' :))))
Szereti. Persze, el-el hangzik, hogy nem akarok bölibe menni reggel, mert szeretne itthon is lenni, de amint ott vagyunk, már azt sasolja, hogy kinek van ott a kabátja, ki van aznap bent, és szereti a társait, még verekedős kisfiúvan is kijön már.
- Anya, ma nem verekedtünk Tibikével, ma aranyosak voltunk egymással, szerettük egymást :).
Mert volt olyan pár reggel is, hogy emlegette, hogy ő nem megy, mert ez a kisfiú mindig elveszi a játékát, meg megüti őt.
Én meg dícsérgettem, hogy milyen ügyes, hogy nem üt vissza, ilyenkor nem is szabad, meglátja, hogy megszelídül Tibike, ha ő is úgy reagál és meglátja, milyen aranyos kisfiú igazából. És már tényleg látja.
Már nem verekszik. Egy ideig ezen stresszeltem, ment a kinder pinguivel zsarolás, meg naponta a kérdezgetés, hogy ma jó volt-e Arián. Ő is mondta, hogy kérdezzem meg, jó volt, nem bántott senkit. Volt olyan is, hogy jól becsapott, sajna, rafkós is. De rájöttem, hogy minél jobban rágyúrok a témára, annál inkább őt is foglalkoztatja.
Abbahagytam a téma erőltetését, nem kérdeztem, jó volt-e, úgy voltam vele, hogy úgy is szólnak, ha gond van. Ő meg beszokott és nem bántja a többieket. Nem mondom, egy-egy játékért folyó harc van még, de nincsenek "csak úgy" odaütések.
Egyik nap is megyek be, látom, hogy dörzsöli a karját, hogy megharapta az egyik kisfiú, megy, mutatja a gondozónőnek, de nem látszott semmi a kis karján. Persze. Itthon fürdésnél nézem, ott a kisfiú egész fogsornyoma, csak feljebb, mint ahogy a pulcsit húzták. Másnap a homlokán egy folttal jött haza, ugyanez a kisfiú vágta fejbe játékpuskával. Szóval, mindenkinek lehet nehéz időszaka :).
De sokat fejlődött is. Öltözködésben, evésben, eddig sem volt rossz, de még önállóbb lett. Mostanság egész jól is eszik, nem kell aggódnom miatta. Dalolgatja, mondogatja a benti mondókákat, énekeket, meg persze azokat is, amiket a Gekkóban hall, Szilvitől. Na, ezt is imádja, ide mindig szívesen megy, persze, ez csak heti egyszer van. Itt is olyan sok okos dolgot tanulnak, örülök, hogy sok dolgot kihoznak belőle, és nem vesznek el. Az ovi meg főleg ilyen lesz, ott már napi 2 óra Montessori foglalkozás lesz.
Az angolt is szedi magára. Talán, hogy após is itt volt, meg akkor kezdett járni is, de már mondogat mondatokat angolul, tudta, hogy apóspajtinak hogy szóljon, amellett, hogy az angol dalokat énekelgeti. Jó dolog ez.
Mindig segít hólapátolni :)
Hóembert is építettünk. Bár amíg én keményen melóztam, Muki püfölte a hóembert. De azért havat is hordott :).
Bindi meg az ablakból nézett minket :).
