Mindennapok.

Arián egyelőre lelkesen kick-box-ozik. És főleg kick-el, mert a keddi edzésen párszor rugdosódott, egy apuka rá is szólt a végén. Ezt imádom, amúgy. Nekem szóljon, b.meg, majd én megbeszélem a gyerekemmel. Ugyanakkor, az is tuti, hogy Arián megijedt, lehet, hogy nem fog többet rugdosódni. A hétfői edzés után kedden is ment, ahol nagyobbak is vannak, voltak 40-en, de csúcs, hogy az edző itt is rendet bír tartani. Brutál kemény edzés volt, fut, ugrik, fekvő, kidobós, stb., szakadt a gyerekről a víz, csak a másfél óra legvégén próbált kicsit lecsalni a kutyafutásból és térden közlekedett :). Alig élt utána és nagyon éhes volt, már a kocsinál elkezdte benyomatni kézzel a rántott husit, amit Anya pakolt be.
Bindi közben lelkes tornász. És a tornászok is lelkesednek érte, ez olyan jó érzés. Mondják, hogy onnantól kezdve, hogy bemegy, hogy "sziattok!", végig csicsereg, tök cukker. Közben egyre ügyesebb, simán utánozni próbálja  a nagyokat, múltkor kézen átfordulva lement hídba, Anya volt ott, szívbajt is kapott, mondta neki, meg az edző is, hogy ezt hagyja abba. :)
Ariánka hétfőn és kedden hozott először nem mosolygós arcot a magatartásra, állítólag valakivel kötözködött. Öt fokozat van: mosolygós, egyenes száj, nincs száj, szomorú száj és sírós arc. Na, mi még a nincs szájig jutottunk. Aztán tegnap újra minden mosolygós volt, sőt, 100%-os matek tudáspróbát írt, több-kevesebb témakörben.
Na, a magyarra leszek kíváncsi, mert nem egy szépírású gyerek a drágám. De ez olyan hülye dolog is. Mert lehet, hogy tök okos, ír, olvas, de közben esetleg azért húzzák le az értékelését, mert csúnyán formálja a betűket. Majd meglátjuk.
Reggelente tök szupi most, hogy Ajay viszi Bindit, aki nagyon örül az új autóban utazásnak, meg annak, hogy Apa minden reggel vesz neki valami finomságot a sarki kisboltban :). De így én Ariánt kidobom a sulinál, oké, nem kidobom, hanem besétálunk kézen fogva, felvisszük a táskát, visszasétálunk az udvarra és beáll a sorba. Első két hétben folyamatosan a reggelihez vittem be, és tanárnéni leszidott, hogy ne késsen többet a gyerek. Na, ez hatott. Az lett a vége, hogy én előbb felkelek, nem fél 7-kor, mint eddig, a ruhákat legtöbbször már este előkészítem és mivel csak Ariánt kell vinni, még emberi időben be is érek a munkába. Most egy újfajta rend alakult ki nálunk és tök jó. Ajay is mindig bejár, nem otthonról dolgozik, ami neki is jó, sztem kezd rájönni. :).

Vége a focinak :(.

Kivettük Ariánt fociról. Nagy döntés volt. De megszületett. Már Laci bácsihoz eleve nem akartam járatni. Nem szeretett menni.
De sok minden változott, az önkormányzat, próbálván szétbombázni a csepeli focit, aminek ugyebár baloldali a tulaja, míg az ök jobboldali, ÖK focit hozott létre. Elvitt egy csomó gyereket, és vele együtt, a mi szerencsénkre, Laci bácsit is.
Jöttek cuki, lelkes, fiatal új edzők.
Arián irtó lelkes lett, szorgalmas, ott maradt a pályán edzés után, imádta.
Aztán eltelt egy hónap. Jöttek az edzés végi focik. És ő téblábolt, bénáskodott, nem ment neki.
Plusz a kis cukik is be-be szóltak neki, ez már dívik ekkora korban. Ettől úgy láttam, hogy frusztrált lett, lelkesedés alábbhagyott. Elkezdett az edzőkkel szemtelen lenni, mert rászóltak, hiszen ő mekkora király, ő jól csinálta a gyakorlatot, ne szóljanak már rá :), elkezdett kötözködni foci közben a társakkal, volt, hogy valami nekiment véletlen, erre utánaszaladt és visszalökte. Uh.
Emellett, őszintének kellett lennem magamhoz is. Nem nagyon akart velem meccset nézni, nem érdekli, nem tör előre, mint hős csatár, amellett, hogy a feladatokat szereti. De magát a végén a meccset nem.
Most sportágat választunk. Mert mozognia muszáj.
Az úszás adott, mert nyáron intenzív úszástanfolyamon vettek részt és azt szerette, most is vágyik oda. De ma este megnézi a nagyon eredményes csepeli kick-box akadémiát. Mindig csápol, harcoskodik, hátha jót tesz neki, hogy kiengedheti a gőzt.
Meglátjuk.
Ki tudja? Hátha egy nap még focizni akar. Most ott állnak a szép kis mezek, cipők :(.

Iskolakezdés.

Ariánka iskolás lett. Nem nagyon mutatott iránta érdeklődést a nyáron, aztán mégis nagyon lelkesen indult neki.
2 hete jár, eddig minden nap mosolygós arcot hoz magatartásból és szorgalomból. Ügyesen, okosan csinálja a feladatlapokat, amit csinálnak, volt, hogy az egész osztályból csak 5-en kaptak matricát dícséretként matek órán, ő volt az egyik.
Kár, hogy manapság itthon nem kap tőlem mosolygós arcot magatartásra. Szemtelen, hangos, veri a húgát, hisztis. Emellett édesdrága, de nagyon nehéz vele most nekem. Pedig annyira szeretem. Küzdök. Fegyelmezek, büntetek. Néha sakálüvöltök. Na, az gáz. Nem szabad. De viszonylag könnyen kihozza belőlem az állatot :D.