Phű.

Bindike már szól, ha bekakilt. Valami "gyugyu" szerű dolgot mond, meg csinálja, hogy "phű" (phű, de büdös). Már arra az esetre, ha esetleg nem hallanám a hangos nyögéseket, vagy szagolnám ki a dolgot. :)))) Olyan kis ügyes.

Project manager.

Este lent voltunk a futópályán és utána meséltem Ariánnak, hogy azért van már ilyen hamar sötét, mert itt az ősz, jön a tél. - Uh, tél! Akkor esni fog majd mindig a hó és építhetünk hóembert? - Igen, biztos lesz majd néha hó, akkor építünk. - Jaj, de jó. Én fogom a hatalmas fejét építeni, Te fogod a hasát. Bindi meg lapátol! :))))))))))))))))) Imádja a húgát, na! :)

Mindig Arián nyomában van. Mindenhova megy utána :).

Bindi és a sapkák nem jóbarátok. Ezt úgy hagyta magát egy ideig, hogy összevissza dícsértük, milyen csinos.

Nnna.

Szóltam rinyaügyben. Ne izguljak, csak ő IS szárította a haját, meg is nézik, száraz-e, és alig voltak vizesek, révén sapiban nyomták. Migyerekünk egyébként halacskás sapiban nyomja, uszonya is van. Háááát, ez volt csak tecsóban gyerekméretben :). De amúgy cuki.
Cipőért is szóltam, tekintve, hogy most éppen a hazamenősben volt kint az udvaron.
- Arián, mondtam, hogy a játszócipődben gyere ki, ne a hazamenősben!
- Csak gondoltam, ha jössz, máris indulhatunk haza :)))))))))))). Akkora dumája van, úgy bírom.
Óvónéninek is mondom, azt mondja, ne haragudjak, de már háromszor küldte vissza Ariánt, hogy ne a bentiben menjen ki velük, és mikor látta, hogy végre nem abban van, nem nézte :))). Végülis valahol ezt is megértem. Persze, ha valami 10ezres cipő lenne, biztos jobban aggódnék.
Enni eszik állítólag, szépen, ne aggódjak. Okés, jólvanna! :).

Arián mindig segít nekem bundáskenyeret készíteni. Bindi is ott téblábolt körülötte vasárnap, mindig felmászott hozzá a székre, hogy lássa, mi történik. Arián: - Bindi, látod, mit csinálok? Ha majd Te is ilyen hatalmas nagy leszel, mint én,

 Te is segíthetsz Anyának :)))).

Kicsit képművészkedtem.

Óv(?)oda.

Én mostanság rágódom. Arián és ovi ügyben.
Szerencsére 2 és fél hét után eljutottunk oda, hogy Arián már nem lóg (szó szerint) a nyakamban, hogy "Anyuci, nagyon fogsz hiányozni, nem akarok bemenni!" és akkor óvónéni elveszi tőlem és persze 20 msdperc után jól van. De vannak visszásságok, pár dolog, ami nem tetszik. Először a tetszik rész. Látom, hogy a gyerekem fejlődik. Már angolul kezd dolgokat mondogatni, eddig nagyon csodálkoztam, hogy nem tette, mert itthon is hallja az angolt, mindig körülvette az idegen nyelv. Most megkérdez dolgokat tőlem, ha pl. mondok valamit apjának, vagy ő nekem, megkérdezi, mi volt az. Pár dolgot ért is abból, amit mondunk. De bent simán vágta, hogy hozza a pulcsiját, tudja, hogy pakolni kell, "Anya, ha ne kérek valamit, akkor azt mondom: No, thank you! :). És még a kiejtése is jó. Énekelget angolul. Szóval, sztem ez a rész nyerő. Látom, hogy kezd okosodni és komolyodni is, vannak apró dolgok, pl. leül a kis játékszámítógépe elé és nem csak zenél rajta, hanem számol, betűket mondogat. Tökre önállósodik. A Montessori egyik lényege az önállóságra nevelés. Bemegy, veszi a kis tányérját, bögréjét, veszi az ennivalót, tölti az innivalót. Ebédnél is magunkak szednek. Arián ilyen téren eddig is önálló volt, itthon is sokszor kiszolgálja magát, persze, ennek nem is mindig örülök :). Önállóan öltöznek. Hm.
De én, a rinyálós anyuka, aki (sztem) túl sok szeretettel és aggódással veszi körbe gyerekét kiakad ilyeneken:
- miért engedik, hogy a hazajáró cipőjében menjen ki?
- miért engedik, hogy a benti (!) cipőjében menjen ki? (ezt azért ismerhetnék)
- nem vagyok meggyőződve, hogy ellenőrzik a wc-használatot. Pl.: 3. nap piros fenékkel jött haza. Oké, előfordul, de elmesélte, hogy ő a fali wc-be pisil, aztán a bugyibe törli a kukiját. Mi van? Pfuj. Na, azóta lelkére kötöttem, hogy a normál wc-be pisiljen, mert ott papír is van.
- kézmosás. Sztem nuku, nem nézik.
- úszni mentek. Gyerek mesélte, hogy magának szárította a haját. Azért ő még 3 éves, ne már! Hétfőn rákérdezek, mert lehet, hogy hantázik, az is előfordult már a történelemben.
- másik kisfiút látom, az is összevissza ruhában megy ki az udvarra, harmadik a 8ezres benti szandáljában.
- az egy dolog, hogy a bazi drága havi díj mellett hetente más szülő visz gyümölcsöt, de amikor egyszer Gekko után vittem oviba, látom, hogy egy kislány egy tányéron viszi körbe a gyümit, egy-egy szemet elvesznek, ennyi. Böliben tálkában szedtek, ettek rendesen.
- nem vagyok meggyőződve, hogy rendesen eszik. Az egy dolog, hogy a kaja sem olcsó, de legalább tömjék meg, ne szó szerint, de mondják neki, hogy tessék enni. Nekem nagy vesszőparipám a kaja, hogy egyen és normálisat egyen. Persze, azután ehet édeset, de ez is általában tejes dolog, vagy gyümi.
Szóval, kicsit megúszósabbnak látom az ovit a bölinél, ott nagyon el voltunk sztem kapatva, sok törődés, sok szeretet, itt meg azt látom, hogy a 3 évestől ugyanazt az önállóságot várják el, mint egy 5-6 évestől.
Óvatosan megemlítek pár témát az óvónéninek asszem.
Mivel nem lehetek vele egész nap, és így is rágom a kefét, hogy igazán törődnek-e vele, úgy, ahogy én, az extra ugrálós, izgulós anyuka tette, így muszáj tudnom, hogy jó helyen van.

Paramami.

Arián drágám beszélget.

1. Arián ma: - Anyuci, Te tudod, hogy Neked szülinapod lesz? Csak kettőt kell már aludni. :))))
A kis titoktartó, nem bírja :))))
Meg az sem, aki csak beavatta, pedig tudni lehet, hogy nem szabad :))).

2. - De Anyuci, ez már csak a legeslegeslegeslegutolsó lesz. Anyuci, én ezt igazából mondom!
Mostanában naponta többször hallom ezt :)))).

3. Bindi elvett egyet Arián kisautóiból, amiket játszott. Aztán elkezdett menekülni, mert tudta, hogy üldözőbe veszik, a kis szélhámos. Úgy is lett, rohanás közben Arián: - Naaaa, Bindi, Te annyira kis iriiiigy vagy!!! :)))