Hisztis.

Mindkét pasim. Arián csak úgy, korbeli sajátosság sztem, Apafej meg a b.himlő miatt, azt mondja szegény, hogy legszívesebben szétkaparná magát, de leginkább az arcát. Úgyhogy napi többször meghallgatom, milyen rosszul van, aztán szegény megy, küszködik tovább. Úgy látom, nehezebben bírja sokkal, mint Muki volt, de sztem felnőtt korban rosszabb is lehet. Muki amúgy sztem istenesen bírta, éjszaka volt nyűgibb, de azt a 3-4 éjszakát ki lehetett bírni. Én meg tűrök. Néha könnyebben, néha nehezebben. Persze, így most egész napra enyém a gyerek, szegény apjának nincs még hozzá is türelme. Aztán bánt a lelkiismeret, ha erősebben szólok Ariánra. Eleve hormonzavaros vagyok, azért igencsak elfáradok, mire Arián délután lefekszik. Alszunk egyet, nekem is muszáj mostanság, aztán megy estig a hajcihő. Remélem, Apafejnek is hamar múlik, mint Mukesznek.

Még mindig dumcsi.

Ma elmentem 2 órára, dokit intézni, meg Ajay új cégéhez könyvekért. Btw: hétfőn kezdene új munkahelyen. Szuper.

Hazajöttem, Muki megölelgetett, ilyenkor mindig közli:

- Anya, én nagyon sírtam, hol voltál te? :)

Apját leinformáltam, nem sírt, de azért megint rafkózik, hogy Anya rosszul érezze magát :)).

Később odaültem hozzá a fotelhez, megpuszilgattam. Átöleli a nyakam:

- Anya, nagyon hiányoztál nekem, én nagyon sírtam.

Annyira éééédes.

Még sűrűn előfordul nála, ha pl. mérges és oda akar ütni vagy hasonló, mi meg panaszkodunk:

- Jaj, Hajni, semmi baj, ne sírj, bocsánat. Vagy ne haragudj.

- Anya, kérek csokit, én jó vagyok, én nem vagyom rossz :)))).

Arián azt játssza, hogy kimegy a szobából:

- Szia, én most megyek, mindjárt jövök vissza, várj itt, jó?

Mire mi mondjuk, hogy akkor sírni fogunk, szomorúak leszünk.

- Jaj, Ajay (Hajni), semmi baj, ne sírj, én itt maradok veled a szobában :))).

Olyan is előfordul, hogy nem értem, amit mond. Akkor megmutatja, elmutogatja, rájövök, mi az, és vigyorog :).

Amúgy ténylegesen be nem áll a szája. Egyfolytában beszélget velem, van, hogy csak ül és magyaráz, kérdezek, válaszol, egyszerűen megzabálom, imádom a fejlődését.

Bárányhimlő, vol. 2.

Apafej is. Este elment Ajay dokihoz, mert megint nem volt jól. Én ugyebár Mukival nem akartam odaállítani, így egyedül ment. Elmondta, hogy mi a gondja, azért ez magyarul neki elég izgis, de még egy listát is írtam a dokinőnek, hogy tudja, mik az előzmények. Azt végig sem hallgatta, hanem gondolom, nagy h1n1 izgalmában, megnézte Ajay torkát. Közölte, hogy semmi baja, szedjen c-vitamint, igyon sok teát, pihenjen. Szuper. Azért egy embernek nem megy csak úgy le-fel a láza, sztem!

Este olvasgattam a bárányhimlőről, akkor már tudtam, hogy Ajaynak is az lesz. Reggelre szépen meg is jelentek a pötyik. Mentem vissza dokinőhöz, hogy akkor kérnék még Fenistil receptet, és vírusölőt is írhatna. Áh, azt csak nagyon durva esetben, erre mást nem szoktak. De készüljünk, kemény lesz. Szuper.

Most adok neki béres cseppet, c-vitamint, fenistilt, alkalomadtán rubophent. A másik páááciensemnek.

Muki már szinte teljesen simabőrű, csak a kis hegei látszanak. Holnap elviszem már Ringatóra, mert bezöldültünk már itthon.

Beteg.

Most, hogy Muki és én már egész jól vagyunk, Apafej robbant le. Ma belázasodott, fájtak a végtagjai, elég elesett volt szegénykém. Begyógyszereltem, de holnap megy dokihoz. Remélem, nem lesz még komolyabb.

Aktívan.

Tegnap, miután bevásároltunk és Muki persze megint kikövetelt egy kört egy 100 Ft-os masinában, merthogy ez nagy kedvenc (másik kisfiú, aki mellé bepattant, sztem álmi volt :):

elmentünk Muki keresztszüleihez. Jó volt megint velük, most az esküvő óta nem találkoztunk. Muki végigsimizte és kommandózta a 3 kutyát, nagyon jól megy már a "Helyedre!" parancs, és kijelölte magának Tobyt, a zsemle színű kutyust, hogy az az övé, ezért is mondja a videó végén, hogy "ő enyém" :).

Este 9 körül még táncra is perdült Husikám, keresztapjával, meg keresztanyja öccsével, Tomival. Egyébként eddig csak úgy hívta őket, hogy "Kerapa" és "Kernéni", mostmár Krisz nem kernéni, hanem tisztán "Keresztanyu" :).

Eléggé fel volt pörögve a kis drágám, bár délután aludt is jó 3 órát. Még hazafele a kocsiban is nyomta a dumcsit, fél 11 körül értünk haza, épphogy a hazaérés előtt aludt el. Aztán persze felébredt, ahogy levettük róla a rucit, kérte a tejcijét és szunya :). Viszont éjjel nyugtalan volt, többször sírt, sztem a sok esemény még mindig hat rá, nem annyira nagyfiú még :).

Ma kivittem délelőtt a Duna partra, közel van hozzánk. Hattyúkat néztünk, Mukika mocizott, el is tenyerelt a kavicsokon, nem örült, de aztán hamar túllépett rajta, mikor látta, hogy más gyerekek lent pacsálnak a víznél. Ő is keresett gyorsan egy botot és ment csapkodni. Játszótereztünk egy jót, gyorsan felmászott a csúszdára, aztán olyan gyorsan leért, hogy fenékre is puffant, ekkor egy 10 percig hanyagolta a csúszdát. Aztán jött egy kisfiú, akinek Arián folyamatosan kiabálta, hogy "Hé, kisláááány!" :). Lecsúszott hason. Arián:

- Hé, úgy nem szabad. Gyere, figyi, megmutatom, hogy kell lecsúszni.

Ha! :)

Azt gondoltam naivan, hogy mekkora alvás lesz ezután. A túrót. Nem volt hajlandó aludni Muki, akárhogy próbáltam lelassítani, elaltatni.

6 körül kért egy kis joghurtot. Egyszercsak ezt látjuk, eddig csak vicces videókban láttam ilyet:

Gyorsan felvittük, lezuhanyoztuk, mert a tegnapi késői muri után nem volt fürdés, és azért 2 nap nem lehet ilyet, mert a világ összedőlne :). Kicsit még bírta ezután, megint nem akart még ágyba bújni, de nem bántam, hogy ilyen hamar nem is, aztán 7 órakor bedobta édes kis drágám a szundit tv-nézés közben:

Dumcsi

Tegnap meglepődtem. Lehet, hogy fura párbeszéd (az én részemről), de én nagyon szellemesnek tartottam a kétévesemtől a választ.

Felébred délutáni alvásból, megyek fel, érzem, hogy pisis a pelus, most, hogy babás vagyok, vadászkutya szaglásom lett, bár amúgy is lehet sztem érezni. Mondom:

- Hú, Arián jó pisis vagy. Szia, pisijózsi (Muki mellett néha így is hívom :)

- Szia, kakahajni. :))).

Csak néztem...

Ma:

- Arián, mitől ilyen csokis ez a fogantyú?

- Ajay megfogta.

:)))))))))) Rafkóóóós!

Pötyikről.

Ariánnak a kis arcán meg nyakán szinte már semmi pötyi nincs, a kis testén még jobban látszanak, de alapvetően már mind szárad le, múlik szépen. Úgyhogy jövő héten végre újra mehetünk a foglalkozásainkra, meg ki, mert már nekem is nagyon hiányzik a közösségi élet :).

Féltékeny.

Muki. A hasamra. Egyelőre.

Este olvasom neki a mesét. Hátradőlve. Ő ül mellettem. Könyv az ölemben, kezem a hasamra tettem, hogy érezzem a kicsi mozgását. Ő:

- Anya, vedd el a kezed. Tedd ide (és a könyvre teszi két oldalt). Mert le fog esni a könyv oda (és mutatja a földet).

- Ariánka, most azért vegyem el a kezem, hogy ne a kisbabát simogassam a pocimban?

- Azért.

Ajjaj. Ez még csak a pocak... :)))).

Az ügyintézések margójára.

1. Mobilszolgáltató: férjem túllépett vm szerződésben meghatározott limitet, konkrétan 15ezer Ft-ot a hívásaival. Számlákat mindig rendesen fizetjük, nem szokott gond lenni. De közölték, hogy mivel a csomagja alacsonyabb, ha befizetünk 25 ezer (!) Ft előleget, akkor oké, ellenkező esetben 24 órán belül korlátozzák a hívásait.

Namármost. Azt még el is fogadnám, hogy kifizettetik a tényleges összeget, bár akkor is azt gondolom, hogy küldjék a csekket, aztán fizetek. Ha nem fizetek, oké, korlátozzanak. De, hogy még van pofájuk előleget is kérni, ezen én baromira felháborodtam, őszintén szólva lemondtuk volna az egészet, ha nem kellett volna most rohanni és nem kellett volna a telefon külföldön. Azt hadd tegyem még hozzá, hogy az azonnal visszaállítjuk a szolgáltatást, az 5 órába és egy éjszakai telefonomba került, hogy bocs, de akkor most használhatná már a férjem kf-ön a telót???

2. Dokumentumok a követségre: fordíttasuk le hitelesen a tartózkodási engedélyt és a házassági anyakönyvi kivonatot. Oké. Tudjuk, hogy nem lesz olcsó. Megyünk a fordító irodába. Oké, házasságit lefordítják, mindössze csupán 12ezer Ft. De a tartózkodásit nem tudják, mert személyazonosító okmányt nem másolhatnak. Vigyük el egy közjegyzőhöz, aki ló... tudja milyen papírt ad és ők majd azt tudják lefordítani, megint akárhány Ft-ért. A nagy büdös ....-t! Lett volna az egész úgy kb. 40-50 ezer Ft, mire mindent lejátszunk, az tuti. Nem vittük a tart. engedély fordítását, mondva, hogy akkor csak az útlevél alapján adjanak vízumot, de így is elfogadták az engedélyét.

i) miért nem ismerik a nagykövetségek a hivatalosak személyazonosító okmányokat?

ii) esetleg miért nem képes a magyar bev. hiv. olyan dokumentumokat kibocsátani, amelyeket esetlegesen a magyar világnyelven kívül más nyelven is feltüntetni az adatokat? Ezzel egyrészt az ilyen bürokráciai eseteken is segítenének, másrészt pl. egy reptéren nem nézne a kfi vámtiszt, hogy na, ez meg mi a ló....?

iii) a követségeken miért dolgoznak magyar emberek? ha úgysem értik, mi az a bizonyos magyar dokumentum, ami a kezükben van? felelősséget persze nem mernek vállalni semmiért, inkább tessék több 10ezer Ft-ért megcsináltatni és 80 helyre rohangálni. Jaaaaaa.

Persze, mindenre tudom én a választ, mindent meg lehet indokolni, de akkor is. Miért kell az ember életét bonyolítani?

Na, ennyi a dühöngős post-om.

Rohanás a köbön.

Szalma vagyok ma, kettesben vagyunk Mukesszel. Apafej kfre utazott, holnap jön haza. Ma iszonyatos rohanást nyomtunk le. Egy kfi székhelyű céghez hívták ki, azonnal szerették volna, ha megy. Ehhez viszont vízum kellett. És ez nem mindig egyszerű. El is döntöttük, hogy hamarosan leteszi az állampolgársági vizsgát, mert ez így nagy szívás. Tegnap kérték, hogy jöjjön, online jelentkezés, ma személyes időpont. 9847638 db papír, épphogy az alsóját nem nézik meg az embernek. Odamegyünk, még ezt is és ezt is kérik. Oké. Haza. Átküldjük emailen, írja, amit kell, rohanunk az OFFI-ba a hiteles fordításáért a házassági anyakönyv-nek (12 ezer Ft, úgy alsó hangon!!!). Vissza követségre, hogy most azonnal kéne vízum, jegyet befoglalták, holnap ott kell lennie egy bazi fontos mtg-en, a munkája múlhat ezen. Nem, nem. Egy hét nálunk a process, legyünk erre tekintettel. Na, ekkor Ajay kérte a nagykövetet. Barátságosan elbeszélgettek, és kapott vízumot. Uh. Akkor reptér, hazamenni már nincs idő, gyorsan még 1-2 apróságot venni, telefonmizériát megszüntetni (lsd. később), odaérni időben. Gép indulás előtt 1 órával ott voltunk, juhhé. Már csak azon izgulhattam, hogy rendben odaérjen. Nem szeretem, ha repül. Főleg most, hogy család vagyunk, rossz. De szerencsésen odaért, beszéltünk, várjuk holnap haza, reméljük, minden rendben megy.

Arián a vissza a nagykövetségre részt már nem díjazta, inkább itthon maradt volna. Ezt egy 10 perces, kocsiban üvöltős, haját totál összeizzadós hisztivel fejezte ki. Aztán elaludt, hüppögött még félálomban egy sort. Szegénykém. Azért szomorú, hogy tehetetlen, ha rohanós szülei vmt kitalálnak, muszáj részt vennie. :((((

Remélem múlóban.

A jó hír, hogy úgy néz ki, hogy a cucc szépen átment leszáradóba, és napok kérdése és vége. A rossz, hogy Muki átment éjszakai hisztigépezetbe. Konkrétan, minden hajnalban 4-5 között felébred és éktelen ordításba kezd, hogy Anyuci, Anyuci. Aztán jön az Anyuci, menjünk le himnusz, ma éjjel kb. 40 percig nyomta. Tegnap éjjel meg előtte még bejött az, hogy ülve ringatom és visszaalszik, mert persze tök álmos, de ma ez is nehezen ment. Elaludt a karomban, letettem, kezdte újra. Volt magyarázás, miszerint hajnali 4-kor nem megyünk le a nappaliba játszani és tv-zni, szép szó, simogatás, puszilgatás. Aztán volt hidegvízzel arcmosás óvatosan, na, ezután kicsivel elnyugodott. Mert azért azt hozzá kell tenni, hogy a 40 perces hiszti alatt, mert ez bizony az volt, 1, azaz egy darab könnycseppet sikerült a drágámnak kipréselnie magából. Én biztos vagyok benne, hogy kényelmetlen a sok pötyi, ezért is magyarázok neki, szeretgetem, stb., de azért nem teheti ezt velünk mostmár éjszakáról éjszakára. Ez azóta van, amióta bárányhimlős, remélem, tovább nem is fog tartani. Persze, előtte is forgolódik, megy az anyuci, anyuci, de akkor legalább egy simire visszaalszik. Pont most jött ez a lótúró, amikor már olyan szépen elaludt este és csak egyszer kért egy kis innivalót. De, lesz ez még jobb is.

Azért jót is írjak, az viszont halál olvadozós, mikor előző éjszakákon simogat, "Anya, megszeretlek", vagy reggel felébred, megsimogatja az arcom és közli: "Oh, drága Hajnim!" :)))

Jönnek-jönnek.

Szegény kis Mukikám hót pötyi. Egyre több jön ki rajta, bár azt mondják, hogy jobb, ha kijön, kevesebb az esély így a szövődményre és az újbóli bárányhimlőre. Hát, ő belehúzott. Mindenhol van rajta, kis nyaka, füle körül, kis arca, feje, egész teste, édes macikám. Kicsit talán nyűgösebb nappal és éjszaka nyugtalanabb, nem engedi, hogy takargassam, bár ezt amúgy sem szereti. De emellett sztem jól viseli. Naponta többször lezuhanyzunk, abban is kis közreműködő, és a cseppjeit is szépen szedi, édes drágám. A leszáradtakat meg Betadine-ozom, szóval van vele tennivaló. Éjjel többször felsírt, reggel 6-kor lejöttek Apájával, nem bírt aludni, fel volt addigra már pörögve. Apa lehozta, én alhattam 8.30-ig, jó volt. De most eleve hamarabb el is fáradok, vagy ma a levegőben is volt valami, de nappal is aludtam egy nagyot, ami pedig nem jellemző. A torkom megint fáj, de nagyon, már sztem nincs gyógymód, amit ne próbáltam volna. Legutoljára a fekete retekbe tett méz. Bbbbrrr. Erőltettem magamba, aztán tök hányingerem volt. A torkom meg most még jobban fáj, mint 2 hete.

Pöttyös Muki.

Bárányhimlős lett Mukesz. Szuper. Szerencsére én már voltam, Apja viszont még nem, neki javasolt a gyerekorvos, hogy most még beoltathatná magát, a tünetek megjelenésétől számított 72 órán belül még van értelme.

Nem túl sok a pötty eddig, de este óta szaporodott, remélem, nem lesz túl sok.

Kapott Fenistil cseppeket, 3X15 csepp (ahány kg), max. hintőporozni lehet, naponta többször lezuhanyozni, megszárogatni, felitatni a vizet a bőréről. 38.5 felett érdemes lázcsillapítani. Hát, ennyi. Reméljük, jól megússzuk, nem is baj, hogy most lett, amíg nincs itt a kicsi. Csak Apja nehogy lepukkanjon, felnőtteknél komolyabb szövődmények lehetnek.

Ja, és végre mondta a szájvizsgálatnál, hogy ááááááááááá. Eddig csak itthon ment a dolog, élesben összeszorította a száját :).

Ráadásul vasárnap csókot váltott Lilikével, a szomszéd néni unokájával a kerítésnél, szólnom kell nekik, hogy vigyázzanak. Ráadásul ott van egy 7 hós baba is, remélem, nem fognak nagyon utálni minket :(.

Helyzetkép.

Tegnap tanúként idéztek be a rendőrségre a bűnügy kapcsán. Nyomozó mesélte, hogy ő is a környéken lakik, nemrég pakolták ki teljesen a kecóját, náluk az ablakon mentek be. Nem semmi. Mondom, nem terveznek járőrözni esetleg, hátha elkapnának pár bátor embert? Áh, aszongya, vagyunk itt 15-en nyomozók, egy autónk sincs, még az idézéseket sem tudjuk kézbesíteni. Remek kilátások...

Kupi.

Kecó szétkapva, bejárati és konyhaterasz ajtót szerelnek a mesterek, por mindenhol, Muki Mamival, hogy ne fázzon meg a nyitottságtól. De lesz szép ajtónk, ezt valszeg nem nagyon törik be. Hurrá!

Megy ez.

Holnap jönnek az ajtósok. Ezzel együtt megbeszéltük Apukámmal, hogy vegyünk a kerítéshez lécet, mert ezek a nagyon bátrak letörték az egyiket, valszeg akkor, mikor kiugrottak a kerítésen át. Apa levágná és átfestené.

Persze, a világon nem kaptunk. Szó szerint az összes ismert barkácsáruházban voltunk, végül, 3 óra menetelés után a legutolsóban végre volt olyan, ami hosszabb, mint a mindenhol kapható max. 150 cm. Jippi!

Én vettem meg, Arián aludt a kocsiban, Ajayval felváltva mentünk be a boltokba, hogy ne kelljen kivenni, legalább alszik egy jót.

Naja. Ajay már mikor meglátta, akkor mondta, hogy szuper, de ez vastag lesz. Szélesség méretet persze nem vittem magammal, nehogy ne tudjak már egy lécet megvenni. Khm. A jó életbe!...

Filmet néztem.

Az előbb volt egy film a tv-ben, két kisfiút elcseréltek a kórházban és azon ment a dráma amikor kétévesek lettek, hogy hogyan jobb nekik, vérszerinti szülőknél, vagy akik addig nevelték. Ááááááááááááá. Szörnyű szituáció. Persze, végignéztem, bőgtem egy sort, aztán happy end lett, a két család egymás mellé költözött, a két kisfiú maradt a végülis adoptáló szülőknél és szinte mind együtt éltek. Jippijéééééé!

Mangal ica

Tegnap Mukival és Mamival Mangalica Fesztiválon nyomultunk a Ligetben. Tömeg, sok kajcsi, zene, pónilovaglás, tök jó volt.

Muki egy ideig nyomult a mociján, de a tömegben nem lehetett ezt kivitelezni, aztán benyomott egy kicsi gofrit és elaludt. Aludt egy órát, felébredt és nézelődött tovább, vittük a babakocsit is :).

Lehetett menni pár kört pónin, Muki egyből vállalkozott, sztem ő volt egyedüli 2 éves, bár nagyság szerint én sem mondtam volna meg :). Tetszett neki a dolog, ahogy leszállt, már mutatta a másikat, hogy most arra ül rá. De a jóból is megárt a sok.

Este azért egész szépen elaludt, nem kellett olyan sokáig altatni.

Imádom ezt a szép időt, ma is kint voltunk vagy 4-5 órát, tanul Muki menni a bicóján, egyelőre nem abszolválja a pedál nyomós metódust, inkább befékez, vagy lóbálja a lábát, diló anyja úgyis eltologálja :). Majd alakul, a mocin se gondoltam, hogy ekkora motoros nikilauda lesz :).

Lovaglás / Horse riding:

Mangalica nézőben / Watching farm animals:

Furi.

Csütörtökön mondtam Mukinak, hogy olasz tésztát főzünk, paradicsomot fogok bele tenni. Erre fogta, kihozta egyesével a paradicsomokat a kamrából és ezt a sormintát rakta ki. Lefotóztam.

Elkezdtem főzni, jött Apja is, erre ő meg átrendezte a sorokat. Ez valami férfias dolog? Vagy az ufók???

Még sosem jutott eszembe sormintát rakni az ételből. Asszem :).

Tegnap

Naszóval, nagyon úgy tűnik, hogy Ő odabent tényleg lányka :). Tegnapi genetikai ultrahangos dokibá is azt mondta, persze, azért óvatos volt és 99.99%-ra mondta a tutiságot :). Most akkor vegyünk rózsaszín rucikat vagy ne???? :)))))

Mindent rendben talált, bár egyszer rám hozta a szívbajt, mikor megállt, hogy micsodaaaa???. Ja, oké, itt van, jó helyen van, csak rosszul láttam. A rekeszizom volt. Uh...

Ennek örömére kajcsiztunk egy jót családilag, Muki is nyomatta a mexikóit, meg persze közben a táncot, ha már jó ebédhez szólt a nóta:

Te mi (ki) vagy?

Nekünk azért le kellett mozogni a kajcsit, úgyhogy kicsit mászkáltunk a Mammut I-II-ben, sosem tudtam egyébként, hogy éppen hanyas számúban vagyunk. De Muki nagyon élvezte a sétát, az embereket, a kirakatokat, persze, minden kellett volna neki. És aztán rátalált a szökőkútra, el sem akart onnan jönni. Minden kisgyereket, aki odajött, tájékoztatott arról, hogy a víz egyszer csak felfelé fog törni, ne ijedjenek meg. Azért néha még ő is megijedt :))).

Még mindig.

Én meg aggódtam, hogy esetleg nem érzik jól magukat nélkülem a fiúk az esküvőn :).