Úszni jár a kismókus.

Ariánka kisebb kora óta nyekereg, ha víz megy a hajára, vagy a szemébe. - Anya, töröld meg a szemem! :) Az oviban pedig van lehetőség úszásra járni. Gondoltam, kipróbáljuk, bár aggódtam, hogy félni fog. Aztán szeptemberben volt egy próbáúszás és szerette, legalábbis az óvónénik elmondása szerint. A heti ovis hírlevélben azt írták, hogy meg lehet őket nézni, aki kíváncsi. Hát persze, hogy én az voltam :). Erre lebeszéltek az óvónénik, mondván, hogy tök másképp viselkednek a gyerekek, ha ott a szülő, főleg első úszásnál. És ez tudom, hogy igaz is Ariánnál. Így nem mentem. De valamelyik órára nem fogják megúszni, hogy ne üljek be :). A lényeg, hogy Ariánka imádja. Én rinyagép még úszószemüveget is vettem neki, merthogy nem szereti, ha a szemébe megy a víz. Na, azt még jobban nem szerette, ahogy az úszószemüveg nyomja az orrnyergét :). Kapott halacskás úszósapit. Isten látja lelkem, nem ilyet akartam, de csak ez volt gyerekméretben. És végülis tök cuki :). Szóval, jár a drágám, szereti, meséli, hogy már lábtempóval úsznak a szivacsot fogva, merülnek, forognak a víz alatt, nagggggyon kíváncsi vagyok már :).

Arián update.

Ariánkám szupi kis ovis fiú lett. Már nincs nyavalygás. Van nyakba akaszkodás és sok puszi és ölelés, de megy be szépen, veszi a kis reggelijét, önti az innivalót és hopp, már át is szellemült :). Én meg továbbra is frászban tartom az óvónéniket, hogy óvják az én kisfiamat, figyeljenek a zoknijára, ne az új és drága, lúdtalpra vett Supy cipőjében homokozzon és motorozzon már a kis kajlám, vegyen fel elég meleg ruhát és egyébként is :). Már szinte jelentenek nekem, azt látom. - Öh, igen, Arián evett ma, ja, itt a sapkája, ráadtuk, de aztán nagyon meleg volt, megengedtük, hogy levegye, ilyesmi :). Na, erről van szó, kéremszépen! :)

Számol, dalol, magyarul, angolul, okosodik a drágám, tökre látom rajta. 

Ugyanakkor az itthoni feszkóból is érez szegény eleget, nem mindig bírom én sem visszatartani magam, főleg, mivel szuper kifinomult érzékkel bosszant direkt olyankor, mikor amúgy is 100-as a pulzusom :). De alapvetően ezek eseti dolgok, amúgy vidám, izgő-mozgó, és bazi nagy szószátyár. Onnan kezdve, hogy reggel kinyitja a szemét, beszél és beszél. És figyelni kell rá, nincs ám lógás :).

A húgát pedig pátyolgatja, annyira drága. Ráadja a cipőt, felhúzta ma is a kis harisnyáját, mikor lejjebb csúszott, játszik vele, tanítgatja, magyaráz neki, megosztja vele az enni-innivalót, bár néha csak morzsa jut :)))). Igazán megszeretgetik egymást, örülnek egymásnak, Bindi az udvaron hallja Arián hangját és már kiabál, hogy Ajján, Ajján! :)

Már sokkal kevesebb, szinte semmi féltékenységet nem látok, de azért volt már olyan mondata az én drága manipulátoromnak, hogy "na, ne csak a Bindival törődjetek már, hanem velem is!". De szervezek vele külön programokat, próbálok vele kettesben is lenni, illetve megyünk többet családilag is, olyan helyekre, amik elsősorban őt érdeklik. 

Ma azt mondta, mikor apja át akarta a másik szobába vinni Bindit: - Apa, hagyd itt a Bindit, nem akar Veled menni, mert tökre belém van zúgva! :))))))))))))

Voltunk már többször Tropicariumban, de már vagy egy éve nem. Arián nagyon szeretett volna menni. És Bindi is nagyon élvezte, tavaly még kicsi volt, mikor mentünk.

A szokásos éves fotó az alagútban. Csak mostmár 2 baba van bent.

A rájasimogató jött be legjobban, alig tudtuk elhozni őket:

Bindi mindenben partnere Ariánnak:

Kis drágáim:

Elmentünk Ariánnal kettesben cirkuszba. Sosem szerettem, de most tetszett. Sztem azért, mert Ariánnal lehettem ott :

Ennél azért jobban élvezte sokkal :

Nem úsztam meg, hogy befizessem vonatozásra:

Bindi is kapott vásárfiát a cirkuszból:

Ariánnak így kényelmesebb a sapka. Nagyon szép. Ja, a fülről jut eszembe. Egyik nap áll a tükör előtt. A kis jobb füle jobban kiáll, mint a bal. Azt mondja: - Nézdd, anya, ez a fülem nagyobb, mint ez. Van egy nagy fülem és egy kicsi. :))))) Kíváncsi vagyok, visszahúzódik-e neki, mint anyukámnak meg nekem is felnőttkorunkra, és, hogy fogja-e zavarni ez a kis szépséghibája.

Nagyon sokat játszanak együtt, itt pl. Arián tologatta Bindit a kertben:

Arián nem nagyon adott a pingui-ből, pedig jószívű szokott lenni. Bindi pedig éppen előtte evett egyedül. Mostanság nem hagyja, hogy etessem, csak egyedül hajlandó. 3-4 kanálig oké, aztán csak ő.

Kukabúvár. Tök bolond játéknak hittem, de egyik ovistársával cseréltek hétvégére játékot, és végigjátszotta szinte a hétvégét vele, nagyon jó kis szerepeket talált ki. Lehet, hogy szülinapjára vagy karácsonya kap egyet.

Nagyfiú. Aki épp leette magát :).

Apával fodrásznál voltak, le akartam őket fotózni, de mindig bohóckodás megy:

Asszem, kéne még egy fotel. Bindi még csak 16 hós, de megy, kiválasztja a kedvenc dvd-jét, ami egyébként a Gyerekdalok (ismerős? :), és Bogyó és Babóca, most már be is teszi és beül a fotelba, várja a műsort. A mese még nem sokáig köti le, de a gyerekdalok mehetne tőle akár egész nap. Én nem bánom, ha néha leül megnézni. Arián sem őrült tévés, de néha nem gond, ha 1 órát nyugiban ül és aranyos dolgokat néz.

Nehéz idők járnak...

A fene egye meg, hogy sosincs egy kis béke, mikor nem kell vmiért fullra aggódnunk?
Ajay a héten, 10 (!) hónap után végre munkát kapott. 3 szuper diplomával, 20 év tapasztalattal, jó tudással, itt küzdött szerencsétlen, mint a kutya. Mo-n inkább magyarokat akarnak foglalkoztatni, ez a tapasztalatunk. Nem érdekes, hogy szinte ő is magyar már, 13 éve ide adózik, magyar családja van, volt hr-es, aki konkrétan leírta, hogy vannak még állások náluk, de azok magyaroknak kerültek meghirdetésre. Köszi. Azért nem tette még le az állampolgársági vizsgát, és valszeg nem is fogja, mert India nem ismer el kettős állampolgárságot, vagyis így azt elveszítené, ha magyar lenne. Az meg milyen már? :(.
Szóval, 10 hónap igen intenzív együttlét, feszkó, izgalom után munkába áll a drágám. Mindig mondják, hogy minden van vmiért. Hát, ez a sok rosszon túl talán azért lehetett, mert a gyerekekhez sokkal közelebb került Ajay, mint egy dolgozó apuka, főleg Bindivel töltött nagyon sok időt, a kicsi lány szerelmes apjába :).
Amint megtudtuk, hogy végre emiatt nem kell aggódni, másnap kiderült, hogy Apának megint kórházba kell feküdnie.
A két éve meghagyott gyomor részében megint találtak vmit, el kell mindent távolítani. Mit mondjak? Kész vagyunk. Előtte igyekszem nem mutatni, Anya sem. Na, ezt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért? Igen, örülünk, hogy műthető és élhet teljes életet, és tényleg ez a lényeg. De annak az embernek, aki imád jókat enni, aki életvidám, szereti az életet, akit mindenki szeret, aki ismer, annak miért kell ezen keresztülmennie, miért kell félnie és szenvednie? Az élet megedzette őt már nagyon, köszönjük, de erre nem volt szükség.
Mindenesetre ott vagyunk, ott leszünk mellette, egy percig nem engedjük, hogy elhagyja magát, szeretjük, imádjuk őt, és az unokái is. És nem, nem csak a karamella miatt :))).