Anya jelenti, hogy ma már nem volt hasmenés. Hurray!!! Remélem, holnap sem lesz és akkor már szombaton foghatom, gyúrhatom, puszilgathatom a fiamat. Tisztára odavagyok már, hogy távkapcsolatban élünk. Egyelőre a lábfejét mertem megfogni, mikor sírt a pelenkázón, de még többet nem. Ma reggelire ettem egy zsemlét, du. 3-kor lencsefőzeléket, este vadast. Na, ennyit a diétás hasmenős étrendről, de már majd' éhenpusztultam a 2 napi koplalástól. A hátam fájása is mintha enyhült volna kicsit, tegnap reggel még alig tudtam kikelni az ágyamból. Ma voltunk anyával és Mukesszal tecsózni, hiszen holnap nincsenek nyitva a boltok és éhenhalunk, ha nem költünk el egy csomó pénzt. Meg persze fel is kellett tölteni a hűtőt, mert nem nagyon volt alapanyag. Közben A. kisszívem ment a bev.hivatalba anyóspajtiéknak vízumhoz még becsatolni papírt. Persze a 2-ből csak 1-et sikerült magával vinnie, így míg Anyáék shoppingoltak, mi randiztunk egy barkácsáruház parkolójában. Kicsit ő még nehezen találja az utakat, így for example: állok a parkolóban, látom, jön uram, szupi. Látom, megy uram tovább. Hö?? További 10 perc volt, míg újra visszakavargott a parkolóba :)))). A lényeg a lényeg, mostmár jövőhéten lehet érdeklődni a meghívólevél felől, aztán intézhetjük a vízumot és jöhet az "indiai invázió". Biztos nagyon nehéz A-nak a szülei nélkül, őszintén szólva bele sem tudok gondolni igazán. De most majd sokáig itt lesznek, élvezheti a babázást, meg sokat lesznek a fiúkkal. Kíváncsi leszek, ki akad ki előbb, ő vagy én.
Ariánka kicsi bogár ma jó fiú volt a tecsóban, nézelődött Mamival, hogy mit vesznek, evett, ivott, vigadozott, minden odahajoló embernek az arcába mosolygott, szóval tündér. Itthon ment a hanglé, ugrabugra, persze ettől kis kaja vissza. Este szépen becuppogtuk a fincsi édes gyogyit, meg kap C-vitamint és bélflórára N-t is. Szopizta a fecsit, amiben adtuk a gyógyszert :). Megzabálom.

Breaking news...

Ariánka ma először megfordult, hasról-hátra, hátról-hasra. Nagy az öröm. Az utóbbit megtudtam örökíteni, az előbbinél csak hangosan örömködtem :).

És nagy TV-fan. Persze, ha már majd érti is, nem nézheti ennyit :). Másik: kedvenc még a fel-le ugrálás. Amint a lába talajt ér, egyből fel-le, fel-le, akár fél órán át, ha pihentetjük, megy a hiszti. Videjó.

Kórházban voltunk.

Itt vagyunk. Ez a láz rosszabb volt, mint gondoltuk. Szerdán bevittem Ariánt a Szt. Lászlóba, mert du. 2-kor 38.8 fokos láza volt, és nem tetszett, hogy le-fel ugrál a láza, megterhelő egy ilyen kicsinek a láz.

Örültek is nekünk, mert mondták, hogy pont hívni akartak, hogy Arián véréből elkezdett baktérium kitenyészni és vigyük be. Nagyszerű.

Kezdték mindjárt egy kis vérvétellel nála, a kis fejéből, hát szegény kis babám, majd' leugrott a vizsgáló asztalról, én nem foghattam, csak a háttérben sírdogáltam, ahogy hallgattam a keserves sírását, meg közben a doktornő kérdezgetett adatokat, azokat kellett bediktálnom.

Szerdától hétfőig bent voltunk, szerencsére Arián rögtön jól reagált az antibiotikumra, már a második naptól láztalan volt, elkezdett jobban enni. Péntekre kiderült, hogy Coli baktérium került a vérébe. A véráram fertőzés komoly dolog, jól rám is ijesztett az ügyeletes doktornő első éjjel, teljesen kikészültem. Aztán odajött, hogy azért ne essek kétségbe. Pedig nagyon kétségbe estem.

A Coli húgyúti fertőzés útján került be, hogy a kaki hozzáérhetett a kis kukijához, ami bejutott így a húgyútba és onnan a vérébe. Ezt irtó nehéz kikerülni, mert hiába kapom ki egyből a kakiból, ha érzem, hogy van, általában meg is mosom, előfordulhat, hogy hozzáér. És biztos vagyok benne, hogy az sem tett pont jót, hogy le volt gyengülve az immunrendszere, mert oltások idején ez van. Többen mondták, egy fertőzésspecialistával is beszéltem, hogy egy oltás is legyengít egy ilyen pici babát, nemhogy egyből 3. A benti dokik mondtak ezt is, azt is, de tény, hogy Arián az oltások óta rosszkedvű volt, a hasmenés sem jött jól. A dokink mondta, hogy kár, hogy későn tudta meg, hogy Arián tápszert eszik. Pedig próbáltam mondogatni neki, de sztem nem voltam egyértelmű, hogy mit küszködök vele, még mai napig próbálom a szopiztatást, fejést, küzdök.

Szóval hétfőn hazajöhettünk, Arián jól viselte amúgy a kórházat, kivéve a fejbőli vérvételeket, meg infúziót, szekatúrát, de bűbájosan mosolygott mindenkire, én meg sokat foglalkoztam vele, más dolgom sem volt. Írnom kellett, ha evett, ivott, hőjét, pelenka tartalmát és súlyát, volt munka.

Viszont a kórházban elkaptam valamit és hétfő hajnal óta hányással-hasmenéssel küzdök. Ariánt azóta nem fogtam meg, nem értem hozzá, anyukám van itt nappal, éjjel a férjem, eteti, gondozza. A benti kezelőorvosunk közölte, hogy áh, anyuka, úgyis elkapja a gyerek, ne reménykedjen, de ne ijedjenek meg, majd bejönnek és kap infúziót, meggyógyítjuk. Bakker! Nem megelőzünk, kezelünk! Milyen hozzáállás ez? Ne szúrkálják már az én gyerekem, érte így is elég trauma. Szóval most próbálunk védekezni, mert érintés útján terjed, szegény gyerekem csak néz, hogy anya miért csak beszél hozzám, miért nem jön ide? :(

Közben sokat is fejlődött, már nézegeti a lábait, állandóan cuppog, meg már gurgulázik, fordulgat, még nem teljesen, de már nem sok kell. Édes drága.

Pár kórházi fotó, meg itthoni lábnézegetős, lábszájbagyűrős.

Nehéz éjszakán és napon vagyunk túl. Tegnap kihívtam dokibácsit, mert Ariánka székletelése már szörnyű nyögős változatba csapott át, szegény néha úgy nyög, mint egy felnőtt férfi, amikor evés közben jön ki az előző adag. Nem talált dokibá semmit, mondta, hogy továbbra is csak tápszer és folyadék, nincs gyümölcs és egyéb. De estére Ariánka belázasodott. 39.4 volt a hője, tisztára beparáztam. Még sosem volt lázas. Írtam sms-t dokibának, kicsit genyó vagyok, tudom, de kisbabájuk van és gondoltam, hátha ébren van. De nem válaszolt. Felhívtam a Heim Pált, hátha ügyeletesek, ők voltak. Mondták, hogy kúp, ha kell hűtőfürdő, ha nem megy le a láza, vigyem be. Lement 38.3-ra, aztán 37.3-ra, de közben megint volt egy nagy sírás-rívása szegény kicsi fiamnak, majd' meg tud érte szakadni a szívem. Magam mellé tettem, úgy aludt. Reggel 6-kor evett és közben mértem, 38.4 volt megint. Dokibának írtam megint, írt, hogy vigyem be Ariánkát a Szt. László kórházba. Bevittem, megnézték, nem találtak semmit, de vettem le vért, a kis fejéből, azt hittem, hogy leszek rosszul, hogy megszurják a kis fejét, édes kicsi fiamnak. Meg hagytam ott székletmintát is, vittem a használt reggeli pelust, és mivel "kedves" nővérnéninek derogált, lekapirgáltam a kakát a mintaadó üvegcsébe a wc-ben, míg Ariánkát döfködték. Közben megkaptam a nénitől is, hogy genyó anya vagyok, hogy nem szoptatom a babát, az ad védettséget, és Afrikában sincs tápszer, ott szopik a baba, ha több tejet akar. Nem akartam szemét lenni, hogy lehet, hogy éhen is hal, de annyira kész vagyok ettől a témától, uh. Rágom magam, hogy lehet, hogy nem lenne beteg a babám, ha okosabb vagyok. De ki tudja, tudtam-e volna jobban csinálni?
Este Ariánkának ma megint 39.4-es láza volt, kapott Nurofen kúpot, mondta dokibá, hogy vegyünk az Amidazophen mellé mást is, mert egy hatóanyagúból 5-6 óránként lehet csak. Meg csináltunk neki anyával hűtőfürdőt. Úgy örültem, hogy Anya, Apa átjöttek, mivle A. nem volt még itthon és meg már a kétségbeesés határán, a gyerek táskáját is összekészítettem, hogy mi van, ha be kell vinni. Nagyon nem szeretném. Szóval 7-kor kúp és fürdő és kajcsi, 9-kor tapogattuk, nem volt meleg egyáltalán. De mivel szépen aludt, nem keltettük fel. 10-kor néztem, szájába dugtam a kajcsit, el is kezdett enni, bedugtam a hőmérőt és bumm, jól bekakilt. Oké, pelenkacsere. Bumm, még mindig jött. De legalább megkönnyebbült. A hője 37.4 volt, hurrááá!!! De kapott Amidazophen kúpot, hogy nehogy felmenjen a láza, most édesen alszik.
Véreredményünk holnap lesz, széklet és kontroll csütörtökön.
Jaj, jöjjön már rendbe a kis bogaram.

Kb. azután rögtön, hogy leírtam milyen szuper a hasunk, folytatódott a nyűglődés. Vagy új nyűglődés kezdődött? Nem tudom. Máig adtam a Smectát, de most leálltam, mert úgy látom, hogy ettől meg erőlködik a babám, nehezen jön, aminek jönnie kell, be kellett ma vetnem 2 óra nyögés és erőlködés után a hőmérőt, utána békés szunya volt. Tegnap ügyeket intéztünk, hogy anyóspajtiék kaphassanak vízumot, meghívólevélhez papírok után rohangáltunk. Tiszta öröm. A tulajdoni lap meg jöv.igazolás mellé még apeh igazolás meg banki igazolás is kell. A kisujjam nem kéne??? Attól még lehetek genyó és nem etetem őket, nem? Mitől félnek? Hogy az idegenek idejönnek pénz, minden nélkül, hiába hívta meg őket valaki és nekiállnak a kínai piacon hamis cuccokat árulni? Vagy mi a túró? Nekem ez magas...
Ariának ügyesen bírta a tegnapi menetet, persze közben jött az újabban napi 4-5 kaki egyike. De nagyon. A háta is kakás volt. Anyuka okos rájött, hogy jó, hogy van pelenkatartó a babatáskában, de abba kell is pelenkát tenni, így mehettünk a Brendonba, még jó, hogy közel volt a bankhoz. Vettünk pelust és mentem Ariánt tisztába tenni, aki ekkor éppen aludt, de nagyon nagyon büdi volt, mondom, majd óvatosan tisztába teszem. Na, ez addig tartott, míg hozzá nem értem. Felébredt és keservesen sírni, üvölteni kezdett. Na, turbóba pelenkáztam, a kis bodyja is kakás volt a hátán, de annyira nagyon sírt, hogy nem kezdtem el átöltöztetni, mert kitért volna a hitéből. Itthon tettem végül tisztába, vagyis akkor már fürödtünk, szegény jó büdi volt, de bírta. Hanyag anya.
Fejegetek. Alig valami kis halvány tej :(((((, nagyon elszomorít. Hívtam az orosz csodadokit, hogy adjon időpontot, de májusra van csak, mondta, hogy ha vk lemondja, nekem adja az időpontot. De már annyira kevés van, hogy félek, hogy az sem fog segíteni, ha ő ad. Annyit ostorozom magam emiatt, remélem, hogy Arián nem látja kárát annak, hogy 2 hónapig volt normális szopi, aztán még vagy 1 hónapig tejci. Tudom, hogy vannak babák, akik felnőttek tápszerrel, de annyira ez a téma mindenhol, hogy mindig elbizonytalanodom.
Ariánka pár napja nagyon érzékeny. Először kedden volt furcsa, hogy apja hazajött, elkezdett hozzá beszélni és Arián elkezdett sírni. Utána a kádban, apja csipogott a játékával, Arián elkezdett visítani. Aztán másnap apa hangjától kezdett a fürdőszobában visítani, ma meg fürösztöttük anyával, véletlen a hőmérő halat beleejtettem a kádba, ettől úgy megijedt, hogy ki is kellett venni, gyorsan még lemostam szappannal a fontos részeket. Nem értem, mi lehet vele. Apa szerint lehet, hogy a férfi hang rosszra emlékeztetni, lehet, hogy most a szurik miatt. De egyéb zajra is kiakad. Remélem, nem lesz mimóza gyerek. Vagy nem rajtam érzi a feszkót. De nálam az csak tegnap volt a tej téma miatt, úgyhogy nem jellemző alapból.
Érdekelne, vajon mit mond egy szakember. Viszont nappal sokat dumcsizott ma is :).
Olvastam ma, hogy 6 hónapos kor előtt nem jó a szilárd étel, és főleg ne adjunk alma vagy egyéb gyümölcslevet a babának, mert étvágytalanságot és hasmenést okozhat. Na, Ariánnál ez pont van. Így most már nem kap leveket, csak vizet, meg ha kell a hasának, akkor ánizsteát. De mi a lótúróért gyártanak akkor "4 hónapos kortól" felirattal leveket????

Szülésem története, ahogy leírtam a fórumomban 1 héttel a szülés után

Mindenkinek nagyon koszonjuk a gratulaciokat, nagyon jol esnek! Hu, most jelzett be az Angelcare legzesfigyelo, apjaval rohantunk, mint orult, de rendesen lelegzik kisbogar. Ti ezt ertitek??

Kertetek, hogy kis szules beszamolot adjak:
- mult heten szerdan kezdodott nalam egy zseles folyas, doki mondta, hogy pihenjek, nem aggodott kulonosen
- penteken elmentem hozza, mehszaj zart, minden oke, hat, anyuka, lehet, hogy esetleg karacsonyra mar lesz baba.
Szoval szepen lefekudtunk este aludni.
Szombat hajnali 4:25-kor arra keltem, oldalt fekve, hogy mintha nem tudnam visszatartani a vizeletem, folyik belolem valami nem zseles, hanem vizes dolog. Na, mondom, tuti magzatviz.
Hivtam dokibat, mondta, menjek be a korhazba, ott megneznek. Hivtunk taxit, mert ugy volt, hogy apukam visz be minket, de pont reggel 6-ig ejszakai szolgalatban volt es nem engedtek el .
De Csepelrol 10-15 perc alatt az Istvanban voltunk, meg szerencse is vhol, hogy ebben a korai idopontban es, hogy szombaton jott Arian, nem volt forgalom.
Korhazban fel a szuleszetre, mondtak, hogy fekudjek fel a vizsgalora, megneznek. Kozben jol be voltam pelenkazva, mert jott a viz folyamatosan. Ugyeletes szuleszno megvizsgalt, konkretan azt ereztem, hogy felnyult a torkomig, nagyon fajt, szoritottam a karfat, mondta, hogy erzi a kisfiam labait, reagal az erintesere. Vagyis turkalt a mehemben!
Ebbol szules lesz, faros, ugyhogy csaszar, a szulesznom ugyis pont ugyeletes 7 oratol, majd jon, addig vajudgassak.
Be a vajudoba, ferjem, anyukam ott voltak velem, ctg-t a hasamra tettek, ekkor epphogy kis mensi szeru fajdalmat ereztem.
Aztan 8.30-ig itt fekudtem, mar a vegen 2 percenkent voltak fajasaim, kozben a mehszaj alig volt nyitott. Belegondoltam, hogy ha ezt vknek orakig kell meg csinalnia, nem is tudom, hogy birja ki, mert baromira fajtak es egyre hosszabbak voltak a fajasok.
Aztan 8.30 korul esett be a dokim, adott vm folyadekot, hogy ne hanyjak, mert a fajasoktol 3szor hanytam is. De azert bekesen, csendben turtem . Jott az infuzio, aztan levetettek a haloinget, mutos ember a muto agyra tett es betoltak. Szuleim, ferjem ekkor utolag tudtam meg, hogy nekialltak felvaltva sirni, szegenyek.
Mutoben feltettek az asztalra, jott a spinalis erzestelenites. Es en, aki a tutol rendszerint elajulok, rosszul vagyok, jol kibirtam . Nagyon rovid ido alatt (2-3 perc) mar ereztem is, hogy nem erzem magam alul, csipkedtek, hogy hol mit erzek.
Aztan bemostak, be a kateter, es indult a dolog.
Amikor a bebit probaltak kiszedni, nehezen jott, cibaltak, kozben azt ereztem, mintha vk folyamatosan nyomna a gyomromat, vagy inkabb utne okollel, nem ereztem meg ilyet. Ereztem, hogy kiveszik a babat, ugy elhuztak vele, hogy hirtelen bal oldalt mar csak azt lattam, hogy ott egy kisember, akit vizsgalgatnak es uvolt . Kerdeztem, nagyon pici, mutos no azt mondja, kb. 2.4 kg. Gondolhatjatok, hogy megijedtem. Kb. 5 perc utan mondtak, hogy 2.810 gm, ekkor megnyugodtam, az szep suly.
Mutet kozben megint hanynom kellett, kozben mar varrtak ossze, hallom, ahogy mondja a doki, hogy hagyjuk kicsit abba, mert jonnek vissza a belei (a hanyas miatt) .
Odahoztak az arcomhoz a kisfiam, feloltoztetve, mikulas sapiban, a ferjem furosztotte odakint egyutt a szulesznovel, addigra mar anyaek is lattak kisbogart. Apgaron 9-est es 10-est kapott .
Olyan kis puha meleg es nyugodt volt, mikor odaraktak az arcomhoz.
Aztan feltoltak az orzobe, ott 6 oran at kellett fekudnom, nem mozdulhattam, fejet nem lehetett emelni, no kaja, no ital, de betartottam rendben. Kozben a ferjem, meg anyukamek vegigertesitettek a csaladot, baratokat, meg ferjem ott ult velem vegig, egyebkent az egesz bentletunk alatt szinte egesz nap ott volt, segitett, tutujgatta a babat, csodalatos volt.
Kozben tobbszor odajottek hozzam, hogy megnezzek, mennyire verzek, ezt ugy, hogy nyomkodtak a friss muteti helyet, a hasamat, azt hittem, berosalok, annyira fajt, ment ki folyamatosan az erzestelenito. Kerjetek nyugodtan Algopyrin injekciot!!!
6 ora utan jottek, hogy, na, akkor uljek fel. Mindezt egy tok lapos agyrol, de hat muszaj volt. Ekkor, mikor felultem, konkretan azt hittem, ottmaradok, olyan dobbenetesen fajt.
At kellett mennem gyalog a leendo szobamba, akkor 1 anyuka volt ott.
Az elso ejszaka horror volt, mert a katetert bar kiszedtek, de annyira ingerelt a helye, hogy 30 percenkent jartam mosdoba, nagyon fajt. De sztem ez sokat segitett a gyors felepulesbe, mert masnap mar sokkal jobban mentem. Aztan volt inkontinencia, eleg sulyos, meg minden, a kateter utohatasakent, de javulgattam, mar maszkaltam, ellattam a babat.
Elso ejjel Ariant meg nem adtak oda, mert sok magzatvizet bukott vissza, de nem is bantam, mert meg magammal is alig birtam, nemhogy babaval.
1 nappal tovabb kellett maradnunk, mint normal esetben, mert elkezdett Arian sargulni, mondtak, hogy ezzel az ertekkel a normal szuletett babak hazamehetnek, de mivel o koran szuletett, igy nem, kap kek fenyt es masnap megnezzuk. Na, ekkor jott a siras-rivas a reszemrol, hormonok, meg faradtsag, meg a rossz hir, ugy sajnaltam szegenyket, de kibirta ugyesen, mentem 3 orankent etetni.
Etetes, szopiztatas. Durva. Nekem a csaszar miatt 3. nap ejjel jott eloszor kis tejszeru valami. Addig allandoan mellre kellett ot tenni, megnyugtatta, nekem meg jot tett a tejcsinalasban. Vettem Naturland tejcsinalo teat, meg Urtica Urens homeopatias bogyot, sztem jot tett!!!
Kisfiam rendszerint vegigdorbezolta az ejszakakat, anyazni akart, nagyon szepen megnyugszik a mellkasomon, ha hallja a szivhangom. De a 6 nap alatt kb. osszesen 8- orat aludtam, volt, hogy fogtam szopizasnal es lecsuklott a fejem. Na, ez most itthon is megy. Csak most a ferjemmel felvaltva csuklik le a fejunk ejszaka, mikor probaljuk megnyugtatni .
Az Istvanban le a kalappal a csecsemos noverkek elott, nekem nagyon jo veluk a tapasztalatom, nagyon sokat segitettek a benazasomban a tejjel, meg szopiztatassal. De Arian egy ostehetseg is szopizasban, nagyon ugyesen elkapta a cicit mar az elejetol fogva. Olyan, mint mikor rarabolt egy ragadozo a kajcsira .
Csutortokon megint megneztek a veret a sargasag miatt, sokkal jobb volt az eredmeny, de mondtak, hogy du. 4-kor meg egy teszt, hogy tuti legyen. Addig csuriban az ujjak, mondtam, hogy nem akarok meg egy ejszakat, nagyon nagyon vagytam mar haza.
Aztan du. mondtak, hogy johetunk haza, halleluja!, de mindig egyen Arian min. 30 ml-t, ezt eleg nehez tartani, mert hamar elfarad, ugy kb. 20-nal. De a vedoneni itthon megnyugtatott, hogy azt nezzem csak, hogy hizik-e napi 2 dkg-t, ha igen, akkor minden oksi. Eszik o annyit, ami eleg neki.

Na, itt a beszamolo, elnezest, hogy hosszu, de sztem esetleg segit, hogy ne lepodjetek meg 1-2 dolgon.

Majd meg jelentkezunk, most ennunk kell!

Néha szinte megijedek, hogy most minden olyan rendben van. Oké, Ariánkának hasmenése van, sztem a Rotarix oltástól, de nagyon hősiesen viseli. Amikor eszünk, van, hogy jön egy-két görcs, elkezd mérgesen sírdogálni, de feldobom a vállamra és megnyugszik. Azért szombaton már írtam a dokibának, hogy a Normaflore nem hat, kellene más, így most Smecta port kap, reggel, este felet. Kicsit mintha javulna, már nincs annyira folyós és sűrűn érkező kaka, de még fájdogál a hasa, ha eszik. Ma itt volt Angeli barátnőm, jót beszélgettünk, ők is szeretnének babát, nagyon szorítok nekik. Arián majd' végig nyekergett, ma ilyen napja volt, sztem a front miatt, estére tök esős idő lett. Kint ültünk a kertben, etettem Ariánt, mikor elkezdett nagyon halványan szemerkélni az eső, így bejöttünk. Arián persze nagyon zokon vette, hogy kivettem a szájából az üveget, így alig tudtam megint megnyugtatni, hogy egyen. Most várjuk apát, hogy hazaérjen, hogy fürizzünk, de Arián fogta magát és nagy bömbölizés után bealudt gyümölcslével a szájában. Főztem egy kis indiai zöldséges rizst, mert még maradt rizs és fel akartam használni, szerencsére a hagymát, paradicsomot még hagyta Arián felvágni, de aztán beindult a haddelhadd, és úgy fejeztem be a főzést, hogy őt hurcibáltam, de nagyrészt ezt is végigpanaszkodta. Mostmár tudom, hogy azért mert álmos volt. Keveset is aludt ma, délelőtt kb 30-40 percet, aztán mielőtt Angeli jött, megint csak kb. 30 percet, míg Angeli itt volt akkor csak 10 percet. Tegnap néztem a sztárpár showt a tv-ben és Szandi mondta, hogy neki Blanka lánya nem szopizott és ő 6 hónapig napi 8-szor fejte magát, így anyatejet kapott a gyerek. Teljesen elképedtem, ugyanakkor elkeseredtem, hogy én ezt nem csináltam, csinálom, napi 2-3-szor fejek, ha jut időm rá, nem is tudom, hogy tudja valaki ezt megvalósítani. Valszeg se egy vendég, se senki egész nap, csak fejés, etetés, vagy nem tudom, tényleg. De most akkor én milyen anya vagyok, hogy ezt nem csináltam? Fejegetek én, iszom a szoptatós teát, próbálkozom, de egyre kevesebb a tejem, ami igencsak elkeserít. Ma is próbáltam Ariánt ciciztetni, mutatott is érdeklődést iránta, de mivel nem ment neki, mert nem tudta, mit csináljon, begurult és hisztizett, így inkább abbahagytam, hogy ne boruljon ki. Nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy egy nap majd tudok még szoptatni... Kis egyveleg, apával játszás, anya puszilgatós, meg édi-figyelős :).

Tegnap fura élményeim voltak Ariánkával. Először is fürdés előtt vittem be a fürdőszobába és megálltunk a tükör előtt, ő már pucér volt. Tartottam a hasamon, tapicskolt rajta és beszéltem neki. Erre elkezdett hangosan kacagni, kiabálni, azt hittem, elájulok. Tudom, hogy nevetnek a kisbabák, de Arián még csak néha eresztett meg egy-egy nevetést, de most vagy 2 percig hangosan hahótázott, tündéri volt. Aztán fürdés után ettünk, bár nem sokat és elkezdtem álomba ringatni. Erre elkezdte keresni a mellem. Na, uccu, gyorsan levettem a melltartóm és Ariánka elkezdett intenzíven szopizni, vagy 15 percig. Jött is tejci, éreztem, de annyira boldog voltam, hogy azért még benne van az ösztön, nem utasítja el teljesen anyát, ja és közben nevetgélt örömében, persze mindezt félálomban. Mondtam a férjemnek, mikor már fájt a hátam, hogy hozza oda a szoptatós párnát, rátettem Ariánkát, aki kezdett ébredezni és valami nagy révületben mosolyogva nézett rám, mintha azt mondaná, anya, eddig hogy a túróba utasítottam én el ezt a csodás dolgot? De aztán persze lassan magához tért manókám teljesen és már nem kellett a szopizás :(((((. Annyira bánt, hogy nem tudom szoptatni, ha lesz még egy babánk, okosabb leszek és nem kezdek el cumisüvegből etetést, hanem szopiztatom és kanállal vagy pohárból etetem, abban az esetben, ha kevesebb lenne a tej és szaporítani kell.
Várom, hogy dokibá jelentkezzen, hogy mikor tudna kijönni, beadni Ariánkának a rota vírus elleni oltást. Szerencsére ezt szájon át adják be, de jövőhéten pénteken menni kell a 4 hós oltásra, kismanóm lehet, hogy megint nyűglődni fog egész nap, mint a 3 hósnál. Érdekes volt, hogy a 2 hós meg sem kottyant. Most a nappaliban vagyunk, leköltöztünk ide, nem akarok mindig fent a hálószobában lenni, lehoztam ide a gépet, a számlákat, hogy fizetgessem, Ariánkának székét, innit. Ma alma-banán pürét ettünk! Tettem hozzá egy kis vizet is a pépesítésnél, meg kis mézet édesítőnek és egy pici citromlevet. Kell a vitamin. Ariánka teljesen oda volt érte, megette az egészet, amit összetörtem neki, csak úgy cuppogta, tündéri volt. Most délben lett volna az evés, de sztem a püré kicsit eltelítette, így most elszundizott, mellettem alszik a kanapén, ha felébred, tuti éhes lesz, majd rohanhatok csinálni. Vagy még jobb, felszaladok és megcsinálom, hogy mire felébred, a szájába tudtam nyomni, ne legyen haccacáré. Délután elmegyünk sétálni, veszünk majd zsömit, meg főzök. Este várjuk apát, mert fűnyírót meg permetezőt kell vennünk, elmegyünk az új barkácsáruházba itt Csepelen, mert kertészkednem kell. Tegnap Katika lemetszette a fákat, közben tette a megjegyzéseket, hogy még jó, hogy már felkeltem, ugyanis 10 óra volt. Közben kajcsiztunk hajnalban és 8-kor is. Mivel Ariánka visszaaludt 8.20 körül, én is visszafeküdtem, de 9-ig tartott a csoda, de még hálóingben lötyögtem, mikor jöttek, így az unokahúgom ment le eléjük, aki itt volt. Úgy volt, hogy még szól, hogy jön-e metszeni, de hát.. Aztán meg, hogy milyen dolog, hogy nem tudok fát metszeni? Hát tényleg, felháborító. Némely ember nem bírja, hogy ne tegyen megjegyzéseket a másikra? Na, mindegy. Mindenesetre felvilágosított, hogy füvet kell nyírnom, meg permeteznem, meg a tujákat lemosni. Majdcsak megtanulom.