Arián most épp alszik. Ezt a csodát úgy sikerült elérnem, hogy A. kolléganője ajánlotta, hogy ha fáj a baba hasa, hajszárítóval fújjuk egy kicsit, jót tesz neki a meleg és szeretni fogja. Este kipróbáltuk, egyből csend lett a sírásból, mitöbb, Arián bedobja a szunyát tőle. Örök hála a tippért, el sem hiszem, hogy milyen módszerek vannak :). Tegnap 3-an is mondták, amit eddig senki, hogy adjunk neki ánizsteát. A. anyukája, egyik indiai ismerősünk felesége és egy barátunk is. Segít puffadás esetén, sőt, mint megtudtam, segít a tejserkentésben is. Úgyhogy új módszerünk ez lesz, remélem, mutat valami eredményt. Amióta nem iszom a másik teát, mintha éreznék változást Ariánon, de még mindig van kis hasfájás, hallom, ahogy a kis belei mocorognak és majd kigúvad a kis szeme, úgy nyomná kifelé a hülye levegőt bentről.
Kedden voltunk Apának széket venni, Arián végigszundizta a kb. 2 órás menetelt, még a boltban is szundizott a hordozóban. Hazafele rájött, hogy éhes, vittem neki lefejt tejet. Ezt beletettem egy hordozó táskába, amiről azt mondják, hogy az anyatejet 4 órán át a megfelelő hőmérsékleten tartja. Biztos, ami biztos, azért vittem termoszban melegvizet meg egy tálkát, hogy belerakom, ha mégsem lenne meleg. Hát, mit ne mondjak, szükség is volt rá, nem maradt meleg a tej. Arián benyomta kb. 10 perc alatt a 70 ml-t, ez nem volt elég, úgyhogy míg hazaértünk, nyomtam neki a vizet. Jöttek délután barátaim, kolléganőim, Arián jól bemutatkozott a drágám és kb. végigbömbölte az időt, amíg itt voltak.
Aznap este eldöntöttem, hogy nem várok receptre, megveszem a tápszert, mert egyszerűen a fiam éhes, nem lakik jól, ez már inkább a késő délutáni és az esti etetésnél van. Felhívtam Zsuzsát, aki pont itt volt a gyógyszertárnál, mondta, hogy Beba H.A. Start Aktiv-ot kell vennem, szopi után megmérni, mennyit evett a baba és hozzápótolni 120 ml-ig. Először ne adjak sokat, elég 30 ml, mert eltelíti. Ja, persze. Arián mindössze 50 ml-t szopizott, megtöltöttem 60-at a tápból. Mikor 30 után ki akartam venni a szájából, nyűszítés(!) kezdődött, ugyanez volt 40-nél is, úgyhogy az én kisfiam benyomta mind a 60-at már rögtön kezdésnek. De látszott utána, hogy elégedettebb. Na, elalvás persze nem volt, hajnali fél 2-ig ölte az idegeimet, éjfél után etettem és fél 2-kor aludt el. 6-kor megint kajcsi és így tovább. Nem is értem, hogy az ember szervezete hogy bír így ráállni, hogy max. 4 órát alszik egy éjjel, közben is úgy, hogy fel kell kelnie, mert 1 órás etetések tarkítják ezt a "nagy" alvást. Néha elalszom Arián felett etetéskor, arra ébredek, hogy lebukik a fejem, hoppá! :).
A. örült a széknek, nem csomagoltuk ki, hogy így dobozban át lehessen vinni az új házba. Kapott egy Adidas dzsekit is, nagyon jól néz ki. Ma átment a hitel a tulajoknak, holnapra valszeg megkapom én is a vételárat. Ez azért lenne fontos, mert mondta a bankom, hogy jan. 31-ig ingyen lehet előtörleszteni, ha már hétfőn fizetem, akkor 3.6%-ot lenyúlnak. Ezek a bankok!
Na, Arián bejelzett, 20 perc múlva kajcsi :).
2008. december 6-án megszületett életünk csodája, kisfiunk, Arián. Személyében egy csodaszép, vidám, mosolygós, okos kisfiút kaptunk, és a mai napig alig hisszük el, milyen szerencsések vagyunk. 2011. június 14-én pedig megélhettük életünk második csodáját, mikor megszületett kislányunk, Bindia Hajnalka. Mostmár ketten lesznek főszereplői a történéseknek. A napok, évek eseményeit írom itt le, hogy később akár ők is olvashassák ezeket, az akkor már emlékeket.
Thursday, January 29, 2009
Monday, January 26, 2009
Hasfájás saga folytatódik.
Hivatalosan jól vagyunk. Ma dokibá elintézte, nagyon rendes volt, hogy külön fogadjanak a Madarász utcai kórházban, UH-on. Ariánnak ma volt az első hosszabb autókázása, apa vezetett, Ariánt betettük a babaülésbe és én ültem vele hátul. Érdekes volt, hogy már akkor elkezdett szenderegni, mikor a fejére húztam a sapkát, mintha érezte volna, hogy ilyenkor levegőzés jön. A kocsiban odafele végig alukált, ott kezdett el éledezni a kórházban, de nem sírt. Először egy orvos megvizsgálta, nyomkodta a kis hasát, nem is sírt, úgy örültem. Viszont extra adag pisit nyomott körbe, a fejét is megint sikerült lepisilnie :). De erre ott fel vannak készülve. Aztán egy szír származású UH-os orvos megnézte a pociját és a kis kutacsát is, a fejét, mindent rendben talált. Mindkét orvos azt mondta, hogy viszont tele van gázokkal a kis bélrendszere. Valószínűleg mohón, rosszul szopik, sok levegőt nyel, ezért vannak a gondok. A köldöksérvét szerencsére azt tanácsolták, hogy ne ragasztgassuk, ennek azért örülök, mert fájt neki, ahogy leszedtük a tapaszt, olyan vékony kis bőre van. Én nagy igyekezetemben elég gyorsan szedtem ott le neki, szólt is a doki, hogy ne siessek, ne fájjon neki, tiszta kegyetlen anyának éreztem magam. Az UH vizsgálatot végigüvöltötte Arián, ami a torkán kifért. Kérdeztem is a dokit, hogy ő már ennyire közömbösítette a hallását ezekre a hangokra? Azt mondta, olyan mint egy rossz zene, nem figyel oda rá. UH után még várni kellett a másik dokira, hogy megnézze a leletet, addig Arián kis szépen okosan elnézelődött a karomban. Olyan sokan nézték a folyosón, hogy milyen kis édes, meg aranyos, dagadt ám a mellem :).
Szóval, hivatalosan jól vagyunk, masszírozzam a hasát, meg melegvizes fürdő, meg sokat büfiztessem. Na, kint vagyunk a vízből. Magyarul, ez még így fog menni, amíg el nem múlik a hasfájóssága :(((((.
Hazafele már kezdett éhes lenni, itattam vele a vizet, nagyon jól viselte, szépen elszundikált a cucival a szájában, tetszik az autós buli, úgy látom.
Hazajöttünk, megetettem, aztán lementünk sétálni, ott is aludt, sőt, amikor felhoztuk, mert elmentünk anya elé a hévhez, akkor is még aludt, úgyhogy kitettük a kis székébe az erkélyre, ott még aludt 5.45-ig, pedig 5.30-kor kellett volna kajcsiért bömbölnie.
Itt volt Péter és a két kislánya, megbeszéltük, hogy vasárnapra szervezzük a költözést. Valszeg ők meg hétfőn költöznek ide, így vasárnap valszeg anyáéknál alszunk, lehet, hogy hétfőn is. Na, megtudják, milyen az unokájuk :).
Költözünk!!! Uramatyám!
Tegnap óta nem iszom szoptatós teát, mert azt mondta Zsuzsi, akivel egy szobában voltunk a kórházban, hogy neki azóta jobb a fia állapota, amióta nem issza. Szóval, megpróbáljuk. Iszom viszont vizet, jó sokat. Remélem, nem lesz gond a tejjel.
Megyek, végre hajat mosok másfél hét után, Arián mellett nem volt eddig időm... De tényleg!
Szóval, hivatalosan jól vagyunk, masszírozzam a hasát, meg melegvizes fürdő, meg sokat büfiztessem. Na, kint vagyunk a vízből. Magyarul, ez még így fog menni, amíg el nem múlik a hasfájóssága :(((((.
Hazafele már kezdett éhes lenni, itattam vele a vizet, nagyon jól viselte, szépen elszundikált a cucival a szájában, tetszik az autós buli, úgy látom.
Hazajöttünk, megetettem, aztán lementünk sétálni, ott is aludt, sőt, amikor felhoztuk, mert elmentünk anya elé a hévhez, akkor is még aludt, úgyhogy kitettük a kis székébe az erkélyre, ott még aludt 5.45-ig, pedig 5.30-kor kellett volna kajcsiért bömbölnie.
Itt volt Péter és a két kislánya, megbeszéltük, hogy vasárnapra szervezzük a költözést. Valszeg ők meg hétfőn költöznek ide, így vasárnap valszeg anyáéknál alszunk, lehet, hogy hétfőn is. Na, megtudják, milyen az unokájuk :).
Költözünk!!! Uramatyám!
Tegnap óta nem iszom szoptatós teát, mert azt mondta Zsuzsi, akivel egy szobában voltunk a kórházban, hogy neki azóta jobb a fia állapota, amióta nem issza. Szóval, megpróbáljuk. Iszom viszont vizet, jó sokat. Remélem, nem lesz gond a tejjel.
Megyek, végre hajat mosok másfél hét után, Arián mellett nem volt eddig időm... De tényleg!
Sunday, January 25, 2009
Hasfájás a köbön
Hasfájós idők járnak felénk. Szerdán itt volt a gyerekdoktor, megnézte Ariánt, mindent rendben talált, de Ariánnak kijött a köldöksérve. Ez úgy néz most ki, hogy kidudorodik a kis köldöke, szerencsére a bélrendszer nem nyúlt ki oda, így egyelőre ragasztgatjuk, visszatologatjuk, hátha meggondolja magát. De Arián sírásait elnézve erre nem sok esélyt látok egyelőre. Szerda este iszonyatos hasfájós üvöltésben volt részünk. Felhívtam Márti barátnőmet, aki ajánlotta egy kolléganőjét, akinek homeopátiás-gyógyszerész végzettsége van. Tekintve, hogy már túlvagyunk az összes gyógyszertárban fellelhető cseppen, szeren, (Espumisan-L, Infacol, Gripe Water), elkezdtem a homeopátiát alkalmazni, mint már írtam korábban. De nem hatott az első szer. A nő, akit felhívtam nagyon kedves volt, ajánlott két szert, azokat kiváltottam és elkezdtem adagolni. Csütörtökre mintha elvágták volna. Arián békésen evés-alvás üzemmódba állt át. Láttam, hogy lehetnek nála gázok, de békésen tűrte őket. Aztán jött a péntek, már a reggeli evés után hallgattam, hogy bár alszik, de végig nyög alvás közben. Majd' a szívem szakadt meg, hogy a kis teste így szenved. De mit tudtam tenni? Adagoltam neki tovább a szereket, hátha hatnak. Csütörtök-pénteken nem tudtunk sétálni sem, mert esett az eső, csütörtökön kitettem az erkélyre, ott aludt egy 40 percet, pénteken készültünk A-nak ajándékot venni,, hogy majd bemegyünk Anyához és együtt elmegyünk a kinézett székért. De mivel Arián labilis állapotban volt, láttam, hogy szenved és már ebédnél kicsit kezdte elveszíteni a türelmét, így eldöntöttem, hogy nem nyúzom utazással szegénykét. Ha holnap vagy kedden jobban lenne, akkor elmegyünk. Szerdán A. 36 éves lesz! Pénteken voltam a dokimnál, mindent rendben talált, a miómáról semmi hír, szte annyira visszahúzódott, hogy nem is érezni. Letelt a hivatalos gyermekágyas időszak is, újra lehet fürdeni meleg vízben, sportolni, mindent csinálni :). Kérdeztem, hogy akkor ezek szerint fára is mászhatok? :)))
Mondta, hogy majd lesz védekezési tanácsadás. Ez úgy nyilvánult meg, hogy megkérdezte: mivel szeretnének védekezni? Gyógyszer, helyi szerek, óvszer? Nekem a nem természetes dolgok nem nagyon jönnek be, úgyhogy ezt hamar megtárgyaltuk.
Arián jó fiú volt, amíg mi dokinál voltunk, Anya vigyázott rá, megkajcsiztatta, békés volt. Este, amint Anya kitette a lábát, persze megint indult a sírás. Péntek éjjel 3 órát aludtam kb. összesen. Ment a 3 óránkénti, néha másfélórán át tartó evés.
Tegnap is fájdogált a hasa, de nem olyan borzasztóan, most éppen megint üvölt, eddig 3 ürát én hurcibáltam, megetettem, elaltattam, felkelt, megint elaltattam, megint felkelt. Most apjánál sírdogál, érezni sokszor a görcseit, ahogy a kis testét összehúzza a görcs. Nem tudom elhinni, hogy ennek a nyavalyás, olyan sok babának és szülőknek az életét megkeserítő hasfájásnak nem tudtak egy normális, tényleg ható ellenszert találni! Felháborít! Ha most az én gyerekem 6 hónapig lesz hasfájós, akkor addig szenved és lesz frusztrált? Meg persze mi is? Hihetetlen!
Dokibát felhívtam ma, felajánlotta, hogy holnap felhív, szerez nekünk lehetőséget egy gyors hasi UH-ra. El fogunk menni, nézzék őt meg, inkább nyugodjunk meg, mint tényleg valami baja legyen. Amint elkezd enni és a kajcsi leér a kis gyomrába, megy a sírás. Dokibá nyugtatott, hogy van vizelete, normál anyatejes széklete, nő a súlya, ne aggódjunk. De az ember hogy ne aggódjon, mikor a pici babája vörös fejjel több 10 percet hangosan sír és közben húzza a görcs??? Jajj, teljen már el ez az időszak!
Mondta, hogy majd lesz védekezési tanácsadás. Ez úgy nyilvánult meg, hogy megkérdezte: mivel szeretnének védekezni? Gyógyszer, helyi szerek, óvszer? Nekem a nem természetes dolgok nem nagyon jönnek be, úgyhogy ezt hamar megtárgyaltuk.
Arián jó fiú volt, amíg mi dokinál voltunk, Anya vigyázott rá, megkajcsiztatta, békés volt. Este, amint Anya kitette a lábát, persze megint indult a sírás. Péntek éjjel 3 órát aludtam kb. összesen. Ment a 3 óránkénti, néha másfélórán át tartó evés.
Tegnap is fájdogált a hasa, de nem olyan borzasztóan, most éppen megint üvölt, eddig 3 ürát én hurcibáltam, megetettem, elaltattam, felkelt, megint elaltattam, megint felkelt. Most apjánál sírdogál, érezni sokszor a görcseit, ahogy a kis testét összehúzza a görcs. Nem tudom elhinni, hogy ennek a nyavalyás, olyan sok babának és szülőknek az életét megkeserítő hasfájásnak nem tudtak egy normális, tényleg ható ellenszert találni! Felháborít! Ha most az én gyerekem 6 hónapig lesz hasfájós, akkor addig szenved és lesz frusztrált? Meg persze mi is? Hihetetlen!
Dokibát felhívtam ma, felajánlotta, hogy holnap felhív, szerez nekünk lehetőséget egy gyors hasi UH-ra. El fogunk menni, nézzék őt meg, inkább nyugodjunk meg, mint tényleg valami baja legyen. Amint elkezd enni és a kajcsi leér a kis gyomrába, megy a sírás. Dokibá nyugtatott, hogy van vizelete, normál anyatejes széklete, nő a súlya, ne aggódjunk. De az ember hogy ne aggódjon, mikor a pici babája vörös fejjel több 10 percet hangosan sír és közben húzza a görcs??? Jajj, teljen már el ez az időszak!
Monday, January 19, 2009
A csodák egy éjszaka tartanak?
Szóval az esti alvás tegnap. Éjfélig békésen húzta 9-től éjfélig, kétszer arra mentem be, hogy a fején volt a takaró, tisztára megijedtem. De szerencsére nem volt baj, békésen aludt alatta a melegben. Sztem a sok tejtől bealudt békésen. 80 ml-t kapott üvegből és még cicizett is, ez betette sztem a kaput, nagyon nyugis gyerek lett.
Aztán éjféltől 2-ig nem szállt le rólam, nagyon kész voltam, olyan fáradt tudok lenni, hogy néha mondom neki, hogy nem, nem kapsz többet, ilyen nincs, hogy 2 órát egyél, nem lehet, anyának már lekopik a melle. A másik, hogy így nem jut időm újat termelni és most is érzem este, hogy nem elég a tej neki, amit evett. Lefejtem 40-et, még fejtem hozzá, meg még fogok is mindjárt, és most a következő etetésnél adok neki többet, hogy éjjel hátha így jól alszik. Adtam neki baba teát, meg a homeopátiás magnesiumát is megitattam vele, tettem egy pici cukrot mindkettőbe. Meg lehet érte kövezni, de így issza csak meg, különben nem tudom belediktálni, ettől tök csendes lesz egy időre. Persze arra figyelek, hogy ne túl sok legyen, hogy maradjon a tejnek hely, csak ki kell húznia a következő etetésig, mert ma este is, amióta apja hazajött, nála van és nyekereg. Nagyon rossz ezt hallgatni, és annyira elégedetlen vagyok magammal, hogy mi a túróért nem tudok több tejet termelni? Nem akarok tápszerezni!!!!! Azért most kifejem jól a tejet mindig, hogy hátha így elkezd többet termelni a szervezetem, legalább 6 hónapig szeretném szoptatni, az a legjobb, mégha baromi fárasztó is. Szedem a homeopátiás bogyót is a tejserkentésre, nem hagyom abba egy ideig, be kell indulnia. Azt látom, hogy az elején jön sűrűn, aztán jobban meg kell neki dolgoznia és belefárad, elnyüszög 1 órát rajta, de néha mintha csak cumizna, nem hallok nyelést. Fel fogom holnap hívni a védőnénit, hogy adjon tanácsot :(.
Ma is kivittem sétálni és merész módon betértem kb. 6 percre a DM-be, venni kellett neki törlőkendőt, fürdetőt, meg magunknak tusfürdőt. Kibontottam a ruhájából, mindent kinyitottam rajta, de nem bírta szegény a meleget, mire fizettem, nekiállt sírni. Hú, tök belém állt az ideg, nagyon gyorsan fizettem, a lényeget rácsomagoltam, aztán usgyi ki a levegőre, ott visszaöltöztettem. De nem akart megnyugodni, hangosan arénázott, tiszta rosszul voltam. Adtam neki kis langyos teát is, azután is sírt még. Végül nagy nehezen abbahagyta, hú, addigra folyt rólam a víz. Aztán a parkban megint nekiállt, akkor még kb. 20 perc volt kajcsiig. Hazáig, mint a sakál nyomta. Eldöntöttem, hogy ezentúl rögtön kaja után viszem, hogy még legyen kb. 1 óra a következő etetésig, mert akkor sztem tuti nem csinálja a hoppárét. Ma Emese barátnőmmel beszéltünk telefonon, szegény már nagyon izgul a közelgő szülés miatt, de mondtam, hogy ne tegye, bár fáj, mint állat, de csak arra gondoljon, hogy milyen csodás eredménye lesz. Meg már be van pakolva, beijedt az én példámon, hogy nehogy ő is hamarabb szüljön. De kétlem, sztem szépen végigcsinálja, min. a 38. hétig. Majd meglátogat jövőhéten, várom már.
Bank utalta az első összeget a hitelből, menni fog a tulaj levetetni a jelzálogot a házról. Utána második összeg és valszeg jan. végén költözés. Uh, ez lesz csak a fejfájás meg macera. Féltem Ariánt is, hogy megzavarja az új hely. Bár azt nem bánom, hogy a dolog tul.képpen elhúzódott, mert addigra már 2 hónapos kisbogár lesz.
Megyek, fejek kicsit, hogy megtömhessem kiscsávót éjszakára.
Aztán éjféltől 2-ig nem szállt le rólam, nagyon kész voltam, olyan fáradt tudok lenni, hogy néha mondom neki, hogy nem, nem kapsz többet, ilyen nincs, hogy 2 órát egyél, nem lehet, anyának már lekopik a melle. A másik, hogy így nem jut időm újat termelni és most is érzem este, hogy nem elég a tej neki, amit evett. Lefejtem 40-et, még fejtem hozzá, meg még fogok is mindjárt, és most a következő etetésnél adok neki többet, hogy éjjel hátha így jól alszik. Adtam neki baba teát, meg a homeopátiás magnesiumát is megitattam vele, tettem egy pici cukrot mindkettőbe. Meg lehet érte kövezni, de így issza csak meg, különben nem tudom belediktálni, ettől tök csendes lesz egy időre. Persze arra figyelek, hogy ne túl sok legyen, hogy maradjon a tejnek hely, csak ki kell húznia a következő etetésig, mert ma este is, amióta apja hazajött, nála van és nyekereg. Nagyon rossz ezt hallgatni, és annyira elégedetlen vagyok magammal, hogy mi a túróért nem tudok több tejet termelni? Nem akarok tápszerezni!!!!! Azért most kifejem jól a tejet mindig, hogy hátha így elkezd többet termelni a szervezetem, legalább 6 hónapig szeretném szoptatni, az a legjobb, mégha baromi fárasztó is. Szedem a homeopátiás bogyót is a tejserkentésre, nem hagyom abba egy ideig, be kell indulnia. Azt látom, hogy az elején jön sűrűn, aztán jobban meg kell neki dolgoznia és belefárad, elnyüszög 1 órát rajta, de néha mintha csak cumizna, nem hallok nyelést. Fel fogom holnap hívni a védőnénit, hogy adjon tanácsot :(.
Ma is kivittem sétálni és merész módon betértem kb. 6 percre a DM-be, venni kellett neki törlőkendőt, fürdetőt, meg magunknak tusfürdőt. Kibontottam a ruhájából, mindent kinyitottam rajta, de nem bírta szegény a meleget, mire fizettem, nekiállt sírni. Hú, tök belém állt az ideg, nagyon gyorsan fizettem, a lényeget rácsomagoltam, aztán usgyi ki a levegőre, ott visszaöltöztettem. De nem akart megnyugodni, hangosan arénázott, tiszta rosszul voltam. Adtam neki kis langyos teát is, azután is sírt még. Végül nagy nehezen abbahagyta, hú, addigra folyt rólam a víz. Aztán a parkban megint nekiállt, akkor még kb. 20 perc volt kajcsiig. Hazáig, mint a sakál nyomta. Eldöntöttem, hogy ezentúl rögtön kaja után viszem, hogy még legyen kb. 1 óra a következő etetésig, mert akkor sztem tuti nem csinálja a hoppárét. Ma Emese barátnőmmel beszéltünk telefonon, szegény már nagyon izgul a közelgő szülés miatt, de mondtam, hogy ne tegye, bár fáj, mint állat, de csak arra gondoljon, hogy milyen csodás eredménye lesz. Meg már be van pakolva, beijedt az én példámon, hogy nehogy ő is hamarabb szüljön. De kétlem, sztem szépen végigcsinálja, min. a 38. hétig. Majd meglátogat jövőhéten, várom már.
Bank utalta az első összeget a hitelből, menni fog a tulaj levetetni a jelzálogot a házról. Utána második összeg és valszeg jan. végén költözés. Uh, ez lesz csak a fejfájás meg macera. Féltem Ariánt is, hogy megzavarja az új hely. Bár azt nem bánom, hogy a dolog tul.képpen elhúzódott, mert addigra már 2 hónapos kisbogár lesz.
Megyek, fejek kicsit, hogy megtömhessem kiscsávót éjszakára.
Sunday, January 18, 2009
Előzmények:
2008. december 6-án, szombaton, pontosan a 36. betöltött héten megszületett Soni Arián kisfiunk, 2810 gm-mal és 51 cm-rel. Eredetileg egy hónappal későbbre vártuk, de az örömünk így is nagy volt, főleg amiatt, hogy egészséges, stramm kisbaba lett, mégha picurka is.
Jelenleg a 6. hetet töltöttük, apjával és nagymamájával egyetemben úgy látszik, hogy sikerült elkapatnunk, és nem szeret éjszaka ágyban aludni, apja mellkasa kenguruban, vagy az enyém a megfelelő csak neki. Fáradtak, stresszeltek, de ugyanakkor boldogok vagyunk, életünk azon időszakát éljük, amire már olyan régóta vágytunk. Persze, az elképzelésünkben több alvás szerepelt eredetileg. :)
Terhességem alatt is írtam naplót, az ottaniakat be fogom ide archívként másolni.
2009. január 18. vasárnap
Most itt izgulok, mivel Ariánt ma letettem, miután jól teletömtem tejjel, és 22.00-kor kellett volna felkelnie enni, de még nem tette. A titok: tele kell tömni. Most trükkös voltam, bár lehet, hogy nem túl hasznos, de fejtem előre tejet, hogy megnézzem, mennyit eszik, mert nem bízom teljesen a mérlegben, és úgy etettem. Sztem hamar megunja a cicizést és nem eszik a végén eleget, ezért van az, hogy 1.5-2 óra után sír. De az idegeink apával ezt már nem igazán bírják. Ma már másodszor voltunk sétálni, átbattyogtunk anyához, aki csinált palacsintát, meg palacsintatésztába göngyölt almát és banánt, hoztunk is haza, fini volt. Hazafele már nagy üvöltés, du. 4 óra, na mondom, éhes, mert letelt a 3 óra. Mire rájöttem, hogy egy totál agyalágyult és fáradt anyuka vagyok, hiszen reggel 6-kor evett, aztán 9-kor, aztán 12-kor, vagyis már 3-kor ennie kellett volna! Jajj, de rosszul éreztem magam, éheztetem a gyerekem. :(. Viszont jól bekajcsizott 4-kor, bár letenni nem engedte magát, nyekergett. Fürinél elég nyugodt volt, bár megint visszabukott egy csomó kaját, ami engem hótra tud aggasztani, sokat dolgozik érte, aztán visszajön. De valszeg túl sokat eszik a mohósága miatt és a felesleg jön vissza. Remélem.
Kíváncsi vagyok az éjszakára. Nem vágyom megint egy 3 órás alvásra, mint múlt éjjel.
2008. december 6-án, szombaton, pontosan a 36. betöltött héten megszületett Soni Arián kisfiunk, 2810 gm-mal és 51 cm-rel. Eredetileg egy hónappal későbbre vártuk, de az örömünk így is nagy volt, főleg amiatt, hogy egészséges, stramm kisbaba lett, mégha picurka is.
Jelenleg a 6. hetet töltöttük, apjával és nagymamájával egyetemben úgy látszik, hogy sikerült elkapatnunk, és nem szeret éjszaka ágyban aludni, apja mellkasa kenguruban, vagy az enyém a megfelelő csak neki. Fáradtak, stresszeltek, de ugyanakkor boldogok vagyunk, életünk azon időszakát éljük, amire már olyan régóta vágytunk. Persze, az elképzelésünkben több alvás szerepelt eredetileg. :)
Terhességem alatt is írtam naplót, az ottaniakat be fogom ide archívként másolni.
2009. január 18. vasárnap
Most itt izgulok, mivel Ariánt ma letettem, miután jól teletömtem tejjel, és 22.00-kor kellett volna felkelnie enni, de még nem tette. A titok: tele kell tömni. Most trükkös voltam, bár lehet, hogy nem túl hasznos, de fejtem előre tejet, hogy megnézzem, mennyit eszik, mert nem bízom teljesen a mérlegben, és úgy etettem. Sztem hamar megunja a cicizést és nem eszik a végén eleget, ezért van az, hogy 1.5-2 óra után sír. De az idegeink apával ezt már nem igazán bírják. Ma már másodszor voltunk sétálni, átbattyogtunk anyához, aki csinált palacsintát, meg palacsintatésztába göngyölt almát és banánt, hoztunk is haza, fini volt. Hazafele már nagy üvöltés, du. 4 óra, na mondom, éhes, mert letelt a 3 óra. Mire rájöttem, hogy egy totál agyalágyult és fáradt anyuka vagyok, hiszen reggel 6-kor evett, aztán 9-kor, aztán 12-kor, vagyis már 3-kor ennie kellett volna! Jajj, de rosszul éreztem magam, éheztetem a gyerekem. :(. Viszont jól bekajcsizott 4-kor, bár letenni nem engedte magát, nyekergett. Fürinél elég nyugodt volt, bár megint visszabukott egy csomó kaját, ami engem hótra tud aggasztani, sokat dolgozik érte, aztán visszajön. De valszeg túl sokat eszik a mohósága miatt és a felesleg jön vissza. Remélem.
Kíváncsi vagyok az éjszakára. Nem vágyom megint egy 3 órás alvásra, mint múlt éjjel.
Subscribe to:
Posts (Atom)