Azt ugye írtam, hogy jún. 16-ra jegyeztek elő császárra.
Kedden ügyintéztem. Szerdán kellett volna pl. a hitelt befizetni, de inkább előbb, mint késve alapon befizettem már kedden. Elintéztem fontosabb levelezéseket, csekkbefizetést még délelőtt. Anya is jött velünk, aztán őt hazavittük és mi is hazajöttünk.
Mukival megebédeltünk, aztán szunyáltunk egyet.
Délután arra ébredtem, hogy jobban fájdogál a hasam, mint szokott.
Közben vártam Zsizsi barátnőmet és kisfiát, azt beszéltük meg, hogy du. 5-re átjönnek játszani. Már annyiszor egyeztettünk időpontot, de mindig közbejött valami éűácvxvvv:). Hívtam, hogy elindultak-e már, mert mintha fájásaim lennének. Aztán végül jöttek, attól én még tudtam fájni meg készülődni :).
Hajmosás, zuhany, készülődés. Ajay taxival haza, hogy gyorsan érjen ide, Mami is itt volt 30 perc alatt.
Először azt terveztük hogy Mukival marad Mami, de még csak fél 7 volt és tudtuk, hogy ha jön a baba (bár, tudtam, hogy jön), akkor hamar kiveszik, meg tudják mind nézni.
Így összepakoltuk őt is, és mind irány a kórház. Apa odajött taxival, mivel mi mentünk az itthoni kocsival. Együtt volt a család magyar része. Indiát telefonon updateltük, izgultak ők is.
Azért érdekes dolog ez. A szülő családnak élete meghatározó pillanata, ott meg futószalag :).
Bent voltam épp a csecsemőn, mikor jött két szülésznő, egy-egy babával: "hoztunk kettőt" címszóval :).
Bocs, elkalandoztam.
Szóval, vizsgálat, igen, már 2 ujjnyira tágultam. Ez kb. 1.5-2 óra alatt volt, akkor már 2-3 perces fájásaim voltak. Ugyanígy volt Ariánnal annak idején, hogy nem voltak nekem 10-15 perces fájásaim, hanem egyből 2-3 percesek. Feltettek ctg-re, mondták, hogy látszik is az eredményen, hogy megunta bent a baba, lefele is mennek a hullámok, nem is baj, hogy gyorsan kiveszik a babát.
Infuzió, dokibá is befutott, otthonról már hívtam őt, hogy nem akarom elkeseríteni, de jöhet vissza a kórházba, mert aznap pont bent volt sokat, voltam is reggel ugyebár nála.
"Ember tervez, Isten végez, de én benne vagyok" - mondta ő :).
Vittek is be, előtte családnak mosolyogtam még egyet, főleg Mukinak, hogy lássa, Anya vidám lány, mindjárt szupi dolog történik :).
Bindi hamar megszületett, vagyis hamar kivették, tovább tartott sztem a spinális érzéstelenítés belövése, mint a kivétel.
Kb. negyedszerre sikerült az érzéstelenítés, már eléggé untam a dolgot. Persze, mint mindig, csendben tűrtem és vártam.
Aztán vágás, kivétel, mivel fejjel lefele volt kicsi lány, sztem ezért volt könnyebb kivenni, bezzeg Ariánkát annak idején úgy cibálták ki belőlem, fájdalmas volt.
Mikor kivették, mindenki, aki a műtőben volt, egy emberként lelkesedett hangosan, hogy "nézzétek már, milyen szép baba, jaj, nagyon szép baba", teljesen odavoltak. De, lehet, hogy minden babánál ezt csinálják, mindenesetre nekem baromi jól esett :).
Adhattam a kis pihepuha arcára puszit, aztán vitték ki. Utána mindenki tűkön ülve várta, hogy mikor hozzák már vissza, látni akarták mégegyszer. Népszerű volt a kicsi lány :).
Közben az anesztes rámhozta a frászt, nézve a képernyőt, azt mondja:
- Magának sosem volt baja a szívével?
- Nem, soha.
- Biztos? Volt EKG-n, mindent rendben találtak?
- Igen, soha nem volt gondom.
Bakker, mondom, itt kapok szívinfarktust, vagy mi lesz?
Aztán ennyiben maradt a dolog. Uhhhhhh.
Egyébként, később, a műtét utáni 6 órás fekvésnél igen nyomott a szívem, nővérke meg is ijedt, mikor említettem neki, persze, a vérnyomásemelő szert 10 perc alatt befogadtam az infúzióból, ki is akadt, mert kb. egy óra alatt kellett volna lefutnia, lehet, hogy emiatt volt.
A lényeg a lényeg, hozták vissza egyszercsak kicsi lányomat, 3460 gm, 57 cm, mondták, szép méretek és annyira szép volt a bőre, hogy meg sem fürdették, mondták, hogy tök nem úgy nézett ki, mint egy újszülött. És tényleg úgy volt, ahogy vártam, hogy most jobban átéreztem egyből az egészet, Ariánnál csak néztem, hogy tyű, ez a kis lény a mi babánk, most meg odavoltam, hogy hú, de cuki és puha, és milyen kis hörcsög arca van. Olyan jó volt.
Az is közrejátszott, hogy megengedték, hogy bent hagyjam a kontaktlencsément, múltkor alig láttam (kis túlzással), most meg végig tudtam figyelni, ahogy vitték el a hasamtól, matatászták, dugták le a sok micsodát szegénynek (bbbrrr), de néztem, hogy hú, ott a kis lába, a kis keze, milyen a bőre színe, mindent :).
Ajay, Ariánka, Mami, Papa kint várták kicsi lányt, fénykép, videó, aztán engem vártak a csecsemőosztályon, bekísértek a kórterembe, kipakolták a szükségeseket, mert ekkor már 10 óra múlt, 3 ágyasban voltam, mellettem 2 másik, aznap délelőtt császározott anyuka, siettek el, hogy ne zavarjanak.
Muki csak csendben figyelte Bindit, furán, látszott, hogy meglepődött, mi ez. Éééééééééédesem.
Folyt. köv.
