Rafkóóóóós.

1. Kinder csoki reklám a tv-ben. Muki nézi. (gyerekekre szabva)

- Anya, én gyerek vagyok.

- Igen, kisfiam.

- Akkor kaphatok egy kinder csokit? :)))))))

2. Megint Kinder reklám, most másképp közelít:

- Anya, én szépen megettem a levest és a tésztát.

- Igen, és?

- Akkor kaphatok Pinde Kingit? (mki tudja, mi az :)))).

Tudja, hogy amíg nincs kaja, nincs édesség.

Összetett mondatok.

Ilyeneket mond:

- Anya, hátramegyek, nehogy Apa elkapjon.

- Anya, köszönöm szépen Neked, hogy tettél elemet az autós játékomba.

Perfekt :).

Szépérzék.

Tegnap, míg én dokinál voltam, Anya sétált a Bazilikánál Ariánnal.

Annyira cuki, meglátja a Bazilikát:

- Húúúú, nézd, Mami, milyen szép nagy ház, milyen ház ez?

Odaérnek az előtte lévő térre, kitárja a karját, elkezd forogni:

- Húúú, Mami, nézd, de szép nagy hely ez!!!

Olyan kis happy :))).

Rohangált ott egy órát.

Teljenek a hetek.

Már félig-meddig be vagyok pakolva. Valahogy úgy érzem, ha tök bepakolok, kinyílvánítom, hogy oké, mehetünk. Pedig még nem szeretnék :).

Viszont józanész is van, így ma összerakjuk tutira Ajayval a táskát.

Csütörtökön múltunk 36 hetesek. Nekem már ez ünnep volt, még ha másnak tök normális is, hiszen Arián a betöltött 36. héten jött. Szóval, túlléptük ezt. Ha még 1-2 hét megadatik, teljesen happy leszek.

Tegnap dokibánál voltam, a kiskönyvem szerint jún. 20. a szülés dátuma, egyébként nem értem, mert jún. 23., mindenesetre dokibá szépen beírta, hogy ha addig bírjuk, akkor Bindi babánk jún. 14-én érkezik hozzánk. Hihi. Sztem addig nem fogjuk, de sosem tudni, sztem szép dátum :).

Az ember először, áh, nehogymár mi mondjuk meg, mikor jön, aztán rájön, hogy ez a folyamat, ez van.

A korábbi belső hegemet nézte dokibá, azt mondta, bazi vékony, alig látja. Na, kell nekem ilyeneket mondani??? Mondom, dr. úr, most végigpánikolom a hétvégét, hogy megnyílik-e :). Nem kell, állítólag.

Kérdezte, Muki mennyivel jött, mondom, 2.81 volt 36 hetesen, hát, szte ez a baba már most 3 kg felett van. Ez great news, örültem, kicsit megnyugodtam. Aztán majd úgyis akkor derül ki a tuti, mikor itt lesz :))).

Mindenesetre most pihengetek, gyerekemelés beszüntetve, és reménykedünk még 1-2 hétben.

Anya még egy ctg-n is képes parázni :).

Kedden ctg-n voltam. Én gyagya felcaplattam gyalog a harmadikra, szakadt is rólam a víz rendesen. :)

Leültem, ctg gépet a szülésznőm jóóó hangosra beállította, szólt is a du-dum-du-dum, baromi gyors ütemben. Kiscsajszi szívritmusa 180 felett, hú, mondom, álljunk már le a pörgéssel, még a végén itt tartanak minket :).

Próbáltam relaxálni, hangot levettem a gépről, így váltakozva nyomtuk a 140-180-as értékeket. Én persze, de mikoris nem szoktam, aggódtam, hogy hú, nekem Arián sosem csinált ilyet, most mi lesz. Vele egyébként 1 db ctg-ig jutottunk, utána jött. Aztán jött szülésznő, közölte, hogy gyönyörű szép eredményeket produkáltunk, a 180 miatt nem kell aggódni, mert mozgásnál volt annyi, és nagyon szuper, hogy ilyen mozgékony. Egyébként tényleg az, Arián ennyit nem gyakorlatozott a hasamban, mint kicsi lány. Imádom. Mindkettőt :).

Fájás nuku. Ne is legyen még :).

Szösszenetek.

1. Rajzolunk. Elkészülök vele, kérdezem:

- Tetszik, Ariánka?

- Hát, Anya, nem igazán tetszik ez.

:)))))))

2. Tv-ben az Air France nyomozásról volt szó. Épp szomorkodom magamban, hogy milyen szörnyű és eszembe jut apóspajti, aki valszeg repül hozzánk hamarosan Indiából, mikoris Ariánka megszólal:

- Anya, hol van most Dada? (Dada hindiben az Apa apukája, vagyis apai nagypapa, akit interneten lát csak mostanság).

Tyű.

3. Nyomkodja a számológépet, amiben nincs elem:

- Hajni, nem jönnek a számok. :)

Gitár.

Kapta Muki Mamitól a piacon. Egyből nyakába is aggatta, amíg mi az egyik eladóval beszéltünk, ő megállt, nekikezdett a zenélésnek és táncolt is hozzá. Kár, hogy nem volt nálam egy kalap :)))).

Remek zenét és hangokat szolgáltat, óóóóóóóóó jeeeeeeeeeeeeeeee!

3 napig Mamiéknál felejtődött, háááááát én nagyon szomorú voltam :))).

Az agresszor.

Kapott még vidéken egy játékpuskát, húzod a ravaszt és kattogó hangot hallat. Szuper.

Tegnap nála volt a kocsiban, mikoris közölte:

- Mami, lepuskolom azt a markolót, hogy ne menjen el. :))))))))))))))

Tegnap reggel.

Átjön az ágyamhoz, ölelget, puszilgat:

- Anyuci, én nagyon szeretlek. Nem szabad átmenni egyedül az úton.

:)))))))))

Remélem, tényleg sokáig emlékezni fog rá, milyen veszélyes :).

35. hét

Voltam dokibánál. Zárt méhszáj, ugyanúgy 2 cm. Jippi. De jó lenne még 2-3 hét. Pleeeeeeeeease!

Jövő héten vérvétel, ctg. dokibá. Mostmár hetente.

Funny.

Hajnali 3-kor megébredtem, Arián ilyentájt szokott tivornyázni. Most nem. De én nem tudtam aludni, lejöttem, iszogattam (alkoholmenteset :))), nyomtam egy kiflit. Most Emesémmel disputálunk a chaten, ő sem bír aludni. És egyre többen jelentkeznek be FB-on, hogy fent vannak. Telihold, he? :)

34 hetesen.

A fej gáz, a képek rosszak, de ez van :).

Otthagyott.

Ma csúnya volt Muki. Eddig nem hagyott ott az utcán, büszke is voltam mindig rá, hogy hogy tudja a rendet, de ma kétszer is. Először, mikor kijöttünk Ringatóról, máskor azért, ha azt mondom, hogy jó, megyek, itt maradsz egyedül, akkor szokott jönni. De most nem.

Utána Tescoba sétálván elhúzott a mocijával, gyaloggaloppoltam utána, megállt egy csendes utca szegélyénél, körülnézett és átgurult. Hú, de ideges lettem. Üvöltöttem utána, sztem azt hallgatta a lakótelep, rám sem hederített. Nagyon mérges lettem. Végül megállt, jó messze, odaértem, lekaptam a mociról, 3-at a fenekére, persze, pelenkán át nem hiszem, hogy nagyon érezte. Elindultam vele hazafelé. Na, ekkor elkeseredett. Közben mondtam az áldást, magyaráztam neki. De rájöttem, hogy kell menni tescoba, mert főzni kéne.

Persze, ott elkezdett mindent pakolgatni, háromszor tettem vissza a Milka rudit, meg a csokikat, nem hagytam magam, pedig ment a hangoskodás. Ekkor már nyugodtabban leguggoltam hozzá, magyaráztam, hogy most büntetésben van, nem kaphat, nem érdemli meg, nagyon megijesztette anyát, stb. Végül hazajöttünk. Hazafele nagyon szépen jött mellettem, mindig megvárt és végig emlegette, hogy nem szabad egyedül átmenni az úton, anyát meg kell várni.

Délutáni alvásból felébredve is egyből odabújt hozzám és mondta, hogy bocsánat, nem szabad átmenni az úton. Remélem, jó lecke volt. Nekem igen. A hasam meg uh, bazira fájt, sétálni is alig tudok, nemhogy rohanni.

Mászik.

Apja elvitte játszóterezni a Boráros térhez. Hát, én kicsit megijedtem, mikor megláttam ezt a mászókütyüt. De az apukák sosem ilyen ijedősek.

Öröm.

Ariánnak így tetszett az új szőnyege :).

Készülődés.

Szombaton meghozták Ariánka új, naaaagyfiús ágyát és szekrényét, így berendeztük a kis szobáját. Kicsi lány kiságya (Arián volt kiságya) és a pelenkázó a mi szobánkba kerültek, ott fog velünk aludni. Még egy kis fali csík meg baldachinos ágynemű jön :).

A héten kimostam az összes ruhácskát, takarót, ágyneműt, vasalni kell, elpakolni, felhúzni.

Imádom ezt a részét a dolognak, olyan lelkesen teregetem a picike ruhákat, annyira cukik :).

Köszönjük a hozzájárulást Angeliéknak ruha ügyben, nagyon cukikat kaptunk!

Torta.

Már régen voltunk kajcsizni Anya iskolatársaival, majd' 1 éve nem látták Mukit. Aki tiszta lelkes volt, mikor másokat tortával köszöntöttek az étteremben. Marika elintézte, hogy ő is kapjon, még akkor is, ha nem volt se szüli-, se névnap. Muki tisztára megszeppent :).

Csoki.

Mindenek felett. Persze, csak mértékkel.

Kiskroki.

Fordítás:

- Hol csavarogtál, kicsi krokodil? Édesanyád már odahaza sír. Jó vacsorával várja fiát, kiskroki, gyorsan, gyere haza már! Kiskroki gyorsan hazazakatolt, otthon az asztal már terítve volt. Krumplit evett és málnát ivott, vacsora után ágyba ugrott.

Anya meg irtó lelkes :))))

Dalol és beszél.

Elkezdte mondogatni, amiket hall Ringatón (már egy jó ideje :), illetve, amiket itthon mondogatunk neki. És végigmondja, annyira cuki. Van, mikor tök zavarba jön és elhadarja, vagy csak suttog, ha más előtt mondókázik.

Cini-cini muzsika, Hol csavarogsz, Te kicsi krokodil, Sárkányparipán vágtattam, tök jól mennek. Este is ő énekelte nekem az altatót, Kisbaba, kismama, jó éjszakát, stb. Ismerős, Angeli? :)

Szóval, igen, hiába szaladgál Ringatón, játszik a többiekkel, közben hallja a dalokat és raktározza őket. Eddig a rövidebbek mentek, de már minden. Beszédben is, mostmár jól ragoz, hosszú mondatokban nyomja, és ha kell, mindent megmagyaráz.

- Mami, most hova megyünk?

- Én megyek haza, Ariánka.

- Papa otthon van?

- Igen.

- Jó, én is jövök fel Hozzátok, Mami. Papa nem alszik? (mert tudja, hogy Papa korán fekszik és akkor nem lehet hangoskodni :)

- De igen, Arián, már biztos lefeküdt.

- Jó, Mami. Én nem zavarom a Papát, én csak Veled megyek csendben a konyhába :))))))))))))).

Amúgy imád Mamiéknál lenni. Első kérdés, ha Papával találkozik:

- Papa, Neked van cukorkád? vagy:

- Papa, hoztál nekem karamellát?

(turkál Papa zsebeiben. És Papa mindig tartogat valamit, bbbbbbbrrrrrrrrrr :))).

Ez is egy olyan nap.

Arián ma már reggel fél 7-kor nem volt hajlandó aludni, leparancsolt minket minimaxot nézni. Ilyenkor egyszerűen felesleges vele vitázni,mert nem alszik és kész, hangoskodik, beszélget, piszkál minket. Szóval, lejöttünk, ő nézte a tv-t, mi mellette kicsit szundikáltunk, már amit mellette lehet. Apa aztán összekapta magát és ment dolgozni, én meg maradtam Mukival. Aki ma mellesleg elég fura, tuti, hogy a koránkelés is teszi. Kiönt, kiszór, pelenkát levesz, szőnyegre pisil, kertből homokot kiás, játékot dobál, szóval, a mai nap nem a legsikeresebb. Tegnap egy angyal volt. Ilyen is van. Csak ne lennék totál hormonzavaros és nehezen mozgó. Tök béna.

Mentőnap.

Idén is voltunk Mentők napján. Ariánnak nagy móka ez, mi meg élvezzük nézni őt. Tényleg annyira tud örülni az ember, ha azt látja, hogy a gyereke boldog vmtől :).

Emese és Domi is eljöttek, így megint tudtunk egy kicsit beszélgetni, meg a gyerkőcök is szeretik egymást :).

Emese és Domi most betegeskednek együtt, innen is jobbulást kívánunk, csak jön már a meleg és jobb lesz!!!!

Pár kép, a mentőmotorosról, és kis barátjáról. Még kapunk majd Emesétől helikopteres képeket is :))). Igaz? :))

Egyébként pont ezt a Szent Márton Gyermekmentőt támogattuk meg idén 1%-kal.

Anya fáradékony

Itt vagyunk, tudom, sokáig nem írtam, de estére olyan fáradt vagyok minden nap, hogy már nem jövök le írni, kényelmetlen is ez a számítógépes szék :) és végre tegnap letöltötte Ajay a fotókat, hogy képes beszámolót is tudjak adni. Nappal meg alig csinálok egy kis házimunkát, meg készülődöm, egyből fájdogálok és ülök le. Szóval, megint jön a sokat egyszerre írás, kapaszkodjon mindenki :).

Babánk

33 hetesek vagyunk, volt ma ellenőrzés. Csak UH volt, kicsi lány példásan befordulva, szép, normális méretei és szervei vannak. Dokibá is egyetértett, hogy legalább a 37. hétig jó lenne kihúznunk. Annyira parázok már, hogy Arián a 36. héten jött, most mi lesz. Miómát nem találja, de vhogy úgy látom, ő azt gondolja, hogy a terhesség nyomja el annyira, hogy nem látszik. Pedig, ha az orosz csodadokim bogyói működtek, akkor nincs is ott.

Mindenesetre, mikor megint rákérdeztem a természetes szülés kérdésére, közölte, hogy ne nagyon reméljem. Császár lesz. Nem kockáztathat a mióma miatt, mert elkezdhetek vérezni tőle, ha ott van és megint akkora, mint volt Ariánnál. Mondtam, hogy akkor legalább ne programozott legyen, annak már aztán sztem főleg nincs meg a varázsa. Mondta, hogy annyit csinálhatunk, hogy minél későbbre tűzzük ki, hátha addig megindul magától, de nagyon nem lehet elhúzni, mert egyrészt nagyobb babát nehezebb kivenni, másrészt a korábbi heg a terhesség előrehaladtával elvékonyodhat, megnyílhat. Nem bánom, hogy alapos és biztosra akar mennni, de szomorú vagyok. Már sosem tudom meg, milyen a természetes szülés.

Oké, a lényeg persze, hogy jól legyünk, kisbébi és én is.

Egy nem.

Ma hívott a körzetes ovi, hogy nem veszik fel Ariánt, tekintve, amit már tudtunk, hogy mivel csak decemberben lesz 3, nem fér be a 25 fős csoportba. De ne aggódjak, mert van egy másik ovi, ami szívesen várja. Ismerem azt az ovit. Ha minden kötél szakad oda fog járni, de megnyugtattam a vezető nénit, hogy ősszel a nyakára fogok járni, hogy van-e üresedés. Az én gyerekem ne passzolgassa le. Azt hitte, majd ezzel elintézi a dolgot. Hát, nem. Az utcában az egyik anyuka is mondta, hogy az ő februári gyerekét úgy vették fel, hogy folyamatosan odajártak hozzájuk. Szóval, nem adtam még fel a dolgot.

Ovi.

Timcsa írásáról jut eszembe, hogy tegnap elmentünk Ariánnal, beiratkoztunk a körzetes ovinkba, ami ugyebár csak 500 méterre van tőlünk és csak 25 gyereket vesznek fel. Udvaroltam egy kicsit a vezető néninek és a nyakára fogok még járni ősszel is. Aztán beiratkoztunk oda is, ami 3 buszmegállóra van, ide járunk játszóházba meg ovifelkészítőre, itt 4 csoport indul, tehát jobbak az esélyek, de azért meg vagyok ijedve, hogy mi lesz, ha sehova nem mehet Muki. Becsavarodik majd' 4 éves koráig itthon a drágám.

Anyák napja.

Tegnap anyák napjára kaptam csokit, virágot a fiúktól és Apafej megszervezte, hogy elmenjünk Mamival is ebédelni. Apa meg van fázva, elég rosszul volt, így ő nem tudott jönni, 4-en mentünk.

Muki szerencsére jól viselkedett az étteremben, persze, a csokikat, amiket Mamival kaptunk, nagyon szerette volna azonnal bedörgölni :).

De végül csak kajcsi után kapott, szépen kibírta.

Persze, a szájával nem bírt és már a kocsiban minden poént leadott Maminak, hogy:

- Mami, semmi gond, csak vettünk virágot. Ott van a csomagtartóban.

- És csináltam gyurmát Neked.

Olyan jókat nevettünk rajta, nagyon cuki volt. Pedig előtte a lelkére kötöttem, hogy nem dumáljuk ki a meglepit Maminak :). Mindenesetre Maminak nagyon tetszett az Arián (és persze szerény segítségem) által készített első kézműves anyák napi meglepi, a gyurmavirágkép :).

Ma este egyébként megint nyomott egy 10 perces hisztit csoki ügyben, merthogy őfelsége már feláll a székre a hűtőhöz és kiszolgálja magát, de fogtam és kidobtam a csokikat, rudikat (egészen a konyhaszekrénybe, mindjárt megyek, visszateszem őket :))))). 10 perc földön térdelés és szelíd magyarázás után feladta, és helyette beparadicsomlevesezett meg "pipikézett" :). Na, kérem.