Kooperáció.

Ezek kooperálgatnak ám. Amit Bindi nem tud egyedül, ott Arián besegít.
Bindi tolja a széket a hűtő elé, hogy ott ácsorogjanak és ha valami magasan van, amit kinéztek, azt Arián levegye. Kamrában hallom, csend van, magukra csukták az ajtót. Mazsolát keresnek. Arián áll a konyhapulton(!!!!), hogy levegye a golyókás szívószálat. BBBBBrrrrrrrrrr.
A legjobb.
Bindi kimászik az ágyából, fel a pelenkázóra, Arián onnan lesegíti. Csak el kellett magyaráznom, hogy ha már ezt csinálják, akkor Bindi ne arccal, hanem fenékkel jöjjön lefele. Uh.
Amúgy leveszem Bindi rácsát is már, csak leesésgátlót akarok venni. Mondjuk Anya szerint felesleges, mert kb. 15 cm magasan van a matrac csak :).

Nehéz az alvás.

Uh. Ariánnak pénteken volt utoljára ovi, most szept. 2-ig itthon lesz. Mondtam neki, hogy az oké, hogy nem aludt hétvégente néha délután, míg ovi volt, de most, hosszú távon majd kell, amíg szünet van, mert fáradt lesz nagyon. Oké.
Ehhez képest eddig minden délutáni alvás 1 óra hepajkodás, kérés, rábeszélés, aztán veszekedés, rájuk mordulás, szigorkodás volt. Bindi is felfeküdt Arián mellé, mondván, ő ott szuperül elalszik, gondoltam, utána átrakom az ágyába. Na, nem ment, mert bírkóztak, egymást csikizték, puszilgatták. Ariánt átzavartam az ágyába, vagyis átvittem, Bindit vissza cicire, így aludtak el 1 órás harc után. Majd csak belejövünk.
A tapasztalt anyuka.

Bindi beszéd.

Bindike annyira szépen beszél. Arián se volt kutyafüle, mindig jó szókincse volt és imádtam, hogy vele is lehetett beszélgetni. Bindi még egy kicsit rá is tesz erre. Mondjuk, hallja Ariánt eleget, sok szó tuti Tőle jön: - Sárkány taido! Tűzoltó Matuka! Angolul beszélni jó mulatság! (Noddy :).
Az a szuper mindkettőben, hogy nem csak az van, hogy mondatokat ismételgetnek, vagy szavakat, amiket mondunk, (persze, kisebbként ez is volt), hanem egész mondatokban kérdez, válaszol, helyesel.
De pl. számomra meglepő mondatok voltak, amik most eszembe jutnak:
- Anya, várj, mindjárt visszajövök, csak megyek pisijni.
- Miért erre megyünk, Anya?
- Anya, ez ízlik nekem, fincsó.
- Anya, nagyon szeretlek. Imádlak. Apát is. Ariánt is. Mamát is szeretem. Papát is szeretem. stb., stb. :)
Most amúgy mindig ölelget, napi többször és szerelmet vall. Még akkor is, mikor hajnalban kómásan feláll az ágyban, cicit kér, a nyakamba borul és félig nyitott szemmel: Anya, én nagyon szejetlek!
A lényeg, hogy nagyon szépen kifejezi magát, már Arián is megállapította, aki mindig aggódott, hogy mikor fog Bindi beszélni, míg kisebb volt:
- Anya, mostmár a Bindi is beszél. Tudok vele beszélgetni.
Ja, és csúnyát is tud. Boccccs.
- Pisikakiszaji. Ezt mondja, ha mérges.
- Aztamindenit!Atyaég! Atyaúristen! Ezt, ha meglepődik, vagy örül.
- Azt a kutyafáját, mindenit! :).

Újra Öreg néne őzikéje.

Ez van, ha Anya meseolvasás közben elgondolkodik és csak megszokásból, fejből mondja a szöveget:
- Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti. Ásványvízzel megitatja, mintha volna Édesanyja.
- Anyaaaaaaaaaaaaaa! Forrásvízzel megitatja! 
Öreg néne őzikéje. Most minden este ez megy. Imádják a gyerekek, Bindi még inkább csak az állatokat benne, de Arián:
- Ariánka, majd, ha iskolás leszel, Te is megtanulsz olvasni.
- De Anya, én már tudok olvasni, az Öreg néne őzikéjét is elolvastam Neked a múltkor. 
- Az kisfiam, hogy elmondod fejből, nem azt jelenti, hogy elolvastad a szöveget.   
- Anya. Ha én iskolás leszel, akkor kérlek, ne vigyél majd iskolába, nem szeretnék járni. 
Hajjaj .

Amúgy annyira örülök, hogy így szereti Ariánka. Kisebbként is szerette, de most ezért hajlandó volt lemondani a minden estés Tűzoltók olvasásról, meg az AnnaPeti verseskötetről is. Mikor másodikos voltam, egy prózamondó versenyen mondtam ezt, akkor második lettem, felrótták, hogy ez verses-mese, nem mese, de azóta is imádom. Most ő is. 

Még egy cukiság:
- Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, iskolás lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja.
- Látod, Anya, ez a vadvirág, ez meg a dala. 
Azt hitte, hogy Vad Virág és az ő párja Dala, vagy ilyesmi. Mert párban, kézenfogva sétálnak a gyerekek. Aztán elmagyaráztam :).

Érzékeny Arián.

Nem tudom, hogy mi a leghelyesebb út egy gyereknél a halál témakörben. Ariánka rendszeresen kezébe veszi a Nagymamám, az ő Dédije fotóját és nézegeti és megkérdezi, hogy mikor jön már vissza a Dédi, mikor fog vele találkozni, a Dédi ugye felkel? Igen. Valamikor igen, nem tudom, mikor. Mit is mondhatnék? Dédi annyira várta őt, mindig azt szerette volna, ha a sok unokája közül nekem lenne babám és ő láthatná. Mikor Ariánka megszületett, ő már kórházban volt, hosszú harca végén a mellrákkal. Arián szombaton született, keresztanyukám bevitt egy fényképet a telefonján Ariánról, azt még látta Mama. Aztán mindig aludt, mikor egy héttel a szülés után, vasárnap bementem hozzá, nem engedték, hogy felkeltsem, mert annyira tele volt gyógyszerekkel, hogy mondták, hogy nagyon zavart, agresszív. Azóta ezt nagyon sokszor megbántam. Felébredt még aznap este, mondta neki nagynéném, a lánya, hogy voltam ott, bejöttem hozzá. Másnap meghalt. Lehet, hogy Ariánka azért sietett annyira, hogy Dédi láthassa őt, mégha csak fényképen is? Én viszont nem tudtam elbúcsúzni Tőle, ez azóta is bánt. De legalább tudta, hogy elmentem hozzá, hiába még járni is nehezen tudtam, de ott voltam.
Szóval, Arián ma este is szóba hozta Dédit. Miért nem beszélhet ő vele? Mikor kel fel?
- Anya, én ha a Dédire gondolok, mindig szomorú leszek.
- De miért, édesem?
- Mert sosem fogok tudni vele beszélgetni, igaz? (és remegett a kis ajka, annyira őszinte és tiszta volt, a szívem szakadt bele).
És akkor én persze, azt mondtam, hogy de, majd tud, majd egy nap tudnak beszélni. De a Dédi már nagyon öreg volt, sokkal öregebb, mint mi.
- És a Dédi most a felhőkben van? Hogy ment oda? Ott halt meg? - Nem, a Földön halt meg. - De akkor hogy ment fel a felhőkbe? Uh, azért sztem ezek nehéz kérdések. Mert nem hülyegyerek az enyém, de nem is akarok neki sok mindent mondani.
- De akkor, ha én felnőtt leszek és öreg leszek, én is meghalok? És Anya, akkor Te is meghalsz, ha öreg leszel?
Atyaég! És átölelt szipogva, de mondtam neki, hogy nem, nem, mi nagyon sokáig itt leszünk egymásnak, nagyon szeretem őt és mindig vigyázni fogok rá.
Annyira sajnálom, hogy már ilyet is felfog. Hogy a halál rossz, hogy elválaszt minket a szerettünktől. Neki még nem kéne ilyesmivel foglalkozni, csak játszani és mosolyogni.
Egyszer azt olvastam valahol, hogy ha olyan személlyel történik valami, akit a gyermek ismer, azt kell mondani, hogy elutazott, hosszú időre, messzire. Most akkor ezt elrontottam? Dédi is csak elutazott? Eddig elfogadta Arián, hogy majd visszajön, felkel.
Olvasgattam, eszerint megfelelően közelítettem meg. Szegény drágám.
Magáról a halálról is beszélgethetünk a gyermekkel: arról, hogy egyszer mindenkinek véget ér az élete. Ha rákérdez, nyugodtan azt felelhetjük, hogy az ő élete is véges, de ez a vég még olyan messze van, hogy elképzelni sem lehet. Az elhunyt személyről pedig akkor is beszélgetni kell vele, ha nagyon megrendíti az esemény, hiszen a megrendülés fontos eleme a pótolhatatlan veszteség feldolgozásának. Hallgassuk meg azt is, hogyan vélekedik ő maga a halálról, engedjük, hadd beszéljen szorongásairól, s ha sír, ne intsük le azzal, hogy egy „ilyen nagyfiú” vagy „ilyen nagylány” nem érzékenyülhet el. A sírás az érzelmek természetes kifejezése és a feszültségcsökkentés egyik fontos, szükséges módja. Feledkezzünk meg róla, hogy kultúránk a nyilvánosság előtti elérzékenyülést, így a gyász külső jeleinek a kinyilvánítását is gyakran gyengeségnek,„hisztizésnek” minősíti. Saját gyászunkat se rejtsük el a gyermek elől. Könnyebbséget szerezhet neki, ha nem marad egyedül a fájdalmával.

Szelerem, szelerem...

Ariántól olyan túl sokat nem lehet kiszedni az aznap az oviban történtekről, úgy általában. Persze, ha kérdezgetem, akkor elmondja, hogy igen, ezzel-azzal játszott, mit ettek, stb. Meg azt is tudom, hogy nem sok nagyon új dolog történik, de engem akkor is érdekel, hogy mi a szitu, mit csinál, mikor nem velem van, na :).
Tegnap azonban mesélt a kocsiban.
- Képzeld, Anya, ma a Jázmin azt mondta nekem, hogy szerelmes belém.
- Tényleg?
- Igen, és én is mondtam, hogy szerelmes vagyok belé. És ez a kisházban történt, az udvaron.
Szóval, ez az első hivatalos szerelmünk :). Egyébként szép kicsi lányról van szó, szőke, kék szemű, szokták őt is fotózni, és mint kiderült, rámenős is a drágám.
Meg is szerették egymást, szerencsére csak ölelés volt :), és most már neki a Dóri akkor nem is barátja, mondtam, hogy ezt ne csinálja, Dórika nagyon szereti őt, ne legyen vele undok. Jó, akkor vele is fog játszani.
- És tudod, Anya, ma a Jázminon egy olyan csillogós, pénzes ruha volt. (török kendőt kötött magára a kis hecegnő).
- Igen, láttam reggel.
- Na, annak olyan szép hangja volt, hogy én rögtön beleszerettem miatta a Jázminba.
A kis romantikus :) :) :).
Mint ma Jázi anyutól megtudtam, még papásmamást is játszottak, és Jázmin szült egy gyereket Ariánnak. Atyaúristen! :)

Bili-dili.

Bindi bazi jól nyomja a szobatisztaság dolgot. Gyakorlatilag 3-4 nap volt, míg sikerült. Ez nem azt jelenti, hogy ne fordulna elő baleset, de ritkán. Meg olyankor, mint pl. tegnap Apa elvitte őket kirándulni, pelus volt rajta, mert nem merte bugyiban vinni, és sztem ma ez megzavarta, a kocsiban se szó, se beszéd, bepisilt, még csak nem is szólt, lehet, hogy azt hitte,  úton van és pisilhet a pelusba. Amúgy megy, intézi, ráül, megtörli, kiönti, kitörli a bilit, kész vagyok ettől a nőcitől, annyira superwoman. Már üldögél a keretre is, feltesszük a szűkítőt, van, hogy maga csinálja és mászik rá. Azért azt jobb szeretem, mint törölgetni a bilit :). (már, ha ő nem teszi meg :).
De olyan édescukkerkalányka a kis bugyikban, iiiiiimádom :).

Fruzsika.

Az én drága Krisztinka barátnőmnek és férjurának, Sztáncsinak, vagyis Ariánka drága keresztszüleinek június 24-én megszületett a kislánya, Krisztán Fruzsina Lilla. 3560 gm-mal, ha jól emlékszem, és 54 cm-vel. Tök kis cukkerka, Arián és én bementünk harmadnap megnézni őt. Picuri, tiszta Zsombibaba, csak lányban, és nyugis. Eszik, alszik szépen, Krisznek is van teje, nem úgy, mint Zsombival, sokkal nyugisabb, tisztára, mint nálunk volt. Első baba rinya, második cool. Csak aggódik Zsombi féltékenysége miatt, aki elég agresszíven reagál, bántja a kicsilányt. Ajjaj. Mi meg aggódtunk, mikor Arián Bindi felé dobált dolgokat. Azért szerencsére nem ugrott neki. Szóval, azért sehol nem könnyű ez a dolog, úgy látom. De majd alakul. Úgy kb. 2 év, mikor már együtt tudnak rendesen játszani :). De sztem sosem lesz vége a féltékenységnek. Egyszer Ranschburg Jenő mondta, hogy neki csak azért volt 1 gyermeke, mert tudja, hogy ahány testvér születik, az mindig egy ranggal hátrébb teszi az elsőt, a másodikat, stb. Hiába nem akarja a szülő, a gyerek így érzi. Olyan sokszor gondolok arra, hogy de jó lenne egy harmadik baba, szívem szerint egy kisfiú, de mindig eszembe jut, hogy hogy reagálnának a babáim, főleg Arián. Ő volt az első, a minden, a rajongott. És megdőlt a kis királysága, mégha nincs is így. Mostanság érzem azt, hogy kezd helyreállni a lelki békéje. És azért ez nagyon hosszú 2 év volt ebből a szempontból.

Nem akarták Kriszék Zsombit bevinni a kórházba, mert attól féltek, hogy úgy reagál, ahogy Arián a születés után, hogy nagyon sírt, nem akart engem otthagyni. Pedig utána már rendben volt, minden nap jött, látott, hazament. Az első nap volt neki egy sokk. Akkor tényleg féltünk, hogy megkattan, annyira kiakadt, hogy nem jöttem velük haza. Szóval, Zsombi nálunk volt egyik nap. Jól elvoltunk. Csak ne próbáltam volna meg lefektetni. Ringathattam félórát, karom leaszakadt, annyira sírt apukája után.

 Szépen eljátszottak:

 Ő Fruzsi baba 2 naposan, és drága nagymamája, Marika néni:

 Arián nagyon szerette volna látni a babát, már régen megígértette velem, hogy megnézheti. Jól is viselkedett :).

Bindi 2 éves hivatalos mérése.

Bindit megmérték hivatalosan is, két héttel a 2. szülinapja után. 11 kg és 91 cm. Na, a 91 cm sztem nem igaz, itthon, ha falhoz állítom, kb. 87-88 cm. Viszont a súly. Khm. Arián 1 évesen volt 11 kg :).
De ami csúcs, hogy mostanság, ellentétben a nem oly régi panaszkodásommal, jobban eszik Bindó. És ez kezd látszani is rajta. Alig 3 hét alatt amúgy hízott 1 kg-t, mert kíváncsiságból este ráállítottam a mérlegre. Nakérem. Majdcsak, majdcsak. Arián pedig 116 cm és 20 kg. Tök fura, amikor focin nagyobb, mint a többiek és sokkal ügyetlenebb, mert azok ugyebár 5-6 éves gyerekek, akik 1, másfél éve járnak focizni. :).

Apafej két gyerekkel is simán nekivág a nagyvárosnak.

Tegnap Apafej elvitte a gyerekeket egy kis kirándulásra, én meg lazíthattam. Ennek örömére pakolásztam, ágyat húztam, mostam, de jó volt egy kis csend, sztem érthető. Így újult erővel tudtam velük este foglalkozni. Féltem, hogy Ariánt hogy fogom visszaszoktatni az ágyába, ugyanis jó ideje mellettem alszik. Mikor említgettem neki, hogy lassan ideje lesz, mindig kiakadt, mindenfajta variációt kitalált, hogy ki hol aludjon, de lényeg az volt, hogy ő mellettem landoljon. :). Ehhez képest tegnap felhúztam új ágyneműt, szép bocisat, és gondoltam, bepróbálkozom nála. Említettem este, meglátta az ágyát, és odavolt, hogy de szép, mikor pedig mondtam, hogy meglepit is kap (Tűzoltós könyv, ami hónapok óta lapul a szekrényemben :), egyből belement. Nem mondom, éjjel átballagott hozzám, de ez más, majd alakul.
Most szinte megint minden este Öreg néne őzikéjét olvasunk. Már 2 éve olvasgattuk, de most érett meg rá, most szereti, mondogatja, gyakorolja. Úgy örülök neki. Mikor másodikos voltam, részt vettem egy kerületi prózamondó versenyen, ezzel a művel. Csak második lettem, mivel ez verses-mese, nem csak mese, így nem lehettem első. De a lényeg, hogy mindig nagyon szerettem magam is. És annak is örülök, hogy szeretik a gyerekek a könyveket. Remélem, ez így is marad. Én is megint elkezdtem olvasni, most van energiám rá. Szép dolog, nem is értem azt, aki nem szeret olvasni...

Utazunk. Jeeeeeeeeeee:

 Igen, kérem? Nekem szóltál? :)

 Just take it easy :).

 Anya főz(ne), ha nem lenne áramszünet. Így inkább fotózkodunk :).

 Amíg felmelegszik a nagy víz, ez is jó :).

 Lebuktunk. Nem alszunk :).

 Fő a biztonság :).

 Hát nem édesdrágák? :)

Arián drága.

Olyan nagyon próbálnék én mindig türelmes lenni, de ez sajna nem mindig sikerül. Úgy kelek reggel, hogy ma no rinya, úgy megyek érte az oviba, hogy még mindig szinte repülök, hogy láthatom, és mégis elszakad a cérna sokszor. És Arián pontosan tudja, mit hogy tegyen ahhoz, hogy a határokat feszegesse. És akkor én kérek, morgok, fegyelmezek, néha kiabálok. Ah. :( Pedig annyira imádom őt, csak boldogságot és mosolyt szeretnék neki adni, de nem mindig jön össze. Ilyenkor persze elszomorodom, rágom magam, hogy megint elment egy nap, miért morogtam ezért vagy azért, egyáltalán miért teremt ő maga olyan szitukat, hogy morogjak, miért elégedetlen sokszor, miért morog? Ő egy ártatlan kisgyerek, aki csak szépre és jóra született, és mégis szomorkodik sokszor. De ezt persze csak nekem mutatja, máshol nincs műsor. Ahogy lenni szokott ez. De akkor is. Jobban kell ezt csinálnom. Sokkal jobban. És egyben remélem, hogy ez az időszak nem tart túl sokáig, ezen is túlleszünk, mint minden furaságon.
Szeretlek, Ariánka, az élet értelmét adod, ezt sose feledd, még ha 30 év múlva is olvasod ezeket a sorokat. És mindent megteszek, hogy ezt érezd is. Mit is kérhetnék az élettől Rajtad és a Húgodon kívül? Már így is túljutalmaztak valamiért, valahogyan.