Boldog karácsonyt kívánunk!

Create your own greeting

A képek mellé egy kis szöveg is:

idén karácsonykor a gyerekekkel együtt díszítettük fel a fát. Mivel egyik reggel bementünk az oviba és láttam, hogy elkezdték a benti fát díszíteni az óvónénik és gyerekek, így gondoltam, nem okozok nagy törést a gyerekben. Bindinek pedig ígyis-úgyis szép :). 

Nagyon élvezték, segédkeztek az építéstől az utolsó girland feltételéig. Aztán, jöttek Anyáék, és mi felmentünk felöltözni, Anya addig feladatba kapta, hogy tegye a csomagokat a fa alá, mire lejövünk, lepődjünk jól meg. Ariánnak azért volt ám egy olyan elszólása, hogy "arra vársz, hogy betehesd az ajándékokat a fa alá?". Mit gondolsz, kisfiam, azokat a Jézuska hozza a jó gyerekeknek. És ebben maradtunk. Pont olvastam egy cikket, hogy mennyire érdemes a gyerekeket ebben a hitben tartani, karácsony és Mikulás kapcsán. Azt írja, hogy vannak gyerekek, akik már sejtik, hogy mi a szitu, mert sokszor mi hiába próbáljuk őket mesékkel altatni, a külvilág néha elárulja, hogy mi történik. Ameddig a gyerek partner abban, hogy elfogadja, még ha lehet, hogy van is kérdése, addig hagyni kell. Ariánnál már a Mikulásnál is éreztem, hogy "tényleg? Bemászik itt az ablakon és ajándékot ad? Be tud ide mászni és nem hallom meg, ahogy alszom? - Igen, kisfiam. - Jó." Szóval, sztem Muki szereti, ami van, még ha sejt is vmt a szituból. Azért hagyja, hogy hadováljak :).

Ami az ajándékokat illeti, Muki kapott egy tűzoltóállomás legót, könyveket meg társast, Bindike pedig babakocsit babával. Bindi örült, játszik azóta is sokat a babakocsival, a babát rendszerint kipakolja belőle :), Arián azért látszik, hogy megszokta, hogy több mindent kap, mert egyből említést tett vmi tüzes autóról, hogy ő azt hitte, olyat kap. Először sztem kicsit csalódás volt neki a lego, de amint Apa és Anya összeszerelték, már rájött, milyen jókat lehet ezzel játszani, azóta is minden nap kézbe veszi. Mi meg imádjuk szerelgetni, ha szétjön :). 

Idén csak a gyerekeknek vettünk ajándékot, illetve mi kaptunk kis ajándékot Anyáéktól, mivel spórolni kellett, de teljesen jó volt ez így. 

Ovis karácsony.

Egyébként az én eleven, verekedős, balhés kisfiam, ma hozta az egyébként tündéri és ügyes formáját és nagyon ügyesen adott elő a karácsonyi színpadi műsoron. Szegénykémnek rögtön az elején még a manósapka is lecsúszott a fejéről,, de ügyesen visszahúzta tánc meg ugrálás közben. Így lett ő kitolt fülű füles mackó :)))))).
Képeket is raknék, ha tudnék. De nem vagyok hajlandó bankkártya számot megadni a rendszernek ahhoz, hogy bővíthessem a képtárkapacitást. Van valami egyéb lehetőség? :(

Félreértések elkerülése végett.

Naszóval. Kicsit elcsodálkoztam az előző bejegyzésem kommentjén. Nem azért, mert engem ne lehetne kritizálni, sőt, azt gondolom, hogy én magam vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, néha túlzottan is. De nehogy már valaki azt higgye, hogy lesz.om, hogy ha a gyerekem verekszik. Nem. Kiokítottam, beolvastam, büntetés is volt (ami nála a legtutibb, az az édességmegvonás), és kezd enyim gyerekem helyrejönni. Olvasgattam az esetek után egy kis Ranschburgot a témában, aki azt írja, ha rossz társsal barátkozik, nem tudsz mit tenni, mint megértetni vele, hogy rossz a szitu. Én elmagyaráztam Ariánnak, befenyítettem, hogy átviszem máshova, ahol nem lesz ilyen jó (cuki vagyok, mi? :), és az óvónőknek is szóltam. Ennek eredményeként a fiam kijelenti többször, hogy a kisfiú1 már nem a barátja, most Dórika a barátja (akivel amúgy nagy ölelgetéseket, puszilkodásokat nyomnak le naponta), és tudja, hogy a kisfiú rosszul viselkedik, és ő nem akar úgy viselkedni.
Az óvónők kb. ugyanazóta naponta dícsérik, hogy jól viselkedik, segítőkész, kedves, szépen csinálta végig a karácsonyi próbákat (azóta, hogy rápirítottam, mert egyik óvónő szólt, hogy a kisfiúval végighülyülik), szóval javulás útjára tért.
Mai szitu. Karácsonyi műsor után kis ünneplés az oviban. Egyik anyuka, akivel ismerjük egymást Ringatóról és elég jóban vagyunk, odajön, hogy már többször sírt amiatt a kisfia, hogy kisfiú1 és Arián bántotta. Most pikkelnek a gyerekére? Nehogy törést okozzon ez neki. Mondom, áh, nem pikkelnek, sajnos, más is mondta már. Elnézést kértem, és elmagyaráztam, hogy higgye el, igyekszem javítani a helyzeten, sztem gyerekem kezdi is megérteni, és higgye el, nem vadállat a gyerekem. Ő ismeri is, tudja, hogy nem olyan rossz  ő. Magyarázom azt is, hogy sajnos az én gyerekem könnyű táncba vinni, hajlamos eszetlen lenni, ha olyannal van, főleg ezzel a kisfiúval. Nem akartam én mindent a másik kisfiúra kenni, de már a böliben is és az oviban is mondták, hogy Arián sokkal nyugodtabb lenne, más lenne, ha nem lennének ekkora barátok. És akkor a következő szitu történt. Minden kisgyerek kibonthatott egy ajándékot az oviban, ami a fa alatt volt, játszhatott vele, aztán marad az oviban, ottani játék lesz. Ariánka előbb kis bambán nézte a többieket, aztán az utolsók között választott, egy piros kis autót fogott ki. Játszott vele szépen, vagy 20 percig, semmi gond, többiek is a "sajátjukkal". Beszélgetek épp anyukával, erre hallom, hogy üvöltés. Arián kisfiú1 hátán üvölt, hogy ne vegye el tőle az autót, azt ő bontotta ki, ő játszott vele, az övé. Oké, persze, tudjuk, hogy nem az övé, de azt is tudjuk, hogy milyen egy ekkora gyerek lelkülete. Én mondom neki, hogy Ariánka add oda neki, hadd nézze meg ő is, ő kétségbeesetten ragaszkodik a játékhoz. Ekkore kisfiú anyukája megfogja Arián játék után nyúló karját és rászól: - De ez nem azt jelenti, hogy ez a tiéd! És nem engedi, hogy Arián elvegye a kisfiától. Hú, de mérges lettem. De nem álltam le balhézni. Én eleve nem adnék igazat a gyerekemnek hangosan sok ember előtt ilyen szituban, főleg nem aláznám meg a másik gyereket. Óvónő odament és rábeszélte Ariánt egy másik játékra, aki ekkor megnyugodott. De kint mondogatta: - Á. nem győzött le engem, Á nem győzött le. Szegénykém.
És csak annyit, hogy velem beszélgető, aggódós anyuka megszólalt rögtön: - Na, most már nem kell semmit mondanod, mindent értek, hogy miért ilyen ez a kisfiú.
Kicsit örültem az igazolásnak, mert nem kimosni akartam a gyereket a sztoriból, de van igazság abban is, amit én mondok. Amikor panaszkodtam kisfiú anyukának, hogy milyenek a gyerekeink, még engem nézett hülyének, mondván, nehogymár ezért ledobjuk a gyerekeket a tajgetoszról.
Ja. Tudom, hogy túlrinyálom. De ráadásul mindig az én fejem ég, nekem mondák anyukák, hogy hú a gyerek. Persze, én nem szólok, mikor az enyémet bántják, pedig van olyan is, bőven, persze, ha állandó, visszatérő terror lenne, az más. És megteszem, amit kell. Pl. kérni fogom azt is, hogy tegyék külön őket egymástól öltözénsél, mert ott is túl sokat időznek együtt, meg elhülyülik az időt. De asszem, hogy nem csak nekem kéne ezügyben aggodalmaskodnom és intézkednem.

Egyre jobb :).

Tegnap 2 anyuka beszélgetését kaptam el. Egyiknek a kislánya panaszkodott, hogy Á. és Arián bántja őt. Mire a másik is becsatlakozott, hogy az ő lánya is mondja otthon, hogy őt is bántják. Szuper. Kicsit fejmostam a gyerekem, de amúgy eldöntöttem, hogy lejjebb adom a rinyálást. Az óvónők szerint is fáradtak a gyerekek, műsort gyakorolnak, érzik ők is az év vége hangulatát. Majd lesz ez jobb. Mindenesetre várom, hogy itthon legyen 2 hét szünetre Muki.

Nem tetszik.

Én megértem, hogy Ariánka éppen Ármin kisfiúban találta meg a legjobb barátját. Azt hittem egyébként, hogy idővel ez enyhülni fog és másokkal is többet barátkozik majd. Barátkozik is, de azért még mindig ők a két rosszcsont. Ez konkrétan akkor, ha Ármin szülei vagy én ott vagyunk, totális őrültködést jelent, teljesen felpörgetik egymást. Én persze azt gondolom, hogy a másik kisfiú hozza ki a rosszat ez enyémből, de nem vagyok én ugyebár szakember. De amint ott van a barátja, indul a csúnyán beszélés, egymás le"pisiszar"-ozása, nyelvnyújtogatás, rohangálás, egymás ütögetése. Kész vagyok tőle. Egyáltalán nem tetszik. És főleg azért nem, mert oké, hogy nem ilyen durva a szitu, ha mi szülők nem vagyunk ott, de pl. tegnap is elmondta Eszter óvónéni, hogy azért rosszalkodnak ők együtt is sokat, általában együtt vannak büntetésben is. Legszívesebben totál elkülöníttetném őket, egyik legyen az egyik csoportban, másik a másikban. De én persze nem vinném át a gyerekem a másikba, nem azért, mert ne lenne jó csoport, mert látom, hogy az, csak nem kavarnám már meg a gyereket megint, és tuti, hogy másik anyuka sem akarná. És akkor az udvaron még mindig találkoznának. És én ezt halálosan unom. Nem jó, hogy együtt vannak, sztem Arián sokkal jobban viselkedne a kis barátja nélkül. Tegnap is, amint a kisfiú elment, odajött, tudtam vele beszélni, tudtam neki magyarázni, amíg viszont ott volt, meg sem hallott. A kisfiú szüleit is nagyon kedvelem, nagyon kedves, jófej emberek, velük sem szeretnék gondot emiatt. Mi a jó büdös francot lehet ilyenkor csinálni? Valaki????

Ariánka 4 éves.

Arián, édes drága kis tündérem 4 éves lett. Mindig aznap szoktam írni, mikor a napja van, de most a Mikulásozás, szombati bulira készülés, meg talán a lassan 4 éve nem alvás kicsit kidönt estére, mindig elaludtam. Mikor csütörtökön nekiálltam, Bindi felébredt, fel kellett mennem visszaaltatni, ami persze, megint azt jelentette, hogy elaludtam vele a fotelben és utána örültem, hogy bemászhattam az ágyba.
Tegnap tartottuk a bulit, a "szokásos" csapattal. Nagyszülők, keresztszülők, Ildikóka, Emese és Domi és nagynénémék "küldöttei" :). Nem nagy csapat, de mire mindenki odaadja az ajándékát, baromi sokat kap Ariánka. És megint annyira örült. Arra emlékeztetett, ahogy a legelső szülinapján viselkedett. Hangos örömködés, és mikor mondtam neki, hogy bontsa ki őket a konyhában, aztán vigyük be a szobába és ott lehet játszani, elkezdte Maminak adogatni: "Mami, ezt is viheted be a szobába!" :).
Az oviban valami gyönyörű, lufimintás tortát vittem neki, marcipán már nem is kellett rá, annyi volt a lufi rajta, itthon pedig tűzoltóautó formát :). És tűzoltóautót (tőlünk), tűzoltóhelikoptert Mamiéktól, Kukabúvárt keresztanyjáéktól (naaaaaaaaaagy öröm, utoljára pénteken bömbölt az oviban, hogy haza akarja hozni a kis barátja kukabúvárját), távirányítós autó, társas, úgyhogy, az éves játékadag megvan. Évközben ritkán veszek neki játékot, esetleg névnapra, vagy, ha valami nagyon olyan van. Ilyenkor úgyis tuti a szitu :).
Azóta is rendszeres a harc a kukabúvárokért Bindivel (Bindi: "Búúúááá, búúúááá!"), de ma reggel azért elértük egyszer apjával, hogy odaadja őket Bindinek :).
Szóval, volt nagy boldogság, este, mikor megkérdeztem, minek örült a legjobban: "Hát annak, hogy kaptam ajándékokat!" Of course :))).

"Ariánka, édes kis tündérem! Megint szülinapra írok Neked. Ilyenkor mindig átgondolom az elmúlt évet. És mindig rájövök, hogy egyre többet aggódom. Ahogy fejlődik a kis szellemiséged, a kis lelked, egyre inkább féltelek. Szerintem, pont ez a gond :). Te nagyon jól ismersz engem, a legkisebb gyengeségemet is okosan kihasználod, igen, ez is Te vagy :). Például biztos, hogy Te is érzed, hogy mennyire nehezen hagylak ott reggel az óvódában, hogy mennyire sajnálom, hogy nem velem töltöd a napot, mert minden perc drága. Persze, ez az élet rendje, és az életnek még annyi ilyen "rendje" van :). Neked simán jó kis emlékeid lesznek az oviról, nemúgy, mint nekem, aki aggodalmaskodik. Mikor jövök Érted délután, látom, hogy jól érzed Magad, hiszen mindig várnom kell Rád. De olyan drága vagy, ahogy a nyakamba ugrasz, imádom, Te drága! Megint voltak kisebb nehézségeink. Tudom, hogy Te is érezted a feszültséget amiatt, hogy anyagilag nehezebb évünk volt, próbáltam nem mindent mutatni Feléd, de mindent elzárni lehetetlen. Itt a Te drága Papád, aki most beteg, szerencsére Te ezt még nem nagyon érted, csak azt, hogy nagyon szeret Téged, és aki nagyon remélem, hogy még sok évet része lesz a kis életednek, annyi okos dolgot tanulhatsz tőle. És hiszem is, hogy nem baj, ha azt is látod, hogy nem minden fenékig tejfel mindig, és igyekszem azért nem túl bonyolult felnőttes dolgokkal terhelni Téged. Mert látom, hogy mindent megérzel. Ha veszekedést hallasz, ha el kell magyaráznom, hogy ezt vagy azt nem vehetünk meg, mert most nem úgy állunk. De olyan ügyesen megérted, annyira hálás vagyok ezért, babám. Voltak hisztik, voltak sírások, voltak kibékülések, és volt nagyon-nagyon sok szeretet, ölelgetés, becézgetés. Mint egy igazi család, nem? :). Imádom, amikor azt mondod, hogy én vagyok a kincsed, a mindened, a drágaságod, engem szeretsz a világon a legjobban, a szívem ilyenkor belesajdul a szeretetbe. Az állandó kis csevegésed, az okos mondataid, megállapításaid, olyan büszke vagyok Rád. Egy barátságos, szerető kis emberke vagy, legutoljára ma hatódtam meg, mikor visszagondoltam az eddig együtt töltött időre. A sétáinkra, a játékokra, az együttzenélésre, táncolásra, arra, hogy mindig milyen büszkén mehettem Veled mindenhova. Különleges kisfiú vagy, ezt sose feledd, Anya-Apa legdrágább kincse. És Bindi baba legfőbb játszótársa, példaképe, szövetségese. Köszönöm, hogy ilyen szépen törődsz vele, tanítgatod őt, még ha néha nem is a legfontosabb dolgokra :), de megmelengeti a szívemet, amikor hallom, ahogy becézgeted őt és látom, hogy mennyire szeretitek egymást. Te vagy a mindenünk. Légy mindig boldog, élj okosan, élvezd az életet, próbáld meg a legtöbbet kihozni belőle. Egyetlen, szépséges, kedves kicsi fiam. Még akkor is, ha Te már sokszor közlöd, hogy nézzem már meg, Te milyen nagyra nőttél már :)))))). Nem tudok a világon Nálad jobbat elképzelni, az összes nehézséggel együtt. Te vagy a csoda, amitől teljes lett az élet. Szeretlek, Mukika."

Aj.

Tyű, betelt valami fényképfeltöltési limitem. Na, ennek utána kell járnom. Lenne mit feltöltenem. Remélhetőleg, még jó pár évig. Miezmárkomolyan?????????????

Drága Anyukám.

Anyukám szerdán 57 éves lett. Tegnap ünnepeltük. Nagyon szeretünk, Anyukám, Te Mamik Mamija, és sosem fogjuk tudni visszaadni azt a sok szeretetet és törődést, amit Tőled kapunk. Oké, a szeretetet azt talán igen :)))).

Az igazi ünnep Maminak, mikor együtt a család:

Koccintanak:

Keményen nyomom a gyerekpezsit :)