Mária.

Montessori. Érdekes, hogy milyen sokáig nem akartam, hogy a gyerekem valami spec. oviba járjon, menjen csak a mezeibe, legyen átlagos neveltetése. Ez pedig csak azért volt, mert nem voltam tisztában azzal, hogy mit kaphat egyik és mit a másik helyen. Szombaton az ovi szervezett egy Montessori oktatást a lelkesebb szülőknek. Nem mondhatnám, hogy túl sokan voltunk, és ez mindig kicsit el is szomorít. Persze, biztos voltak, akik már túl sokat tudnak a dologról, bár ez volt az első alkalom, hogy az ovi ilyet szervezett, illetve, akik vmi miatt nem tudtak eljönni. De megint éreztem azt is, amit sokszor, hogy sok szülő, mivel anyagilag megteheti, meg hogy is nézne már ki, ha a gyerek mezei oviba járna, beiratja ide a gyereket, magán, meg Montessori, meg angolos, tyűha. Aztán nevelje csak az ovi. Ő még esetleg elhordja különórákra, puccosakra főleg, de mélyebben nem érdekli, hogy mivel is tölti a napjait a gyereke. Pedig ennél jobb lehetőség a bepillantásra csak az lenne, ha több napot a falon tölthetnénk légynek álcázva :). Nem tartom én magam szuperanyának, ez mindig ki is derül, és nem akarok én pálcát törni senki felett, nem erről van szó. Ja, a másik meg, aki tényleg megtehetné anyagilag, de nem iratja be jobb helyre. De ez külön téma.
Szóval, azt gondolom, főleg a szombat után, hogy szinte csak ilyen helyre szabadna járatni a gyerekeket, nagyon szomorú, hogy egyelőre csak ilyen kevés embernek van lehetősége ezt megtenni. Nekünk is át kellett gondolni anyagilag, főleg, most, mikor nehéz idők jártak, de ez abszolút prioritás. Persze, vannak mindig aggódásaim, mint pl. miért nem adják rá ezt-azt a ruhát, és mindig lesznek is, mert én ilyen vagyok, de tény, hogy amit játékosan itt megtanulnak, megtapasztalnak, és a lényeg a játékon, a szabadságon van, azt a tudást soha nem tudják majd iskolában megszerezni. És a legjobb, hogy ezt egyáltalán nem tanulásként élik meg. Montessori Mária pedig nagyon tiszteletreméltó. Egész életében a gyerekekkel foglalkozott, nekik szentelte az életét. Úgy, hogy a saját magánélete nagyon nehéz volt. Talán épp ezért történt mindez.

Kicsit rágódjunk.

Én drága kicsi tündérem nagyon anyás. Helyesbítek. Én drága kicsi tündéreim nagyon anyásak :).
De főleg Ariánnál téma ez most, mert az elmúlt 2 hét minden reggelét anya-ne-menj-el-veled-akarok-menni-vagy-gyere-be-velem-a-csoportba nyakbanlógós műsorral kezdtünk az oviban. Volt csak nyekergés, volt könnyes sírás. Anya kedvesen kér, anya szigorúan kér, anya óvónéninek átad, óvónéni anyáról leszed, voltak változatok. Aztán persze, sírós anya a kocsiban, meg rágódós, mit tettem én a gyerekkel morfondírozós. Óvónéni persze egyből fölteszi a kérdést, mikor az ovi mellett a kocsiból felhívom, mert látom, hogy a gyerekem a kapu mellett áll és szomorkodik egy ideig, hogy t.i.: - Milyen hangulatban vagy mostanság, Hajni? Mintha nem tudnák, hogy agyilag és főleg lelkileg zokni hangulatban. Mert bár az anyagi oldalon lassan-lassan (úgy kb. 4-5 hónap) helyreállunk, de itt van Apa, akiért a szívem szakad. De ennek ellenére rájöttem, hogy a gond annyi lehetett, hogy míg Apafej itthon volt, Bindi is itthon maradt reggelente. De amióta Apafej dolgozik, Bindi is jön reggel az oviba és aztán együtt "hagyjuk ott" Ariánkát, aki tuti szomorú és féltékeny emiatt. Persze, mondon én neki, hogy dolgom van, vagy, hogy Bindire most a Mami fog vigyázni, mert nekem ezt-azt kell csinálnom (persze, ilyen ritkán van), azért az én kisfiam pontosan tudja, hogy nálam ki lehet játszani a "ne legyél velem gonosz, ne hagyj itt!" kártyát :). Én meg ugyebár mindent túl pörgök, túlgondolkodok, és emiatt is kiakasztom magam. Úgyhogy kicsit belazultam a témában, meg úgy általában is. Próbálom őt nem mindig fegyelmezni, mert sztem mostanság ebből is túl sok volt, és csak azért is csinálta. Amióta csütörtökön nem hagytam nyekeregni és puff a kezét belenyomtam Ivetta kezébe, kicsit visszavett az anyás szomorkodásból. Uh. Ez is csak egy ideig tartott. Úgy látom. Egyelőre :))).
Sokszor felmerül, hogy mi lenne, ha lenne egy harmadik gyerekünk. De ilyenkor mindig tudom, hogy Arián világának Bindi is sok volt/lesz. Nem szeretném, ha azt érezné, hogy ő már csak háromból egy, mikor sokáig csak ő volt a minden. Most is az. De még eltart majd egy darabig, hogy megértse.