Tündérmaci ma 3 éves. Kezdem elhinni :). Már vasárnap megtartottuk a szülinapot, hogy ma a Mikulásra lehessen koncentrálni, meg munkanapon nem is olyan jó, elhúzódna az este.
Arián tündérien viselkedett. Féltem kicsit, mert csütörtök-pénteken megint itthon volt, mert nem szépen köhögött és dokibá javasolta, ne vigyem be. Ebben a két napban nagyon szeles volt, kiabálós, csapkolódós, dobálós, kiöntős. Csak néztem. De az ünnepség csodásan ment. Várta, készült, teljesen odavolt, hogy ajándékokat kap, örült a tortának, mire észbe kaptunk elfújta a gyertyákat, és minden ajándékért odavolt. Az ember mindig mondogatja, hogy adni mekkora öröm, de én a gyerekemnél érzem először úgy igazán, hogy mennyire várom, hogy lássam az örömöt az arcán, ez mindent megér. Sajna, pont nem videóztunk, mikor mi adtunk az ajándékot apjával és fogta magát és a nyakamba borult és megszorított. Na, akkor elszorult a torkom.
Ma nem tetszett nekem reggel, de gondoltam, ne hagyja ki az első ovis Mikulást, ha gond van, úgyis szólnak és megyek érte. De remélem, nem lesz.
"Ariánka, Isten éltessen Téged sokáig, legyél mindig egészséges, jókedélyű, kedves, szeretetteljes, mint amilyen most vagy. Tudd, hogy van egy családod, aki a végtelenségig szeret Téged, mindent megtenne Érted. Most is sírok, ahogy írom a sorokat, mert néha azt érzem, nem is tudok kezelni ennyi szeretetet. Azt, hogy mi az aggódás, a szorongás, hogy minden jól menjen, jól legyél, boldog, kiegyensúlyozott kisfiú és később felnőtt legyél, azóta tudom, mióta Te vagy. Majd ha nagyobb leszel, lehet, hogy néha azt gondolod, Anyukád túlaggódik mindent, ez így is van, de jusson eszedbe, hogy csak azért van, mert mindent szeretne jól csinálni, de ez nem mindig lehetséges, és ekkor rágódik. Jól kikaptad, igaz? :).
3 éves lettél. Kemény év volt. Nekünk is, de főleg Neked, kis drágám. Nem volt elég, hogy küzdened kellett saját határaiddal, és azzal, hogy nem minden lehetséges, amit meg szeretnél tenni, még azt is láttad, hogy valami új készülődik. Mindig mondogattuk Neked, hogy kistestvéred lesz. Azután egy nap bementünk a kórházba és Te csak néztél, hogy ki ez a kis lény, aki úgy sír az öltöztető asztalon. Féltünk, hogy sokkot kaptál, mert egy szót sem szóltál, de igazán csak akkor ijedtünk meg, mikor annyira nagyon sírtál, hogy anya nem jön Veled haza. És innen kezdve sokat vívódtunk lelkileg, Te is, én is, de nagyon boldog vagyok, hogy látom, hogy mennyire megszeretted a húgodat, és az nyilvánvaló, hogy ő hogy imád Téged, Rád néz és felragyog az arca. Kérlek, szeresd és óvd Őt mindig, nagy csoda az, hogy itt vagytok Egymásnak, örök társatok van az életben. Azért a vívós napokon is mindig győzött a szeretet, és mindig láttam este, hogy megnyugszol, mert érzed, hogy mennyire szeretnek Téged.
Nagyon ügyesen szobatiszta lettél, ezt is Ariánosan oldottad meg, egyszer csak eldöntötted és onnan kezdve csináltad.
Ovis kisfiú lettél. Nagyon vártuk. Már 2 évesen mindig be akartál mászni a szomszédos ovi kerítésén, de mondtam, hogy majd ha 3 leszel. És látod, íme :). Persze, ezt is meg kell szoknod, de a legjobb helyet választottuk Neked, amit tudtunk, tündéri társaid és óvónénik vannak, biztos vagyok benne, hogy jön egy következő, boldog ovis-testvéres-dackorszakot-hátrahagyó év.
A világon mindennél jobban szeretünk, Kisfiam. Amióta az eszemet tudom, arra készültem, hogy egy nap Anya legyek, de magam sem hittem el, hogy Te érkezel hozzánk, aki a szüleidet és a nagyszüleidet csodálatosan boldoggá teszed a puszta létezéseddel. Egy drága, vidám, okos kincs vagy, az pedig, hogy akaratod és konokságod is van, legyen a mi bajunk Apával és Mamiékkal, megoldjuk!
Boldog születésnapot, drága Mukikánk!"
