A lányok hisztisek?

Mindig nevettem azon, hogy a lányokat mondják hisztisnek, akaratosnak. Hiszen nekünk van egy gézengúz, gengszter tündérfiunk és egy kisangyal, kedves, mosolygós tündérlányunk. Na, ja. Manapság van egy ha hisztizni is akar, átgondolja és bocsánatot kér, mindent próbál megérteni okos nagyfiunk és egy nyekergős, akaratos, hangosan hisztizniképes kicsilányunk. Jippijé :). Majd sztem ez is elmúlik. De már nem mondom azt, hogy a fiúk hisztisebbek. Ma pl. bementünk enni egy menüt a közeli presszóba. Bindi menni akart, nem akart enni, másik asztalhoz akart ülni, a falat kapargatni a fogpiszkával, és amikor ezt én megpróbáltam megakadályozni, hangos hisztibe fogott. Így jártam. Aztán itthon volt nagy bocsánatkérés, simogatás, soha többet nem csinálom, megígérem, mondatok, mikor azt mondtam, hogy nem kap elalváshoz cicit. A büdös kölök. Aztán kapott. Cicit :). Én meg lazulni próbálok, ezügyben is. Jeeeeeeeee.
Ja, és mostanság fennhangon közli, ha baja van, hogy hülye vagy, bameg!, bakker. Persze, igen, próbálom leszoktatni. Tiszta ciki.

Kis idegbaj.

Mostanság cseppet feszült vagyok. Sokat is vagyok egyedül a gyerekekkel, mert Ajay főnökei New York államban vannak és sokszor délután meg koraeste igénylik őt és ilyenkor későn ér haza, idegesít az is, hogy hogy lesz a munka. De az én drága édes Apukám is nagyon beteg és szétszakadok a fájdalomtól, hogy így kell őt látnom, hogy nem tudok segíteni, hogy alig van egy jó napja, annyi fájdalommal küzd. Még csak 62 éves, könyörgöm, ki vagy mi az, ami eldönti, hogy a világ egyik legjobb, legodaadóbb, legéletvidámabb emberének nem lehet élveznie a nyugdíjas éveit, hogy nem örülhet felhőtlenül a csodálatos unokáinak és kínlódva kell töltenie a napjait???? Nincs igazság, és azt érzem, hogy már soha nem is lesz olyan nap az életünkben, mikor felhőtlenül boldogok lehetnénk. Lesznek-e még házi mulatságok, hangos zenével, tánccal a kis lakásukban, amikor ő ül a földön a szekrény mellett, ahogy szokott, a gyerekek szaladgálnak és ricsajoznak, és csak úgy örülünk egymásnak? Vagy csak vágjuk-e együtt a füvet, pancsolunk együtt a medencében a gyerekekkel, és hintázunk utána jót a hintaágyon a kertben és megbeszéljük, mit hogy kéne még javítgatni a házon, kerten? Nagyon szeretném. Nagyon nagyon. Nagyon szeretem őt.

Bindi alakul.

Ariánkánál olyan szépen jegyzeteltem, hogy mikor mit csinált. Na, még két téma, ami fontos Bindi fejlődésében. Cici. Ha én a közelben vagyok, még mindig cicivel alszik el. Bár már előfordul, hogy szopizik, már nincs egy idő után több tejci és bevonul az ágyába, kéri, hogy takarózzam be :), és beszélget magában majd elalszik. Még mindig kell a cici, ha fáradtság van, szomorúság van, valami fáj. Sztem, ha bölibe jár, majd még lejjebb szokik a dologról. Engem nem zavar. Csak szegény Ariánt, aki befonja a haját este, míg Bindit szoptatom, hogy "Anya, mikor fekszel már mellém?". Sokszor addig nem alszik el a drágám :).
Éjszakai alvás. Ugyanúgy, mint Arián (és mint jóédesanyjuk, ahogy Mami sokszor emlegeti is), Bindi is 2 és fél évesen kezdte fullra átaludni az éjszakákat. Este 9-10 között elalvás, reggel 6-7 között esetleg egy szopi, ilyenkor sokszor még visszaalvás, de ha később, 7 után kér szopit, akkor már nem is alszik tovább.
Jippijé, jippijó, kiböjtöltem ezt az időt, és eljött, és végre akár 8-9 órákat is alhatok!!! Kell is, mert estére beájulok sokszor az ágyba.

Végre bugyikában.

Nyáron ugyebár Bindi szinte totál szobatiszta lett. Aztán leutaztunk vidékre a rokonokhoz, és mivel féltem, hogy nem tudunk hirtelen megállni, ha Bindinek kell, és hosszú az út, pelenkát adtam Bindire. Ez totál bekavart. Azután minden prodoktumot a ruhájába pakolt, napi 6-8 öltözést produkáltunk. Na, visszaadtam rá a pelenkát, és úgy döntöttem, nem görcsölök rá a témára, ha később szokik le, akkor később szokik le, nem dől össze a világ, ha 2 évesen nem szobatiszta. Adtam pár hónapot, hogy törlődjön a megzavarodott program a kis agyában és most, mielőtt bölibe menne, úgy döntöttem, januárban leszokunk. 2 hétig tartott. Eleinte azt láttam, hogy totál nem érdekli, sokszor ment pisilni a bilibe, de még többször a bugyiba, harisnyába ment minden, de összeszorítottam a fogam és eldöntöttem, hogy kimosom azt a napi 4-5 adag ruhát, de akkor is leszokunk. Hétfői nappal kezdtük és második héten szombaton rohant úgy igazán tutira oda hozzám, hogy "Anya, nagyon kell pisilni!" és rohantunk a bilire. Akkor először vettem észre, hogy tényleg koncentrál, hogy visszatartsa. Előtte egy Csingilinges bugyit pisilt össze és elmondtam neki, hogy most aztán nincs Csingilinges bugyi, mert összepisilte. Másrészt, előtte többször megszidtam, hogy bepisilt (tudom, tudom, nem lehet, de totál azt láttam rajta, hogy szórézik velem), és eldöntöttem, hogy lazára veszem, nincs leszidás. Ez a kettő együtt hatott. Tényleg nem szabad ráfeszülni a témára, nálam totál beigazolódott. Azóta egyszer volt csak bepisilés, de azon sem csodálkoznék, ha bejátszana egy kis felfázás, mert mindig ledobálja magáról a ruhákat, plusz éjjel totál kitakarózik. Lehet, hogy ha nyáron kitartóbb lettem volna, akkor pár kemény nap után leszokik. Mert azt észrevettem, hogy ha én komolyan eldöntök valamit, akkor ők megcsinálják. De így is jó. Már csak az éjszakák vannak hátra. Nem akar éjszakára sem pelust sokszor, és volt már reggel száraz pelus, de még több a totál pisis pelus. Majd meglátjuk.

Ez is eljött.

Szomorú vagyok. Decemberben be kellett látnunk, hogy nem kínlódhatunk még több, mint fél évet idegbajosan az anyagiak miatt, és nekem is dolgoznom kell. Fel is hívtam a jelenlegi vezetőmet (aki btw még mindig nem döntötte el, hogy pontosan mikortól és milyen poziban alkalmaz), hogy visszajönnék. Bindit pedig akkor be kell adni bölcsibe. És hogy ne 3-4 hónapot vagy kevesebbet járjon, mert annak ugyebár nem sok értelme van, és egy bölcsi sem örülne, így februártól bölcsis lesz. Ma van péntek, és hétfőtől kezdjük a beszokást. Fáj a szívem rendesen. Egyrészt jó lesz neki a böliben, mert klassz hely, ismerem, Arián is idejárt és nagyon nyugodt voltam, hogy jó helyen van. Arián ott lesz Binditől 10 méterre a másik teremben, az udvaron találkozni is tudnak. Bindi egyelőre nem akar menni. Szeretne velem lenni. Pont most lett totál anyás. Mindent anya csináljon, anya tudja. Nyugtatom magam, hogy csak 4 hónappal kezdi korábban a bölcsit, mint annak idején Arián, de mégsem vagyok nyugodt. Nem lesz velem a kisbabám :(. Pedig úgy tűnik, hogy én még 2-3 hónapot itthon fogok dekkolni, mert ha esetleg márc.1-jétől papíron vissza is vesznek, még mindig lesz 43 nap szabim. Már tervezem, hogy sportolok majd, összeszedem magam, elrendezgetem itthon a ruhákat, amiket már régóta tervezek kiszortírozni. Ha nem foglalom le magam, tuti becsavarodom, hogy itthon vagyok, de nincs kiről gondoskodnom. Ráadásul ezzel véget ér a gyeses időszakom, amire világéletemben vártam. Imádtam, még ha néha nehéz is volt. Hiába sok néha az embernek, vagy unalmas, hogy ugyanazokat a dolgokat kell csinálni, ilyenkor be kell iktatni valami programot és rendben is lesz minden. Egy percig sem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, akik nem tudják magukkal elfogadtatni, hogy ez az időszak meghatározó egy gyerek életében és igenis otthon kell vele lenni, érte kell élni. Utána úgyis jön a mókuskerék és az ember már sosem kap annyit a gyermekéből, mint ebben a csodás időszakban. Volt sok feszültség a férjem munkája miatt, Apa betegsége miatt, de olyan, mintha ma lett volna, hogy Ariánkával sétáltam az utcán, vagy szaladtam a motorja után, hogy együtt sétáltattuk a Bindit, és főztünk a konyhában. Ennek vége. A szívem szakad meg. Azt érzem, ha én nem lehettem volna anya, nem érne semmit az életem. Mindenem ez a két gyerek, és soha nem felejtem el, hogy mennyi csodát éltem meg velük, amíg csak róluk kellett gondoskodnom. "Csak" :). (igen, férjuramról is, ez nem kérdés :).

Álom, èdes.

Hajnali fèl 2 van. Bindike beszèlt álmában. Vmi egész hosszù mondatot mondott, Arián szerepelt benne. Álmai jelenlegi főszereplője. :-D Az volt mèg cukibb egyszer, mikor mindketten aludtak, Bindi szòlt Ariânnak álmâban, Arián pedig válaszolt, hogy Tessèk, Bindi? Aztán szunya tovább :-).

Az èlet.

Ma láttam egy tanulságos filmet. Annyira nem is tanulságos nekem, mert ìgy is minden nap a fejemben van valami, amit kìvánok mindössze az èlettől: tudjam a drága gyermekeim egèszsègben, boldogságban felnevelni. Lássam őket felnőtt, önálló, boldog emberekkè válni. Mert akkor megèri ez az egèsz èlet, az enyèm, az övèk. Now is good. Dakota Fanning, Jeremy Irvine.