True Blood

Már eddig is hallottam róla, de most nézem is. Timcsa, Te is írtál nemrég róla, s mivel már rég meg akartam nézni, megszereztem. 1 hét alatt 2 évad, most nézem a harmadik részeit. Persze, ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom az én drága családom, hanem azt, hogy főzés közben (Arián mindig nyomja a bugit, ha meghallja a főcímdalt), vagy Arián délutáni szunyája alatt nézem, de leginkább éjjel skubizom, reggel meg karikás szemekkel kelek. Tisztára, mint egy vámpír :))))))))).

Feladat.

Ma reggel Apa telefonált, hogy vigyünk neki hasfalszorítót, gyógyszertárban lehet kapni. Persze, gyógyszertárban nem lehet kapni, egyből gyógyászati segédeszköz boltba mentünk. A csepeli piacon van egy, persze minden méretben volt öv, csak abban nem, amire szükségünk volt. Lényeg, a lényeg, ne próbálkozzon senki szombat délelőtt ilyesmivel, mert elég esélytelen. Nem sok bolt van Pesten, ilyen időpontban nyitva meg alig-alig, cucc meg nem volt. Végülis egy nagyon ügyes telefonközpontos segítségével, aki magára a termékre keresett rá a neten, eljutottunk a Brendonba, ahol szülés utáni hasleszorítót vettünk Apának. Célra tökéletes, méret megfelelt. Óóóóóóóó jeeeeeeeeeee.

Most mit mondjak?

A TV-s nénis cukisztori után azért izgalmasabbra vettük a figurát. Apukám tegnap volt varratszedésen. Én teljes készenlétben álltam, Mukival egyetemben (persze, ezt azt jelenti, hogy ő bodyban rohangált, mert tutira összetrutyizza a ruháját, ha ráadom, hideg meg úgy sem volt a lakásban még). Szóval, vártuk, hogy hívnak Anyáék, hogy vigyem őket, de nem, Apa már nagyon önálló és amúgyis erős férfi, így bementek ketten autóval. Nem is volt gond, rendben hazaértek. Aztán amint beléptek a lakásba, Apa tüsszentett egyet. Puff, egyből vérezni kezdett a hasa. Hívtak engem, rohantunk vissza a kórházba. Sajnos, mégiscsak fuvaros lettem.

Dokibá már várta, megvizsgálta. Nemcsak a külső varrata nyílt szét, hanem a hasfel is belül. Készítették is elő, műtét újra, megint varrni kellett. 2 és fél órát tartott a műtét ezúttal, valami hasfalösszetartó fémet is tettek be neki. Még 1 hét tuti kórház. Szuper. Doki szerint szerencsétlen baleset, nagyon ritkán fordul elő.

Néni!

Megzabálom. Áll a TV elő, kapcsolgatja. Valami sorozat megy. Mikor kikapcsolja, elkezd kiabálni, hogy Néni! Gyere! Néni! Mikor újra megjelenik a képernyőn a néni vagy bácsi (bááái), megnyugszik. Aztán persze megint kikapcsolja és aggódik, hogy hova tűnt a néni :). Oké, most abbahagyta a kapcsolgatást. Azért ne tréningezzük túl a TV-t :).

Mi vaaaaan???

Elnézést kérek és ez tényleg csak az én szerény magánvéleményem és nem szoktam ilyen témákban post-olni, de ez megdöbbentett. Nooooooooormális?

http://sportgeza.hu/sport/2010/08/19/schmitt_pal_ov_a_tulzott_nacionalizmustol/

Csúnya "csikágó"

Azért ez durva. Ha az ember belegondol, hogy simán fegyveres emberek is járnak köztünk, mikor csak egy "sima" bevásárlást intézünk.

http://index.hu/bulvar/2010/08/19/bolti_tolvaj_lott_meg_ket_biztonsagi_ort_a_vaci_uti_tescoban/

Náthajelentés.

Orr már nem nagyon folyik, azért még kötelességtudatból este kiporszívóztuk, de már alig valami. Muki már a második napra újra rájött, hogy neki az orrsprayzés és porszívózás segít, nem hátrányt okoz, már elviselte, szívta magának és engedte azt is, hogy én tegyem. Még a cseppeket is, ahogy ő mondja, csepi :).

Köhögés szinte egyáltalán nincs, még kicsit kappan hangja van és hallok némi trutymót a háttérben, de azt nem tudom mivel kiszedni, kapja a köptetőt, majd az is elmúlik. Kap Fenistil cseppeket, Cebiont, kálcium oldatot és Nasivint az orrába. Sztem időben elkaptuk ezt az akármit.

Hangulata jó, ma kibírt egy monstre tesco-s bevásárlást, már Anya és én nagyon untuk, de ő lelkesen tolta a kocsit, pakolta be, amit kértünk, így a mi hangulatunk is jobb lett. Aztán, amikor a gyógyszertárban álltunk sorban, majdnem lebukott a kis feje, ahogy ült a bevásárlókocsiban, hirtelen elálmosodott, kivettem és egyből elaludt a vállamon. Bal karomban majd' 14 kg alvó gyerek, jobb kézzel akárhány kg bevásárlókocsi. Óóóóóóóóóó jeeeeee, anyuka izompacsirta.

Egyébként igazi tesco-s gyerek (remélem, ez nem szégyen :), ha megkérdezem, hova megyünk: teto, és lelkesen mutatja a feliratot, ha bekanyarodunk az útra :). Teto bu. Tesco-s busz.

Brainstorming, kicsit másképp

Sztem én tényleg zizzant anyuka vagyok. Hajnali 4-kor itt ülök és blogot írok. Bár ismerek még vkt, aki a napokban ilyentájt írt post-ot, csak néztem :).

Ma este fél 10 fele aludt el Arián és én is beszunyáltam vele. Így mikor kb. harmadszor próbálkozott hajnali negyed 3 fele, hogy ő kér tejcit (ez konkrétan kis hisztikés sírdogálásokat és test ide-oda vetést jelent, ami egy idő után abbamarad és megy a szunya), így felkeltem, csináltam neki, mert azért mégse legyek már tök kegyetlen, éjszakai ivásról leszoktatás ide vagy oda, meg kell is a tejital az immunrendszerének, stb. :). Úgy itta, mint kb. egy szomjazó a sivatagban, vagy 30 ml-t hagyott is, az üveg félig a szájára borulva, úgy aludt el, nyitott szájjal. Mikor kis mozgást észlelt, tök kómásan, mint aki máshol van, felnézett, aztán, ja, Te vagy Anya, bumm, vissza. Nagyon cuki volt.

Szóval a nekem korai fekvés hatására most nem vagyok álmos. Lejöttem inni egy kis tejet, mint az amcsi filmekben :), csak én mikróba nyomtam, nem fogantyús lábasba, meg tettem bele egy kis Horlick-ot, hátha beszunyálok.

Jár az agyam. Éjjel tudok a legagyalósabb lenni. De komolyan. Jól nevelem én ezt a gyereket, akire kb. azóta vágyom, mióta az eszemet tudom? Hogy eltelt ez az időszak és már nemsoká 2 éves lesz. Mindent megkapott, amit lehet, de legfőképp, egészséges a kis lelke? Miért nem bírom cérnával néha? Pedig az ember ránéz, vidám, mosolygós, barátságos, tele van szeretettel, értelmes, nagyrészt szót fogad, mi a túrót akarok? :). Semmit. Biztos lehet ezt jobban, de kösz, jól vagyunk.

Egyik anyuka írt egy fórumon egy nagyon jó mondatot, ami nem csak az alvás, hanem a többi fárasztó, igénybevevő, anya, mindig legyél készenlétben állapotra nagyon klappol. A fórumon arról beszéltek, hogy ki hogy szoktatta alvásra a gyerekét. Mert persze ezen is agyalni szoktam, hogy hol romlott el, de aztán leállok ezzel is, mert ránézek a gyerekre, hogy semmi hátránya nincs, meg olvastam is, hogy ők még kialusszák magukat így is, mert 50-60 perces szakaszokban alszanak, aminek az elejen mély alvás és a végén van, hogy felébrednek, sok mindentől. Szóval, ment a vita a "hagyd üvölteni és csak néha nézz be hozzá, vedd fel, nyugtasd meg (a tök üvöltő gyereket??), tedd vissza, egyszercsak úgyis elalszik (sztem elvetemült és gazember) módszer és a, ha már nem alvós a gyerekem, akkor ringatom, mert azért vagyok vele itthon, hogy megkapjon mindent tőlem, ha ez éppen a hosszú és fárasztó fenékrázás is, de ha kell neki a közelség és a melegség, akkor miért ne (khm, inkább erre szavazok, ha nem lehetett volna eddig rájönni)" módszer pártiak között. Szóval, nagyon megtetszett a mondat, ami így szólt: én ezt az időszakot nem túlélni akarom, hanem minden pillanatát megélni. Hát, sztem helyben vagyunk :). Fáradt vagyok ennyi hónap nem végigaludt éjszaka után, de mikor alszik mellettem a gyerek és csak nézem és mosolygok (vagy éppen Apafejjel együtt űzzük ezt a tevékenységet), akkor nem érdekel ez sem. Szóval, agypörgés lezárva.

Reggel hozzuk haza Apát. Ez nagyon jó hír. De félek is. Nehéz lesz Anyának is. Mit ehet, mennyit, hogyan készítse el, hogy fogja bírni? És még kap külön kezeléseket Apa, amitől félek, hogy mennyire fogja jól viselni. Ez a nyár azért nem úgy alakult, ahogy képzeltem.

Azt gondoltam, soha ilyen szép nyaram nem lesz. Most még egy gyerek van, egyedül rá tudok figyelni, aki már jár, kommunikál, mekkorákat fürdünk majd, beszélgetünk, játszunk, stb. Volt is ebből is sok. De ha már csak a legkisebb részt, a fürdést nézzük, milyen béna nyár volt már ez? És mindjárt szeptember. Félreértés ne essék, nem magam miatt nyavalygok, elég undorító dolog lenne tőlem. Hanem úgy egyáltalán. És azért ez egy nagyon szép nyár volt, Arián mindenképp élvezte, én vele úgyszintén, csak persze, nem lehet mindig minden tökéletes. És akkor még ha arra gondolok, hogy másoknak sokkal több gondja van. Akkor ezen sem kéne tovább pörögni.

Agypörgés lezárva.

Aktívan.

Azért a megfázás tortúrái mellett elmondható, hogy nagyon jól is viselkedik Mukikám. Ma bankban voltunk, elrajzolgat, játszik másokkal, sok embernek köszön, barátkozik, mikor mondom, hogy majd, ha csöngetnek, menni kell, mondja, hogy csing-csing és tényleg jön, rendesen végigállja a folyamatot. Viszem ide-oda, kórház, vásárlás, ügyintézés, jól viseli, nincs gond. Itthon egyfolytában sertepertél, nem áll meg egy percre sem, be nem áll a szája, hol értelmes dolgokat mond, illetve minket utánoz, hol hadovál. Telefonál egy csomót. Járkál, beszél közben, piszkálgat ezt-azt, mint a nagyok. Megkérdezem, kit hív, mindig Papa-Mama, ha Apa nincs itthon, akkor ő. Nagy kedvenc a macisajt, van, hogy csak 2-t, de sokszor 3-at 4-et megeszik belőle. És még mindig imádja a szőlőt. De most alapvetően megint jobban eszik, jól bekajcsizik, sokszor szépen egyedül eszik a kis kanalával. Ha vhova menni kell, mondom, hogy gyere, megyünk és ő nem szeretne, akkor "nem-ne mejünk" :). Határozott amúgy. Meg akaratos. De minden reggel szijjjjjjjja-anya, szijjjjjjjjjjjja, puszi, ölelés, Anya, szejete. Végigtapizza az arcom: szeeeme-ooojjj-száááá, füüüü :). Annyira kis cuki.
Fűnyírást kitanultam. Ő meg közben motorozik a lenyírt füvön, aztán baba-sepe (vagyis sepreget). Szorgos gyerek, na.

Szeder. Még mindig fekete a körme tőle.


A Vargabélesben csak a mazsi finom.

Segítek zöldséget pucolni.

Fogas kérdés - Muki.

Ma dokinéni megnézte Ariánka fogait is. Figyelmeztetett, hogy ha nem szoktatom le a cumisüvegről és a gyümölcslevekről, a fogainak annyi. Én is észrevettem már mostanában, hogy mintha a felsők már nem lennének olyan tök fehérek, mint az alsók. Ezért is ragaszkodom a fogmosáshoz annyira, és nappal erőltetem a poharat. De ez nem elég. Le kell szokni a cumisüvegről. Meg csak víz. Uh. Annyira nehéz lesz. Egyelőre elvitte a cica verzió, így iszogatott is Muki a kis nemcumisüvegéből vizecskét este, de akkor mi lesz a tejjel, mi lesz éjjel? Ajjaj.
Amióta dokinéni közölte, csak ezen rágom magam, hogy mennyire elszúrtam, meg olvasom, hogy ki hogy csinálta. Jót akartam, mert ezek nem cukrozott levek, mindig a drágább, jó minőségűeket kapta és így vitamint is kapott velük együtt. De a fogai nehogy tönkremenjenek emiatt. Ha lesz egy testvére egyszer Mukinak, csak víz lesz. Bár a tejital kérdés még mindig ott van, mert a nagyokosok napi fél litert ajánlanak, kell a gyereknek 2 éves koráig. De ilyenkor jobb, hogy nincs egy ostor a közelemben. Totál be tudok stresszelni. De ez nem segít. Eddig is tudtam, de a dokinéni most nagyon besegített.

Megfázás

Kicsit "elhanyagoltam" édes kis Mókuskomát (mármint blogírás terén :). Most éppen megfázott állapotban, szegénykém, sztem ez a hideg-meleg, leizzadok, aztán itt-ott légkondi, nem tett jót neki. Vagy az olvadt fagyi. Vagy a locsolás, mikoris állandóan átöltözünk a vizes ruha miatt. A lényeg, hogy tegnap hőemelkedése volt, ma már nem, de ma már elkezdett köhögni is, így elvittem dokihoz, hogy az ünnepekre ne robbanjunk már le. Eleve elég rég voltunk betegek, meg is lepődtem. De ez nincs időhöz kötve. Helyettesítő doktornéni volt, azt mondta, hogy azért köhög, mert a trutyi befolyik a légcsőbe is. Úgyhogy szigorú napi 3 orrszívás. Pedig Muki nagyon szépen fújja az orrát, örültem is, hogy nem kell szívni. Mert most nem viseli jól. Csinálja magának, szedi is ki a trutyit, de nem vagyok elégedett, ezért ölbe kapom és én is nekiállok. Feszít, üvölt, nem tetszik a rendszer. Orrcseppentésnél ugyanez. Hiába örül előtte, hogy csepi-csepi (mert már mindet utánunk próbál mondani), amint tudja, hogy most lesz is az orrába, hiszti. És olyan erős, hogy már baromi nehéz lefognom. Cebion cseppek, nem szereti. Fenistil cseppek, nem szereti. Alapvetően minden ellen tiltakozik most, így mire ma is letudtam a fürdés, Sterimar, porszívó, cseppek, fogmosás procedúrát, igencsak égnek állt a hajam és a türelmem. Még a fogai is duzzadtak hátul, mondta a dokinéni. Szupicsek.

Jobban.

Apa egyre jobban és jobban van, csütörtökön már felült az ágyon, pénteken már egyedül fürdött és sétált, ma már lent a padon várt minket. Még az orvos is elhűlt, hogy milyen ügyes. Akkora megnyugvás ezt látni, és azt, hogy milyen türelmesen igyekszik elviselni a nagy éhséget, ami györti, megküzdeni azzal, hogy keveset bír enni. Már az is nagy dolog, hogy most már ehetett pürés dolgokat és már nem csak vizet ihat. Nehéz menet lesz ez még, de mindennél fontosabb, hogy itt lehet velünk és nekünk, tudom, hogy ő is így gondolja és ezért viseli ezt a nehéz procedurát ilyen szépen. Sokat gondolkozom, az élet ilyenkor mit jelez. Hogy jobb odafigyelni, hogy hogyan élünk? Mert csak rohanunk, idegeskedünk, hajtunk, legyen meg minden a családnak, ki kell fizetni a részleteket erre-arra, eszünk-iszunk, néha összevissza, mikor úgy érezzük, jót, rosszat, csak mert jólesik. De tényleg nem árt elgondolkodni, hogy mit, mikor, hogyan. Az egész család átgondolt sok mindent az elmúlt hetekben, úgy érzem. De azt a pár hetet, míg nem tudtunk a műtét tényleges lehetőségéről és a jobbulást reményéről, nem kívánom senkinek, de legfőképp nem értem, hogy Apukámra miért mérte az élet, sors, vagy valami nagyobb erő. Akármi. De sokszor igazságtalan.
Persze, mi lehetőséget kaptunk. Ne legyek hálátlan.

Csillagok-csillagok

Apafejjel csillaglesen voltunk a teraszon, mert ezt írták ma a neten. Na, egy darabot sem láttunk fél órán át, addig bírtuk, fájt a nyakunk, jöttek a felhők, ez már too much :), bejöttünk. Így jártatok, nemhulló csillagok, ha nincs hullás, nincs közönség. Legalábbis nem a mi kertünkben :))).
Mindig eszembe jut ilyenkor, amikor fiatalon (révén, hogy már őszülök) feküdtünk unokanővéremmel Mezőszemerén a Rima folyó hídján és nem győztük számolni a sok potyogó pontot. Igaz, drága unokanővérkém? :)))

Szubintenzív

Ariánka Papája, vagyis az én Apukám egy hős, nagyon úgy tűnik. Meg persze ezek a gyógyszert belényomó dokik/nővérek is érteni látszanak a dolgukat. Tegnap még intenzív volt. De nem volt fájdalma. Ami egy ekkora műtét után nagyon nagy dolog, legalábbis nekünk, hozzá nem értőknek annak tűnik. Ma már ún. szubintenzíven volt Apukám, itt sem fájt neki, sőt, már ki is ült az ágy szélére, és ez nagyon nagyon tyűha! Apukám, nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen jól viseled a tortúrát!!! Éjjel alszik, nappal is sokat, így gyorsabban megy az idő, azt mondja :). És beszél, beszél, elég sokat, amikor ott vagyunk. Namármost, aki ismeri őt, tudja, hogy nem egy nagy szószátyár, úgyhogy mondom én, hogy valami tuti dolgokat kap a drágám :))). Lassan valszeg "normál" osztályon lesz, lehet, hogy már holnap, akkor indulhat csak az igazi erősödés, felépülés. De akkor is ott leszünk, próbálunk segíteni, ahol tudunk. Nagyon jó, hogy ő is így igyekszik, féltünk, hogy mi lesz, mennyire fog fájni, hogy bírja majd.
A rokonok/barátok pedig csodálatosak. Állandóan érdeklődnek, aggódnak, bíztatnak, mellettünk állnak. Vért is kellett adni, ahhoz, hogy minél előbb műtsék Apát, ugyanis kevés a vérkészlet, minél többen adnak egy ember nevében, annál nagyobb az esély a gyors műtétre. Erről mondjuk azelőtt nem hallottam. A rokonok/barátok mind egyből ajánlkoztak, egymásnak adták a hírt, olyanok is vért adtak, hogy tényleg megható volt az egész. Apának összesen 14-en adtak vért, úgy, hogy volt, aki nem is adhatott, vagyis még több is lett volna. Dokibá el volt ájulva. Nagyon köszönjük a sok szeretetet! Apukám, aki ilyen népszerű és szeretetnek örvendő, annak gyorsan meg kell gyógyulnia!

Műtét után

Ariánka drága Papáját ma megműtötték. 3, max. 4 órásra ígérte dokibácsi a műtétet. Ehhez képest több, mint 6 órásra sikeredett. Anyával bent voltunk, végigvártuk, az idegeink hol bírták, hol nem a várakozást. Néha a műtős "fiú" (férfi) kijött, hogy még legyünk türelmesek, még tart. Türelem az volt, de aggodalom is. Végül kijött dokibá, mondta, hogy szépen sikerült, jól ment, csak lassan. Apát az intenzívre vitték, úgy volt, hogy "csak" az ún. szubintenzívre megy, de a hosszúság miatt jobbnak tartják 24 órás megfigyelés alatt tartani. Bemehettünk hozzá, de még minden baja volt a drágámnak, még hatott az altató is. Most pár nagyon kemény nap jön, reméljük, hogy jól viseli. Mi nagyon igyekszünk.
Ajay volt ma Mukikával, szépen ellátta, etette, itatta, játszottak, főzött is, egy szavam nem lehet.
Egyelőre a kórházban nagyon kellemesen csalódtam, féltem, mi lesz, de mindenki nagyon kedves, tájékoztat, sztem csúcs, hogy az orvosa, aki egyébként jóval túl lehet a hatvanon, tegnap is reggel 8-tól este 6-ig egyfolytában műtött, és még utána leült Apáékat tájékoztatni, ma is végigállt és koncentrált egy ilyen nehéz műtétet. Mondta is, hogy hát, őszintén, igen elfáradt. De még ekkor is kedvesen mosolygott.
Holnap mehetünk csak be, délután. Drága Apukám, nagyon odavagyunk Érted, legyél erős.

Papa

Apukámat bevittük ma a kórházba Anyával, ma kellett befeküdnie, aztán Anya ment dolgozni, én meg jöttem haza. Apafej vigyázott addig Mukira, meg nagynéném is ideért.
Nagyon szorítunk Apáért, szegény fél a műtéttől, nem lesz egyszerű, de nagyon örülünk, hogy megadatott ez a lehetőség és meggyógyulhat. Még nem tudjuk, mikor műtik, majd szól, ha már tud vmt.
Megyek, megpróbálkozom a fűnyírással, dzsungelesedik a kert, Apa szokta vágni, de most itt az ideje, hogy megtanuljam ezt a tudományt. Muki mindenesetre nagyon boldog lesz, imád füvet nyírni.

Domonkos

Boldog névnapot kívánunk, Kishusi!

Dackorszak.

Már régebben olvastam, hogy 18 hós kor után jön az első dackorszak. Legyintettem, hiszen Arián már kb. 10 hónapos kora óta közli, hogy nem. Néha nein-nak hangzott :).
Erre tényleg beköszöntött. Erősen és határozottan közli majdnem mindenre, hogy NEM. Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem, nem. :) Ajjaj.

3 a próba? Reméljük.

Telnek-múlnak a napok. Esemény van bőven, jó is, rossz is. Először munkagondok (nem én), aztán kiderült, hogy Apukám beteg, jövőhéten műtik, odavagyunk, ma erre még Ajayba is beleszaladtak kocsival, de szerencsére nem történt nagy gond. Azért az ember idegei mindig készenlétben kell, hogy álljanak.

De itt van Muki, aki oké, néha nyűgös, de mégis széppé teszi az egyszerűbb napokat is, mosolyog, beszélget, játszik, viccelődik, szeretget, és nem nagyon van mellette idő rágódni. Annyira jó, hogy van nekünk. Az egész családnak.



Kb. egy hete nappal nem alussza ki a 3 óráját, sztem ez az időváltozás nem tesz jót neki, éjjel a szokásos, anyám, húzzál, aztán kavard nekem a tejitalt, ha kedvem szottyan rá :). Konkrétan: félálomban: amma-amma (ez az ivás kódjele nála), és mutat a mutatóujjával kifele a konyha fele. Sztem merész.

Kajcsi ügyben sem nagy bajnok, de ma sikerült benéznem a szájába, mintha leghátul is púposodna az íny, de sztem még sokáig tart majd a 4 hátsó rágó kijövetele.

És rágja a körmét! Másfél évesen! Mi van??? Néha tényleg csak pislogok. Próbálom leszoktatni.

Felső fogsor minden este üvöltős fogmosás, mert anya lefogja, de muszáj, mert nem mossa meg rendesen magának, közben egész éjjel dajdajozik az italokkal, nem jó ez a fogaknak.



Persze, nem volt hajlandó aludni délután, újra lehoztam magammal. Egyszercsak csend, játék közben elaludt.


Bubi fújás. Mostmár nem csak az orrával fújja, ha kell kézzel is besegít :))).