Boldog karácsonyt kívánunk!

Create your own greeting

A képek mellé egy kis szöveg is:

idén karácsonykor a gyerekekkel együtt díszítettük fel a fát. Mivel egyik reggel bementünk az oviba és láttam, hogy elkezdték a benti fát díszíteni az óvónénik és gyerekek, így gondoltam, nem okozok nagy törést a gyerekben. Bindinek pedig ígyis-úgyis szép :). 

Nagyon élvezték, segédkeztek az építéstől az utolsó girland feltételéig. Aztán, jöttek Anyáék, és mi felmentünk felöltözni, Anya addig feladatba kapta, hogy tegye a csomagokat a fa alá, mire lejövünk, lepődjünk jól meg. Ariánnak azért volt ám egy olyan elszólása, hogy "arra vársz, hogy betehesd az ajándékokat a fa alá?". Mit gondolsz, kisfiam, azokat a Jézuska hozza a jó gyerekeknek. És ebben maradtunk. Pont olvastam egy cikket, hogy mennyire érdemes a gyerekeket ebben a hitben tartani, karácsony és Mikulás kapcsán. Azt írja, hogy vannak gyerekek, akik már sejtik, hogy mi a szitu, mert sokszor mi hiába próbáljuk őket mesékkel altatni, a külvilág néha elárulja, hogy mi történik. Ameddig a gyerek partner abban, hogy elfogadja, még ha lehet, hogy van is kérdése, addig hagyni kell. Ariánnál már a Mikulásnál is éreztem, hogy "tényleg? Bemászik itt az ablakon és ajándékot ad? Be tud ide mászni és nem hallom meg, ahogy alszom? - Igen, kisfiam. - Jó." Szóval, sztem Muki szereti, ami van, még ha sejt is vmt a szituból. Azért hagyja, hogy hadováljak :).

Ami az ajándékokat illeti, Muki kapott egy tűzoltóállomás legót, könyveket meg társast, Bindike pedig babakocsit babával. Bindi örült, játszik azóta is sokat a babakocsival, a babát rendszerint kipakolja belőle :), Arián azért látszik, hogy megszokta, hogy több mindent kap, mert egyből említést tett vmi tüzes autóról, hogy ő azt hitte, olyat kap. Először sztem kicsit csalódás volt neki a lego, de amint Apa és Anya összeszerelték, már rájött, milyen jókat lehet ezzel játszani, azóta is minden nap kézbe veszi. Mi meg imádjuk szerelgetni, ha szétjön :). 

Idén csak a gyerekeknek vettünk ajándékot, illetve mi kaptunk kis ajándékot Anyáéktól, mivel spórolni kellett, de teljesen jó volt ez így. 

Ovis karácsony.

Egyébként az én eleven, verekedős, balhés kisfiam, ma hozta az egyébként tündéri és ügyes formáját és nagyon ügyesen adott elő a karácsonyi színpadi műsoron. Szegénykémnek rögtön az elején még a manósapka is lecsúszott a fejéről,, de ügyesen visszahúzta tánc meg ugrálás közben. Így lett ő kitolt fülű füles mackó :)))))).
Képeket is raknék, ha tudnék. De nem vagyok hajlandó bankkártya számot megadni a rendszernek ahhoz, hogy bővíthessem a képtárkapacitást. Van valami egyéb lehetőség? :(

Félreértések elkerülése végett.

Naszóval. Kicsit elcsodálkoztam az előző bejegyzésem kommentjén. Nem azért, mert engem ne lehetne kritizálni, sőt, azt gondolom, hogy én magam vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, néha túlzottan is. De nehogy már valaki azt higgye, hogy lesz.om, hogy ha a gyerekem verekszik. Nem. Kiokítottam, beolvastam, büntetés is volt (ami nála a legtutibb, az az édességmegvonás), és kezd enyim gyerekem helyrejönni. Olvasgattam az esetek után egy kis Ranschburgot a témában, aki azt írja, ha rossz társsal barátkozik, nem tudsz mit tenni, mint megértetni vele, hogy rossz a szitu. Én elmagyaráztam Ariánnak, befenyítettem, hogy átviszem máshova, ahol nem lesz ilyen jó (cuki vagyok, mi? :), és az óvónőknek is szóltam. Ennek eredményeként a fiam kijelenti többször, hogy a kisfiú1 már nem a barátja, most Dórika a barátja (akivel amúgy nagy ölelgetéseket, puszilkodásokat nyomnak le naponta), és tudja, hogy a kisfiú rosszul viselkedik, és ő nem akar úgy viselkedni.
Az óvónők kb. ugyanazóta naponta dícsérik, hogy jól viselkedik, segítőkész, kedves, szépen csinálta végig a karácsonyi próbákat (azóta, hogy rápirítottam, mert egyik óvónő szólt, hogy a kisfiúval végighülyülik), szóval javulás útjára tért.
Mai szitu. Karácsonyi műsor után kis ünneplés az oviban. Egyik anyuka, akivel ismerjük egymást Ringatóról és elég jóban vagyunk, odajön, hogy már többször sírt amiatt a kisfia, hogy kisfiú1 és Arián bántotta. Most pikkelnek a gyerekére? Nehogy törést okozzon ez neki. Mondom, áh, nem pikkelnek, sajnos, más is mondta már. Elnézést kértem, és elmagyaráztam, hogy higgye el, igyekszem javítani a helyzeten, sztem gyerekem kezdi is megérteni, és higgye el, nem vadállat a gyerekem. Ő ismeri is, tudja, hogy nem olyan rossz  ő. Magyarázom azt is, hogy sajnos az én gyerekem könnyű táncba vinni, hajlamos eszetlen lenni, ha olyannal van, főleg ezzel a kisfiúval. Nem akartam én mindent a másik kisfiúra kenni, de már a böliben is és az oviban is mondták, hogy Arián sokkal nyugodtabb lenne, más lenne, ha nem lennének ekkora barátok. És akkor a következő szitu történt. Minden kisgyerek kibonthatott egy ajándékot az oviban, ami a fa alatt volt, játszhatott vele, aztán marad az oviban, ottani játék lesz. Ariánka előbb kis bambán nézte a többieket, aztán az utolsók között választott, egy piros kis autót fogott ki. Játszott vele szépen, vagy 20 percig, semmi gond, többiek is a "sajátjukkal". Beszélgetek épp anyukával, erre hallom, hogy üvöltés. Arián kisfiú1 hátán üvölt, hogy ne vegye el tőle az autót, azt ő bontotta ki, ő játszott vele, az övé. Oké, persze, tudjuk, hogy nem az övé, de azt is tudjuk, hogy milyen egy ekkora gyerek lelkülete. Én mondom neki, hogy Ariánka add oda neki, hadd nézze meg ő is, ő kétségbeesetten ragaszkodik a játékhoz. Ekkore kisfiú anyukája megfogja Arián játék után nyúló karját és rászól: - De ez nem azt jelenti, hogy ez a tiéd! És nem engedi, hogy Arián elvegye a kisfiától. Hú, de mérges lettem. De nem álltam le balhézni. Én eleve nem adnék igazat a gyerekemnek hangosan sok ember előtt ilyen szituban, főleg nem aláznám meg a másik gyereket. Óvónő odament és rábeszélte Ariánt egy másik játékra, aki ekkor megnyugodott. De kint mondogatta: - Á. nem győzött le engem, Á nem győzött le. Szegénykém.
És csak annyit, hogy velem beszélgető, aggódós anyuka megszólalt rögtön: - Na, most már nem kell semmit mondanod, mindent értek, hogy miért ilyen ez a kisfiú.
Kicsit örültem az igazolásnak, mert nem kimosni akartam a gyereket a sztoriból, de van igazság abban is, amit én mondok. Amikor panaszkodtam kisfiú anyukának, hogy milyenek a gyerekeink, még engem nézett hülyének, mondván, nehogymár ezért ledobjuk a gyerekeket a tajgetoszról.
Ja. Tudom, hogy túlrinyálom. De ráadásul mindig az én fejem ég, nekem mondák anyukák, hogy hú a gyerek. Persze, én nem szólok, mikor az enyémet bántják, pedig van olyan is, bőven, persze, ha állandó, visszatérő terror lenne, az más. És megteszem, amit kell. Pl. kérni fogom azt is, hogy tegyék külön őket egymástól öltözénsél, mert ott is túl sokat időznek együtt, meg elhülyülik az időt. De asszem, hogy nem csak nekem kéne ezügyben aggodalmaskodnom és intézkednem.

Egyre jobb :).

Tegnap 2 anyuka beszélgetését kaptam el. Egyiknek a kislánya panaszkodott, hogy Á. és Arián bántja őt. Mire a másik is becsatlakozott, hogy az ő lánya is mondja otthon, hogy őt is bántják. Szuper. Kicsit fejmostam a gyerekem, de amúgy eldöntöttem, hogy lejjebb adom a rinyálást. Az óvónők szerint is fáradtak a gyerekek, műsort gyakorolnak, érzik ők is az év vége hangulatát. Majd lesz ez jobb. Mindenesetre várom, hogy itthon legyen 2 hét szünetre Muki.

Nem tetszik.

Én megértem, hogy Ariánka éppen Ármin kisfiúban találta meg a legjobb barátját. Azt hittem egyébként, hogy idővel ez enyhülni fog és másokkal is többet barátkozik majd. Barátkozik is, de azért még mindig ők a két rosszcsont. Ez konkrétan akkor, ha Ármin szülei vagy én ott vagyunk, totális őrültködést jelent, teljesen felpörgetik egymást. Én persze azt gondolom, hogy a másik kisfiú hozza ki a rosszat ez enyémből, de nem vagyok én ugyebár szakember. De amint ott van a barátja, indul a csúnyán beszélés, egymás le"pisiszar"-ozása, nyelvnyújtogatás, rohangálás, egymás ütögetése. Kész vagyok tőle. Egyáltalán nem tetszik. És főleg azért nem, mert oké, hogy nem ilyen durva a szitu, ha mi szülők nem vagyunk ott, de pl. tegnap is elmondta Eszter óvónéni, hogy azért rosszalkodnak ők együtt is sokat, általában együtt vannak büntetésben is. Legszívesebben totál elkülöníttetném őket, egyik legyen az egyik csoportban, másik a másikban. De én persze nem vinném át a gyerekem a másikba, nem azért, mert ne lenne jó csoport, mert látom, hogy az, csak nem kavarnám már meg a gyereket megint, és tuti, hogy másik anyuka sem akarná. És akkor az udvaron még mindig találkoznának. És én ezt halálosan unom. Nem jó, hogy együtt vannak, sztem Arián sokkal jobban viselkedne a kis barátja nélkül. Tegnap is, amint a kisfiú elment, odajött, tudtam vele beszélni, tudtam neki magyarázni, amíg viszont ott volt, meg sem hallott. A kisfiú szüleit is nagyon kedvelem, nagyon kedves, jófej emberek, velük sem szeretnék gondot emiatt. Mi a jó büdös francot lehet ilyenkor csinálni? Valaki????

Ariánka 4 éves.

Arián, édes drága kis tündérem 4 éves lett. Mindig aznap szoktam írni, mikor a napja van, de most a Mikulásozás, szombati bulira készülés, meg talán a lassan 4 éve nem alvás kicsit kidönt estére, mindig elaludtam. Mikor csütörtökön nekiálltam, Bindi felébredt, fel kellett mennem visszaaltatni, ami persze, megint azt jelentette, hogy elaludtam vele a fotelben és utána örültem, hogy bemászhattam az ágyba.
Tegnap tartottuk a bulit, a "szokásos" csapattal. Nagyszülők, keresztszülők, Ildikóka, Emese és Domi és nagynénémék "küldöttei" :). Nem nagy csapat, de mire mindenki odaadja az ajándékát, baromi sokat kap Ariánka. És megint annyira örült. Arra emlékeztetett, ahogy a legelső szülinapján viselkedett. Hangos örömködés, és mikor mondtam neki, hogy bontsa ki őket a konyhában, aztán vigyük be a szobába és ott lehet játszani, elkezdte Maminak adogatni: "Mami, ezt is viheted be a szobába!" :).
Az oviban valami gyönyörű, lufimintás tortát vittem neki, marcipán már nem is kellett rá, annyi volt a lufi rajta, itthon pedig tűzoltóautó formát :). És tűzoltóautót (tőlünk), tűzoltóhelikoptert Mamiéktól, Kukabúvárt keresztanyjáéktól (naaaaaaaaaagy öröm, utoljára pénteken bömbölt az oviban, hogy haza akarja hozni a kis barátja kukabúvárját), távirányítós autó, társas, úgyhogy, az éves játékadag megvan. Évközben ritkán veszek neki játékot, esetleg névnapra, vagy, ha valami nagyon olyan van. Ilyenkor úgyis tuti a szitu :).
Azóta is rendszeres a harc a kukabúvárokért Bindivel (Bindi: "Búúúááá, búúúááá!"), de ma reggel azért elértük egyszer apjával, hogy odaadja őket Bindinek :).
Szóval, volt nagy boldogság, este, mikor megkérdeztem, minek örült a legjobban: "Hát annak, hogy kaptam ajándékokat!" Of course :))).

"Ariánka, édes kis tündérem! Megint szülinapra írok Neked. Ilyenkor mindig átgondolom az elmúlt évet. És mindig rájövök, hogy egyre többet aggódom. Ahogy fejlődik a kis szellemiséged, a kis lelked, egyre inkább féltelek. Szerintem, pont ez a gond :). Te nagyon jól ismersz engem, a legkisebb gyengeségemet is okosan kihasználod, igen, ez is Te vagy :). Például biztos, hogy Te is érzed, hogy mennyire nehezen hagylak ott reggel az óvódában, hogy mennyire sajnálom, hogy nem velem töltöd a napot, mert minden perc drága. Persze, ez az élet rendje, és az életnek még annyi ilyen "rendje" van :). Neked simán jó kis emlékeid lesznek az oviról, nemúgy, mint nekem, aki aggodalmaskodik. Mikor jövök Érted délután, látom, hogy jól érzed Magad, hiszen mindig várnom kell Rád. De olyan drága vagy, ahogy a nyakamba ugrasz, imádom, Te drága! Megint voltak kisebb nehézségeink. Tudom, hogy Te is érezted a feszültséget amiatt, hogy anyagilag nehezebb évünk volt, próbáltam nem mindent mutatni Feléd, de mindent elzárni lehetetlen. Itt a Te drága Papád, aki most beteg, szerencsére Te ezt még nem nagyon érted, csak azt, hogy nagyon szeret Téged, és aki nagyon remélem, hogy még sok évet része lesz a kis életednek, annyi okos dolgot tanulhatsz tőle. És hiszem is, hogy nem baj, ha azt is látod, hogy nem minden fenékig tejfel mindig, és igyekszem azért nem túl bonyolult felnőttes dolgokkal terhelni Téged. Mert látom, hogy mindent megérzel. Ha veszekedést hallasz, ha el kell magyaráznom, hogy ezt vagy azt nem vehetünk meg, mert most nem úgy állunk. De olyan ügyesen megérted, annyira hálás vagyok ezért, babám. Voltak hisztik, voltak sírások, voltak kibékülések, és volt nagyon-nagyon sok szeretet, ölelgetés, becézgetés. Mint egy igazi család, nem? :). Imádom, amikor azt mondod, hogy én vagyok a kincsed, a mindened, a drágaságod, engem szeretsz a világon a legjobban, a szívem ilyenkor belesajdul a szeretetbe. Az állandó kis csevegésed, az okos mondataid, megállapításaid, olyan büszke vagyok Rád. Egy barátságos, szerető kis emberke vagy, legutoljára ma hatódtam meg, mikor visszagondoltam az eddig együtt töltött időre. A sétáinkra, a játékokra, az együttzenélésre, táncolásra, arra, hogy mindig milyen büszkén mehettem Veled mindenhova. Különleges kisfiú vagy, ezt sose feledd, Anya-Apa legdrágább kincse. És Bindi baba legfőbb játszótársa, példaképe, szövetségese. Köszönöm, hogy ilyen szépen törődsz vele, tanítgatod őt, még ha néha nem is a legfontosabb dolgokra :), de megmelengeti a szívemet, amikor hallom, ahogy becézgeted őt és látom, hogy mennyire szeretitek egymást. Te vagy a mindenünk. Légy mindig boldog, élj okosan, élvezd az életet, próbáld meg a legtöbbet kihozni belőle. Egyetlen, szépséges, kedves kicsi fiam. Még akkor is, ha Te már sokszor közlöd, hogy nézzem már meg, Te milyen nagyra nőttél már :)))))). Nem tudok a világon Nálad jobbat elképzelni, az összes nehézséggel együtt. Te vagy a csoda, amitől teljes lett az élet. Szeretlek, Mukika."

Aj.

Tyű, betelt valami fényképfeltöltési limitem. Na, ennek utána kell járnom. Lenne mit feltöltenem. Remélhetőleg, még jó pár évig. Miezmárkomolyan?????????????

Drága Anyukám.

Anyukám szerdán 57 éves lett. Tegnap ünnepeltük. Nagyon szeretünk, Anyukám, Te Mamik Mamija, és sosem fogjuk tudni visszaadni azt a sok szeretetet és törődést, amit Tőled kapunk. Oké, a szeretetet azt talán igen :)))).

Az igazi ünnep Maminak, mikor együtt a család:

Koccintanak:

Keményen nyomom a gyerekpezsit :)

Mária.

Montessori. Érdekes, hogy milyen sokáig nem akartam, hogy a gyerekem valami spec. oviba járjon, menjen csak a mezeibe, legyen átlagos neveltetése. Ez pedig csak azért volt, mert nem voltam tisztában azzal, hogy mit kaphat egyik és mit a másik helyen. Szombaton az ovi szervezett egy Montessori oktatást a lelkesebb szülőknek. Nem mondhatnám, hogy túl sokan voltunk, és ez mindig kicsit el is szomorít. Persze, biztos voltak, akik már túl sokat tudnak a dologról, bár ez volt az első alkalom, hogy az ovi ilyet szervezett, illetve, akik vmi miatt nem tudtak eljönni. De megint éreztem azt is, amit sokszor, hogy sok szülő, mivel anyagilag megteheti, meg hogy is nézne már ki, ha a gyerek mezei oviba járna, beiratja ide a gyereket, magán, meg Montessori, meg angolos, tyűha. Aztán nevelje csak az ovi. Ő még esetleg elhordja különórákra, puccosakra főleg, de mélyebben nem érdekli, hogy mivel is tölti a napjait a gyereke. Pedig ennél jobb lehetőség a bepillantásra csak az lenne, ha több napot a falon tölthetnénk légynek álcázva :). Nem tartom én magam szuperanyának, ez mindig ki is derül, és nem akarok én pálcát törni senki felett, nem erről van szó. Ja, a másik meg, aki tényleg megtehetné anyagilag, de nem iratja be jobb helyre. De ez külön téma.
Szóval, azt gondolom, főleg a szombat után, hogy szinte csak ilyen helyre szabadna járatni a gyerekeket, nagyon szomorú, hogy egyelőre csak ilyen kevés embernek van lehetősége ezt megtenni. Nekünk is át kellett gondolni anyagilag, főleg, most, mikor nehéz idők jártak, de ez abszolút prioritás. Persze, vannak mindig aggódásaim, mint pl. miért nem adják rá ezt-azt a ruhát, és mindig lesznek is, mert én ilyen vagyok, de tény, hogy amit játékosan itt megtanulnak, megtapasztalnak, és a lényeg a játékon, a szabadságon van, azt a tudást soha nem tudják majd iskolában megszerezni. És a legjobb, hogy ezt egyáltalán nem tanulásként élik meg. Montessori Mária pedig nagyon tiszteletreméltó. Egész életében a gyerekekkel foglalkozott, nekik szentelte az életét. Úgy, hogy a saját magánélete nagyon nehéz volt. Talán épp ezért történt mindez.

Kicsit rágódjunk.

Én drága kicsi tündérem nagyon anyás. Helyesbítek. Én drága kicsi tündéreim nagyon anyásak :).
De főleg Ariánnál téma ez most, mert az elmúlt 2 hét minden reggelét anya-ne-menj-el-veled-akarok-menni-vagy-gyere-be-velem-a-csoportba nyakbanlógós műsorral kezdtünk az oviban. Volt csak nyekergés, volt könnyes sírás. Anya kedvesen kér, anya szigorúan kér, anya óvónéninek átad, óvónéni anyáról leszed, voltak változatok. Aztán persze, sírós anya a kocsiban, meg rágódós, mit tettem én a gyerekkel morfondírozós. Óvónéni persze egyből fölteszi a kérdést, mikor az ovi mellett a kocsiból felhívom, mert látom, hogy a gyerekem a kapu mellett áll és szomorkodik egy ideig, hogy t.i.: - Milyen hangulatban vagy mostanság, Hajni? Mintha nem tudnák, hogy agyilag és főleg lelkileg zokni hangulatban. Mert bár az anyagi oldalon lassan-lassan (úgy kb. 4-5 hónap) helyreállunk, de itt van Apa, akiért a szívem szakad. De ennek ellenére rájöttem, hogy a gond annyi lehetett, hogy míg Apafej itthon volt, Bindi is itthon maradt reggelente. De amióta Apafej dolgozik, Bindi is jön reggel az oviba és aztán együtt "hagyjuk ott" Ariánkát, aki tuti szomorú és féltékeny emiatt. Persze, mondon én neki, hogy dolgom van, vagy, hogy Bindire most a Mami fog vigyázni, mert nekem ezt-azt kell csinálnom (persze, ilyen ritkán van), azért az én kisfiam pontosan tudja, hogy nálam ki lehet játszani a "ne legyél velem gonosz, ne hagyj itt!" kártyát :). Én meg ugyebár mindent túl pörgök, túlgondolkodok, és emiatt is kiakasztom magam. Úgyhogy kicsit belazultam a témában, meg úgy általában is. Próbálom őt nem mindig fegyelmezni, mert sztem mostanság ebből is túl sok volt, és csak azért is csinálta. Amióta csütörtökön nem hagytam nyekeregni és puff a kezét belenyomtam Ivetta kezébe, kicsit visszavett az anyás szomorkodásból. Uh. Ez is csak egy ideig tartott. Úgy látom. Egyelőre :))).
Sokszor felmerül, hogy mi lenne, ha lenne egy harmadik gyerekünk. De ilyenkor mindig tudom, hogy Arián világának Bindi is sok volt/lesz. Nem szeretném, ha azt érezné, hogy ő már csak háromból egy, mikor sokáig csak ő volt a minden. Most is az. De még eltart majd egy darabig, hogy megértse.

Úszni jár a kismókus.

Ariánka kisebb kora óta nyekereg, ha víz megy a hajára, vagy a szemébe. - Anya, töröld meg a szemem! :) Az oviban pedig van lehetőség úszásra járni. Gondoltam, kipróbáljuk, bár aggódtam, hogy félni fog. Aztán szeptemberben volt egy próbáúszás és szerette, legalábbis az óvónénik elmondása szerint. A heti ovis hírlevélben azt írták, hogy meg lehet őket nézni, aki kíváncsi. Hát persze, hogy én az voltam :). Erre lebeszéltek az óvónénik, mondván, hogy tök másképp viselkednek a gyerekek, ha ott a szülő, főleg első úszásnál. És ez tudom, hogy igaz is Ariánnál. Így nem mentem. De valamelyik órára nem fogják megúszni, hogy ne üljek be :). A lényeg, hogy Ariánka imádja. Én rinyagép még úszószemüveget is vettem neki, merthogy nem szereti, ha a szemébe megy a víz. Na, azt még jobban nem szerette, ahogy az úszószemüveg nyomja az orrnyergét :). Kapott halacskás úszósapit. Isten látja lelkem, nem ilyet akartam, de csak ez volt gyerekméretben. És végülis tök cuki :). Szóval, jár a drágám, szereti, meséli, hogy már lábtempóval úsznak a szivacsot fogva, merülnek, forognak a víz alatt, nagggggyon kíváncsi vagyok már :).

Arián update.

Ariánkám szupi kis ovis fiú lett. Már nincs nyavalygás. Van nyakba akaszkodás és sok puszi és ölelés, de megy be szépen, veszi a kis reggelijét, önti az innivalót és hopp, már át is szellemült :). Én meg továbbra is frászban tartom az óvónéniket, hogy óvják az én kisfiamat, figyeljenek a zoknijára, ne az új és drága, lúdtalpra vett Supy cipőjében homokozzon és motorozzon már a kis kajlám, vegyen fel elég meleg ruhát és egyébként is :). Már szinte jelentenek nekem, azt látom. - Öh, igen, Arián evett ma, ja, itt a sapkája, ráadtuk, de aztán nagyon meleg volt, megengedtük, hogy levegye, ilyesmi :). Na, erről van szó, kéremszépen! :)

Számol, dalol, magyarul, angolul, okosodik a drágám, tökre látom rajta. 

Ugyanakkor az itthoni feszkóból is érez szegény eleget, nem mindig bírom én sem visszatartani magam, főleg, mivel szuper kifinomult érzékkel bosszant direkt olyankor, mikor amúgy is 100-as a pulzusom :). De alapvetően ezek eseti dolgok, amúgy vidám, izgő-mozgó, és bazi nagy szószátyár. Onnan kezdve, hogy reggel kinyitja a szemét, beszél és beszél. És figyelni kell rá, nincs ám lógás :).

A húgát pedig pátyolgatja, annyira drága. Ráadja a cipőt, felhúzta ma is a kis harisnyáját, mikor lejjebb csúszott, játszik vele, tanítgatja, magyaráz neki, megosztja vele az enni-innivalót, bár néha csak morzsa jut :)))). Igazán megszeretgetik egymást, örülnek egymásnak, Bindi az udvaron hallja Arián hangját és már kiabál, hogy Ajján, Ajján! :)

Már sokkal kevesebb, szinte semmi féltékenységet nem látok, de azért volt már olyan mondata az én drága manipulátoromnak, hogy "na, ne csak a Bindival törődjetek már, hanem velem is!". De szervezek vele külön programokat, próbálok vele kettesben is lenni, illetve megyünk többet családilag is, olyan helyekre, amik elsősorban őt érdeklik. 

Ma azt mondta, mikor apja át akarta a másik szobába vinni Bindit: - Apa, hagyd itt a Bindit, nem akar Veled menni, mert tökre belém van zúgva! :))))))))))))

Voltunk már többször Tropicariumban, de már vagy egy éve nem. Arián nagyon szeretett volna menni. És Bindi is nagyon élvezte, tavaly még kicsi volt, mikor mentünk.

A szokásos éves fotó az alagútban. Csak mostmár 2 baba van bent.

A rájasimogató jött be legjobban, alig tudtuk elhozni őket:

Bindi mindenben partnere Ariánnak:

Kis drágáim:

Elmentünk Ariánnal kettesben cirkuszba. Sosem szerettem, de most tetszett. Sztem azért, mert Ariánnal lehettem ott :

Ennél azért jobban élvezte sokkal :

Nem úsztam meg, hogy befizessem vonatozásra:

Bindi is kapott vásárfiát a cirkuszból:

Ariánnak így kényelmesebb a sapka. Nagyon szép. Ja, a fülről jut eszembe. Egyik nap áll a tükör előtt. A kis jobb füle jobban kiáll, mint a bal. Azt mondja: - Nézdd, anya, ez a fülem nagyobb, mint ez. Van egy nagy fülem és egy kicsi. :))))) Kíváncsi vagyok, visszahúzódik-e neki, mint anyukámnak meg nekem is felnőttkorunkra, és, hogy fogja-e zavarni ez a kis szépséghibája.

Nagyon sokat játszanak együtt, itt pl. Arián tologatta Bindit a kertben:

Arián nem nagyon adott a pingui-ből, pedig jószívű szokott lenni. Bindi pedig éppen előtte evett egyedül. Mostanság nem hagyja, hogy etessem, csak egyedül hajlandó. 3-4 kanálig oké, aztán csak ő.

Kukabúvár. Tök bolond játéknak hittem, de egyik ovistársával cseréltek hétvégére játékot, és végigjátszotta szinte a hétvégét vele, nagyon jó kis szerepeket talált ki. Lehet, hogy szülinapjára vagy karácsonya kap egyet.

Nagyfiú. Aki épp leette magát :).

Apával fodrásznál voltak, le akartam őket fotózni, de mindig bohóckodás megy:

Asszem, kéne még egy fotel. Bindi még csak 16 hós, de megy, kiválasztja a kedvenc dvd-jét, ami egyébként a Gyerekdalok (ismerős? :), és Bogyó és Babóca, most már be is teszi és beül a fotelba, várja a műsort. A mese még nem sokáig köti le, de a gyerekdalok mehetne tőle akár egész nap. Én nem bánom, ha néha leül megnézni. Arián sem őrült tévés, de néha nem gond, ha 1 órát nyugiban ül és aranyos dolgokat néz.

Nehéz idők járnak...

A fene egye meg, hogy sosincs egy kis béke, mikor nem kell vmiért fullra aggódnunk?
Ajay a héten, 10 (!) hónap után végre munkát kapott. 3 szuper diplomával, 20 év tapasztalattal, jó tudással, itt küzdött szerencsétlen, mint a kutya. Mo-n inkább magyarokat akarnak foglalkoztatni, ez a tapasztalatunk. Nem érdekes, hogy szinte ő is magyar már, 13 éve ide adózik, magyar családja van, volt hr-es, aki konkrétan leírta, hogy vannak még állások náluk, de azok magyaroknak kerültek meghirdetésre. Köszi. Azért nem tette még le az állampolgársági vizsgát, és valszeg nem is fogja, mert India nem ismer el kettős állampolgárságot, vagyis így azt elveszítené, ha magyar lenne. Az meg milyen már? :(.
Szóval, 10 hónap igen intenzív együttlét, feszkó, izgalom után munkába áll a drágám. Mindig mondják, hogy minden van vmiért. Hát, ez a sok rosszon túl talán azért lehetett, mert a gyerekekhez sokkal közelebb került Ajay, mint egy dolgozó apuka, főleg Bindivel töltött nagyon sok időt, a kicsi lány szerelmes apjába :).
Amint megtudtuk, hogy végre emiatt nem kell aggódni, másnap kiderült, hogy Apának megint kórházba kell feküdnie.
A két éve meghagyott gyomor részében megint találtak vmit, el kell mindent távolítani. Mit mondjak? Kész vagyunk. Előtte igyekszem nem mutatni, Anya sem. Na, ezt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért? Igen, örülünk, hogy műthető és élhet teljes életet, és tényleg ez a lényeg. De annak az embernek, aki imád jókat enni, aki életvidám, szereti az életet, akit mindenki szeret, aki ismer, annak miért kell ezen keresztülmennie, miért kell félnie és szenvednie? Az élet megedzette őt már nagyon, köszönjük, de erre nem volt szükség.
Mindenesetre ott vagyunk, ott leszünk mellette, egy percig nem engedjük, hogy elhagyja magát, szeretjük, imádjuk őt, és az unokái is. És nem, nem csak a karamella miatt :))).

Phű.

Bindike már szól, ha bekakilt. Valami "gyugyu" szerű dolgot mond, meg csinálja, hogy "phű" (phű, de büdös). Már arra az esetre, ha esetleg nem hallanám a hangos nyögéseket, vagy szagolnám ki a dolgot. :)))) Olyan kis ügyes.

Project manager.

Este lent voltunk a futópályán és utána meséltem Ariánnak, hogy azért van már ilyen hamar sötét, mert itt az ősz, jön a tél. - Uh, tél! Akkor esni fog majd mindig a hó és építhetünk hóembert? - Igen, biztos lesz majd néha hó, akkor építünk. - Jaj, de jó. Én fogom a hatalmas fejét építeni, Te fogod a hasát. Bindi meg lapátol! :))))))))))))))))) Imádja a húgát, na! :)

Mindig Arián nyomában van. Mindenhova megy utána :).

Bindi és a sapkák nem jóbarátok. Ezt úgy hagyta magát egy ideig, hogy összevissza dícsértük, milyen csinos.

Nnna.

Szóltam rinyaügyben. Ne izguljak, csak ő IS szárította a haját, meg is nézik, száraz-e, és alig voltak vizesek, révén sapiban nyomták. Migyerekünk egyébként halacskás sapiban nyomja, uszonya is van. Háááát, ez volt csak tecsóban gyerekméretben :). De amúgy cuki.
Cipőért is szóltam, tekintve, hogy most éppen a hazamenősben volt kint az udvaron.
- Arián, mondtam, hogy a játszócipődben gyere ki, ne a hazamenősben!
- Csak gondoltam, ha jössz, máris indulhatunk haza :)))))))))))). Akkora dumája van, úgy bírom.
Óvónéninek is mondom, azt mondja, ne haragudjak, de már háromszor küldte vissza Ariánt, hogy ne a bentiben menjen ki velük, és mikor látta, hogy végre nem abban van, nem nézte :))). Végülis valahol ezt is megértem. Persze, ha valami 10ezres cipő lenne, biztos jobban aggódnék.
Enni eszik állítólag, szépen, ne aggódjak. Okés, jólvanna! :).

Arián mindig segít nekem bundáskenyeret készíteni. Bindi is ott téblábolt körülötte vasárnap, mindig felmászott hozzá a székre, hogy lássa, mi történik. Arián: - Bindi, látod, mit csinálok? Ha majd Te is ilyen hatalmas nagy leszel, mint én,

 Te is segíthetsz Anyának :)))).

Kicsit képművészkedtem.

Óv(?)oda.

Én mostanság rágódom. Arián és ovi ügyben.
Szerencsére 2 és fél hét után eljutottunk oda, hogy Arián már nem lóg (szó szerint) a nyakamban, hogy "Anyuci, nagyon fogsz hiányozni, nem akarok bemenni!" és akkor óvónéni elveszi tőlem és persze 20 msdperc után jól van. De vannak visszásságok, pár dolog, ami nem tetszik. Először a tetszik rész. Látom, hogy a gyerekem fejlődik. Már angolul kezd dolgokat mondogatni, eddig nagyon csodálkoztam, hogy nem tette, mert itthon is hallja az angolt, mindig körülvette az idegen nyelv. Most megkérdez dolgokat tőlem, ha pl. mondok valamit apjának, vagy ő nekem, megkérdezi, mi volt az. Pár dolgot ért is abból, amit mondunk. De bent simán vágta, hogy hozza a pulcsiját, tudja, hogy pakolni kell, "Anya, ha ne kérek valamit, akkor azt mondom: No, thank you! :). És még a kiejtése is jó. Énekelget angolul. Szóval, sztem ez a rész nyerő. Látom, hogy kezd okosodni és komolyodni is, vannak apró dolgok, pl. leül a kis játékszámítógépe elé és nem csak zenél rajta, hanem számol, betűket mondogat. Tökre önállósodik. A Montessori egyik lényege az önállóságra nevelés. Bemegy, veszi a kis tányérját, bögréjét, veszi az ennivalót, tölti az innivalót. Ebédnél is magunkak szednek. Arián ilyen téren eddig is önálló volt, itthon is sokszor kiszolgálja magát, persze, ennek nem is mindig örülök :). Önállóan öltöznek. Hm.
De én, a rinyálós anyuka, aki (sztem) túl sok szeretettel és aggódással veszi körbe gyerekét kiakad ilyeneken:
- miért engedik, hogy a hazajáró cipőjében menjen ki?
- miért engedik, hogy a benti (!) cipőjében menjen ki? (ezt azért ismerhetnék)
- nem vagyok meggyőződve, hogy ellenőrzik a wc-használatot. Pl.: 3. nap piros fenékkel jött haza. Oké, előfordul, de elmesélte, hogy ő a fali wc-be pisil, aztán a bugyibe törli a kukiját. Mi van? Pfuj. Na, azóta lelkére kötöttem, hogy a normál wc-be pisiljen, mert ott papír is van.
- kézmosás. Sztem nuku, nem nézik.
- úszni mentek. Gyerek mesélte, hogy magának szárította a haját. Azért ő még 3 éves, ne már! Hétfőn rákérdezek, mert lehet, hogy hantázik, az is előfordult már a történelemben.
- másik kisfiút látom, az is összevissza ruhában megy ki az udvarra, harmadik a 8ezres benti szandáljában.
- az egy dolog, hogy a bazi drága havi díj mellett hetente más szülő visz gyümölcsöt, de amikor egyszer Gekko után vittem oviba, látom, hogy egy kislány egy tányéron viszi körbe a gyümit, egy-egy szemet elvesznek, ennyi. Böliben tálkában szedtek, ettek rendesen.
- nem vagyok meggyőződve, hogy rendesen eszik. Az egy dolog, hogy a kaja sem olcsó, de legalább tömjék meg, ne szó szerint, de mondják neki, hogy tessék enni. Nekem nagy vesszőparipám a kaja, hogy egyen és normálisat egyen. Persze, azután ehet édeset, de ez is általában tejes dolog, vagy gyümi.
Szóval, kicsit megúszósabbnak látom az ovit a bölinél, ott nagyon el voltunk sztem kapatva, sok törődés, sok szeretet, itt meg azt látom, hogy a 3 évestől ugyanazt az önállóságot várják el, mint egy 5-6 évestől.
Óvatosan megemlítek pár témát az óvónéninek asszem.
Mivel nem lehetek vele egész nap, és így is rágom a kefét, hogy igazán törődnek-e vele, úgy, ahogy én, az extra ugrálós, izgulós anyuka tette, így muszáj tudnom, hogy jó helyen van.

Paramami.

Arián drágám beszélget.

1. Arián ma: - Anyuci, Te tudod, hogy Neked szülinapod lesz? Csak kettőt kell már aludni. :))))
A kis titoktartó, nem bírja :))))
Meg az sem, aki csak beavatta, pedig tudni lehet, hogy nem szabad :))).

2. - De Anyuci, ez már csak a legeslegeslegeslegutolsó lesz. Anyuci, én ezt igazából mondom!
Mostanában naponta többször hallom ezt :)))).

3. Bindi elvett egyet Arián kisautóiból, amiket játszott. Aztán elkezdett menekülni, mert tudta, hogy üldözőbe veszik, a kis szélhámos. Úgy is lett, rohanás közben Arián: - Naaaa, Bindi, Te annyira kis iriiiigy vagy!!! :)))

Bindi merült, Papa kimerült.

Szegény Apukám ma kapott egy kisebb szívrohamot. Feltöltöttük a medencét, hordtunk bele melegvizet, nem volt még elég meleg, de Bindi már belemászott. Ezt is egyedül persze, természetesen úgy, hogy mellette állt Mami. A lényeg, hogy Mami jött be még melegvízért, Arián és Bindi a mediben, én a konyhában, innen kilátok, Papa kint a medi mellett. Mami mondja neki, vigyázzon, ha Bindi lebukna, gyorsan kapja ki. Na, egyszer csak hallom, hogy Papa szitkozódik, látom, hogy tartja Bindit a mellkasánál fogva, tudtam, hogy tuti, merült egyet a kiscsaj. Ez átlag 2-szer előfordul egy-egy fürdés alatt, egyből kikapjuk, mert vagy mellette guggolunk a medi partján, vagy vele együtt a vízben, állandóan figyeljük. Nem szokott kétségbe esni, egyből, megy tovább, fürdik. De sztem most úgy megijedt, ahogy Papa tartotta, meg mérgelődött, egyből jött, sírt, keresett engem, mentem is ki, totál kétségbe volt esve. Aztán álmos is volt, szopizni akart, gyorsan áttöröltem, na ez, persze nem tetszett neki, de gyorsan mellre tettem és megnyugodott, elaludt. Papa meg jött, hogy megy haza, sztem szegény szó szerint rosszul lett, annyira megijedt. Arián meg így közvetítette a történteket:
- A Bindi úszkált a hátán, én kivettem, aztán visszatettem, hogy úszkáljon, nagyon élvezte.
Baaaaaaaaaaaakker! Totál és abszolút nem vágja, hogy Bindi nem azért sírt, mert kivettük a fürdőből és vége lett a fürikének, hanem mert merült. Na, szegény Papa most kapott egy kis ízelítőt gyerekfelügyeletből. Sztem nem is gondolta, hogy 3 másodperc alatt képes akciózni a kiscsaj. Pedig 1 alatt is képesek.
Szegény Papa.

Papa próbálja levenni Bindiről a pelust "hogy kell ezt levenni?", "hol van az az izé?" és "ez aztán jól rajtad van!" kommentek társaságában.

 Aztán csak kinyílt:

 És sikerült még a fürdőset is ráadni:

 Jippi! :)

Rinyálós poszt.

Férjuramnak immáron sokadik hónapja nincs munkája. Pont ebben a rohadt nehéz gazdasági szituban sikerült ezt kifognunk. Mivel az utóbbi állásaiban vezető volt, így a kisebb munkákra rácsodálkoznak, hogy miért jelentkezik, nagyobbak meg nagyon fű alatt vannak eldugva és mindenhol nyögvenyelős, fittyethányós felvételiztetőkkel van dolgunk eddig, akiknek úgy tűnik, halálmindegy, hogy mikor kap adott ember munkát.  Itt vagyunk két gyerekkel, az egyik csak 1 éves, és baromira nem akarok még visszamenni dolgozni. Nem azért, mert hú, nekem nehogy dolgozni kelljen. Hiszen, azt gondolom, hogy van elég munkám itthon is, estére minden nap totál kipurcanok. De akkor is imádom minden percét, világéletemben arra vártam, hogy a kisbabámmal itthon legyek, nevelgessem, okosítgassam, boldoggá tegyem, megadjam neki az érzelmi biztonságot, ami az egészséges fejlődéséhez kell. Persze, sokan felnőnek úgyis, hogy hamar visszamegy az anyjuk dolgozni, lsd. pl. én, aki 1 évesen bölibe mentem, mert szegény anyukámnak 3 műszakban, beteg édesapám mellett el kellett tartania a családot. Vagy pl. külföld, a legtöbb országban alig pár hónap a gyes/gyed, akárminek hívjuk. Szóval munka. Egyrészt, jelenleg nem tudom elképzelni, hogy hogy dolgozzam úgy, hogy azon jár az agyam, hogy mi van a gyerekemmel, jól van-e, boldog-e. Persze, mindig az anyukája maradok, de én őszintén szólva még attól is félek, hogy ha mással több időt tölt, mint velem, akkor ahhoz a máshoz jobban fog kötődni, mint hozzám. Ez lehet anyukám, férjem, mindkettőjüket szeretem és tudom, hogy szeretnék és ellátnák a gyereket, már bocsi, de főleg anyukám :), hiszen azért egy anya mindig anya marad, és a férjek/apák dolgaitól néha égnek áll a hajam, szóval, mindenképp rinyálnék, nem tudom, hogy koncentrálnék a feladatomra. Ráadásul eddig biztos volt, hogy várnak vissza, a régi főnököm sztem tisztában volt azzal, hogy mit tudok, mit nem, várt vissza, mindig mondta, erre jött egy fiatal vezető, aki maga alá szervezte az összes jogászt, így most másik osztályon dolgoznék. Ő nem ismer engem, nem tudja, mit csináltam korábban, azt tudja, hogy van két kicsi gyerekem, és nem dolgoztam közel 4 évig. Ha kivárnék, még 1-2 évig itthon lehetnék Bindivel, akkor biztos, hogy jobban letisztulna bent a kép, és eleve nyugodtabb lenne a lelkem, hogy megcselekedtem a kicsinyemért azt, amit megkövetelt a haza.
Közben Ajay vállalkozni is próbál, azt is nyomja, ő is feszült, én is, ezáltal néha Arián is, Bindi még okés, mert sztem ő kevésbé érzi, szóval szuper a feeling itthon. Annyit rágódom, mint a fene, hogy mi legyen, már az is könnyebb lenne, ha Bindi 2 éves lenne, az már inkább bölcsis kor. A lényeg, hogy történjen már valami nyamvadt csoda és legyen elég csak azon rágódnom, hogy ma éppen jól neveltem-e a gyerekeimet :).
Na, irány a futópálya, kell egy kis dopping. Meg a gyerekfárasztás az esti alváshoz :).

Mindig csak velem történik? :((((

Pénteken reggel elvittem Ariánt Gekkoba, addig Bindit leadtam Mamihoz, hogy kicsit kettesben legyünk Mukival. Utána mentünk bankba és DM-be, pár dolgot venni.
DM-nél fizetek, közben Muki, aki visszavitte már a kis bevásárlókocsiját, kiszalad. Látom, hogy a bolt előtt nézegeti a kis bódét, aminek az oldalához egy csomó gagyi játék van kitéve, mindig megszemlézi őket. Na, mondom, kell vennem egy szatyrot, nem ordítok ki neki, látószögemben van, gyorsan kértem egy szatyrot, kifizettem. Na, persze, addigra nem láttam a gyereket, azt hittem, a bolt másik oldalán van. Kimegyek, nem látom. Nézem kicsit távolabb a buszmegállótól, mert a b.megállóban van a bolt, hátha elment galambokat üldözni, mert azt szokta. Ott sem látom. Mi van, ha elkezdett keresni és elindult a kocsihoz vissza? De tudja egyáltalán, merre van a kocsi? Na, megint lepörgött előttem az életem. Vhogy hittem benne, hogy megtalálom, de nagyon megijedtem. Szatyrokat gyorsan leraktam a DM-ben, és rohantam vissza keresni. Kérdezem a megállóban állókat, hogy nem láttak véletlen egy csíkos pólós kisfiút? Nem. Aztán egyik apuka megszólal: - De ott távolabb van egy csíkos pólós kisfiú. Hát, az én gyerekem. Galambokat kerget. Úgy kb. 30-40 méterre, ott, ahol néztem és nem láttam. Szaladok oda, közben mondják neki, hogy nézdd, ott az anyukád. Merthogy az én drágám megkérdezte az arra járókat, hogy nem tudják, hol van az ő anyukája, Hajni? Na, mondtam az igét, emberek néztek rám, béna, felelőtlen anya. De nem is érdekelt. Szidtam én eléggé magamat. Mert, hogy lehetek ennyire idióta barom, hogy bízom egy kicsit is abban, hogy nem megy el a kicsi bolttól? Magyarázom neki, hogy elveszhetett volna, nem találkoztunk volna többet, nem szabad anyától elmenni, mert anya nem látja, nem találja meg. Tök magabiztos gyerekem van, az a baj, és azt hiszi, hogy én majd, akárhol is van, úgyis megtalálom.
- Én kérdeztem a néniket, hogy hol vagy, Anya?
- De ők nem ismernek engem, Ariánka.
- De mondtam nekik, hogy Hajni vagy. És azt is mondtam, hogy hol lakunk.
- És hol lakunk?
- Hát Csepelen?
- De Csepel nagy, stb., stb.
Nem érti még a drágám. Pedig olyan okos kisfiú. De még kisfiú.
Én meg ezentúl fogom a kezét, ha fizetek, vagy valami. És rendelni fogok a ruhákba vasalható kis matricákat, névvel, címmel, tel.számmal.
Lehet, hogy hülye vagyok. De ha már az vagyok, legalább ez egy kis segítséget ad. Bár, remélem, több ilyen nem fordul elő.

Bindi beszéd.

Bindi már 2 szavas mondatokban kommunikál, amúgy is nagyon kommunikatív. Ilyeneket mond: Tyész, amma. (kérek ammát, vagyis inni), Eeeeement Papa, Mama, vagy aki éppen megy :). Azt, hogy eeeement több dologra mondja: tényleg elmegy vki, mi megyünk vhova, olyankor hangosan mondja, hogy tátá és integet is hozzá :), vagy ha elfogyott pl. valami, kajcsi, elzártam a vizet, ilyesmi, tehát vm végetért, az eeeement. De próbál már az "elfogyott" helyett is mondani vmt, még nem tiszta :). Ad puszit, nyitott szájjal, de lelkesen :), puszit dob, integet, mindent észrevesz, repülőt az égen a hang alapján és meg is látja, követi, nénózós autókat hall, mondja. Kutyák a favorit, vovo! kiáltások, néha szinte ugat, de több állathangot próbál utánozni, ló prüszköl :), gágá, a liba. Tűzhely meleg, uuuuh, ááááh-zik :), kaja meleg, uuuuhhh, mutatja a kis kezével, elkapja onnan a kis kezét és fújja a kaját :). Eszik kanállal, villával, kézzel :), inni már régóta csak egyedül, talán 6-7 hónapos kora óta. Kér enni, inni, mutatja, a kakit, úgy, hogy nyög :). Szóval: csúcs :)))).

Minicityben jártunk.

Én nem tudom, lehet, hogy ez tök normális dolog 1 évesen, de sztem Bindi is ugyanolyan csúcs önállóságban és életörömben, mint Arián. Úgy beleveti magát mindenbe, mint a bátyja, imádom ezt bennük.
Ma elindultunk Állatkertbe. Kedd volt, ugyebár. Erre mikor 11 előtt odaértünk, iszonyat tömeg, de valami döbbenetes sorok a pénztáraknál és no parking. Na, felhúztam az agyam rendesen, Mami javasolta, akkor ehelyett legyen Minicity a Nyugatinál. Oké. Jó kis választás volt.
Nem csak Arián, de Bindi is nagyon élvezett mindent. Gyerekek méretére felépített kis boltok, szolgáltatók (fodrász, autóműhely pl.), mindent kipróbálhatnak a kicsik. Kezdődött a vásárlással. Arián ment, kapott egy bev. kocsit és jóóóóóóóóóóól telepakolta. Bindi már nem bírt magával a babakocsiban. Ki kellett venni. Egyből be a forgókaron, mint a nagyok, fogott egy bev.kocsit és elkezdett pakolni. Baromi cuki volt. Még a mosószert sem hagyta ki, lány, ugyebár :)))). Jól elfáradtak mindketten, ennek ellenére Bindi egyből fent volt, ahogy hazaértünk, pedig én hülye még a gyerekülést is becipeltem, hogy az abból kivétel alatt ne ébredjen fel. Hát nem. A lakásba érve ébredt fel. Gggggggggggggrrrrrrrrrrrrrrr :)))))).
Kis ízelítő:
Ariánka vásárol:

 Persze Bindi is vásárol:

 Festéshez készen:

 Ártatlan vagyok!

 Hoppá, sapi kicsit nagy:

 A legtutibb injekciót kapta Mami:

 Voltam hajmosáson, kétszer is:

 Főz a kis drágám:

 Csak lány, na:

 Ennyire ez azért nem tetszett:

Bindi bevásárol:

Most már két bohócom van :))

Megint 4 évet kell várni.

Ma véget ért a XXX. nyári olimpia, Londonban. Csodálatos volt. Régen sírtam ennyit, Arián is sokat nézte velem, "Anya, olimpia!", kiabált, ha meglátta. Még nem érti, mi ez, milyen szép és nagy dolog. 8 aranyérmet nyertek kis magyarjainak, 4 ezüstöt és 5 bronzot. Csodálatosak. Egy kicsi ország vagyunk, a sportolók sokszor nagyon nehéz körülmények között készülnek. Látom itt a csepeli pályán. És mégis küzdenek, hozzák az eredményeket. Képzeljük el, hogy milyen eredményeink lennének, ha sok pénzt költenénk rá.
Köszönjük nekik!
4 év múlva lesz újra olimpia. Addig mennyi minden fog történni velünk, remélem, csupa jó dolog. Kisbabáim addigra már 7 és fél és 5 évesek lesznek. Alig hiszem el :).

Ui.: mekkora ez a záróünnepség, őrület! Hogy mekkora világsztárokat tudnak felvonultatni az angolok. Queen, George Michael, Annie Lennox, és itt a Spice Girls iiiiiiiiis! Wooow. Lehet őket nem szeretni, de mindenki ismeri őket a világon!

Meleg napok.

Nem, nem buggyantam meg. A héten nincs meleg, tudom.
De voltak meleg, izzasztó, házbanbentmaradós napok. És akkorákat fürödtünk. Főleg MamiBindi, MamiArián, ApaAriánBindi, MamiAriánAnya, PapaBindi kombinációkban :).
De a két gyerek nagyon szereti, Bindi nagyon bátor a vízben, Arián egyre bátrabb. Vhogy mindig is idegenkedett, ha a szemébe megy a víz, fürdésnél is fűzi mindig mostanság az agyam, hogy ne mossunk hajat. Aztán majdnem mindig mosunk, hétvégeken vagyok engedékenyebb :).
De az izzadt, homokozós szezonban nincs pardon :).
A szép napok szemléltetésére hadd tegyek be ide egy pár db képet :))))

Na, végre enyém a puska:

 Két fürdés között kell egy kis energiapótlás :)

 Az én imádott Mamim, mondta egyszer Arián:

 Gengszterkedés Apával :9

 Apa busy:

 Romantikus:

 Mindig menetben:

 Kétgyerekes:

 Jaj, a szemembe ment a víz!

 Locsolja magát:

 Vízipuskát tölts!

 Bindi vizet nyelt:

 Csííííz:

 ApaszeretiBindit:

 BindiszeretiAriánt:

 Kemény család: