Itthon magunkban

A héten nem mentünk sehova, itthon voltunk, szerdáig kettesben, aztán csütörtöktől ugyebár apa is itthon van. Bár ma éppen a Balatonra ment két indiai barátjával, kért egy fiús napot, úgyhogy a gyerek persze megint anya dolga. Azért várom azt a napot, amikor valaki egy egész napra mentesít engem és azt csinálok, amit akarok. Imádom a gyerekem, nagyon szeretek vele lenni, ha nincs velem, pl. moziba, színházba megyek, állandóan nála jár az eszem, hogy jól van-e, megkapja-e, ami kell. De néha nagyon sok kitartás és türelem kell a dologhoz. Pl. ma éjjel elég soká feküdtünk le az apja meg én, mert kölcsönöztünk dvd filmet és azt néztük. Ariánt ez persze nem zavarja, honnan is tudná a drágám, és folyamatosan fent volt éjjel. Épphogy lehunytuk a szemünket, már sírt. Biztos a hülye fog, kenegettem Dentinox-szal, de nem akartam megint fájdalomcsillapítót adni neki, nem lehet mindig. Úgyhogy maradt a járkálás, kis tea, aztán hajnal 4-kor tejet is ivott. De 7-kor, mint aki jól végezte dolgát, fent volt, hogy na, akkor ő ki is aludta magát. Persze, álmos volt, így 8.45-ig ment a balhé, akkor elaludt. Na, mondom, huurrrrráá, alszunk. Ja. Egészen 9.15-ig. Hú, de el voltam kenődve. Néha annyira fáradtnak érzem magam, hogy sírni tudnék, mikor egész éjjel fent vagyunk, alig alszunk és 7-kor indul a menet. Persze Arián 10 körül alszik, de én olyankor már nem fekszem le, csak döntöm magamba a kávét.
Na, ennyit a nyavalygásról :).
Muki már nagyon ügyesen manőverez a járókájában. Körbejárja, kapaszkodva a szélébe. Figyel, hogy ne engedje el, tegnap egy fordulós cselt is bemutatott, háttal állt, úgy kapaszkodott, aztán hopp, vissza. Most azon van, hogy fél kézzel kapaszkodva a másikkal le tudjon nyúlni a játékaiért. De közben óvatos, nem meri elengedni, nem mer merész mutatványba belemenni. Ennek örülök, mert ma már kétszer verte be a fejét, egyszer a hálószobában zuhant hátra, aztán itt a nappaliban állt fel az asztalnál és zuttyant. Annyira gyorsan történik, egyszerűen nincs is időm elkapni. Úgy megijedek mindig, hogy nehogy a kis fejének valami baja legyen.
Tegnap kint voltunk a kertben, leraktam őt egy pokrócra. Vagy egy fél órán át nem mert lemenni a pokrócról, csak körbejárta, minden oldalon megvizsgálta a füvet, még nem ismerte, milyen az. Persze, néha megpróbálta betömni a szájába, de anya mindig figyelt :). Aztán egyszercsak rájött, hogy nem veszélyes a fűre lépni, így uzsgyi, már ott sem volt.
Este érdekes dolog történt. Lehet, hogy csak azért hiszem annak, mert előtte egy anya-gyerek történetet néztünk Angelina Jolie-val. Arián elaludt az ölemben, egy idő után felvittem a szobájába, mert éreztem, hogy nem kényelmes neki. Babafigyelő, stb. Egyszer felsírt, felmentem, hurcibáltam kicsit, megnyugodott. Aztán abbahagytuk Ajayval a filmnézést, kimentünk a konyhába elpakolni, és mosogattam. A babafigyelőt a szobában hagytam. De nem voltam nyugodt, éreztem, hogy lehet, hogy Arián sír, én meg nem hallom. Gyorsan abbahagytam a mosogatást, és mentem, hogy halljam, nem sír-e. És sírt. Igencsak. És azt éreztem, hogy tudtam. Fura, volt már máskor is ilyen. Lehet, hogy csak véletlen, de akkor is.
Ja, és már simán benthagy a szobában és kimegy felfedezni. A kis önálló :). Persze anya a nyomában van :).
És a fog dolog: a bal alsó már kint van a hegyével, jaj, remélem, gyorsan kibújik teljesen mind!!!!
És akkor pár kép a napokból :).

Baba a kertben:


És már ott sem volt:


Arián így focizik még:



A foltok piskóta darabok:

Hoppá, megint bealudtam:

Így fürödtünk Zsuzsinál :)

Rokonlátogatás

Hétvégén hosszú útra mentünk, "long drive", amit Ajay mindig úgy akar :). Nagynénémékhez mentek szüleim pár napra, és mindenki oda volt, hogy vigyük már le Ariánkát is egy kicsit, hadd lássák már, annyira kíváncsiak voltak rá. Na, oké, akkor anya bepakol, egy éjszakára 3 táskát Ariánnak :), meg utazóágy, babakocsi, mintha hú, de világvégére utaznánk.
Arián hozta a szokásos formáját. Mindenkit elbűvölt, mindenkire mosolygott, mit mosolygott, az már inkább vigyor, kacarászott, bárki kézbe vehette, nem ijedt meg, letapizta mindenkinek az arcát, ismerkedett, ami nála jó kis balegyeneseket jelent néha. Hiába tanuljuk, hogy "Ariánka, csak szépen, simi-simi" :), néha jókat lekever, elkapja az ember orrát, vagy arcát, igen fájdalmas tud lenni.
Aztán jött az éjszaka. 10 órakor el tudtam altatni, de onnan kezdve nehéz volt. Óránként felsírt, állt volna fel az utazóágyban, ami ugyebár hálós, nem rácsos, nem tudott bele kapaszkodni, nem tudtam eldönteni, hogy ez most fogfájás, vagy annak tudható be, hogy máshol van. Hajnali 4-ig voltunk így, óránként fent, nem kellett a tea, nem kellett séta, nem kellett enni, nem segített az íny kenegetés, semmi. Aztán 4 órakor már anyukám is bejött, hogy tud-e segíteni, Arián épp bömbizett, már vagy 20 perce, anya a szájába nyomta a teát, amit teszem hozzá én is röviddel előtte, Arián elkezdett inni, majd' egy üveggel megivott, elaludt és aludt fél 8-ig. Na, mondom, kész. Nem értettem, hogy mi volt a baj, sztem a környezetváltozás, lehet, hogy a sok történés. Hazajöttünk tegnap, látszott, hogy örül, hogy itthon van, ismerős módon kapta egyből a kezébe a popsitörlős dobozt, ahogy elkezdtem pelenkázni, bazsalygott. Este 10-kor leraktam, csak 4.15-kor ébredt, beteázott, aztán vissza szunya. 7.15-kor kért enni, 120 ml-t evett, reggel nem szokott sokat, aztán legnagyobb bánatomra, nem aludt vissza. Játszani akart. Of course, why not at 7 a.m.??? Hát, akkor játék. Közben persze 2-szer ide-oda bezummantotta a kis fejét, nagy kaland ez a mászás, pakolás, felállás még. Ott vagyok mellette, mégis eldől, tiszta gáz.
Ma itt voltak nagynéném és unokahúgom, sokat beszéltek neki, játszottak vele, szereti őket nagyon. Nappal többnyire könnyen elalszik most, hogy mászik, sztem nagyon elfárad.
Ma apja megfürösztötte, mondtam, hogy hadd üljek magamnak egy kicsit lent, 8-kor jött este haza, addigra már kicsit szerettem volna egy kis csendet. Aztán szokásos, konyhapakolás, takarítás, most meg netezés, a család odafent alszik. Remélem, reggelig :).
Már nyomjuk a 8 hós bébikajcsikat, jól eszi őket Arián, úgy rág, mint akinek legalábbis foga van :). Ma szőlőt is evett, nagyon ügyes volt, úgy használja az ínyét tényleg, mintha fogsora lenne. Bár lenne már...

Kékben nyomjuk

Megváltoztattam a blog sablonát, mert mindig nyüglődtem az elrendezéssel, ez is szép, nem? :)

Egy hét képekben

Néha ezt látom csak belőle:

Mászunk:

Ácsingózunk:

Anyával Balcsinál:

Pár nap egyben, hoppá.

Ma esküszöm Arián valami ilyesmit mondott: Aaana. Valszeg véletlen, de unokahúgom is felfigyelt rá. :) Szülők rendben hazaértek Indiába, már azóta többször jelentkeztek, hogy jól vannak. Ariánkával jól elvagyunk, telnek a napok, bár néha még túl monoton is, amikor nincs mit csinálni, mint a napi rutin. Péntek este 10-kor indultunk a reptérre, 1-re értünk ki, hajnali 5-ig vártunk, míg becsekkoltak, aztán 8-ra értünk haza. Kb. a hamut is mamunak mondtam addigra, meg is álltam kávézni, mert majd' elaludtam vezetés közben. Ajay még fáradtabb volt, nem akartam, hogy ő vezessen. Szombaton du. Arián keresztszüleinél voltunk kerti partin, Arián kapott egy kisebb szívbajt a kutyáktól, akik szaglászták, de aztán megbékélt. Múlt héten csütörtökön még elmentünk Esztergomba, megnéztük a Bazilikát, este értünk haza.
Ariánka mostanság végigteperi a napot, egész nap mászik ide-oda, mindenhol fel akar állni és ebből aztán vannak balesetezéseink, be-be veri a kis fejét, vagy feláll az ágyban, járókában, és hirtelen puff, eldobja magát. Ilyenkor vagy egyből megy tovább és mosolyog, vagy néz ránk, hogy most akkor mi legyen, sírjon-e vagy nem. Ma szegényt két sokk is érte, felébredt délután, bambán nézte az ölemből az unokahúgomat, mikor a kisebbik ablak becsukódott. Összerezzent, aztán elkezdett sírni, és onnantól kezdve vagy fél óráig sírt, ahogy az unokahúgomat nézte. Szegény, összekötötte a két dolgot, azt hitte, hogy a zajnak köze van az unokahúgomhoz. Niki is úgy kiakadt, hogy ki is ment egy kis időre, hogy ne sírjon miatta a gyerek, hátha megnyugszik. Meg is nyugodott, aztán jött a mami (anya) is, így főleg felvidult. Utána hazajött apja, elkezdett vele játszani, kiment és kintről úgy tett, mintha kutya ugatna. Ariánka nagy kedvence Buksi, a szomszéd kutya, szoktuk mondani, hogy a kutyus mondja, hogy vau-vau, ő is szokta mondani, hogy u-uu, vagy egyszerűen csak mosolyog. De minden egyes kutyaugatásra reagál, akármilyen halkan is hallja. Nagyon édi.
Múlt héten 2 nap is nagyon nyűgös volt, sírdogált, fura volt nekem, mert nem jellemző rá, csak, ha tényleg baja van, álmos, éhes, szomjas, fáj vmje, akkor szokott síránkozni. Első nap még az időjárás változásra fogtam, de másnap még mindig ugyanolyan volt, megmértem a hőjét, hőemelkedése volt. Írtam dokibának, ki is jött megnézni, de mondta, hogy nem látszik semmi a gyereken, se torka, se semmi, az ínye duzzadtabb, valszeg már a fog. Persze azóta sincs kint fog, viszont egyre több a panaszkodás, éjszakai felébredés, olyankor bekenem a kis ínyét, megnyugszik, de van, hogy nem, olyankor szoktam neki bébi fájdalomcsillapítót adni. A doki mondta, hogy Ariánnál mindig esélyes a húgyúti fertőzés is, adjak le pisit, tiszta ideg voltam, mondom, ha fertőzés, akkor tuti meg akarják majd katéterezni, hogy kiszűrjék, nincs-e vese refluxa. De a pisi rendben volt, nagyon örültem.
Mostanában esténként elég nehéz Ariánt elaltani, nappal jobb, van, hogy az etetőszékében elalszik kaja közben, úgy elfárad a sok menetelésben. De este mindig műsor van, sokáig kell hurcibálnom, hogy aludjon.
Úgy sajnálom már szegényt a hülye foga miatt, miért nem bújt még ki???
Kicsit átrendeztem a szobáját, így lát minket jobban az ágyából, nem kell úgy kepesztenie, ma reggel is ácsorgott és addig oldalazott, hogy minket tudjon bámulni, cukker :).
Szegény, tiszta szúnyogcsípés, állandóan öljük a hülye szúnyogokat, de vhogy mindig megtalálják. Ma még vettünk elektromos szúnyogírtót, hátha. Olyan bénák vagyunk :(, de felvettük a harcot.

Pá-pá.

Visszük anyóspajtiékat a bécsi reptérre, mindjárt indulunk. Majd írok hétvégén.

A szabadban

Ma (kedd) délután kimentünk a Margitszigetre Ajay szüleivel, bazi nagyot sétáltunk, béreltünk egy négyszemélyes sétakerékpárt, aztán mivel a kerékpár kölcsönző kártyáját anyóséknál hagytam az északi oldalon, kértem egy sima bicót és azzal visszatekertem a déli oldalról, úgyhogy most annyit mozogtam, mint a terhességem kezdete óta összesen. De nagyon jól esett. Ariánnak is, mivel ma nagyon zizi volt szegényke, sosem tudom eldönteni, hogy a foga lehet, vagy egyszerűen az időjárás változás, a hidegfrontot meg szokta érezni, csomót bömbizett, aztán a kocsiban egyből bealudt, a szigeten aranyosan nézelődött a kocsijából, bírja a sok embert. Később bealudt, majd az étteremben megint ébren volt. Beültünk egy indiai étterembe és vacsiztunk, bár túl sokat nem tudtunk enni, becsomagoltattuk, ami megmaradt. Nagyon nehezen tudtam most Mukit elaltatni, vagy 20 percig ment a hurcibálás, sírdogált rendesen, aztán mikor nem énekeltem és nem ringattam, elszunnyadt. Jaj, azt hittem pedig, hogy milyen szép hangom van :(((.

Az indulás.

Apóspajti, a lelkes bicós.

Kis családi idill.

Kedvenc játékok

De most tényleg? Minek vegyünk drága játékokat, ha Ariánka földöntúli mosollyal üdvözli a sörösdobozt és a felmosónyelet. Árgus szemekkel figyel mindig minden takarítási műveletet, a porszívó és a felmosás a legnagyobb kedvencek. Ha meg még a kezébe is kaparinthatja őket, hajjaj, nagy az öröm :O).

Következő lépcső

Ariánka ma már felállt a járókájában. Apa reggelizett, úgyhogy Ariánka befészkelte magát a járóka sarkába, és kaját kuncsorgott :). Aztán mikor eleget evett, feltolta a fenekét szép óvatosan és utána szépen kitolta magát. Most már az ágy után, a járókát is komolyan kellett vennünk és lejjebb tenni.