Focis babám.

Viszont a foci. Eléggé nem megy egyelőre. Drágaéletem balettosan szökell, nem akar egyáltalán labdát szerezni egy-egy szituban, kicsit sem látok nagy affinitást a foci iránt. Pedig stikában előző edzőnkhöz, Zsolti bácsihoz is járatjuk, hogy mivel le van maradva a többitől, behozhassa őket, és legyen egy kis sikerélménye. Az a gond, hogy Arián csoportja a 2007-2008-as korosztály. Ez azt jelenti, hogy vannak akár 2007 elején, közben születettek is, akik már akár 2 éve fociznak, és ezáltal elég nagy különbség tud köztük lenni. De nem vagyok elvakult, mert van olyan is, aki nemrég kezdte, később, mint Arián és sokkal jobban megy neki, mint Ariánnak. Kíváncsi leszek, hogy halad majd, ha nem nagyon, akkor elgondolkodom később. Amúgy az idősebb fociedzőtől fél is kicsit Muki, mert a bácsi úgy kezdte, hogy leüvöltötte a fejét az első edzésen, csináltatott vele egy csomó guggolást (kengurunak hívják) és nem is kapott édességet, mint a többiek, vagyis 4 helyett csak egyet. Mindig magyarázom neki, hogy nem kell nagyon komolyan vennie a bácsit, ő ilyen, morcosabban szól, ha valami nem tetszik neki. Mindig nézi, hogy ott van-e Laci bácsi terepjárója az edzésen, szegénykém. De talán kicsit lazul majd. Úgyis figyelemmel kísérem.

Ariánka.

Okosodik, fejlődik. Egyrészt lehet vele beszélni. Mindig is lehetett, de itt most arra gondolok, hogy megérti, amit kérek, elgondolkodik, mikor lelkizek neki és annak megfelelően cselekszik, hogy én ne legyek szomorú, nekem ne legyen sok munkám (pl. nekiáll elpakolni, takarítani, komplett elpakolnak és meg sokszor fel is porszívózzák a szobát együtt, annyira édesek), ha hisztizik, átgondolja, abbahagyja, megérti, hogy erre nincs szükség. Az oviban is kezdenek nála előjönni a játékosan tanult dolgok. Szeret már a montessori játékokkal játszani, simán leírja már a nevét, még a kis barátja, Ármin nevét is, olvasgatja a betűket, sztem jövő ilyenkorra olvasni fog. Nem azért, mert versenyló, de milyen szuper jó dolog már az olvasás, úgy szeretném, ha ráérezne :). Számol, összead, kivon, szorozgat is néha, csak lesek. Szóval, tényleg okos kis manó, ahogy mindig gondoltam. Mostanság sokat agyalok azon, hogy "sima" iskolába írassuk, vagy alternatívba. Kell nekem kipurcant, stresszes, már 8-9 évesen mindig fáradt, este is tanuló gyerek? Még nem vagyok benne biztos, nézegetem a lehetőségeket. Szeretem ezt a kisembert. Annyira értékes.

5 éves adatok.

Ariánkával voltunk 5 éves védőnői mérésen. 120 cm, 22 kg a drágám (ez 6-7 éves méret), sasszemű és jól hall. Hálaégnek. Bindibébi 12-13 kg. Bakker. Arián 2 évesen 14 kg volt, 3 évesen 17. Khm :).

A lányok hisztisek?

Mindig nevettem azon, hogy a lányokat mondják hisztisnek, akaratosnak. Hiszen nekünk van egy gézengúz, gengszter tündérfiunk és egy kisangyal, kedves, mosolygós tündérlányunk. Na, ja. Manapság van egy ha hisztizni is akar, átgondolja és bocsánatot kér, mindent próbál megérteni okos nagyfiunk és egy nyekergős, akaratos, hangosan hisztizniképes kicsilányunk. Jippijé :). Majd sztem ez is elmúlik. De már nem mondom azt, hogy a fiúk hisztisebbek. Ma pl. bementünk enni egy menüt a közeli presszóba. Bindi menni akart, nem akart enni, másik asztalhoz akart ülni, a falat kapargatni a fogpiszkával, és amikor ezt én megpróbáltam megakadályozni, hangos hisztibe fogott. Így jártam. Aztán itthon volt nagy bocsánatkérés, simogatás, soha többet nem csinálom, megígérem, mondatok, mikor azt mondtam, hogy nem kap elalváshoz cicit. A büdös kölök. Aztán kapott. Cicit :). Én meg lazulni próbálok, ezügyben is. Jeeeeeeeee.
Ja, és mostanság fennhangon közli, ha baja van, hogy hülye vagy, bameg!, bakker. Persze, igen, próbálom leszoktatni. Tiszta ciki.

Kis idegbaj.

Mostanság cseppet feszült vagyok. Sokat is vagyok egyedül a gyerekekkel, mert Ajay főnökei New York államban vannak és sokszor délután meg koraeste igénylik őt és ilyenkor későn ér haza, idegesít az is, hogy hogy lesz a munka. De az én drága édes Apukám is nagyon beteg és szétszakadok a fájdalomtól, hogy így kell őt látnom, hogy nem tudok segíteni, hogy alig van egy jó napja, annyi fájdalommal küzd. Még csak 62 éves, könyörgöm, ki vagy mi az, ami eldönti, hogy a világ egyik legjobb, legodaadóbb, legéletvidámabb emberének nem lehet élveznie a nyugdíjas éveit, hogy nem örülhet felhőtlenül a csodálatos unokáinak és kínlódva kell töltenie a napjait???? Nincs igazság, és azt érzem, hogy már soha nem is lesz olyan nap az életünkben, mikor felhőtlenül boldogok lehetnénk. Lesznek-e még házi mulatságok, hangos zenével, tánccal a kis lakásukban, amikor ő ül a földön a szekrény mellett, ahogy szokott, a gyerekek szaladgálnak és ricsajoznak, és csak úgy örülünk egymásnak? Vagy csak vágjuk-e együtt a füvet, pancsolunk együtt a medencében a gyerekekkel, és hintázunk utána jót a hintaágyon a kertben és megbeszéljük, mit hogy kéne még javítgatni a házon, kerten? Nagyon szeretném. Nagyon nagyon. Nagyon szeretem őt.

Bindi alakul.

Ariánkánál olyan szépen jegyzeteltem, hogy mikor mit csinált. Na, még két téma, ami fontos Bindi fejlődésében. Cici. Ha én a közelben vagyok, még mindig cicivel alszik el. Bár már előfordul, hogy szopizik, már nincs egy idő után több tejci és bevonul az ágyába, kéri, hogy takarózzam be :), és beszélget magában majd elalszik. Még mindig kell a cici, ha fáradtság van, szomorúság van, valami fáj. Sztem, ha bölibe jár, majd még lejjebb szokik a dologról. Engem nem zavar. Csak szegény Ariánt, aki befonja a haját este, míg Bindit szoptatom, hogy "Anya, mikor fekszel már mellém?". Sokszor addig nem alszik el a drágám :).
Éjszakai alvás. Ugyanúgy, mint Arián (és mint jóédesanyjuk, ahogy Mami sokszor emlegeti is), Bindi is 2 és fél évesen kezdte fullra átaludni az éjszakákat. Este 9-10 között elalvás, reggel 6-7 között esetleg egy szopi, ilyenkor sokszor még visszaalvás, de ha később, 7 után kér szopit, akkor már nem is alszik tovább.
Jippijé, jippijó, kiböjtöltem ezt az időt, és eljött, és végre akár 8-9 órákat is alhatok!!! Kell is, mert estére beájulok sokszor az ágyba.

Végre bugyikában.

Nyáron ugyebár Bindi szinte totál szobatiszta lett. Aztán leutaztunk vidékre a rokonokhoz, és mivel féltem, hogy nem tudunk hirtelen megállni, ha Bindinek kell, és hosszú az út, pelenkát adtam Bindire. Ez totál bekavart. Azután minden prodoktumot a ruhájába pakolt, napi 6-8 öltözést produkáltunk. Na, visszaadtam rá a pelenkát, és úgy döntöttem, nem görcsölök rá a témára, ha később szokik le, akkor később szokik le, nem dől össze a világ, ha 2 évesen nem szobatiszta. Adtam pár hónapot, hogy törlődjön a megzavarodott program a kis agyában és most, mielőtt bölibe menne, úgy döntöttem, januárban leszokunk. 2 hétig tartott. Eleinte azt láttam, hogy totál nem érdekli, sokszor ment pisilni a bilibe, de még többször a bugyiba, harisnyába ment minden, de összeszorítottam a fogam és eldöntöttem, hogy kimosom azt a napi 4-5 adag ruhát, de akkor is leszokunk. Hétfői nappal kezdtük és második héten szombaton rohant úgy igazán tutira oda hozzám, hogy "Anya, nagyon kell pisilni!" és rohantunk a bilire. Akkor először vettem észre, hogy tényleg koncentrál, hogy visszatartsa. Előtte egy Csingilinges bugyit pisilt össze és elmondtam neki, hogy most aztán nincs Csingilinges bugyi, mert összepisilte. Másrészt, előtte többször megszidtam, hogy bepisilt (tudom, tudom, nem lehet, de totál azt láttam rajta, hogy szórézik velem), és eldöntöttem, hogy lazára veszem, nincs leszidás. Ez a kettő együtt hatott. Tényleg nem szabad ráfeszülni a témára, nálam totál beigazolódott. Azóta egyszer volt csak bepisilés, de azon sem csodálkoznék, ha bejátszana egy kis felfázás, mert mindig ledobálja magáról a ruhákat, plusz éjjel totál kitakarózik. Lehet, hogy ha nyáron kitartóbb lettem volna, akkor pár kemény nap után leszokik. Mert azt észrevettem, hogy ha én komolyan eldöntök valamit, akkor ők megcsinálják. De így is jó. Már csak az éjszakák vannak hátra. Nem akar éjszakára sem pelust sokszor, és volt már reggel száraz pelus, de még több a totál pisis pelus. Majd meglátjuk.

Ez is eljött.

Szomorú vagyok. Decemberben be kellett látnunk, hogy nem kínlódhatunk még több, mint fél évet idegbajosan az anyagiak miatt, és nekem is dolgoznom kell. Fel is hívtam a jelenlegi vezetőmet (aki btw még mindig nem döntötte el, hogy pontosan mikortól és milyen poziban alkalmaz), hogy visszajönnék. Bindit pedig akkor be kell adni bölcsibe. És hogy ne 3-4 hónapot vagy kevesebbet járjon, mert annak ugyebár nem sok értelme van, és egy bölcsi sem örülne, így februártól bölcsis lesz. Ma van péntek, és hétfőtől kezdjük a beszokást. Fáj a szívem rendesen. Egyrészt jó lesz neki a böliben, mert klassz hely, ismerem, Arián is idejárt és nagyon nyugodt voltam, hogy jó helyen van. Arián ott lesz Binditől 10 méterre a másik teremben, az udvaron találkozni is tudnak. Bindi egyelőre nem akar menni. Szeretne velem lenni. Pont most lett totál anyás. Mindent anya csináljon, anya tudja. Nyugtatom magam, hogy csak 4 hónappal kezdi korábban a bölcsit, mint annak idején Arián, de mégsem vagyok nyugodt. Nem lesz velem a kisbabám :(. Pedig úgy tűnik, hogy én még 2-3 hónapot itthon fogok dekkolni, mert ha esetleg márc.1-jétől papíron vissza is vesznek, még mindig lesz 43 nap szabim. Már tervezem, hogy sportolok majd, összeszedem magam, elrendezgetem itthon a ruhákat, amiket már régóta tervezek kiszortírozni. Ha nem foglalom le magam, tuti becsavarodom, hogy itthon vagyok, de nincs kiről gondoskodnom. Ráadásul ezzel véget ér a gyeses időszakom, amire világéletemben vártam. Imádtam, még ha néha nehéz is volt. Hiába sok néha az embernek, vagy unalmas, hogy ugyanazokat a dolgokat kell csinálni, ilyenkor be kell iktatni valami programot és rendben is lesz minden. Egy percig sem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, akik nem tudják magukkal elfogadtatni, hogy ez az időszak meghatározó egy gyerek életében és igenis otthon kell vele lenni, érte kell élni. Utána úgyis jön a mókuskerék és az ember már sosem kap annyit a gyermekéből, mint ebben a csodás időszakban. Volt sok feszültség a férjem munkája miatt, Apa betegsége miatt, de olyan, mintha ma lett volna, hogy Ariánkával sétáltam az utcán, vagy szaladtam a motorja után, hogy együtt sétáltattuk a Bindit, és főztünk a konyhában. Ennek vége. A szívem szakad meg. Azt érzem, ha én nem lehettem volna anya, nem érne semmit az életem. Mindenem ez a két gyerek, és soha nem felejtem el, hogy mennyi csodát éltem meg velük, amíg csak róluk kellett gondoskodnom. "Csak" :). (igen, férjuramról is, ez nem kérdés :).

Álom, èdes.

Hajnali fèl 2 van. Bindike beszèlt álmában. Vmi egész hosszù mondatot mondott, Arián szerepelt benne. Álmai jelenlegi főszereplője. :-D Az volt mèg cukibb egyszer, mikor mindketten aludtak, Bindi szòlt Ariânnak álmâban, Arián pedig válaszolt, hogy Tessèk, Bindi? Aztán szunya tovább :-).

Az èlet.

Ma láttam egy tanulságos filmet. Annyira nem is tanulságos nekem, mert ìgy is minden nap a fejemben van valami, amit kìvánok mindössze az èlettől: tudjam a drága gyermekeim egèszsègben, boldogságban felnevelni. Lássam őket felnőtt, önálló, boldog emberekkè válni. Mert akkor megèri ez az egèsz èlet, az enyèm, az övèk. Now is good. Dakota Fanning, Jeremy Irvine.

Mikulás(ok).

Ringatón, itthon, oviban, Apa cégénél. Csak győzzék feldolgozni.
De ha már Ariánnak jött oviban az itthoni mellett, akkor gondoltam, Bindónak jöhet a Ringatós Miki.
Ringató. Bindit alig bírtam visszatartani, hogy átvegye a csomagját. Hamar odaértünk, korán betették a mi csomagunkat a pakkba, így az alján volt, soká következtünk. Én gyerekem nem ijedt meg a Mikitől egyáltalán, sőt: - Nekem nem hozott a Mikulás ajándékot? - Mehetek én is oda? - Kapok ajándékot?. Ez ment végig, mire aztán:

Aztán Miki itthon. Volt veszett nagy cipőpucolás, majd' elhasználták a full cipőhabot, mire észbekaptam. Ki az ablakba, reggel vártuk:

Apa cégénél. Majdnem nem mentünk, mert előtte volt Arián itthoni szülinapja és hajnalban feküdtünk le Apával a pakolás után, de aztán csak összekaptuk magunkat és irány. Nem bántuk meg, helyesen megrendezték, volt sok minden. Kivéve, hogy bejött Mikibá és gyerekek zumm! megrohanták, akik ügyesebb volt, előbb kapott csomagot alapon. De a hangulat megvolt, gyerekek örültek.

Karácsonyi ovis műsor.

Nem volt rossz. De enyém gyerek sztem, az én szememnek többet is szerepelhetett volna. És totál béna módon adták rá a sapkát!!! Vagyis, tuti hagyták, hogy bénán vegye fel. Holott feladtam rá korábban, ügyesen bedugva a sapka alá a füleit, hogy nem csak az látszódjon a csodaszép, édes gyerekemből. GGGGGrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.

Bindkém beült és izgatottan várta a tesóját. Az év végi műsorban, a böli színeiben úgy néz ki, hogy már ő is fog szerepelni :).

 Végig mozdulatlanul leste őket:

 Arián Keresztanyu és Fruzsi baba is eljöttek :).

 Na, hol is van a gyerekem???

Szégyelljem magam!

Ma rosszul viselkedő gyerek rossz anyukája voltam. Ah.
Sószoba. Bácsi jön befújni, közben elcseverésznek a férjurammal a radiátorok csodálatos világáról.
Gyerekek, akik addig szépen, okosan rajzolgattak, előadják az elmentek-otthonról c. műsort. Főleg Arián. Huszonhatszor kérem, hogy ezt ne csinálja, azt ne csinálja, mert már a bácsi is tesz egy-egy megjegyzést, hogy ezt-azt nem kéne. Nem nagy dolgok, de én hülye hagyom, hogy az, hogy bácsi mit szól, felpörgessen. Mint egy amatőr majom anya. Kifele már extra rinya, felém lengetgeti az öklét, amiko elveszem a transformerjeit, amiket megkértem, hogy ne tegyen a gázfúvóra, mégis odatett. Aztán lépcsőn lefele direkt végighúzza magát a korláton, hogy jó koszos, rozsdás legyen a kabátja. Közben morgok vele folyamatosan. Nehogymár ne adjam elő a totál agybajos anya teljes repertoárját. Lent kérné megint a játékait, mondom, hogy nem, majd otthon megkapja. Ekkor elkiabálja magát szépen, hogy t.i.: - Hülye vagy! Na. Megállok. Nyelek kettőt. És mégsem bírom megállni. Puff, csatt a szájára. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Megyünk ki. Bácsi romokban, hogy micsoda gyerekütlegelős anyát látott, remélem, nem hívja a gyámügyet. Én romokban, hogy micsoda gyerekütlegelős anya vagyok. Gyerek romokban, hogy micsoda... Ezek után kiraktam őket otthon, elmentem gyógyszertárba, hogy kicsit érezzék, hogy hogy hiányzom, meg persze, hogy lenyugodjak. De azóta is szomorú vagyok. Mert az esemény egy dolog. De milyen pancser vagyok, hogy ilyen szófogadatlan gyereket neveltem??? Aki pedig nem is mindig ilyen, sőt, inkább nem ilyen. De akkor ott és akkor miért olyan??????????? Ja. Vettem egy nagykiszerelésű MagneB6-ot...


Na, ez csúcs. Pont ma szúrja ki a szemetet egy ilyen cikk:
http://divany.hu/poronty/2013/12/27/on_is_rossz_szulo_feloldozzuk/

Feloldoztak. Halleluja!!!

Modellkedünk még mindig.

Készültek ám megint fotók a gyerekekről Babamagazinba és Babapatikába. Főleg Bindiről, ő az ügyeletes szépség nálunk manapság. Pedig Arián is :).Ő majd a januári Babapatikában szerepel :).

Szépséges fotók.

Elmentünk képeket készíttetni Katához, alias Ribizlifoto-hoz :). Eddig is ő csinált rólunk családi képeket, amióta Ariánka megszületett, legjobb reményeink szerint ezután is ő fog. Olyan szépek lettek, megy majd a nyomtatás, teszünk ki keretbe a falra belőlük.
Kis ízelítő:

Mami szülinapja.

A mi Mamink 58 éves lett. Ezt is alig hiszem el. Az én örökifjú, sportos, legszeretőbb, legsegítőkészebb drága Édesanyám. Boldog születésnapot kívánunk és még nagyon sokat, velünk, örömben, egészségben!

Mami kívánsága, karamellás torta a Daubnerből:

 Sírtunk, meghatódtunk, ahogy szoktunk:

2013. 12. 06. - 5 év.

Elszállt, annyira gyorsan, hogy próbálok gondolkodni, hogy történhetett? 5 éve volt, hogy nagyon megleptél minket, drágám, és úgy döntöttél, jössz, ne várjunk Rád tovább. Nagyon akartunk Téged, régóta csak az foglalkoztatott minket Apával, hogy legyen egy kisbabánk. Pedig fogalmunk nem volt, mit is fog ez jelenteni. Nem tudhattuk, hogy minden pillanatunkban ott leszel. Mennyit fogunk aggódni, hogy szépen fejlődsz-e, egészséges vagy-e, boldog, szereted-E az életet, amit megmutatni és adni tudunk Neked?
Tényleg nagyon fura elhinnem, hogy 5 éve születtél, Drága Életem. Sokszor mondod azt nekem, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretsz engem. Ilyenkor sírni tudnék mindig a boldogságtól (szoktam is, ugyebár). És tudom, hogy Te is érzed, nekem mit jelentesz. Te lettél minden, az én legdrágább, legtökéletesebb kisfiam. Minden kis gengszterségeddel, apró hisztiddel együtt. Ezek Hozzád tartoznak, de tudom, hogy el is fognak múlni. Már most olyan kis okos és megértő vagy. Ha valamit elmagyarázok, hogy miért igen, miért nem, átgondolod, megérted, elfogadod. Csodálatos ezt látnom. Hogy mennyire okosodsz és egyre bölcsebb leszel. Az oviban is csak jókat mondtak Rólad, hogy milyen udvarias vagy, kedves, gondoskodsz a kisebbekről, segítesz az óvónéniknek, és, hogy milyen szépen írsz, rajzolsz, alkotsz. Szereted a Húgodat, és ezt nagy boldogság látnom. Majd egy nap rájössz, hogy féltékenykedni felesleges, a szeretetem Mindkettőtöknek több, mint elég lesz egy életre. Nagyon-nagyon büszke vagyok Rád, édesem, boldog, hosszú életet kívánok Neked. Remélem, nagyon sokáig itt lehetek, hogy mindezt megosszam Veled. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, DRÁGA MUKIKÁM!
(azt ugye tudod, hogy Apa, Mami, Papa és Bindi is teljes szívével imád Téged? :).

Azt tudnod kell, Édesem, hogy a Te drága Papád szinte "elszökött" a kórházból egy kemoterápiás kezelést után, hogy mindenkit meglepve egyszercsak megjelenjen az ajtóban. Mert jött Téged ünnepelni :).

 Szép rendőrautós torta.

 Sok szép ajándék.

 A nyerő. Tűzlovag, a Mentőbot. Keresztanyuéktól.

 Bindi is várta a vendégeket:

 Ovis szülinap :).

Kis barátok. Dórika, Hunor.

 Mindketten takarítottak.

 Szorgos. De tényleg. Ariánkám pakolt, rendet rakott, takarított. És tényleg hasznosan, ügyesen. 5 éves ügyes fiú :).

Keresztanyuék Mikulása is jött:

A két keresztanyunk és Fruzsi baba:

A lufi volt a legizgibb játék.

Keresztapu a kétgyerekes apuka:

Pedig megint a szokásos csapat volt csak itt. Mi, MamiPapa, Keresztanyuék, Ildikó keresztanyuék és EmeseDomi:

Zsombi adta át az ajándékukat:

Jó kis buli volt:

Bindi is kapott ezt-azt.

Papával: