Wednesday, September 30, 2009

Nátha saga folyt.: Torokfájás. / Cold saga: sore throat

Jól sikerült a hétvégénk, még ha hagy is kívánnivalót maga után a hotel szolgáltatása. Voltak vicces dolgok, pl. 2 órán át tartó ebéd, mivel nem tudták, hogy milyen csomagban vagyunk, és ennek megfelelően milyen ebéddel készüljenek. Sebaj. Szerencsére jól vettünk mindent, mert tényleg csak pihenni akartunk, azt meg tudtunk. Én pénteken este 9-kor már aludtam, reggel 8-ig fel sem keltem, utána kényelmes reggeli, és reggeli után megint aludtunk egy jót :). Szaunáztunk, fürödtünk, masszázson voltunk, kicsit autókáztunk. Fura volt Arián nélkül. Sztem a dabasi napokon két nő tuti vm gyerektolvajnak nézett, úgy bámultam a babáikat, de közben csak azért, mert azt találgattam, hány hónaposak lehetnek, figyeltem, mit esznek, hogyan, mit tudnak már, Arián tudja-e, stb. :). Az egyik csaj nézett is rám furán. Mikor hazajöttünk, Ariánkának olyan kis náthás kappan hangja volt, folydogált az orra, anyáék szerint tök tuti volt, hogy megindult a nátha, és ettől jobban lesz, de azért aggódtam. Éjjel 3-4-szer volt fent, kis tutujgatás, tea, aztán szunya. Örült nekünk, mikor hazajöttünk, de nem mondom, hogy majd' megbolondult volna az örömtől. Kb. "jaj, de jó, anya-apa végre visszajöttek a másik szobából" feelingem volt :). Először rosszul is esett, hogy nem kezd örömüvöltésbe, de ugyanakkor jó dolog is, mert így tényleg tudunk magunkra is időt szánni, nem függ teljesen tőlünk. Persze, azóta kb. el sem enged. Anya mondta, hogy lehet, hogy azért, hogy nehogy megint eltűnjek hosszabb időre, mert egyfolytában a karomban akar lenni, tök kiakad, ha kimegyek a képből, mindig mászik át hozzám másoktól. De közben lehet a betegség is. Hétfő elment, adogattam neki a bogyókat, közben én sem voltam túl jól, egész nap lefoglalt totál. Aztán kedden délelőtt sokat sírt. Gyanús volt ez nekem, mert még a betegsége alatt sem csinálta, mintha fájna vmje folyamatosan, gondoltam, hogy lehet, hogy a torka, vagy tényleg jön megint a foga, mert nagyon sokat nyáladzik. Hívtam is dokibát egyből, kértem, jöjjön, ha tud, jött is, amint tudott. Megállapította, hogy nagyon csúnya Ariánka torka, kaptunk antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, orrcseppet. Tisztára be tudok ilyenkor pánikolni, mert Arián 2 hónaposan volt egyszer náthás, meg volt a hülye húgyúti fertőzés, de nem szokott ő beteg lenni. Szerencsére a fájdalomcsillapító egyből hatott, megint mosolygós volt, alapvetően azóta is az, kivéve ez az anyáramászás, anya ne tegyél le, többet kell szeretgetni, játszani vele, babusgatni. De ez olyan jó :). Úgy tud ölelni, annyira imádom, nagyon kedves kis ember. És mindig mindent betöm a szájába. Hiába takarítunk állandóan, ma is, felporszívóztam, apa volt vele, erre jövök be, mondja apa, hogy Ariánka, mit eszel? Nézem a száját, túrom az ujjammal, valami apró fekete műanyag darab. Na, kampóznám ki a kezemmel, ahogy a papírt, nagyobb kenyérdarabokat, egyéb "izgalmas" dolgot szoktam, de már, hopp, lenyelte. Izgultam, de aztán ma (csütörtök van, mire be tudom fejezni a bejegyzés megírását) megtaláltuk a reggeli termésben, bocs a naturális stílusért, de egy szülőnek központi kérdés a gyerek széklete, majd mindenki megtapasztalja :). Ma reggel is nyügis, 7-kor kelt, 10 körül visszaaludt, enni nem nagyon akart, de ivott, remélem, azért mostmár belehúzunk és egyre jobb lesz. Sztem már unja szegénykém az állandó orrszívózást, meg hát ilyenkor csak nincs jól az ember, na. Pár fotó a hétvégénkről, meg a napokból.

In English:

We had a nice weekend, even if the service of the hotel is not fully satisfactory. But even though there have been some funny things we enjoyed our weekend since we decide to enjoy and rest. I slept at 9 pm Friday and woke up at 8 am. We had breakfast and thenwe slept again. We did sauna, launched the pool, had massage, went on some short drive. It was strange without Arian. We went to a village festivaland I saw 2 small kiddos there. Im sure their mothers thought I was strange because I was staring at them thinking of Arian and guessing the babies' ageand comparing them with Arian. Arian still had some cold when we came home. In the night he was up 3-4 times, was carrying him around and gave him tea. He seemed happy when we came home from the weekend but not like overwhelmed or going crazy from happiness. First I felt bad but it also means that we canask others to help around him he is not scared always, which is very good. On the other hand since we came back he is always after me, coming up in my lapwants me to hold him, hugging me. Anya said maybe he is scared that I should be with him always and not leave again, like these 2 days. Monday went quite fast was giving him his medicine I was also feeling quite sick. Then Tuesday morning he was crying a lot so I called the doctor because if Arian does this it means hehas some real problem. The doctor came and said that Arian's throat looks bad. He gave prescription and we went to the pharmacy. Started taking the medicine hope he is gettingbetter. I do not like this illness since it is quite new to us Arian has been ill only once since he is born. Hope it will stay so.Some photos of our weekend and the last days:


Mindenhol van / U can find it everywhere:



Wellness előtt / Before wellness:



Wellness közben / During wellness:



Wellness után / After wellness:



Csepeli napokon apával / With Apa on Csepel days festival:





Anyával / With Anya:


Akkor is fürdök, mert imádom / Even without water I like the tub:

Friday, September 25, 2009

Wellness

Na, apja meg én elhúztunk wellnesselni. Ariánka orra most sűrűbb trutyival van tele, de kapja az orrcseppet, meg sűrű trutyira való bogyókat. Lista van a bogyókról, amiket kapnia kell, kaja szintén, de anya tudja, mikor mi kell neki. Reméljük láz, ilyesmi nem lép fel, és nem lesz olyan éjszakájuk, mint amilyen nekünk megint volt ma éjjel, a nem alvással, szürcsögéssel. Persze, tiszta ideg vagyok, hogy nehogy lerobbanjon a gyerek, de csak nem fog. Ha igen, húzunk haza.
Mami és Emike, gardedámok, hajrá és köszönjük!!!
See u on Sunday!

Thursday, September 24, 2009

Gyógyulgatunk / Getting better

Elég rossz éjszakánk volt. Ariánka nem tudott rendesen lélegezni az orrában, meg járataiban lévő trutymó miatt. Porszívóztam, ezt mindig nagy traumaként éli meg a kis drágám, meg estétől elkezdtem neki adagolni homeopátiás bogyókat az orrfolyásra is. Éjjel hurcibálnom kellett, rajtam aludt, izzadt a kis feje, de láza nem volt, csak verte a verejték. Mondjuk, nagyon meleg volt úgy mindkettőnknek, hogy rajtam aludt. Mikor visszatettem az ágyba, felébredt, sírt, mert úgy megint tele volt a kis orra, úgyhogy megint magamra tettem, aludtunk. Aztán asszem 4-5 között volt, hogy újra visszatettem az ágyába, addigra már tisztábban lélegzett, nyugodtabban aludt. 6 után kelt, kapott kis teát, aztán 8 körül kelt, játszott. Kicsit nyűgösebb volt ma, de azért sztem jól viseli. Kivéve a porszívózást. Amint beindítom a porszívót, már feszíti magát, nagy üvöltést rendez. Pont addig a pillanatig tart, amíg ki nem kapcsolom a porszívót :). Olvasgattam a Gyermek és a homeopátia c. könyvet, amiben kimondottan a híg orrfolyásra van bogyó, csak ezt tegnap este nem tudta adni a gyógyszertáros. De most itt nálunk vettem, adtam be neki egy adagot este 6-kor, meg ha kel, kapja a többit is. Még éjfél körül akarok neki adni egy adagot az orrfolyósból, remélem, helyre jön a kis drágám. Ma 6-kor sétáltunk, aztán 7-kor fürdettük Ariánkát, 8-kor bealudt, nagyon kis nyügi volt, mindig csimpaszkodott a nyakamba, gondoltam, megpróbálom a tápszert, ha ilyen kis kisbabás. És végülis megevett 160 ml-t, jól elaludt tőle. Kíváncsi vagyok, meddig.
Na, megyek még ruhákat összeszedni, holnap megyünk a wellness hotelbe. Nagyon remélem, Arián jól lesz, hogy el tudjunk menni, mert különben csak aggódnék állandóan.
Én is szedek mától Oscilo-t, mert nem árt az immunerősítés, főleg, hogy itt az új influenza mindenhol.


In English:

Knock on the wood. Had a pretty bad night though. Arian could not breath properly because of the liquid in his nose. I wascleaning it and he is getting the homeopatic pills also since the evening. In the night I had to walk around withhim in my arms a lot, he was sleeping on me, he was sweating, luckily had no fever only sweating. When I put him back in his bedhe started crying, because laying in the bed the liquid went back in his nose again and was hard for him to breath. It was around 4-5 am when I couldput him in his bed, he slept until shortly after 6, gave him some tea and he got up finally at 8 am, he was playing. He was a bit more weepy today than usuallybut I think altogether he is taking it still well. Except for the vacuum cleaning part. I got a new type of pills also for him, which is especially for badly running nose, he will getone dose in the night also. We went walking today at 6 pm, got home by 7, made him bath and he was already sleeping at 8 pm. He was weepy, clinching to my neck, like a really lil baby I thoughtI would give a try to his baby-milk. He ate quite a good amount of it and slept. Wonder how long. Im going to pack now, we are going to this hotel tomorrow. I hope Arian would be much better by then so we can go otherwise I would just worry all the time. I also started taking homeo pills to strengthen my immune system especially now when the "new-flu" is around.

Wednesday, September 23, 2009

Orrfolyunk / Running nose

Felteszem az esti fürdetős pancsis videót, annyira cukker, úgy mozog a keze, hogy a kamera nem is bírta rendesen rögzíteni :)))).


Ma meg bemutatta, milyen ügyes nagyfiú és elkezdett felmászni a lépcsőn, tiszta horror ez a gyerek. Persze, ott álltam a háta mögött, de vártam, hogy meddig megy. Hát sztem felment volna az emeletre, ha hagyom, de nem, nem akarom, hogy hozzászokjon, aztán egyszercsak puffanjon egy isteneset. Pedig lentre akkor sem veszek lépcsőrácsot, rohadt drágák, úgyis a nyomában vagyok mindig, majd nem engedem, hogy felmenjen.
Orra folyik rendesen, porszívózunk, természetesen egyből feszít, tolja el a kezem, üvölt, mint, akit ölnek, mindezt pont addig, míg szívózom vele. Veszek ma homeopátiás orrcseppet, meg elkezdtem neki adni az Oscilococcinumot, most még az elején vagyunk, hátha ezzel elfojtjuk. De dokibával rendszeres kapcsolatban vagyok, olyan rendes, hogy mindig beszél velem, már nagyon unhatja, mikor megjelenik a nevem a telefonon, bár ő mindig mondja, hogy nyugodtan hívjam :). Ma beszéltem egy ismerősömmel, akinek 2 nappal fiatalabb a babája, mint Arián, együtt voltunk a kórházban. Rám hozta a frászt, mikor mondtam, hogy már vagy 3 hete naponta adok C-vitamin cseppeket Ariánnak, most, hogy jön az influenza szezon, meg ez a nyavalyás H1N1, és azt mondta, hogy tönkre vágom a gyerek veséjét, mert túl sok így a C-vitamin. Na, pánik, hívtam dokibát. Mondta, hogy ez akkor fordul elő, ha nem iszik eleget a gyerek és kikristályosodik a vitamin. Na, Arián sokat iszik. De azért mondta, hogy alapesetből nem lenne muszáj adnom, eleget kell kapjon gyümiből, zöldségből, tápszerből, amit ugyebár nem akar enni. De most, hogy göthös, adom neki. Egyébként ahhoz képest, hogy göthösködik, aranyos, mosolyog, játszik, jól bírja.
Lefotóztam a horror-lépcsőmászós-actiont is.

In English:

Im posting the bathing video from evening, he is so lovely, u can hardly see his hands he is hitting the water so fast:

see up at the beginning of the post!


Arian showed us what a big and strong boy he is and started climbing up the stairs. He is doing really horroristic things. Of course I was standingbehind him, and was waiting how long he would go. Of course he would have climbed up to the first floor I thing but I did not let him do it, he should knowthat this is sg he should not do. His nose is running, I have to vacuum clean it quite often, he starts crying out loud, pushing my hand away, only until I amdoing it. I am going to buy some homeopatic pills today and started giving him sg for his immune system and against cold hope to push the illness back in the beginning. But Icall our doctor regularly, he is very nice to always take my phone calls, he always tells me to call him whenever I need sg. I talked to one of our friends today and she gave mea heart attack saying that it is wrong from me to give Vitamin C to Arian for the last couple of weeks since it will ruin his kidneys. Of course I immediately called our doctor who saidthat it is in case if it is given for a long time and the baby does not drink enough. Which is not the case by Arian. I just wanted to prevent him from getting any flu especially since H1N1 isaround. But the doctor said if Arian eats enough vitamins, fruits, veg, etc., then this should be enough in normal case. Although he is having this cold, he is pretty cheerful, smiling, playing, heis taking it really good. I made a photo of the stairs-climbing action also:

Várok a fürikére / waiting for my bath:


Fürikélek / bathing:

Lépcsőt mászok / climbing up the stairs:

Tuesday, September 22, 2009

After

Épülgetek, köszönöm szépen, aranyosak vagytok, hogy írtatok a pofáraesős sztorihoz. Fogaim, meg fogsorom még érzékenyek, majd csak jövőhétre kérek fogorvos időpontot, mert most még a fogmosás is érzékeny téma. Tegnap igencsak fájt a fejem, mintha nem is az enyém lett volna, mondjuk nem vettem már be gyógyszert, nem akarok drogon élni :). Olvastam, hogy agyrázkódásnál, és hát tuti, hogy vmlyen szintű volt nekem is, még ha nem is vesztettem el az eszméletem, de bazi nagy ütés volt, szóval agyrázkódásnál lehet az embernek negatív hangulata, ilyesmi. Hát tegnap eléggé kész is voltam. Lehet, hogy csak a fájdalom, plusz a nátha is kiütött rajtam, orrfolyás, torokfájás, de tiszta nyugtalan és ideges voltam. Arián szórakozott az evésnél, máskor türelmes vagyok vele, de most ráförmedtem, hogy egyen rendesen, bár az is igaz, hogy meg kell tanulnia, hogy enni kell, nem szórakozni. De délutánra már annyira feszült voltam, azért is, mert semmit szinte nem tudtam megcsinálni napközben, amit akartam, mert Arián nem hagyta, hogy fogtam magunkat, elmentünk egy nagy sétára. Jó nagy kört tettünk, másfél órát sétáltunk, keresztül-kasul az utcákon, a kezem persze majd leesett, olyan jók a járdák, alig tudtam néha tolni a babakocsit, pedig elég terepjárós fajta. Arián kb. 15 perc után bealudt, tudtam, hogy álmos, ezért is volt előtte nyűgösebb, nehezebb volt vele, de aludni nem akart, mikor altattam. Aludt utána végig, akkor ébredt fel, mikor hazaértünk és apja kivette a babakocsiból. Akkor vettem azt is észre, hogy elhagytam a cipőjét. Nem egy drága cipő, de Ariáné, nem akartam hagyni az utcán heverni vhol, így hát kocsiba be és most keresztül-kasul az utcákon kocsival. És megtaláltam. Szerencsére nem túl nagy utat tettünk meg cipő nélkül, persze ezen is parázom, hogy remélem, nem ettől folyik az orra, bár rendesen beöltöztettem. Este nagyon nehezen aludt el, lehet, hogy a séta közbeni alvástól, de igen csak leszakadt mindenem, mire bealtattam, beindítottam a vetítőt és úgy aludt el. Éjjel 1-kor már fent volt, kapott teát, aztán 4 körül és végül 8-kor kelt. Tápszert megint nem kért, ez engem tökre aggaszt. A délelőtti joghurtjába kevertem tápszert, de csak a fele adagot ette meg. Délelőtt ma rendbe tettem a házat, meg mostam, pakoltam, Arián aludt délelőtt több, mint egy órát, így volt időm befejezni ezeket. Csináltam egy kis brassóit csirkehúsból, finom lett, Ajay vacsira evett belőle, meg este csináltam egy kis indiai, hagymás-lencsés levest, jó kis gyömbéresen-fokhagymásan, jót tett a náthámnak.
Délután apával lyukakat fúrtunk, feltettük végre a festményeket, meg képkereteket, majd csináltatok beléjük képeket, nagyon jól fog kinézni. Ariánka mindig a nyomunkban volt, a fúró érdekelte természetesen a legjobban, a vezetékbe állandóan belegabalyodott, általában egyszerűen ráült :).
És ma felmászott egy lépcsőfokot négykézláb, hú, hogy ugrottam érte, jól megijedtem. Szerencsére nem mozdult, tartotta magát, de sztem még jött volna tovább is, ha hagyom, de isten ments, nem kell több fejbeütés, így is eldől ide-oda néha, mint egy keljfeljancsi. Direkt nem vettem lentre lépcsőrácsot, mondván, az nem érdekli. Persze, kivéve, ha anya fent van, ő meg lent és a nyomomba ered. Uh.
Kicsit folyik az orra. Láza nincs, mértem, most este is hideg volt a kis bőre, bár melege volt. De aggódom, lehet, hogy ráragadt valami rólam, nyomatom neki a Cebion cseppeket, kétszer kiporszívóztam a kis orrát, irtóra nem tetszett neki, nem sok trutty jött, de remélem, nem is lesz több. Tiszta para vagyok, majd tapizgatom éjjel, hogy nehogy belázasodjon. Ma megint nem evett túl jól. De este jó nagy adag gyümölcskompótot, meg joghurtot evett, de ennek is örültem, mert sok bennük a vitamin.
Ráadásul hétvégén mennénk Ajayval a wellness-szállóba, először hagynánk itt két éjszakára, nehogy beteg legyen. Akkor nem hagyom itt. Csuriba az ujjakat!
Fürdésnél csúcs, mit művel, nagyon cukker, ahogy pacsálja a vizet, aztán ijedezik az arcába csapódó víztől. Csináltam videót is :).
Ja, és tegnap óta egyfolytában, mindenre azt mondja, hogy ma-ma-ma-ma-ma-ma-ma. Szegény apa szomorú is, mert 3 hónapos kora óta tanítja az unokájának, hogy mondd: Pa-pa. Persze anya meg örült, nem mintha jelentene vmt a dolog, sztem egyszerűen így jött ki. Amellett, hogy mindkettőjüket imádja a gyerek. Engem általában ammának hív, úgy veszem észre :). Megzabálom, ahogy kommunikál, meg motyorászik sokszor magában.
És állandóan papírt eszik, nem tudom, minden gyerek csinálja-e, de mindig figyelnem kell, mert minden útjába kerülő (és nem útjába kerülő, de elérhető helyen lévő) papírdobozt, darabot, bármit elkezd csócsálni és szedhetem ki a szájából. Ez valami vitaminhiány, vagy mi a szösz???


In English:


Im getting better thank you for commenting to the incident part. My teeth and gum are very sensitive, but Iwill go to dentist only next week since it is not even easy to clean my teeth right now, not even thinking of filling tooth and such tortures. Yesterday I had quite a big headache, I did not take pills do not want to always take. I was reading that by consussion (and I surely had it since it was a really big hit), people can have bad mood and tension. Maybe it was because of the pain still in my head plus I got a cold also and my headwas like blowing but I was so impatient and stressed. Arian was messing up by eating wanted to play instead of eatingI roared at him to eat normally. By afternoon I felt so stressed that I put Arian in his baby cart and we went for abig walk to calm down, he was also a bit weepy by that time. We did a walk for 1.5 hours discovering the neighbourhood. Arianfell asleep after 10 mins and slept until we reached home. This was when I realized that one of his shoes was lost. So I drove back on the same roads by car and found it. It's not like it is expensiver or so but it belongs to Arian, I did not want to leave it onthe road wherever. In the evening he fell asleep very late, I had to start the projector for him so he slept. He woke up at 1 am, got tea, then he woke up at 4 am and finally got up at 8 am. He did not want to eat his milk again this makes me worry. I put some milk powder in his morningyoghurt, he ate half of it. In the morning I was cleaning the house, washing clothes, made some lunch, Arian was sleeping for 1 hour so I had some time to do all this. In the evening I made some Indian taste onion-lentil soup, Ajay liked it a lot and it was good for my cold also.In the afternoon Apa and me were drilling holes in the house, to hang photos and paintings, will have some photos developed to put in them will look really great. Arian was always after us, sitting usually at my legs, wanted to check the electric cabels and the drilling machine, he usually simply sat on the cable :).Today he started climbing up the stairs, I got so scared, was running to him, luckily he did not fall. I bought a fence for the stairs only upstairs thinking he would not start climbing up and there he goes. His nose started running. No fever, I checked it, in the evening also his skin was cold, although he felt warm. But I am worried maybe he got the cold from me, I keep giving himVitamin C drops, vacuum cleaned his nose 2 times he absolutely hated it. I am going to check several times in the night, he should not have fever. He did not eat too well today, but inthe evening ate a big plate of yoghurt and fruit. Ajay and me are going to a wellness-weekend to a hotel this weekend, so I really hope Arian will not fall ill because then I do not want to leave himhere. By bathing he is very cute, hitting the water with his hand and getting scared when it goes in his eyes. Made a video also will post it.And since yesterday he started saying ma-ma-ma-ma-ma-ma. Poor apa is sad that he is not saying pa-pa-pa :), although he has been teaching this to him since he was some weeks old. He calls me sg like ammma.I love to listen to his communication and murmurring. And he keeps eating paper, I dunno if all the kids do this but I have to be very aware all the time to see when he is pushing some pc of paper in hismouth. Is this some kind of lack of vitamin or what?

Monday, September 21, 2009

Minden napra valami / Sg good for everyday

Szerencsére jó dolgok is történtek velünk a napokban. Pénteken Ajayval 5 éves házasok voltunk. Elmentünk vacsorázni, Ariánka és anya is jöttek velünk. Apa sajnos nem tudott jönni, mert szombaton korán ment dolgozni. Arián élvezte az éttermet, nevetgélt, kapott saját kajcsiját is, meg kóstoltattuk vele a mango lassit (házi joghurt mangóval) és az indiai kenyereket is. Eleszegette őket, de nem adtunk sokat. Aztán 10 óra körül kidőlt, elaludt anya vállán. Itthon letettem, még mindig aludt, levettem a kis nadrágját és álmában, úgy, hogy hason aludt, kicseréltem a pelusát :).
Szombaton céges napon voltunk Ajay cégénél. Mire odaértünk, már mindenki kajcsizott, volt, aki már végzett, gyorsan mi is becsatlakoztunk. Arián nem nagyon kért enni, kis levest kapott, később megmelegítettem a borospincében a kis üvegét, megette a kajcsiját. Természetesen, mint mindig, most is élvezte a nyüzsit, senkitől nem ijedt meg, Ajay főnöke, meg annak a felesége össze-vissza hurcibálták, nem zavarta. Egyszer nagy bömbit rendezett, mikor kipukkadt a kezében a lufi, aztán mikor a levegő ment ki hangosan a lufiból. Meglepődtem, mert itthon, mikor kidurrant egy lufi múlt héten a kezében, jókat kacarászott. De biztos azért ilyenkor megviseli az idegen hely, a sok ember, még ha nem is siránkozik, de egy-egy ilyen hirtelen ijedelem már sok :).
Lehetett bort kóstolni, Rókusfalvi Pál pincészetében voltunk, kellemes hely, szépen kialakították, a fogadás pedig jól meg volt rendezve. A gyerekeknek sok játék volt, a kicsiknek játszószőnyeg és bébiszitter, én odaültem Ariánnal a szőnyegre és játszottunk. Mindig rástartolt az egyik kisfiú felépített "csoda"várára, amit egymásra rakott legókból állt. Persze, összetörni nem tudta, csak eldönteni, mert még kicsi, de a kisfiú bestresszelt ettől is, úgyhogy mindig arrébb húztam, mikor felfigyelt a "vár"-ra. Nagyon élvezte a játékot, el is kezdett sírni, mikor elkezdtünk készülődni és kivettük onnan, de már majdnem kiszedték alólunk a szőnyeget :).
Még min.elnökünk is megjelent, kóstolt, épp ezt csinálták, mikor berongyoltam, hogy segítsenek, hol tudnám megmelegíteni a gyerek kajáját. De amúgy nagyon egyszerű volt, szóba állt az emberekkel, mondjuk, korábban is ilyennek láttam. Persze, testőrök, klassz autók vannak, de hát nem meglepő.
Hazafele kezet is ráztunk R. Pállal és feleségével, nagyon helyes, szimpatikus pár, szép kis nő a felesége és van egy tündéri kislányuk, aki éppen szőlőt szemezgetett :).
Arián végigaludt a kocsiban, aztán felébredt, mikor hazaértünk, játszott, hamar fürödtünk, megtömtem vacsival, és fél 9-kor már aludt. Ehhez képet, ma még 10 után hurcibálnom kellett. Nem ette már jó ideje a tápszert Arián. Felhívtam dokibát, mondta, hogy próbáljunk új tápot. Váltottunk B-ról H-ra. Ezt megeszegeti Arián reggelente, mondjuk 120 ml-nél nem nyom többet, de ez is jobb, mint a semmi, este pedig kitaláltam, hogy a tejpépébe teszek, először kikeverem vízzel a tápot, aztán teszem hozzá a pépet. Így, és mivel pohárból itatom, ami az én irtóra önálló fiamnak nagyon tetszik, hajlandó este is tápszert fogyasztani.
Újabban elkapja a fürdőpoharát, amivel locsolgatni szoktuk, és inni akar belőle. Ez elég problémás. Ugyanis a fürdővízből ugyebár ne nagyon igyon, de amikor hideg vizet kap, vagy teát, azok hidegek és mindig nyakon önti magát iváskor, amitől a lélegzete is eláll :). De akkor sem adja fel, állandóan szürcsizné a fürdővizet. Crazy boy.
Már nagy kádban fürdik tegnap óta, össze csuktuk a kiskád tartóját, kád megy le a pincébe. Nagyon élvezi Arián a nagy kádat, sikong, amíg engedjük a vizet, utána meg jókat játszik az állataival, meg pacsál.
Na, még a konyha vár rám.

In English:

Luckily good things have also happened with us in the past few days. Ajay and me had our 5th wedding anniversary on Friday. On this occastion we went to dinner to our Indian friend's restaurant.Lil Arian and my Anya also came with us, my Apa could not come since he had to go to work eraly in the morning, so he was sleeping. Arian liked the restaurant, he was laughing a lot, we gave him his ownbaby food and made him taste Mango Lassi and some paranthas also. He was eating them but we did not give him too much. Around 10 pm he was knocked out and slept on Anya's shoulder. When I put him down to sleep after reaching home he was still asleep I changed his diaper while he was sleeping upside-down :). On Saturday we went for a Family Day with Ajay's company. It was in a vineyard, you could do wine-tasting, wine-harvesting, eat and drink and there were programes for kiddos also. By the time we reached people were eating we joined them. Arian did not want to eat he got some soup, later on I made his baby food warm and he ate it. Of course as always he enjoyed the crowd, the many people and faces. He was kind with everyone smiling a lot, Ajay's boss and his wife were carrying him around and he did not mind, he did not bother.Two times he started crying once when his balloon popped and when the air ran out of his second balloon :). I'm sure that although he is happy among many people also but it also gives him an awareness and he is moresensitive to things like loud sounds and such. We were in the vineyard of a Hungarian radio-dj and tv-reporter, nice place. The kiddos had many things to play with and there was a matrace for toddlers to play. Itook ARian there he liked the new toys and he always wanted to ruin the "castle" of one of the boys who made it of small plastic blocks. Arian was crying when I had to take him from the matrace since the party was getting over and people started packing. Our PM also visited this vineyard while we were there, he was very natural and kind to people. He was just tasting wine with the owner when I went in to make Arian's food warm :).We headed for home from the party. Arian slept the whole way home, when we arrived home he woke up, played a bit, I bathed him, gave him dinner and he was sleeping at 8.30 already. But today I had to carry him arounduntil 10 pm. Arian has been refusing his baby milk lately, did not want to drink. I called our doctor he told me to try a new type of milk powder for him. Arian has been eating this new one for last days although he is not eating all that he would need to, but better than nothing. In evening I put this powder in his milk cream. Lately he takes the plastic cup in his hand that we use to put water on him while bathing and he wants to drink of this. He is a very independent big boy :). But it is funny. I do not let him drink his bathing water, which he prefers. I give him normal water but then he always gets scared when the cold water goes on him if he bends the cup too much towardshimself :). But still he is not giving up, he wants bathing water :). Since yesterday we bath him in the big tub, I took his baby tub in the basement. Arian loves the big tub, he is screaming of happiness while waiting for the tub to fill up. He plays with his rubber toys and hits the water with his hand a lot. Okey, I have to go and clean the kitchen now.

Ariánka a vacsin / Arian at the dinner:


Céges bulin a család / the family at co's party:



Hú, mennyi új játék / All these new toys:


Apa hurcibál / Apa carrying me:



Nagyfiú nagykádban fürdik / Big boys bath in big tub:


Anya balul esett / Mummy's incident

Szerencsére még mindig több fogam van, mint a kisfiamnak, bár nem sokon múlott. Vasárnap reggel vendégeket vártunk, unokatesómék jöttek hozzánk Debrecenből, nagyon örültem, hogy jönnek, régen találkoztunk, Ariánkát még nem látták, és mi is rég láttuk a kisfiúkat. Szombat este már nagyjából összepakoltam, még reggel kellett porszívózni (Ajay), meg feltörölni, összepakolni, előkészülni (Hajni). Arián feladata a cukiság és jókedv volt, megfelelt :). Zsoltiék éppen parkolhattak, mikor eszembe jutott, hogy kiveszem a kulcsot a konyhai terasz ajtóból, hogy ki tudjuk nyitni nekik a bejárati kaput. Ki is vettem és nagy lendülettel indultam volna visszafele, mikor is a zoknim beakadt az ajtó külső-alsó részén lévő ún. vízvetőbe. (aminek jelenleg egyébként nincs haszna, mert ott a terasz, az eső nem esik be odáig) Én a jó kis lendületemmel együtt kizuhantam a terasz kőpadlójára, arcra érkezve, bevertem a homlokom, jobb arcfelem, számat. Hirtelen azt sem tudtam, mi történt, Ajay egyből ott volt, látta az egészet, ugrott volna, hogy elkapjon, de annál gyorsabban zuhantam. Szegény jól megijedt. Én csak azt éreztem, hogy iszonyú nagyot csapódok, gyorsan feltápászkodtam, és éreztem, hogy eltörtek a fogaim, köptem egy pár darabot a kezembe. Meg vérzett is a szám, na, teljesen beijedtem, hogy hogy nézhetek ki. Vhogy az ugrott be egyből, hogy Petra (volt iskolatársam) visszatérő rémálma az, hogy kiveri a fogait, és most velem történik ilyen hihetetlen béna baleset. Mentem, mostam a csapnál a számat, jött a vér, a fogdarabok, de szerencsére nem törtek ki annyira, mint gondoltam. Viszont nagyon fájt a fejem, szét voltam eléggé esve. Jöttek szegény rokonok, mondtam, hogy pont most estem arcra, szegények, sztem azt sem tudták hirtelen, hogy mit kezdjenek ezzel a béna hírrel. Azért betessékeltem őket, leültettem, egyből kivették Ariánt az etetőszékből, ő persze haver volt, szerencsére az én dolgomból nem realizált semmit. Az első gondolatom az volt, hogy megmondom nekik, menjenek haza, mert ügyeletre kell mennünk, a fejsérülésektől iszonyúan parázok, nagyon aggódtam. Aztán mondom, nem küldhetem őket haza, a ház itt van, meg tudják nézni, Arián szintén itt van, végülis legfőképp ezért jöttek, meg persze, tudom, hogy minket is akartak látni, de így alakult. Mondtam Ajaynak, hogy hozza át anyát, akit előtte félig sírva felhívtam, szegényre sztem megint ráhoztam a szívbajt, jöttek is gyorsan, hozta az ebédet, amit ő addigra már megfőzött, a drága, és nézte, hogy mi van velem, menjünk gyorsan orvoshoz.
Összekészültem gyorsan, de előtte még megkínáltam a vendégeket itallal, a sütit, sósat már előtte kitettem, közben a kezem mindig a szám előtt volt, úgy sajgott.
Elmentünk az sztk ügyeletre, ahol egy aranyos, fiatal dr. néni volt, szegény ,mikor béna módon elkezdtem sírni, ahogy meséltem, mi történt, ő is elkezdett. Főleg, amikor azt mondta, hogy menjünk a traumatológiára és valszeg 3-4 napig bent tartanak, akkor akadtam ki, mondtam, hogy nekem egy 9 hós babám van otthon, otthon kell lennem. "Ne aggódjon, biztosan megoldja a család ezt a dolgot". Szóval nagyon együttérző volt.
Mentünk az ügyeletes kórházba. Putri. Most saját magam tapasztaltam, hogy a magyar egészségügy a béka segge alatt van, és nagyon félnék, ha bárkinek a családból, vagy nekem komoly bajom lenne és kórházba kéne mennem. Ide kellett egyszer Ajayt is hoznom, mikor elesett a felmosott kövön és megütötte a fejét, meg felszakadt a könyöke (azóta is emlegeti, hogy el akartam tenni láb alól a felmosós trükkel, pedig szóltam neki, hogy óvatosan lépjen, csúszik :). Ki van írva, kérem, kopogjon. Megtettük. 3-szor. Jött egy másik ember, az is. Mire végre kinyitották az ablakocskát, és kérdezte egy nővérke, hogy mi van velem, mondtam, hogy elestem, beütöttem az arcomat, a számat, pár fogamból letört darab. Beírta: arcát megütötte. Fasza. Na, taj-kártya, lakcím, személyi bead, vár. Kb. 10 perc múlva aláírattak velem egy papírt, hogy visszakaptam a doksijaimat. Vártunk még kb. vagy 10-15 percet, jött ki a nővérke, Ajay megkérdezte, hogy elnézést, de meddig kell még várni. Oh, uram, vannak itt még sokan, és csak 2 orvos van, akik épp balesetest műtenek. Ez a SÜRGŐSségi rendelés. Szuper. Én Natascha Richardson fejsérülése óta, ha lehet, még jobban parázok, nehogy vérzés legyen az agyban, ilyesmi. Lehet, hogy hülyeség, de csak arra tudtam gondolni, hogy Arián vár itthon és hogy hiányoznék neki, ha valami lenne velem, és szeretnék belőle egy boldog embert nevelni, még jó sok évig vele lenni.
Szóval kb. 25 perc után, meg sztem, mivel Ajay szólt, a nővérke odajött, hogy jöjjek be. Dr. bácsi megnyomkodta az arcomat, kérdezte, mi történt, meséltem, nézte a fogaimat, mondta, hogy csinálnak röntgent, menjek ki. Vártunk kb. 10 percet, röntgen. 3 kép, innen-onnan. Kész. Várunk. 10 perc, újra jöjjek be, egy kép nem sikerült. Oké. Megint kint vagyunk, várunk. Majd egy órát vártunk, mire behívtak, mondta dokibá, hogy nincs eltörve a koponyám, milyen szuper. Én mondtam, hogy lehet, hogy túl sok vészhelyzetet néztem, de lehet vérzés az agyamban, ami nem látszik a röntgenen, csak ct-n látszana? Azt mondja, meg lehet ct-zni , de az csak azt mutatja, hogy most éppen vérzik-e valami, de ő azt már a reakciómból látná, nem tudnánk így beszélgetni, ha ilyesmi lenne. Azt meg nem tudja megmondani, hogy nem pattan-e el egy ér vmkor, ezt el is hittem. Mondta, hogy szedhetek fájdalomcsillapítót. Persze az ambuláns lapon ott volt, hogy mindenemet megvizsgált, szívhang, ritmus, stb., ja, persze.
Szóval hazajöttünk, vendégek még itt voltak, vettem be fájdalomcsillapítót, addig meg tűrtem, amíg nem hatott, minden bajom volt. De áldja meg az ég a fájdalomcsillapító feltalálóját, nagyon jót tett. Közben mára jól kijött rajtam nátha is, lufi a fejem, folyik az orrom, fáj a torkom.
Na, a fiam közben még mindig nem alszik, megyek, lerendezem.
Uh, nem tudom, mi van Ariánnal, mondjuk elmentem vele délután sétálni, másfél órát sétáltunk, abból ő kb. 70 percet aludt, lehet, hogy azért nem bírtunk vele, de apja kidőlt, még én is fél órát mászkáltam most vele, nagy nyűgösködés, végül bekapcsoltam a vetítő-zenélőt, először éberen figyelte, aztán lassan-lassan elaludt. De elég nyugtalan, lehet, hogy sokszor fent lesz éjjel. Hurrá.
Hát, most ilyenek a fogaim :((((




In English:


Luckily I still have more teeth than my son, but it is only a question of luck. Sunday we were expecting guests, my cousin and his family were visiting us from the countryside, I was very happy to meet with them, they had not see Arian yet and we did not see their son for a long time. By Saturday evening I tidied up the house quite well, only in the morning some vacuum cleaning was necessary (Ajay), cleaning the floor and prepare food/drinks (Hajni). Arian's task was to be cute and cheerful, he was okey :). Zsolti and his family were probably just parking their car, when I remembered to take the keys of the kitchen patio door to open the entrance gate for them. So I did and rushingly I started back when my right sock got stuck on the water distractor on the door, which is at the bottom of the door. This way my foot got stuck and I fell out to the terrace landing on my face. I hit the right side of my face, my forehead, my lips. Suddenly I did not even recognize what just happened, Ajay was there immediately he saw the whole thing, wanted to catch me but I was falling too fast. My poor husband gotquite scared. I just felt that I fell down strongly got up suddenly and felt that some of my teeth broke, I was spitting pieces in my hand. Luckily they did not break as much as I thought they did. My mouth was also bleeding I was really scared what I must have looked like. My head was paining a lot, I was quite disturbed by the incident.My cousin and his family were just coming in I told them I had just fallen on my face they looked very surprised with such strange news. I called them inside treated them with some drinks and cakes and biscuits. I told Ajay to go and call Anya so she can be with them, so they can see the house and Arian, basicly that was mostly why they came I did not want to be rude and send them home or something. Anya came and Ajay and me went to emergency. After the local doctor saw me she told us to go to the emergency hospital, which is in one of the neighbouring districts. After long waiting my skull was x-rayed, they did not find any fracture, and told me to take painkiller. With my teeth I will have to go to dentist, will go only next week since it has been paining yet this week. We came home spent some time with the relatives, I took painkiller, which helped a lot, I could talk with them a bit. But we got really scared, head injuries are always serious things and you can hear so many frightening news around the world,and all I could think of was that I have to take care of my baby for many more years to make him a healthy and happy adult who can get along in his life.

Tuesday, September 15, 2009

Meglepetéééés! / Surprise.

Még mielőtt elfelejtem, mik történtek, gyorsan leírom:
Szombaton itthon voltunk, Ajay elment anyáékkal reggel bevásárolni, persze én itt pakolhattam jó sok ideig, mire mindent eltettem, plusz hűtőt takarítottam, meg a ház egy részét, 6 körül hagytam abba. Ajay kertészkedett, a ház előtti utcarészt tisztította, szörnyen elhanyagolt volt már. Ariánka velem volt, üldögélt körülöttem, amíg takarítottam, mindent megvizsgált. Ha velem lehet, nem teszem be a járókába, vagy bármilyen más rács mögé, teljesen jól elvan, bármivel elszórakoztatja magát, meg persze beszélgetünk és nevetünk együtt sokat :). Este felé elmentünk apa egyik barátjának anyukáját megköszönteni, ott is körbedögönyözték Ariánt. Mikor jöttünk haza, akkora eső volt Soroksár egy szakaszán, hogy alig láttam ki a kocsiból. Erzsébeten és Csepelen meg semmi, fura.
Aztán a vasárnap izgis volt. Reggel semmi extra, Ajay korábban kelt, mint én, levitte Ariánt, így aludhattam egy kicsit, mert elég soká feküdtem, plusz Ariánka fent volt éjjel többször, így jól esett egy kis reggeli szunya.
Aztán közölte egyszercsak, hogy készülődjek, megyünk vhova. Na, tök gyorsan kellett készülni, plusz Ariánt is rendbe kellett tegyem, akinek hála az égnek, az apja a kezébe adott egy Túró Rudit, ezáltal az arca, homloka, karja és az etetőszék mellett még a combja hátulja és a feneke is csokis és túrós volt. Lefürdettem...
Szóval, mint kiderült, Ajay befizetett engem egy 1 órás thai masszázsra, ami nagyon jót tett, mivel reggel már éppen alig tudtam felkelni, annyira fájt a hátam, szinte sírtam. A mini thai csajszi tök jól meggyúrt, megtalálta a hátamon a fájó pontot és jól adott neki, kéne rendszeresen járnom, jót tett. Ára kicsit húzós.
Addig Ajay Ariánkával bolyongott a plázában, meg telefonálgatott. Kisfiam nagy örömben volt, mikor visszatértem, szomjas meg éhes, meg álmos volt. Na, mentem kajcsiért, közben apja elkezdte itatni teával, mire visszamentem aludt :).
Apja közölte, hogy menjek, vegyek magamnak valami ruhát. Na, ez azért fura, nem? Egy férj nem sűrűn mond ilyet sztem. Úgyhogy, mit volt mit tenni :))))))), vettem. Nadrágot meg 2 felsőt, rövid- és hosszú ujjút is, nem bíztam a véletlenre :).
Aztán nem tudtam, hova. Hát, haza. De a kert tele volt emberekkel, család, barátok, mindenki, aki számít itt volt, kivéve két Erika családot :(, meg Emesémet, de nem tudtak jönni.
A szülinapomra gyűltek egybe, meg a házunk avatására, ha ezt lehet annak hívni ennyi idő után, de olyan sokan és sokat segítettek, kicsit viszonozni szerettük volna, és Ajay mostanra szervezte meg.
Volt jó sok enni- és innivaló, sütik (köszönet Icuskának), torta (szintén :))), jól éreztük magunkat, legalábbis én úgy vettem le.
Ariánka meg élt nagyon. Mindenkivel ismerkedett, barátkozott, mosolygott, kacarászott, nem is aludt, csak egy egész kicsit.
Nagyon cuki volt. A barátaim meg családom meg szuperek, annyit segítettek, szinte cikiben éreztem magam, hogy miattam ennyit dolgoztak (meg persze a ház miatt is :).
Tegnap volt a buli utáni nagytakarítás. Anya, nagynéném és én csináltuk. Persze, én Ariánoztam is, így ők többet dolgoztak, én néha kiszálltam, hogy tutujgassam Mukit, mikor reklamált, éhes/szomjas/álmos volt.

Hoppá, Ajay úgy horkol, hogy bejelez itt lent a bébiőr :).

Ma Ajay Varsóba ment hajnalban, este jött. Szerencsésen megjárta az utat, ment megbeszélni a kinti embereivel. Így Ariánnak meg nekünk volt ma autónk. Ki kellett használni :). Reggel szerelők voltak, kábeleket javítottak, aztán összeszedtem Mukit, aki amúgy ma bemutatta hisztis oldalát, mivel állandóan a vezetékeket, meg a fúrót vizsgálta volna, nem engedtem, és mindig befeszült. Mondták is, hogy biztos feszélyezi az idegenek jelenléte. Az én gyerekemet, mondom? Dehogy! Minél több, annál jobb. Csak vegyülne Önökkel, de nem lehet :).
Délután elmentünk befizetni a bankba a havi hiteltörlesztést, hurrá, aztán elmentünk, megnéztük kedvence pajtijainkat, enyémet, Emesét, és Ariánét, Domit :). A két fiú megint tapizta egymást egy kicsit (uh-uh :), nagyon cukker volt, hogy mindig az kellett volna egyiknek, amivel a másik játszott. Mondta Emese, hogy Domit pl. nem szokta érdekelni a zenélő valami, de Arián nyomkodta, így Domi is teljes erőből nekiesett a szerkentyűnek :)))). Aztán mindketten jól elfáradtak, Domi, ahogy kiléptünk elaludt, Arián meg a kocsiban. De közben bementem vele tecsóba, megnéztük a másik bolt ruhakészletét, vettem neki egy pár db ruhát, meg kajcsit, felébredt, nézelődött, vissza sem aludt a kocsiban sem. Még megnéztük Mamiéket és jöttünk haza, kajcsi, fürike és szunya. Vajon meddig... Na, emlegetni kellett, most kért egy kis teát (23:45.)
Ariánnak már kibújt a 2. foga is!!!!! Remélem, most lesz egy kis fájdalom szünet és jobban tud aludni. És már tök ügyesen pá-pázik, mindkét kézzel, mindenkinek, ha mondjuk, hogy pá-pá, vagy, hogy Integess, Ariánka. Annyira zseni, na! Tegnap meg ma be nem akart állni a szája, egyfolytában beszélgetett, magyarázott, éééééédes.
Van új New Moon trailer, annyira szuper!!!!!!!

Pár kapcsolódó fotográfija, plusz múlt heti ismerkedés+ lejjebb.

In English:

Before I forget, what have happened in the last couple of days, let me not them down.We were at home on Saturday, Ajay went to do some grocery shopping with my parents of course that meant a lottt of things for me to pack and organize. I was cleaning the fridge and doing some housework, finished at 6 p.m. Ajay was doing some gardening, cleaning the street part before the house, that was really messy. Arian was with me, was sitting around me, examining everything he found. He loves to be around me, then he plays silently (or loudly), he does not like to be in his playpen for a long time or behind any bars that burden him, but outside he entertains himself or we talk and laugh a lot. Around evening we went to meet one of Apa's friends, they cuddled him a lot. By driving home huge rain started I could hardly see out of the car's windscreen. But no rain in our neighbouring districts. Strange.Then Sunday was really exciting. Nothing extra in the morning, Ajay woke up earlier than me, took Arian downstairs with him so I could sleep some more, I slept quite late plus Arian was up a couple of timesin the night, so I felt good to get some more sleep. Then suddenly Ajay told me to get ready we were going somewhere out. This meant really fast getting ready, plus had to make Arian also ready. On the top of allAjay gave a Turo Rudi (cottage cheese in chocolate) to Arian who due to this had it all over his cheeks, forehead, arms even the bottom of his thighs.Had to bath him.So as it turned out Ajay got an appointment for me for Thai massage, 1 hour, which helped me a lot since I could hardly get up in the morning had such pain in my back. The tiny Thai lady gave me a very good and strong massage, found the most paining point on my back. Would be nice to go regularly, not cheap though.Ajay was walking around in the mall with Arian until I was in the massage salon, making phone calls. My baby was very happy to see me again after the massage, he was hungry, thirsty, sleepy. Went for food and by the time I got back to them, he was asleep drinking his tea. His father told me to go and buy some clothes for myself. It is not sg u get to hear from yr husband, so what else could I do :), I went and bought some pants and 2 blouses, one long sleeve and one short. Then I had no idea where we were going.It was home :). And our garden was full of people. Family, friends, everyone who is close to us. They gathered for my birthday plus for the "new" house, we wanted to give sg back to them for helping so much around the house.Ajay was organizing the party secretly and family and friends were helping to execute it. They are all so nice to help so much, I really felt embarrassed about that. On Monday we were cleaning after the party, Anya and my aunt helped me a lot. Of course I had to look after Arian also, so they worked the harder part, since Arian was hungry/sleepy/thirsty many times.
Oups, Ajay snoring so loudly that the baby monitor is signing :).
Today Ajay flew to Warsaw for work, coming back late evening. He arrived home safely, had some mtgs with his colleagues abroad. This way Arian and me had the car so we could go somewhere. First we went to bank to pay the monthly loaninstallment then to our friends, Emese and Domi. In the morning some mechanics were by us working, fixing wires for alarm system. Arian always wanted to examine the wires they were using and the drilling machine, of course I did not let him do it. For this he was making big drama, crying so the 2 guys thought he is scared of strangers. I said, no way, for him it's the more the better. He just wants to mix with u but Im not allowing him. By Emese's the 2 boys were making friends again, touching eachother, playing with toys. Of course what one wanted wanted the other one also. Like Emese told me that Domi never plays with the music machine, but when Arian started pressing the buttons there was nothing Domi wanted more to play with :). Both lil boys got very tired so as soon as we left their house, Domi slept, and Arian also fell asleep in the car very fast. We went to do some shopping also, bought some food and clothes for Arian. He did not sleep after this. We went to see Anya and Apa also, then he had dinner, bath and slept. I wonder, how long. Oh, there u go, he has just asked for some tea. (11.45 p.m.)Arian has had his 2nd tooth! Hope there will be some break and no pain for sometimes and he can sleep better. He waves bye-bye much better now, he can do it with both hands, to anybody when we say bye-bye, or Arian wave your hands! He is a genious :).For last 2 days he did not stop talking, was talking to me whole day. Cuuuuute.The 3rd New Moon trailer is out, it is lovely!!!!
Some photos of the 2 friends and the party:

Tipi- tapi :) / Touching:



Buli vége felé / Around the end of the party:



Kisfiam / My lil son:

Álmosak / Sleepy:

Titkolózós-készülődős társaság/Secretful-preparing group:

Friday, September 11, 2009

9/11.

8 éve történt a szörnyű támadás az Egyesült Államok ellen. Mi pont ott tartózkodtunk, a nyugati parton. A 3 óra eltérés miatt mi még aludtunk, mikor a tragédia történt, mikor felébredtünk, már égtek a tornyok. Ajay nagybátyja ébresztett minket Kínából, hogy jól vagyunk-e. Megdöbbentő volt, mindenki mindenhol erről beszélt. Ajay elment munkába, én is indultam Barbarához, nála is ment a TV, ott is folyamatosan élőben adták az eseményeket. Az emberek összetartása hihetetlen megkapó volt. Mindig azt gondoltam, hogy az USA egy mű-ország, de nem, az emberek tényleg kedvesek egymáshoz, törődnek egymással, mindig van egy jó szavuk egymáshoz. Együtt imádkoztak, szomorkodtak, meg féltek délelőtt, mikor még nem lehetett tudni, hogy hova tűnt az a 3. gép, ami a nyugati part felé tartott.
Döbbenetes pár nap volt.

The terrible attack against the United States happened 8 years ago. We were just in the country on the West shore. Because of the 3-hour time difference we were just sleeping when the tragedy happened, Ajay's uncle woke us up by calling from China whether we were allright. It was shocking, everyone everywhere was talking of it. Ajay left to work in morning I was also starting to Barbara, her TV was also on, live program running. The togetherness of people was really touchy. I always thought the people in the US were artificial, always smiling and nice but no, they are like this indeed, kind to eachother, caring eachother they always have some nice words to say. They were praying together, grieving together, and feeling scared together in the morning when we did not know where the 3rd plane was to be found that had headed to the West shore earlier. These were some really shocking days.

Új barátság / New friendship

Tegnap Emesééknél voltunk Ariánnal, Domi 6 hónapos múlt. Érdekes volt a 2 gyerkőcöt megfigyelni. Először Arián nézegette Domit, tapizta a lábát, tetszett neki a színes zokni, de Domi nem nagyon hederített rá, rám is nagy komolyan nézett, alig pislogott :). Aztán Domi nézegette Ariánt a kertben, aki ekkor el volt foglalva azzal, hogy Emesétől krumplit kuncsorogjon az ebédjéből, mintha nem előtte ette volna tele magát fincsi husival meg zöldségpürével :).
Szerencsére, Emesének is maradt kajcsi. (Kismuki most éppen zsemlét és párizsit nyomat, azután, hogy bedúrt egy egész üveg bébigrízt, jó étvágyú a drágám, na :). Végül leültünk a szőnyegre, Emese fogta Domit, aki teljes extázisba esett Arián látványától :))). Aztán Arián is elkezdett érdeklődni Domi iránt, elkezdett felé nyúlkálni, meg mindenáron nyáltengeres csókkal akarta ellátni. Néha belekapott Domi hajába, persze ez barátilag történt, de Domi nem nagyon díjazta a dolgot. Nagyon helyesek voltak, sztem jóban lesznek, mert most nagy mosolygások közepette történt az első ismerkedés. Eddig is találkoztak ők már többször, de még kisebbek voltak, szolídan nézegették egymást. Lesz itt még ereszd-el-a-hajam :).
Ráadásul pont takarítás volt, Arián egyből a porszívó nyomába eredt, ezután már csak a felmosóvödör volt izgalmasabb.
Tegnap itthon hallgatom, hogy mi ez a csend, már 3 másodperce nem hallok szöszölést, na, nyomulok Arián után, persze éppen belenyúl a felmosóvízbe. Na, sikáltam a kezét, de még este is Domestos szaga volt, a fiam kicsit túlzásba viszi a tisztálkodást :).
Este Ajaynak, ma meg mamiéknak is bemutatta Arián, hogy hogy tud pá-pázni. Olvadoztunk mindannyian. Mikor az ember más gyereknél látta ezt, nem gondolta, hogy ez ilyen nagy dolog, pedig nekünk nagyon az :), videó csatolva.
Ma érdekes volt a fiam, evett, aludt napközben. Alig volt fent 2 órákat és borult a nyakamba, hogy alszik. Puszilgattam is állandóan a homlokát, hogy nem érzem-e melegnek, de nem. Ez egy ilyen nap volt. Közben gyümölcsnapot tartott Arián, reggel a szokásos gyümölcspüré, ebéd után kibalhézta, hogy megkapja a Hipp körtéjét, aztán még narancsot is kuncsorgott a tányéromról, elég maszatosra sikerült a narancsevés.


In English:

Yesterday we went to my friend Emese, her son Domi is just over 6 months old. It was interesting to look at the 2 kids. First Arian was checking Domi out, touching his feet, he liked his color socks, but Domi did not really bother, looking at me also very seriously, hardly blinking. Then Domi started looking at Arian in the garden, but he was busy begging for Emese's potato from her lunch, as if he had not been filling his tummy up just before that with nice turkey and veg puree.
Luckily some food was left for Emese also. (Kismuki (one of the nicknames for Arian) is right now (7.30 pm) just eating cutlets with bun, after he has finished a bottle of baby porridge, well, he has a good appetite:). In the end we sat down on the carpet, Emese was holding Domi in her arm, who went into full ecstasy by the sight of Arian. Then Arian also started showing interest for Domi, started stretching towards Domi, wanted to give him some watery kiss. Sometimes pulled Domi's hair, of course in a friendly way, but Domi did not really appreciate it. They were really cute, I think they will make good friends, the first union happened with wide smiles. They have met before but both of them have been younger, only checking eachother carefully.
On the top of it there was some cleaning by Emese's, Arian headed for the vacuum cleaner immeadiately, only the mop was more exciting than this. Yday I was listening that Arian had been silently doing sg for like some seconds. This made me alert of course. Went to check on him, of course he was just dipping in the mopping water with his hand. I started wiping his hand, but he smelled like bleach even in the evening, he is too careful about cleanliness :).
In the evening he showed his father, today his grandparents how he can wave bye-bye. We were all melting. When u see others' kids, it does not seem a big thing, but it IS a big thing. Video attached.
Today he has been interestingly eating and sleeping a lot in daytime. He spent hardly 2 hours being awaken, then hugged my neck and slept. I was checking his forehead whole day, whether I feel a temperature, but luckily no. He was kinda having a fruit-day, in morning he took his usual fruit puree, after lunch he made a drama to get his pear puree and later on he begged for some oranges from my plate. Made himself really grimy. :))))))

The beginning of a beautiful friendship:


5-öst ad :) / gimme a 5!


Fincsó nari volt / yammee orange:



Thursday, September 10, 2009

Unalmas órákra / For boredom

Elkezdtem tegnap twittelni. Annyit hallottam már róla, és elég érdekes dolog, hogy olvasgathatod, hogy pl. kedvenc filmsztárod éppen mit csinál, nem kell újságot venni, maga írja le. Vagy üzenget közvetlen a rajongóknak. Naggggyon tuti. Peter Facinelli (Dr. Carlisle Cullen - Twilight) és felesége Jennie Garth pl. ;)

Ariánkának kicsit nagy a 86-os pizsi, amit vettem. De majd belenő télire :).

Ajay mindig panaszkodik, hogy "csak" magyarul blogolok, így ő, meg pl. a szülei nem értik, nem tudják olvasni. Így elkezdem angolul is leírni a dolgokat, hogy az ő kedvükben is járjak. Az esetleges nyelvtani, egyéb hibákért felelősséget nem vállalok :).
In English:
Started using Twitter yesterday. Heard a lot about it and it's really interesting to be able to read what e.g. your favorite movie star is doing at the moment, u don't need to buy a paper to find it out. Sometimes they just send msgs straigthly to their fans, verrrry cooool. Peter Facinelli (Dr. Carlisle Cullen - Twilight) and his wife Jennie Garth for example. ;)
The pyjamas I bought for Arian are a bit long, but they will fit by the winter :).

Monday, September 7, 2009

Breaking news

Ariánnak jön a második foga, már látom, hogy üveges a kis ínye, lent. És ma a tv-nek csinálta, hogy pá-pá :). Tapsi-tapsiból még csak a kezek összetétele van meg :).
Még egy édes dolog. Tudja, hogy nem ehet papírt, mégis mindig megpróbálja. Ma talált egy post-itet a dvdéknél és elkezdte nekem mutogatni. Felemelte. Mikor elindultam felé, mindig elszaladt (mászott :), és jókat rötyögött. Éééééédes :).
Ma vettem neki lépcsőrácsot fentre, mert 2 másodperc alatt eléri a lépcső szélét, kész életveszély.

Sunday, September 6, 2009

Egyik 9 hónap, másik 32 év.

Ariánka ma 9 hónapos. Hogy megy az idő, hihetetlen. 11 kg, szépen növi ki a kis ruháit, venni kell újakat. Miket tud már: mászik, feláll mindenhol, ahol csak kapaszkodni tud, ad 5-öst :), feláll a kocsijában és az etetőszékében (persze szigorúan felügyelettel), fogja a kis motorját és tologatja, mint a nagyok, és csak a tetejét fogja meg, okosan :). Kiabálgat, mint egy kis oroszlán, néha mintha azt mondaná "aaaajjjaaaa", egy-egy szótagot mond, csak úgy találomra. Eszik felnőttes kajcsikat, darabosakat, persze nem nagy darabokat, de már nem pépeset. Úgy tűnik, nem válogatós baba, mindent eszik, amit kap, ma pl. rakott kelkáposztát :). Túró Rudi fan lett. Ha meglátja a csomagolást, begerjed teljesen, hangos követelőzésbe kezd. De a csokit leszedem róla, meg nem is eszi meg az egészet. A tápszert nem mindig kéri, de ma pl. reggel és este is evett, meg is lepődtem. Általában délelőtt kap gyümit összetörve babapiskótával, néha joghurttal is, aztán ebédre vagy én főzök, vagy biobébikaja, aztán délután puding, ez-az, este gríz. Ma volt itt keresztanyja-apja, édes volt velük is, játszott velük. Még mindig szokása, hogy bekapja az ember orrát és megrágja, sztem ez vm szeretetdolog. Egy foga van Ariánkának, az alsó kettőből a bal oldali, de nagyon nyűglődik a többivel, jó lenne, ha kijönnének már. Dokibá hozott nekünk D-vitamin receptet vmlyik nap, annyira helyes, mikor dicsekszem, hogy milyen kis okos gyerek, aszongya: Anyuka, most komolyan, azt hitte, ilyen génállománnyal buta gyerek lesz? :)). Másnap, mikor telefonon kérdeztem tőle vmt, aszongya: őszintén, Anyuka, nem sok ilyen masszív gyerek van, mint Arián :). Ilyenkor dagad ám anya melle, remélem, ez mindig így is marad.
Tegnap 32 éves lettem, péntek este ünnepeltünk anyáékkal, mert apa dolgozott tegnap, így nem tudtak akkor jönni. Kaptam edényeket, parfümöt, kis férjem pedig elvisz engem wellnessezni 3 napra, 2 éjszakára, azon agyalunk, vigyük-e Ariánkát. Nem tudom, hogy bírnám nélküle, de ha ott van velünk, akkor éjszaka megint nem alszunk, nem tudom, mi lenne jó.
Még nem voltunk tőle távol napokig, nem tudom, hogy reagálna, aggódom kicsit.
Tegnap néztünk autókat, mert férjem valszeg kap új cégeset és mondták, hogy nézze meg, milyet szeretne. Olyan jó lenne nekem is autó, sokkal mobilabb lennék, de nem merjük most bevállalni.
Ariánka ma 9.30 körül aludt el, remélem, nem kel fel túl sokszor az éjjel, illetve, hogy reggel nem kel hajnalban.
Ma 6 óra előtt ébredt, hogy kialudta magát, de aztán megitattam, játszott kicsit az ágyon, aztán visszaaludt szerencsére.
Mintha kezdene kicsit visszaállni a régi rutinra, hogy felébred, de aztán vissza tudom altatni. Nem bánnám, mert így nem leszünk mindketten nyűgösek egész nap.
Délután anya itt volt 2 órát, mondta, hogy aludjunk, pihenjünk egyet, de én kb. 30-40 percet bírtam csak aludni. Tisztára, mint a fiam :).
Aztán anyát hazavittük és kicsit furikáztam Ariánt, mert elaludt a kocsiban, és nem akartam felébreszteni. Hazajöttem a telefonomért és elmentünk a temetőbe mamához, meg apához, megmutattam nekik Mukit, vittünk egy kis virágot. Jót tett a lelkemnek.
Ma megnéztem pár videót, mikor Arián kb. 1-2 hetes volt, annyira tündéri és ártatlan, istenem.
Úgy meghatódom, mikor látom őt, és mindig úgy féltem, hogy nehogy valami baja legyen, mindig legyen kis egészséges és ilyen vidám, jókedélyű kisfiú.

Tigrises tecsós Denisz, a komisz:


Fincsi anya tortája:


Brümm, brümm, motor:


Anya öreglány:


Szedtem Neked virágot:

Thursday, September 3, 2009

Ez kizárt?

Tegnap kizártam magunkat. Kimentem teregetni, Ariánt kitettem a kompba és bezártam a kiskaput a teraszon, így szaladgálhatott ide-oda. Mikor kiteregettem, leültem vele játszani. Még ki is nevettem, mikor becsapódott az ajtó, hogy miért ijed meg, nem volt olyan hangos, de Ariánt minden kis hangra nagyon érzékeny. Na, 15 perc után, mondom, menjünk be. De nem tudtunk. Ajtó zárva. Kulcs belül. Telefon, cumisüveg, ami amúgy mindig nálam van, rám vannak nőve, most mind belül. Csak mi voltunk kívül. Ablakok zárva, teraszajtó a konyhánál, ami mindig nyitva szokott lenni, most zárva. Na, mondom, kész. Még a kapun se tudtunk kimenni, mert zárva volt. Odaálltam a kerítéshez és kértem a szomszédot, Zolit, aki szerencsére itthon volt, hogy hadd hívjam már fel anyukámat telefonon, mert ő hamar ide tud jönni az ő kulcsával, hogy kinyissuk. Anya pont akkor ért haza, jött is 20 perc múlva, az ajtót nem tudtuk kinyitni, de legalább a kapun ki tudtunk menni. Ariánnak Zoli felesége, Pirike adott egy kis vizet, meg túró rudit, tiszta ciki volt, még jó, hogy ebédelt Arián, meg nem sokkal előtte cseréltem a pelusát, hogy a tűzhely már le volt zárva, mert már elkészült a leves. Átmentünk busszal anyáékhoz, vártuk Ajayt, hogy jöjjön, mert még neki van a konyhateraszhoz kulcsa. 7 után jött, hazajöttünk, bemásztam a teraszra, nem akartam, hogy Ajay elegáns ruhában másszon, aztán belülről ki tudtam szerencsére nyitni az ajtót. De olyan mérges voltam. Nem fejeztem még be a konyhában a mosogatást, vasalni akartam, összapakolni a ruhákat, stb. Jól bebuktam a dolgot. Bár Ajay rendes volt, gyorsan átnyomta az ingét, közben én pakoltam össze a fehérneműket, a konyhát is rendbevágtuk gyorsan, Anya is segített. Tanulság: ezentúl, ha csak kinézek a teraszra, akkor is viszek túlélő készletet. Vagy csak kitámasztom az ajtót :).
Arián meg őrületes, eldöntötte, hogy kaszkadőr lesz. Nem csak simán eldől már, hanem félfordulatos hasravágásokat ad itt elő nekem, 1 órája is arcra esett, pedig ott állok mellette, és nem tudom elkapni, csak néha sikerül. Már gondolkodom, hogy fogjam egyfolytában a karját, hogy ne essen el? De akkor hogy tanul meg önállóan ácsorogni, meg menni? És néztem, hogy picit véres volt a kis orra, tuti, pont az ütötte be, még jó, hogy nem tört el vagy valami. Annyira gáz. :(((((((
Most már egy órája alszik. Mi a szösz? Remélem, hogy nem az esés miatt, hanem esetleg a citromfüves tea, vagy csak fáradtság. Bár reggel is aludt még a 6 órai ébredés után 8-tól 10-ig egy jót velem.
Tegnapi teraszos, virágtépegetős-és-titokban-megenni-akarós fotók :), meg mai, még-nem-esett-el, ácsorgósak.

Arián, jó kisfiú:


Aki a virágot szereti.... és Arián szereti :)

Mindent le kell szednem:


Mit tegyek, anyám nem ad enni:

Tuesday, September 1, 2009

Hétköznapok?

Hú, de hanyag vagyok, milyen rég írtam. Pedig történtek események, jók is, és sajnos, rosszak is. Rossz az, hogy nagyon fiatalon, 31 évesen meghalt az egyik általános iskolai osztálytársnőm, Andi, akivel már bölcsibe is együtt jártunk. Sajnos beteg volt, sokáig küzdött a rákkal, és nincs 1 éve, hogy a bátyját temették, ugyancsak emiatt. Szörnyű tragédia ez, nem is tudom, hogy a szülei hogyan bírják ki, gondolom, hogy az unokájuk sok vigaszt nyújt nekik. Nem is tudok belegondolni, milyen lehet egy gyermeket elveszíteni, főleg, amióta tudom, milyen szülőnek lenni, de az, hogy mindegyik gyermekét elveszítse valaki, az élet teljes kegyetlensége.
Andi pedig olyan fiatal volt még, sok minden várt volna rá.

Mi:
Ariánkának még mindig csak a bal alsó foga van kint, de mintha már érezném a jobb oldalit is dudorodni. Nagyon jó lenne, ha túllennénk rajta, nagyon nyüglődik szegénykém. Ez apjára és rám nézve sem túl szerencsés, mert az éjszakáink sírdogálással, ínybedörzsöléssel, járkálással, teázgatással telnek. Arián ráadásul rászokott, hogy reggel korán felkel, játszik 1.5-2 órát és visszaalszik egy rövid időre. Ez engem nem nagyon dob fel, például a tegnap reggeli 5 órai játék igencsak kiakasztott. És az ember nem szunyókálhat, míg a gyerek játszik, a kiságyban már nem nyugszik, ácsorog és reklamál, hogy vegyük ki, az ágyunkon előbb-utóbb elunja magát, meg egyébként is rendszeresen letámad minket, vizsgálgat, csókolgat, amit imádunk, de alvásról ugyebár szó sem lehet. Aztán játszik a szőnyegen és nagyon kell figyelni, mert néha veszélyes dolgokat művel. Ma úgy beverte a kis fejét az ágyában, hogy megint szívbajt kaptam. Álldogált, nézte, ahogy próbálom szerelni a pelenkatartóját, ami esküszöm, bonyolultabb, mint egy mikrochip szerelés, bár még, azt nem csináltam. Szóval ott bazsalygott és hopp, egyszercsak durranást hallok, és látom, hogy fejjel nekiesett az ágy tömör részének. Volt nagy sírás-rívás, de vagy alig 1 percig, hihetetlen, hogy hogy bírja Kismukk. Én meg ilyenkor órákig figyelem, nincs-e tünete valami fejsérülésnek, vagy ilyesmi. UUHHH.
Arián sztem irtó okos kisgyerek, gurítgatja a kis motorját, tanítottam neki, hogy hogyan engedje el és gurítsa nekem, ez néha még nem elengedés, hanem eldobás, a motor nagyokat nyekken, de tudja a gyerek a lényeget. Ja, és már ad ötöst is, tartja a kis kezét, tudom, ez nem rakéta-tudomány, de olyan édi, és jókat kacag közben.
Naphosszat mászik, van, hogy kitesszük a teraszra, nagyon élvezi. Múlt héten találkoztam 2 barátnőmmel, volt kolléganőmmel, moziztunk és beszélgettünk, a film gyatra volt, de jó volt velük lenni. Aztán vasárnap Ajayval mentünk el kettesben enni és mozizni egyet, jót tett. Mami és papa vigyázott Mukira mindkét este, nagyon rendes volt Tőlük, persze nagyon élvezték ők is és Muki is :). Hétfőn pedig egy barátunk felesége rendezett szülinapi partit, Ürömön, 11 után értünk haza, szegény anya addig itt volt, ma elég fáradt lehetett munka közben.
Apa eljött ma velem a temetésre, kint tologatta Ariánkát, amíg én bementem, nagyon rendes volt tőle, szerencsére nem volt gond, Ariánka elaludt, akkor ébredt fel, mikor jöttem, megmutattam őt a többieknek.
Ajay munkája most elég húzós, pár éjszaka én magam mondtam neki, hogy menjen, aludjon a másik szobában, hogy ne ébredjen fel Ariánka sírására, láttam, hogy jót tett neki egy pár nyugodt éjszaka. Hogy én meddig bírom, na az másik kérdés. De volt ez rosszabb is az elején :).
És napközben annyi mosollyal, kacagással, szeretgetéssel és nyáltengeres-puszival hálálja meg, hogy mindent megér. Drága kis ember.