Mostanság kezdem azt érezni, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok. Ma is úgy indultam el munkába, és késtem el, persze, hogy elsírtam magam a kocsiban. Ez az én gyengeségem is, de az is biztos, hogy a gyerekek sem törekednek arra, hogy könnyebben menjenek a reggelek. Szinte nincs olyan reggel, hogy ne legyen veszekedés, könyörgés, öltözzetek, csináljátok, amit kérek, szörnyű. Az ő idegeiket is megviseli és a miénket is. Persze, mint máskor is, magamban keresem a hibát. Miért nem voltam képes őket megtanítani arra, hogy reggel mit kell csinálni? Én rontottam el. Legalább már odáig eljutottunk, hogy reggel nem nagyon kapcsoljuk be a tv-t. Amíg otthon voltam velük és csak ovi volt, reggelente gyerekkávé, tv, jaj, de szép az élet. Aztán idegesen rohantunk oviba. Most látom szép jövőmet. Jön az iskola. Plusz nekem reggel 8-ra be kéne érnem. Rohadt szarul megy a dolog.
Ma reggel totál nem raktam össze, hogy csak én tudom vinni a gyerekeket anyához, vagy nagyon késve mennek bkv-val. Ugyanis tegnap a Chevi után eladtuk a Renault is. Sírtunk is Anyával, kicsit Apa egy részét adtuk el, remélem, nem haragszik érte, bár tudom, hogy mondaná, mekkora barmok vagyunk, hogy eladtuk. De Ajay nagy, csillivilli autót akar, nem tudom róla lebeszélni és már belefáradtam a vitába ezügyben. Lesz valszeg egy 10 éves bmwénk és majd aggódhatom, mennyi a fenntartási költség. Hurrá.
Szóval, mikor eljutott az agyamig, hogy mindenképp nekem kell őket vinni, már 7.30 volt, indultam volna. Arián legózott, mert mikor, ha nem reggel. Ajay nem segített, odament, mondta, hogy öltözzenek, de nem öltöztek. Így hát lement, hogy ő felöltözzön. Kösszépen. Én megyek, Arián öltözz. Ööö, nem. Szuper. Felrúgtam a legós dobozát. Sírt. Erre totál elszomorodtam, mekkora rohadék vagyok. De elmondtam neki, hogy ne haragudjon, de tudja, hogy ez nem az az időszak, mikor reggel rohanok, hogy ellenkezzen. Megértette, felöltözött. Jött Bindi. Aki már 20 perce csak az ágyból kuksizott, akárhogy fenyegettük, hogy itthon hagyjuk, nem érdekelte. Nagy nehezen kimászott, Ajay elkezdte öltöztetni, elkezdte apját karmolni, na, az tud fájni. Szemtelen, kicsi létére. Apja megfegyelmezte, bőgés.
Na, összevesztünk apjával, úgy indultunk. Szuper kis reggel. A fejem meg leég, mikor 8 helyett fél 9-kor besunnyogok.
Szóval. A terv. 8-kor ágy. Csak rajtam múlik. Mindent lerakni, nem érdekel a hiszti, lefeküdni. Mivel totál fáradtak mindig, mennie kell. Ruháikat előszedem, reggel 6-kor ébresztő. Elegem van. Nagyon. Legfőképp magamból...
